IRODALOM ÉRETTSÉGI TÉTEL 2023.

I. témakör: Művek a magyar irodalomból: Kötelező szerzők

1. tétel: A költői szerepvállalás megnyilvánulásai Petőfi Sándor látomásos
költészetében

a, Élete, egyénisége (ezt nem fogom kérni szóbelin, de érdemes tisztában lenni az
életével).
Petőfi Sándor (valószínűleg) 1823. január 1-jén született Kiskőrösön. Apja, Petrovics
István mészárosmester magyarul jól beszélt és írt; anyja, Hrúz Mária szlovák anyanyelvű,
mielőtt férjhez ment, cselédlány és mosónő volt. Alig két évvel később a család
Kiskunfélegyházára költözött, s maga Petőfi ezt a várost jelölte meg születésének helyeként.
A család jó körülmények között élt, s anyagi felemelkedésük éppen Félegyházán kezdődött.
Petrovics István gyakran változtatta fia iskoláit: javuló anyagi helyzetének megfelelően minél
színvonalasabb iskolába akarta járatni. Az 1838-as dunai árvíz és egy rokon anyagi csődje,
akiért kezességet vállaltak, anyagi romlásba döntötte a családot. A 15 éves ifjú kénytelen volt
otthagyni a selmeci líceumot (gimnázium), s megismerkedett a nélkülözéssel, a nyomorral.
Színházi "mindenes" Pesten, házitanító Ostffyasszonyfán, majd katonának csap föl
Sopronban. A csaknem másfél éves szolgálat életének talán leggyötrelmesebb időszaka:
szenvedéseit csak tetézte, hogy társai és felettesei nem nézték jó szemmel, hogy az irodalom
és a művészet iránt érdeklődik, s maga is írogat. A gyenge testalkatú közlegény
megbetegedett, egy jóindulatú katonaorvos szolgálatképtelennek nyilvánította, és 1841
februárjában elbocsátották a hadseregből. Leszerelése után nyugtalan vándorút következett.
1841 októberében felvették a pápai kollégiumba, ahol megismerkedett Jókai Mórral. 1842.
május 22-én megjelent első költeménye az Atheneumban A borozó címmel, Petrovics Sándor
név alatt. A november 3-án ugyanott publikált Hazámban című versét már Petőfi néven ír alá.
Petőfi azonban a színészetre érzett elhivatottságot, s 1842 novemberében
vándorszíntársulathoz szegődött. Kecskeméten látta viszont Jókait, aki nagyra értékelte
előadóművészetét. Ezután újabb hányattatások következtek. Pozsonyban az országgyűlési
tudósítások másolásából tartotta fenn magát. 1843 júliusában jutott el ismét Pestre, ekkor
került közelebbi ismeretségbe a radikális szellemű fiatal értelmiséggel. Naponta megfordult
híres találkozási helyükön, a Pilvax kávéházban. Még egy utolsó és eredménytelen kísérletet
tett, hogy a színészi pályán helyezkedjen el. így került Debrecenbe, ahol szó szerint
nyomorgott. Életének e keserves időszakát később versben is (Egy telem Debrecenben),
prózában is megörökítette. 1844 februárjában gyalog vág neki a pesti útnak, hogy műveinek
kiadót találjon. Vörösmarty veszi pártfogásába, s az ő ajánlatára vállalja a Nemzeti Kör
verseinek kiadását. Bajza és Vörösmarty közbenjárására Vahot Imre segédszerkesztőként
maga mellé vette az 1844. július 1-jén meginduló Pesti Divatlaphoz. A divatlap a kor egyik
népszerű folyóirattípusa volt. Petőfi költői pályája talán a legtermékenyebb időszakához
érkezett. Még ki sem került a nyomdából első kötete Versek 1842-1844 címmel, már megírta
és megjelentette A helység kalapácsa (1844. augusztus) című komikus eposzát, s hamarosan
megjelent a János vitéz (1845 március) is. Petőfi megismerkedett Vahot egyik rokonával, a
15 esztendős Csapó Etelkával, aki váratlanul meghal. Az ébredező, de meg nem valósult
szerelemvágy és a gyász költeményeit egy versciklusba gyűjtötte össze Cipruslombok Etelka
sírjáról címmel. Petőfi sikere kezdetben osztatlan volt, melyben nem kis szerepe volt ebben
szerkesztőjének, Vahot Imrének, aki üzleti megfontolásból mintegy sztárként kezelte és
irányította Petőfit. Éles kritikát először A helység kalapácsa című művére kapott. A fiatal
költő még magabiztosan utasítja vissza a támadásokat A természet vadvirága című versében.
A túlzott hírverés és a súlyos kritikák miatt 1845 márciusában kilépett a laptól, de kötelezte
magát, hogy verseit egyedül itt jelenteti meg. 1845 április 1-jén indult el felvidéki körútjára,
mely valóságos diadalmenet volt. Egy újabb sikertelen szerelem következett életében:
1
 IRODALOM ÉRETTSÉGI TÉTEL 2023.

megismerte a szép gödöllői lányt, Mednyánszky Bertát, megkérte a kezét, de a lány apja
hallani sem akart róla. A Berta-szerelem verseit a Szerelem gyöngyei versciklusban adta ki
1845 októberében. Nyugtalan volt, sokat utazgatott, valamiféle kedélybetegség, borúlátás
uralkodott el rajta. Barátaival is nehezen tudott kijönni, s gyakran ellátogatott elszegényedett
szüleihez Szalkszentmártonba. 1845. november 10-én megjelent második verseskötete Versek
II. címmel. Kétségbeesett lelkiállapotának hű tükre az a 66 epigramma, amely könyv alakban,
1846 áprilisában jelent meg Felhők címmel. A Felhők válságkorszaka után cselekvésvágy
fogja el. Márciusban visszatér Pestre, s türelmetlen tettvággyal veti bele magát az irodalmi-
politikai életbe. A lapkiadók "zsarnoksága" ellen szervezni kezdte a Tízek Társaságát, tíz
fiatal író érdekszövetségét. Folyóiratot akart indítani Pesti Füzetek néven. Tervei szerint a
társaság tagjai csak itt publikáltak volna. Azonban terveit nem tudta megvalósítani. 1846.
szeptember 8-án - szatmári útja alkalmával - a nagykárolyi megyebálon megismerte a 18
esztendős Szendrey Júliát, az erdődi jószágigazgató kissé szeszélyes, irodalomértő lányát.
Már az első találkozás szerelemre lobbantja Petőfit. A helyzet hasonló, a Berta-szerelemhez,
de Júlia romantikus érzékenysége, művészetszeretete és elvágyódása a sivár szellemi
környezetből más befejezéshez segíti kapcsolatukat. Petőfi verseiből és a lány naplójából
szenvedélyes, félreértésekkel teli szerelem története tárul elénk. Júlia tavaszra halasztotta a
végleges döntést, s a várakozó költő kétség és remény között hányódott. 1847 májusában Júlia
végre igent mond, és apja akarata ellenére, megismerkedésük évfordulóján, szeptember 8-án
összeházasodtak. Az 1847-es év meghozta számára az igazi barátot is. Február 4-én olvasta
Arany János Toldiját, s még aznap lelkes prózai és költői levélben üdvözölte az ismeretlen
nagyszalontai jegyzőt, s ettől kezdve élénk és egyre bensőségesebb levelezés bontakozott ki
köztük. 1847 márciusában megjelent Összes költemények című kötete, melynek mottója:
"Szabadság, szerelem!". Júliusban Váctól Beregszászig beutazta újra a Felvidéket, s erről az
útról az Úti levelekben számolt be a győri Hazánk című folyóiratban. 1848 januárjától Petőfi a
forradalomvárás lázában égett, hiszen korábbi látomásainak megvalósulását látta az ekkori
európai népfelkelésekben. Március 15-ének egyik vezetője, hőse, de az elért politikai
eredményeket kevesellte. Királyellenes verseket írt, népgyűléseket szervezett, támadta a
kormány politikáját, s fokozatosan kezdte elveszíteni korábbi népszerűségét. így kerülhetett
sor arra, hogy június 15-én a szabadszállási képviselőválasztásokon nemcsak, hogy nem jutott
be a nemzetgyűlésbe, hanem valósággal menekülnie kellett a félrevezetett, felbőszített
paraszti tömeg elől. Ebből a fájó tapasztalatból születik meg majd Az apostol, mely politikai
nézeteinek módosulását jelentette. A szabadságharc idején századosi rangot kapott, de
egyelőre nem harcoló alakulatoknál teljesített szolgálatot. Ezért rosszindulatú vádaskodások,
célzások kereszttüzében állt: szemére hányták, hogy még él, nem esett el a harc mezején.
Petőfinek gondoskodnia kellett idős szüleiről és áldott állapotban lévő feleségéről is. Júliát
Erdődre vitte, de a Szendrey család a felbőszült románok fenyegetése elől kénytelen volt
Debrecenbe menekülni. Itt született meg 1848. december 15-én fia, Zoltán. Most már
kötelességének érezte, hogy a harctérre menjen, s 1849 januárjában jelentkezett Bem
tábornoknál. A lengyel származású fővezér megszerette, szinte fiaként bánt vele,
segédtisztjévé nevezte ki. Nem volt fegyelmezett katona, feljebbvalóival (nem Bemmel)
többször összetűzésbe került, májusban lemondott tiszti rangjáról és kilépett a hadseregből.
Súlyos anyagi gondok gyötörték, hiszen nem kapta tiszti fizetését. A tavaszi hadjárat
győzelmeinek idején szinte földönfutóvá lett. Márciusban apja, májusban édesanyja halt meg,
őket is el kellett temetni. Júliával és a fiával először Pestre, majd Mezőberénybe mentek. Az
orosz előrenyomulás miatt Mezőberény sem volt már biztonságos hely. Petőfiék Aradra
akartak menni, de tervük meghiúsult. Júliát és Zoltánt Tordán hagyta Petőfi, s július 25-én
csatlakozott Bem seregéhez. Sem lova, sem fegyvere nem volt, ezért lényegében "civilként"
vett részt a segesvári csatában. Itt és ekkor tűnt el örökre Petőfi 1849. július 31-én.

