MESÉLŐ:

Elmondok egy történetet, ami bárkivel megeshet,

Főszereplő Hófehérke, na meg a hét törpe.
Gördüljön hát a függöny fel,
Lássuk, a gonosz mostoha mit tervel.
MOSTOHA:
Tükröm, tükröm, mondd meg nékem
Ki a legszebb a vidéken?
TÜKÖR:
Szép vagy, szép vagy rút boszorka,
De nem olyan szép, mint Hófehérka.
A közönségnek:
Szép nagyon a vén banya,
Alig van ki két foga!
MOSTOHA:
Vigyázz tükör, összetörlek, Hófehérke szebb nálam?
Nem mondod ezt, ha megtudod mily furfangos tervem, van.
Hófehérkéhez:
Hófehérke édes lányom, gyere, mostohád ne várjon.
Látod, itt van a vadászom, elkísér majd a határon.
Közönséghez:
Vadászom a sört megissza, Hófehérke nem jön vissza, ha…ha…ha…

MESÉLŐ:
Lement a nap, lassan besötétedett az ég.
Az erdőben érte utol őket a sötétség.
VADÁSZ:
Drága szívem, Hófehérke, kis pénz kellene sörre,
Hogyha a pénzt megkapom, az életedet meghagyom.
HÓFEHÉRKE:
Jól van, nesze itt a pénz, de húzz innen mielébb,
Hálám üldöz kis vitézem, vigyázz, nehogy utolérjen!
Megy a ház felé…
Hű, micsoda házikó!
Milyen bútor, milyen ablak, lakói bizony sokan vannak.
Miből lát szik ez a szám?!
Hét tányér, hét pohár, hét kiságy.
Óh, mily büdös zokni lóg itt, utálom a büdös holmit.
Nem kímélek kezeket, kimosom itt ezeket.
De nem ment el a csöpp kis eszem, felteszem az orrcsipeszem.
Hű, de marha éhes lettem, igaz, hogy már rég nem ettem.
Ezután a kaja után bevágom én már a szunyát.

TÖRPÉK: Messze még a hajnal, tíz perc múlva fél négy,

Vár ám házikónkban az új színes TV-nk,
A bányában meleg volt, a tárnában sötét,
Amikor nem néztek, megléptünk mielébb!
Az otthon édes szava hívott minket haza.
TUDOR:
Nóta állj!

1
VIDOR:
Ki ült a protézisemre?
SZENDE:
Ki itta meg a Whiskymet?
SZUNDI:
Ki köpött a levesembe?
MORGÓ:
Ki mosta ki a zoknimat?
KUKA:
Megvan fiúk, ki a bűnös, akinek a keze büdös!
HAPCI:
Megvan srácok, ő a tettes, csak ő lehet, keze retkes.
HÓFEHÉRKE:
Kik vagyok ti sudár ifjak,
Akikért a lányok sírnak?
TUDOR:
Kicsi szám most ekképp ragyog, elárulom, Tudor vagyok.
VIDOR:
Arcomon a széles vigyor, éppen ezért nevem Vidor.
SZENDE:
Én vagyok az apró szende, úgy nézek ki, mint egy medve.
SZUNDI:
Álmos vagyok, de nem dundi, ezért vagyok én a szundi.
MORGÓ:
Szemem forgó, gyomrom korgó, az én nevem forgó-morgó.
KUKA:
Rímet faragni nem nehéz, én vagyok a kuka.
HAPCI:
Hol lehet zsebkendőt kapni? Mert a nevem, ha…ha…Hapci!
HÓFEHÉRKE:
Egészségedre. Töröld orrod zsebkendőmbe!
Igen jól meg vagy fertőzve. Elterjedt a malária?
TÖRPÉK:
Felbomlott a Hungária!
TUDOR:
De van még egy problémánk,
Nincs ki, főzzön, mosson ránk.
SZENDE:
Megkérünk hát téged most, tartsd tisztán a házikónk!

HÓFEHÉRKE:
Na, ha ilyen szépen kértek, itt maradok, nektek élek.

ZENEI BETÉT………

MESÉLŐ:
Lépjünk előre az időben,
Figyeljünk, mit eszelt ki a gonosz mostoha,
Hogy Hófehérke ne ébredjen már fel soha.
MOSTOHA:

2
 Ez az alma csodás anyag,
De csak azért, mert műanyag.
Méreg innen nem hiányzik,
Raktam bele ciánkálit!
HÓFEHÉRKE:
Erre jő egy rút banya,
Összeragadt a haja.
MOSTOHA:
Üvegszemem szépen ragyog,
Még azt mondják, banya vagyok!
HÓFEHÉRKE:
Mi szél hozott, mondca erre,
Mi vajon a szíves terve?
MOSTOHA:
Hófehérkét keresem,
Izzad már a tenyerem.
Hadd adjam a szájába,
Közönségnek:
Hadd akadjon a torkára!
HÓFEHÉRKE:
Én vagyok a szép királylány,
Csak nem rabol el a sárkány.
Látom kezed, gyomrom korog,
Egy szép almát most felfalok.
MOSTOHA:
Jól van, most már ne nyaggass,
Nesze itt egy, válogass!
HÓFEHÉRKE:
Te nagy ég, itt a vég,
Isten veled te kis tanya,
Megmérgezett a rút banya!
MOSTOHA:
Tervem klasszul sikerült, még az ég is kiderült.
Elmegyek a bányába, lemegyek a tárnába,
Lemegyek én, s feljön a szén: ha…ha…ha…

TÖRPÉK: (dalolnak, Hej, hó, hej, hó…..)

TUDOR:
Nóta állj! Balra csodálkozz!

KUKA:
De hulla!
SZENDE:
Azt a rezes angyalát, feldobta a bocskorát!
MORGÓ:
Dehogy dobta, dehogy dobta, bekrepált az istenadta!
HAPCI:
Fogjuk meg a kezét, lábát!
SZUNDI:

3
 Fogjuk meg és vigyük arrább!
VIDOR:
Dél van fiúk, ebédszünet. Hagyjuk itt, már meg nem szökhet!
ZENE
MESÉLŐ:
Míg a fiúk átkozzák a mérgezőt,
Bevágtat paripán Árgyélus, a megmentő.
ÁRGYÉLUS:
Én vagyok a jó királyfi, könnyű engem megtalálni.
Karom erős, szívem bátor, szülőhelyem inkubátor.
Hé, ti törpék, mondjátok meg, Hófehérkét hol lelem meg!
TÖRPÉK:
Ott fekszik a sarokban,
Egy kopott, ócska pokrócban!
ÁRGYÉLUS:
Mit látok a bokornál!
Milyen apró, kicsi láb,
Lehet úgy 46-os,
De a lábszag irtózatos!
Ó te tüzes hajadon,
Mi mászik a hajadon?
Bőröd fehér, mint a kátrány,
De ez nálam nem nagy hátrány.
Csókot nyomok ajakodra,
Hátha felkelsz még valaha.
HÓFEHÉRKE:
Üdvözöllek dicső lovag, szép a ruhád, hol a lovad?
Szép, vagy mint a baromfi, ó te kedves királyfi!
Kérd meg kezemet, vagy leverem a fejedet!
ÁRGYÉLUS:
Elveszlek én kicsi lányka,
Sosem leszel te már árva.
Itt a szívem meg a kardom,
Fél világot neked adom.
MESÉLŐ:
Erről szólt ez a kis mese,
Így lett Hófehérke a király kedvese.
Minden ebédre bablevest falnak,
S ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak.