Petőfi Sándor (1823-1849)

Petőfi Sándor (született Petrovics Sándor) 1823. január 1-én Kiskőrösön látta meg a napvilágot. Apja
Petrovics István mészárosmester, aki magyarul jól beszélt és írt. Anyja, Hrúz Mária szlovák
anyanyelvű volt; mielőtt férjhez ment, cselédlány és mosónő. Alig két évvel később a család
Kiskunfélegyházára költözött és maga Petőfi később Szülőföldem című versében ezt a várost jelölte
meg születésének helyeként. Petőfi költészetének meghatározó témái gyermekkora helyszínei,
hangulatai és emlékei.

Apja vállalkozása egy ideig sikeres volt, a család jó anyagi körülmények között élt, ezért módjában
állt, hogy - a maga igényeinek is megfelelve - taníttassa a fiait, Sándort és öccsét, Istvánt. Petőfi az
ország számos városában járt iskolába (összesen 9 iskolában tanult, ez azzal az előnnyel járt, hogy
már fiatalon igen gazdag élettapasztalatokkal rendelkezett): szülővárosában, majd Kecskeméten,
Szabadszálláson, Sárszentlőrincen, Pesten az evangélikus, majd a piarista gimnáziumban, Aszódon,
Selmecbányán, végül a pápai református kollégiumban tanult. Volt, ahonnan kicsapták, mert tiltott
művet olvasott tanóra közben; volt, ahonnan édesapja vette ki rossz tanulmányi eredményei miatt.
Hamar megmutatkozott határtalan, zabolát nem tűrő szabadságvágya, másrészt viszont példátlan
szorgalommal igyekezett a költői tehetségét tanulás, önművelés révén kiteljesíteni.

Édesapja 1838-ban anyagilag tönkrement. 1839 februárjában elindult gyalog Pestre és beállt a
Nemzeti Színházba statisztának. Az ekkor kezdődő években (1838-tól 1842-’43 tájáig) Petőfi gyalog
keresztül-kasul vándorolt az országban, nélkülözve, nyomorogva. Először, 1839-ben Sopronban
beállt önkéntes katonának a császári hadseregbe, de gyenge testalkatával nem bírta sokáig a fizikai
megterhelést, ezért 1941-ben elbocsátották. Majd többször is vándorszínésznek szegődött, közben
1841-42-ben tanulmányait is folytatni próbálta Pápán. Itt ismerkedett meg Jókai Mórral. Az 1842-es év
hozta meg első jelentősebb irodalmi sikerét: a kor legjelesebb szépirodalmi és tudományos
folyóiratában, az Athenaeumban megjelent A borozó című első költeménye, még Petrovics Sándor
néven. A november 3-án ugyanott publikált Hazámban az első olyan verse, melyet Petőfi néven írt
alá.

1842. október végén Pápán örökre abbahagyta a tanulást pénztelensége miatt. 1842-’43-ban először
Székesfehérváron, majd Kecskeméten színészkedett. Aztán egy ideig Pozsonyban az Országgyűlési
Tudósítások másolásából tartotta el magát. 1843 nyarától Pesten németről fordított le két regényt a
Kisfaludy Társaság által megjelentetett Külföldi Regénytár részére, valamint kapcsolatba került a
fővárosi értelmiségi ifjúsággal és naponta megfordult a Pilvaxban is. 1843 őszétől Debrecenben ismét
felcsapott színésznek, egy kisebb együttessel vándorolt, de megbetegedett és ezért visszatért
Debrecenbe. Ekkor határozta el, hogy felhagy a színészkedéssel. 1844 februárjában nekivágott a
pesti útnak azzal a szándékkal, hogy költő lesz, összeírta verseit és felkereste Vörösmarty Mihályt, az
ő ajánlására a Nemzeti Kör vállalta verseinek kiadását.

Vörösmarty és Bajza támogatásával 1844. július 1-től segédszerkesztő lett a Pesti Divatlapnál, mely
az öltözködési divat mellett a szépirodalmi divatot is figyelemmel kísérte és alakította. Ettől kezdve a
költő anyagi helyzete megszilárdult: állandó fizetése mellett a megjelenő verseit külön honorálták.
Megbékélt szüleivel, majd 1844 nyarától megindult nagyívű költői pályáján. Egy évig dolgozott a Pesti
Divatlapnál és az ott megjelent versei - bordalok - tették országszerte népszerűvé és elismertté.

