Petőfi Sándor életútja,

pályája

Petőfi Sándor 1823. január elsején született Kiskőrösön. Apja,

Petrovics István, kocsma- és mészárszékbérlő; anyja, Hrúz Mária
házasságkötéséig cseléd volt Aszódon. 1824-ben szüleivel Kis-
kunfélegyházára költöztek. Petőfi ezt a várost nevezte a későbbi-
ekben szülővárosának. Választásával magyarságát hangsúlyozta,
hiszen a szlovákok lakta Kiskörös helyett, a magyarok által lakott
város mellett döntött.
Petrovics István – anyagi helyzetének megfelelően – fiának a
legjobb tanulási lehetőségeket akarta biztosítani, így Sándor elég
gyakran váltogatta iskoláit. 1828-ban a kecskeméti evangélikus
elemi iskolában kezdte tanulmányait, majd Sárszentlőrincen
folytatta. 1833-ban a pesti evangélikus, majd 1834-ben a piarista
gimnázium növendéke volt. Az ezt követő három évben az aszódi
evangélikus gimnázium tanulója. Az 1838-as dunai árvíz
Szabadszálláson élő családját anyagilag tönkretette, ezért el kel-
lett hagynia a selmeci líceumot. 1839-től Pesten lakott, közben
statisztaként dolgozott a Pesti Magyar Színházban, majd egy ro-
kon családnál volt nevelő Ostff yasszonyfán. 1839 szeptemberétől
katonának állt, szolgált Sopronban, Grazban, Zágrábban és
Károlyvárosban. Szolgálata 1841 februárjáig tartott, gyönge
egészségi állapotára hivatkozva leszerelték. Az év nyarát vándor-
színészkedéssel töltötte a Dunántúlon. Majd 1841 októberében
felvételt nyert a pápai kollégiumba. Itt ismerkedett meg Jókai
Mórral. Költői pályája mondhatni ebben az évben vette kezdetét,
amikor május 22-én a kor legjelesebb szépirodalmi és tudomá-
nyos folyóiratában, az Athenaeumban megjelent A borozó című
költeménye. Ezt a versét még Petrovics Sándor néven írta alá.

49

A helység-49-88.0303.indd 49 3/5/09 5:57:21 PM

 1842-43-ban Székesfehérvárott és Kecskeméten dolgozott szí-
nészként egy vándortársulat tagjaként. Majd másolásból élt Po-
zsonyban, Pestre utazását követően pedig egy ideig regényfordí-
tásokból tartotta fenn magát. Színészi ambícióit nem adta fel,
1843 októberétől ismét vándorszínészkedéssel próbálkozott
Debrecenben és az Érmelléken. A kudarcos színészi próbálkozás
eredménye egy füzetnyi (hetven-nyolcvan) költemény volt, így
1844 februárjában gyalog ment fel Pestre, hogy verseinek kiadót
találjon.
Vörösmarty Mihály közbenjárásával és ajánlásával versesköte-
tének kiadását a Nemzeti Kör vállalta. Az 1844-es év Petőfi éle-
tében sikeres kezdetnek bizonyult, hiszen ebben az évben jelent
meg az 1822–1844-ig összegyűjtött verseinek kötete, Versek
címen; Vahot Imre meghívta a Pesti Divatlap segédszerkesztőjé-
nek; illetve még ebben az évben írta és jelentette meg A helység
kalapácsa című eposzparódiáját. Novemberben elkészült a János
vitézzel, ami 1845-ben jelent meg. A közönség igen kedvelte
népies helyzetdalait, életképeit. Petőfi a sikereket követően egyre
inkább úgy érezte, hogy a körülötte kialakult hírverés leszűkíti
alkotói tehetségének kibontakozását. Többek között ez volt az
oka annak, hogy 1845 márciusában kilépett a Pesti Divatlaptól
mint segédszerkesztő.
Az 1845-ös év elejétől induló időszakot szokás az útkeresés,
kísérletezés időszakának nevezni. A nagy lendülettel felívelő kez-
detet kisebb visszaesés követte. 1845 márciusában született Csapó
Etelka emlékére Cipruslombok Etelke sírjáról című versciklusa.
A mű születését a fiatalon elhunyt leány ihlette, aki iránt Petőfi
érzelmeket táplált. Ugyanezen év nyarán viszonzatlan szerelemre
lobbant Mednyánszky Berta iránt. A szerelemélményből született
Szerelem gyöngyei című versciklusa. Írói pályáján sem volt sikeres
ekkoriban. Zöld Marci című darabját elutasította a Nemzeti Szín-
ház, más műfaj területén tett próbálkozásai sem bizonyultak si-
keresnek. Így az 1847-ben megjelenő Tigris és hiéna drámája sem,
és az 1846-ban megjelenő A hóhér kötele című regénye sem.
Ez időszak legkiemelkedőbb alkotása a 66 versből álló Felhők

50

A helység-49-88.0303.indd 50 3/5/09 5:57:22 PM

 című ciklusa, amely 1845 augusztusa és 1846 márciusa között
született, önálló kötetként 1846 áprilisában jelent meg.
A Felhők válságkorszaka után Petőfit tettvágy kerítette hatal-
mába. 1846 márciusában megalakította a Tízek Társaságát, fiatal
írók érdekvédelmi szervezetét. A társaság célul tűzte ki, hogy se-
hol sem publikálnak többet, csak saját lapjukban, amit Pesti Fü-
zetek címmel jelentettek volna meg. A cenzúra viszont nem enge-
délyezte a lap megjelenését. A próbálkozás kudarcba fulladt.
A kudarc után Petőfi szerződést kötött Emich Gusztávval, aki
arra vállalkozott, hogy kiadja a költő addig megjelent összes köl-
teményét. A kötet 1847. március 15-én jelent meg. A kiadást kö-
vetően Petőfi Erdélybe utazott, hogy a pár hónappal korábban
megismert Szendrey Júliát, aki iránt szerelemre lobbant, megláto-
gassa. A látogatás során szeptemberben házasságot kötöttek, a
mézesheteket pedig Koltón töltötték.
Az 1848. márciusi események alakulásában Petőfi vezető szere-
pet töltött be. A márciusi ifjak vezéregyénisége volt. Júniusban a
képviselő-választáson vereséget szenvedett, mivel az általa képvi-
selt nézetek túlságosan radikálisnak bizonyultak a nép körében.
1848 decemberében fia született, Zoltán.
1848 októbere és 1849 júliusa között (kisebb-nagyobb megsza-
kításokkal) századosként, majd őrnagyként a szabadságharc kato-
nája volt Bem József mellett. Ez idő alatt többször lemondott ap-
róbb összetűzések miatt rangjáról. 1849. július 31-én a segesvári
csatát követő meneküléskor tűnt el Fehéregyháza mellett.

51

A helység-49-88.0303.indd 51 3/5/09 5:57:22 PM