You are on page 1of 25

A gyermekkortörténeti

alapfogalmak lehetséges
rendszerezése
A gyermekkortörténet alapfogalmai
(1. változat)

• Gyermekszemlélet (conception of the childhood)


olyan gyűjtőfogalom, melynek részei:

– Gyermekkép (idea of the child): Eszmények, ideák, hiedelmek,


koncepciók és elvont fogalmi konstrukciók együttese. Többnyire
eszményített, olykor mitizált alakban jelenik meg. (Pl.: „Az isteni
gyermek”, Das göttliche Kind” )

– Gyermekfelfogás (attittude to the child): A konkrét, valós


gyermek megítélése. A köznapi tudat síkján megjelenő
asszociációk, a cselekvést közvetlenül motiváló attitűdök
együttese.
(Pl.: „Ebadta vásott kölyök, majd megmutatom én
neked, ki az úr a háznál!”)
• A különböző történeti korokban milyen
domináns gyermekeszmény (gyermekkép,
gyermekimázs) alakította a felnőttek
gyerekekkel kapcsolatos, hétköznapi
életben megnyilvánuló attitűdjeit és
konkrét viselkedését.
• Ez utóbbit nevezem gyermekfelfogásnak.
• Gyermekfelfogás (concept of childhood):
befolyásolja a gyermekkel kapcsolatos
bánásmódot – a hétköznapi élet
körülményei között.
• Nem feltétlenül harmonizál a
gyermekeszménnyel.
– Pl. A testi fenyíték alkalmazhatóságának
taglalása 19. századi neveléstani
kézikönyvekben.
Gyermekszemlélet:
gyermekeszmény + gyermekfelfogás

• Gyermekeszmény: elvont ideák,


gondolatok a gyermekről - gyakran mitizált
alakban.
Például: „a gyermek mint kicsinyített
felnőtt”, „az ártatlan gyermek”, „a vásott
gyerek”,
Illusztrációk
1. Embereszmény, gyermekeszmény
• „A földi lények közül a legtökélyesebb az ember.” „Ő
szellemi életénél fogva, melynek az állatoknál nyomára
sem akadunk, egészen kiválik ezek sorából, és
magasabb, enyészhetetlen, érzék fölötti világba is bele
tartozik. Az ember szelleme életszerves testével
egységgé levén egyesítve, ő az érzéki és szellemi világba
van helyezve. Valamint a két világ nem egymástól
különválva létezik, hanem az, mit látunk, képe a
láthatatlannak: úgy az ember is a test hordnoka és
kifejezője a szellemnek.”

• (Mennyey József: Nevelés- és tanítástan, 1866/67)


2. Gyermekfelfogás:

• „Vannak gyerekek, akik irányában a fenyíték


szükségkövetelte büntetés. A kiszabott testi
büntetés úgy hajtassék végre, miszerént a
gyermek érezze és lássa, hogy a tanító csakis a
mindnyájunkat kötelező erkölcsi törvény
szellemében büntet.”

• (Mennyey József: Nevelés- és tanítástan,


1866/67)
Alapfogalmak
(2. változat)

• A gyermekkép a fogalmak olyan komplex


szerveződése (sémája), amely magában
foglalja az

– ideális gyermekről és a

– valós gyermekről alkotott képet.


• A két fogalmi rendszer tartalmilag
nagyrészt átfedi egymást, de a
gyermekkép fogalma
• az elsőben szűkebb,
• a másodikban tágabb
értelmezést nyer.
• A gyermekkép (gyermekeszmény,
gyermek-imázs) nem csak a
gyermekfelfogással állítható párba,
hanem az adott korszakban és kultúrában
létező gyermekek helyzetével,
életmódjával is.
Ez utóbbit nevezzük „gyermeklét-”nek.

• („Kindsein ist kein Kinderspiel!”)


A gyermek, a gyermekkor sajátosságai
különböző mai tudományos
koncepciókban

• Biológiai antropológia:
• Az embergyermek esendő, biológiai értelemben
„koraszülött” a primátákhoz képest.
• Megkülönböztető jegyek: egyenes testtartás, a
magasan fejlett intelligencia és a beszéd
elsajátításának képessége. Ezek az
„enkulturáció” feltételei.
• További sajátosságok: a kontaktus-szükséglet,
kötődés, kíváncsiság, játékigény, utánzás stb.
• A tradicionális fejlődéslélektan elmélete a
szakaszos fejlődésről:

• E felfogás szerint többé-kevésbé előre


„programozott” érési folyamtokról van szó.
• Beszédtanulás: gügyögés, gagyogás, individuális
beszéd stb.
• Játék: motorikus funkciógyakorlástól,
szimbolikus fantázia- és szerepjátékon át, a
konstrukciós és szabályjátékig.
• Ábrázolás: a firkától az alakrajzig.
• Piaget fejlődéselméletei:

• A gondolkodás fejlődésének
szakaszai:
– szenzomotorikus (születés - kb. 2. életév)
– műveletek előtti (2-6/7. év)
– konkrét műveleti (6/7-12. év)
– formális műveleti (12-től)

• A moralitás fejlődésének szakaszai:


– Prekonvencionális,
– konvencionális és
– posztkonvencionális szakasz.
Fejlődéslélektani szakaszok Piaget szerint:

– A. „Csecsemőkor”: a születéstől 18 hónapos-kétéves korig,


– 1. Az első táplálkozási ösztöntörekvések és az első
érzelmek megjelenése.
– 2. az első motorikus szokások, az első irányított
észlelések és az első differenciált érzelmek korszaka;
– 3. (a beszéd kialakulását megelőző) szenzo-motoros
intelligencia korszaka.
– B. „Kisgyermekkor”: 2-7 éves korig,
– az intuitív intelligencia, a spontán interperszonális
érzések korszaka.
– C. „A gyermekkor középső szakasza”: 7-től 11-12 éves korig,
– a konkrét intellektuális műveletek (a logikai
gondolkodás kezdete), a morális és a társas
együttműködés korszaka.
– D. „Serdülőkor”:
– az elvont intellektuális műveletek, a személyiség
kialakulásának a korszaka, affektív és intellektuális
belépés a felnőttek társadalmába
• Erik Erikson fejlődéselmélete:

• (a) „csecsemőkor” – a születéstől


15 hónapos korig;
• (b) „kisgyermekkor” – 15 hónapos kortól két és
fél éves korig;
• (c) „a játék kora” – két és fél éves kortól hatéves
korig;
• (d) „iskoláskor” – hatéves kortól a nemi érésig;
• (e) „ifjúkor” – húszéves korig.
• Középkori szerzők (pl. Sevillai Izidor,
Bartholomeus Anglicus)
a gyermeki fejlődés szakaszairól:

• 1. Infantia – születéstől 7 éves korig,


kisgyermekkor;
• 2. Pueritia – 7-12 éves korig (a lányok
esetében), 14 éves korig (a fiúknál);
• 3. Adolescentia – 12 vagy 14 éves kortól a
felnőttkorig;
• 4. Juventus – fiatal felnőttkor.
(Ld: Shahar: Gyermekek a középkorban)
• A mai tudományos és történeti alapokon
nyugvó fejlődéslélektani „fázis-elméletek”
igen nagy hatást gyakoroltak a
gyermekkorról való köznapi
gondolkodásunkra.
• Van egy általános kép,arról, hogy egy
gyermeknek milyen fejlettségi fokot kell
elérnie pl. 2 vagy 3 éves korában.
• A gyermeki fejlődés kulturális-társadalmi
beágyazottságát könnyen figyelme kívül
hagyjuk.
• A gyermekkép voltaképpen a társadalmi
tudat, a közgondolkodás által – lélektani,
filozófiai, képzőművészeti stb.
motívumokból egybeszőtt – összetett
elméleti konstrukció.
• Annak a törekvésnek az eredménye,
amely révén értelmet szeretnénk
tulajdonítani az emberi élet egyes
szakaszainak.
A gyermeklét néhány sajátossága a
mai fejlett társadalmakban
• 1. Kirekesztettség a nyilvánosságból, elszigeteltség:

• A modern posztindusztriális társadalmakban – amelyek már nem


ismerik a gyermekmunka fogalmát a gyermekmunka fogalmát –, a
gyermek kirekesztődik a valós élet tárdsadalmi-gazdasági
cselekvési tereiről.
• Zavaró tényezővé válik a munka, a piac, a nagy társadalmi
intézmények világában.
• A gyermekeket száműzik a gyermekszoba, az iskola művi és
manipulált világába. Pedagógia szempontok szerint szervezik életét:
pl. az évfolyamosztályok és a fejlettségi csoportok létrehozása
révén.
• „A gyermekkor gettója” (Mollenhauer).
• 2. A gyermek mint „marketing-célszemély”:

• A robbanásszerűen megnövekedett fogyasztás


időszakában a gyermek a reklámkampányok
céltáblájává vált az elektronikus médiában. (A
gyermek mint reménybeli „vevő”.)
• A tömegkommunikáció kíméletlen benyomulása a
magánszférába 
a gyermekek tömegeiben ébrednek új igények,
vágyak. „TV-gyermekkor”
• A gyermeksport mint divatjelenség.
• 3. „Szentimentális gyermekkor”:

• A gyermek gazdasági leértékelődésével


párhuzamosan ment végbe történetileg
példátlan emocionális felértékelődése a
modern középosztálybeli családokban.
• Ok: a család elvesztette gazdasági egység
szerepét, helyette érzelmi stabilitást nyújtó
„hátországgá” vált. („Az otthon melege”,
„családi fészek” stb.)
• A modern család funkciói a gyermek
szempontjából:
– a fejlődéshez szükséges emocionális stabilitás
biztosítása: „perszonalizálás”,
– az intézményen kívüli nevelés-szocializálás színhelye.
• A modern társadalmakban pusztán racionális
szempontból már „nem kifizetődő” gyermeket
nevelni, a gyermek „gazdasági teher”.
Emocionálisan viszont szívesen vállalt
befektetés!
• „Economically useless, but emotionally
priceless!”
• Az Egyesült Nemzetek Egyezménye a Gyermeki
Jogokról (1990. szeptember 2.):

• Jog az élethez,
• az emberhez méltó életkörülményekhez,
• az egészségügyi ellátáshoz,
• a zavartalan fejlődéshez,
• az iskoláztatáshoz,
• az állampolgársághoz,
• a szabad vélemény-nyilvánításhoz,
• az önrendelkezéshez,
• a diszkrimináció és a szexuális visszaélés elleni
védelemhez.
• A „gyermekkor szakralizálása” a „gyermek
évszázadában”.
• Érzelmi viszony a gyermekhez  örökbefogadási
hajlandóság megnövekedése.
• A gyermek mint örömforrás, az emocionális
igények kielégítője.
• A tradicionális szociális struktúrák
átalakulásának, fellazulásának korában a
gyermek lesz az egyik legfontosabb kötelék,
amely a világhoz, a társadalomhoz fűz
bennünket.
• A „varázsától megfosztott” világban a gyermekek
segítségével ismét megtörténhet a varázslat.
• (Die Wiederverzauberung der Welt.)
Mary Cassatt: Az anyai csók (1896)
(Empatikus, szeretetteljes viszony)

You might also like