1844-ben írta Petőfi A helység kalapácsa című eposzparódiát, ez év őszén jelent meg első
verseskötete, s ekkor látott hozzá a János vitézhez is. Pesten megismerkedett Csapó Etelkével, aki
1845. január 7-én váratlanul meghalt. Eme korszakának verseit gyűjtötte össze az 1845. márciusában
megjelenő Cipruslombok Etelke sírjára kötetébe. Kilépett a Pesti Divatlap szerkesztőségéből. 1845-
ben tett felvidéki körutazását örökíti meg az Úti jegyzetek című útirajza. Újabb sikertelen szerelem
következett életében: megismerkedett Mednyánszky Bertával, megkérte a kezét, de a lány apja
hallani se akart a házasságról. A Berta-szerelem verseit a Szerelem gyöngyei versciklusban adtak ki
1845-ben. Sokat utazott, gyakran ellátogatott a szüleihez Szalkszentmártonba. 1845. november 10-én
megjelent második verseskötete. 1846. március 10-ig leginkább szüleinél volt, itt született 1846
áprilisában a pesszimista kedélyállapotú Felhők címmel megjelent 66 epigrammája. 1846-ban
elkészült a Tigris és hiéna című drámája, később A hóhér kötélen című regényén dolgozott.
Márciusban visszatért Pestre, belevetette magát az irodalmi, politikai életbe. A lapkiadók zsarnoksága
ellen szervezni kezdte a Tízek Társaságát, tíz fiatal író szövetségét. A lapkiadók uralma elleni
szabadulás, az elsősorban szellemi, másodsorban az anyagi függetlenedés vágya hajtotta őket, de
lapengedélyt saját lap indításához nem kaptak. 1846 szeptember 8-án a nagykárolyi megyebálon
megismerte Szendrey Júliát, rá pontosan egy évre házasodtak össze. Nászútjukat gróf Teleki Sándor
koltói kastélyában töltöttek.

1848 januárjában elindult a forradalmak sora Európában, először az olaszoknál, majd februárban
Párizsban, s az események gyors egymásutánban peregtek. A pesti ifjúság ama mozgalmában,
amely a pozsonyi országgyűlés tanácskozásainak, a párizsi februári forradalomnak és a bécsi
forradalomnak hatása alatt egyre jobban erősödött, Petőfinek vezérszerepe volt. A szabadság,
egyenlőség és testvériség eszméi az ő költészetére is hatással voltak, vérmérsékleténél fogva is
forradalmi természet volt. Március 13-án megírta a Nemzeti Dalt, március 14-én összeállították a 12
pontot. Ezen az estén érkezett meg a bécsi forradalom híre.
1848. március 15-e a pesti forradalom és egyszersmind Petőfi napja. Az eredetileg 19-ére tervezett
nemzetgyűlést a bécsi forradalom hírére hozták előre március 15-ére.
A márciusi ifjak vezéreként az események egyik főszereplőjévé vált, a forradalom az ő lakásáról
indult: Jókai, Bulyovszky, Vasvári Pál és Petőfi együtt gyalogolt át a Pilvax kávéházba. A 12 pont
mellett a Nemzeti dal a népakarat legfontosabb kifejezője, a szabad sajtó első terméke volt.
Petőfi a Pilvaxban majd az orvosi egyetem udvarán szavalta el versét, elindítva a lavinát. A
Landerer-nyomda előtt már a nyomtatott változatot zúgta utána a tömeg. A délután során a
Múzeum előtti népgyűlés, a Városházánál történtek, majd Táncsics Mihály kiszabadítása a
forradalom ismert eseményei. Este a színházban Egressy Gábor is elszavalta a Nemzeti dalt.
Petőfi szerepe, költeményének hatása ismétlődött március 16-án is, és a Nemzeti dalt, mintegy a
magyar Marseillaise-t rövid idő alatt százezrek ismerték meg. Háromszor fordították németre,
majd franciára, hat dallamot is szereztek rá azon melegében, és Petőfi a népszerűség oly magas
pontján állt, hogy a pozsonyi országgyűlésen is némi megdöbbenést okozott. Március folyamán a
forradalmi események foglalták el, részt vett a polgárság gyűlésein, de utóbb, amikor a felelős
minisztérium megalakult, az ifjúság háttérbe szorult. Petőfi francia elméletek hatása alatt a
köztársaságért lelkesedett, a királyság eszméje ellen küzdött, és április elején kiadta és
népgyűlésen szavalta A királyokhoz című versét. Ez az álláspontja egy időre rontott
népszerűségén, de ő naiv optimizmusában tovább haladt útján. Elégedetlen volt a magyar
politikusokkal is, radikálisabb, erélyesebb fellépést követelt és kifakadt a minisztérium ellen.
Határozott vágya volt a népet képviselni az országgyűlésen, és 1848-ban szűkebb hazájában, a
Kiskunságban fel is lépett követjelöltként. Programja tetszett is, de rágalmakat terjesztettek róla, a
népet ellene fordították, választóit megakadályozták a szavazásban és őszintesége is csökkentette
választási esélyeit. Ezért júniusban elbukott a képviselő választáson.
1848 nyarán megírta Az apostolt, élete fontos művét. 1848. október 15-én megkapta a
honvédszázadosi kinevezését a 28. honvédzászlóaljhoz, szüleit pedig Orlai gondjára bízta. December
15-én született meg Petőfinek és feleségének fia, Petőfi Zoltán. Katonai pályafutása során kétszer is
lemondott rangjáról, először februárban, később májusban. Részt vett a szászsebesi
előnyomulásban, és ott Bem április 10-én érdemjellel tüntette ki; úgyszintén részt vett a vezér bánsági
hadműveletében is, mire május 3-án Szabadfalun őrnaggyá nevezték ki. Csatlakozik Bem seregéhez,
de civilként vesz részt a segesvári csatában, s itt tűnt el 1849. július 31-én.