2
 IRODALOM ÉRETTSÉGI TÉTEL 2023.

b, Forradalmi látomásköltészete:

Petőfi nem csak külső szemlélője volt az 1848-as forradalomnak. A szabadság

kivívásáért, a nép felemelkedéséért élt és alkotott. Ezt műveivel és tetteivel egyaránt
bebizonyította.

Petőfi 1846 tavaszától a világforradalom lázában égett, a nemzeti és az egyetemes szabadság

ügye 1848-ig szorosan összekapcsolódott gondolkodásában. Ismerte kora valamennyi
politikai eszmeáramlatát. Több versében is megjósolja a forradalom eljövetelét. Tudja, hogy a
győzelemhez véráldozatra van szükség. A költő vállalja a mártírhalált. Meghatározza a költők
szerepét is ebben a harcban: a költőnek látnok szerepet szán és azt, hogy népének vezére,
"lángoszlopa" legyen (költő-apostol).
Költészetében felerősödik a politikai líra, művészi forradalmisága megtelik politikai
forradalmisággal. Ilyen tárgyú verseit az a hit hatja át, hogy az emberiség egyenletesen, törés
nélkül halad végső célja, az általános boldogság felé, a cél elérésének eszköze pedig a
szabadság. Ezt a szabadságot egy utolsó, kegyetlen, véres háború fogja megszülni, melyben a
rab népek leszámolnak zsarnokaikkal, s ezután „a menny fog a földre szállni”. Ez a derűlátás
lobog benne a szabadszállási képviselőválasztás kudarcáig. Látomásversei közül
legjelentősebb, mely „a nagy romantikus szimbolista víziókkal vetekszik”, az Egy gondolat
bánt engemet….
Versei
Mottó: „Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem!”
 Egy gondolat bánt engemet…:
Ezzel a zaklatott menetű rapszódiával búcsúztatja az 1846-os esztendőt. Az elviselhetetlen
gondolat a lassú, észrevétlen elmúlás, melynek visszataszítóan hosszú folyamatát a két
hasonlat (hervadó virág, elfogyó gyertyaszál) részletező kibontása érzékelteti. A cselekvő
akarat két izgatott felkiáltásában utasítja el ezt a halálnemet, s rögtön ezután két metafora (fa,
kőszirt) fejezi ki a költő óhaját. Az előbbi képek után jelenik meg a cselekvő halál gondolata
egy nagyszabású látomásban. Ez a látomás-szakasz egyetlen hatalmas versmondat, mely
időben egymást követő jelenségek során átrohan a megnyugtató megoldás felé. Ez a rész az
előzőekhez képest is, de önmagába véve is nagyarányú fokozást valósít meg. A feltételes
mellékmondatokban tárul fel a már más versekből ismert vízió: minden rabszolganép a
„világszabadság” szent jelszavát harsogva megütközik a zsarnoksággal. A „Világszabadság!”
önálló verssorba kiemelése erőteljes hangsúlyt ad az utolsó harc nagyszerű célkitűzésének. A
felzaklatott költői képzelet a közvetlen összecsapás vad forgatagába vezet. A költői erkölcs
elszántsága, a föllelkesült akarat ebben az utolsó ütközetben tudja csak elképzelni a
megnyugtató halált. Elesni ebben a nagy csatában már nem passzív megsemmisülés, mert
maga a hősi halál ténye is szolgálat.
1846 után jut el Petőfi egy újfajta költő-ideál kialakításáig, egy új művészeti hitvallás
hirdetéséig. Azonosul azzal a romantikus „költő-apostol” eszménnyel, mely Victor Hugótól
elsősorban Eötvös József közvetítésével került át hozzánk. E hitvallás legjelesebb képviselője
az A XIX. Század költői című verse.

3
 IRODALOM ÉRETTSÉGI TÉTEL 2023.

 A XIX. század költői (1847):

E verse szerint a költő Isten küldötte, „lángoszlop”, mely valaha a zsidókat vezette azt
egyiptomi bujdosás során, a költészet pedig politikai lett. A költők kötelessége a népet
elvezetni Kánaánba, az ígéret földjére. Ezt az eszményt, ezt a szent és nagy küldetést állítja
követelményként századának költői elé. Ennek érdekében szenvedélyes indulattal érvel és
bizonyít: tiltással figyelmeztet a feladat rendkívüliségére (1.vsz.), meghatározza a népvezér-
költők szerepét (2.vsz), felháborodottan átkozza meg a gyáva és a hamis, hazug próféták
magatartását (3-4.vsz). A látnok-költő ezután feltárja a jövendőt: költői képekkel írja körül az
elérendő cél, a Kánaán jellemzőit (5.vsz). A cél elérése nem kétséges, a prófécia beteljesülése
bizonyos, de az időpont bizonytalan. A költő itt már nem láttatja önmagát az elkövetkező
időben, nem szól személyes részvételéről, sőt a „talán” tétovasága jelzi, hogy „munkájának”
eredményét nem fogja megérni (6.vsz). A költemény mégis megnyugvással, a feladat
teljesítésének boldogító tudatával zárul, mert nem az eredmény, hanem a szándék minősíti az
embert: a próféta szerepe nem a beteljesülés átélése, csupán ennek hirdetése. A biblikus
motívumok áthatják a verset, s politikai meggyőződést a vallásos hit magasába emelik, a
látomás ars poeticává avatják.
 Az ítélet című költemény a várt és remélt szabadságharc gondolatköréhez tartozik.
-          Hexameteres forma az antik eposzok fegyveres harcait juttatják eszünkbe.
-          Cím a keresztény-vallásos fogalomhoz társul: a bibliai utolsó ítélet végső igazságtevésére
utal
-          Kevesebb a személyes átéltség.
-          Közlő, magyarázó jellegű.
-          A költő saját történelemszemléletét fejti ki benne.
-          Következtetéseket von le: az emberiség története örökös harcok folyamata.
-          Majd megjósolja az elkövetkező „rettenetes napokat”, az utolsó véres háborút, mely
megold minden társadalmi problémát.
-          A versen végigvonuló kép egy nagyon kifejező metafora: az emberiség története
vérfolyam, s ez csak a vértengerbe torkollva fog megpihenni.
-          A rettenetes napokat látok közeledni kezdetű sorral a jövőbe néző próféta szerepét tölti
magára a versben beszélő.
-          Hosszadalmasan készíti elő a be nem avatott hallgatókat a látomás tételszerű kihirdetésére,
s közben közli az általa már látott jövendőt.
-          Borzad, iszonyodik, de egyszersmind kedvre is derül és „szilajan örül”.
-          Ez az érzelmi kontraszt összhangban áll a prófécia ellentmondásos tartalmával,
történésével:
-          A jók diadalma a gonoszok felett vértengerbe kerül ugyan, de „ez után kezdődik az élet, az
örök üdvesség”, s „a menny fog a földre leszállni”.

Jellemző, nemcsak Petőfire, hanem általában a forradalom előtti optimista hitre, hogy a világ
máról-holnapra, egycsapásra megváltozhat, beteljesülhetnek az emberiség évezredes álmai.

Összegzés: Petőfi igazi romantikus politikus és életrajzi költő volt. Életének minden fontos
eseménye megjelent valamelyik alkotásában. Költészete nem egysíkú, amely folyamatosan
reagált valamelyik politikai, társadalmi helyzetre, eseményre. Ha kellett, buzdított, ha kellett,
ostorozott, vagy épp harcba hívott.
Forradalmi témájú költeményeivel joggal nevezhető kora vezéralakjának.