DAL-

SZÖ-
VE-
GEK
1
 A Reményhez

Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.

Kertem nárcisokkal
Végig űltetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még:
Lilla szívét kértem;
S megadá az ég.

Jaj, de friss rózsáim

Elhervadtanak;
Forrásim, zőld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Óh! csak Lillát hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném.

Hagyj el, óh Reménység!

Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem főldbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!

2
 A szavak forradalma

(Bom)
Hé, mi a szitu tyúkanyó? De belepted a kanapét
De belaktad a szobám, a cuccaid szanaszét
Jó az Isten, jó hát, kerülnek a gondok
Szóval boldog lehetnél, hogy így felvitte a dolgod

(Petőfi Sándor - Anyám Tyúkja)

"Ej mi a kõ! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!"

(Dipa)
Hisztizel itt nekem, szaladgálsz föl és alá
Más helyetted inkább választana több év magányt
Ha eszedbejut veszekedsz csak úgy megszokásból
Szerencséd, hogy kamázlak és nem verlek ki a szobámból

"Itt szaladgál föl és alá,

Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodákol,
S nem verik ki a szobábol."

(Diaz)
Ez itt az édenkert
Mint a galambot etetlek a szívem már csak is érted ver
Lehoznám a holdat is de neked a pénzem kell
Élsz mint egy királylány ez nem egy mese ébredj fe

"Dehogy verik, dehogy verik!

Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban. "

(Snow)
És ráadásul tyúkanyó, a többi tyúktól úgy hallom,
hogy már nem jó itt neked, lehet jobb lenne a kutyaól.
Iparkodj vagy kirakom, a szűrődet te mihaszna,
úgy jársz mint a többi tyúk, kikerülsz a piacra.

"Ezért aztán, tyúkanyó, hát

Jól megbecsûlje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szûkében az anyám. -- "

(Wolfie)
Hegyezd füled fiam ma, régi cseléd vagy a háznál,
a rapped legyen viagra, csak kérlek ne anyázzál.
Majd ezután is jó légy, hogy nyugodtan mondj jó éjt,
hív a rímek osztálya, legyen tiéd a pálma! Tiéd a pálya!

"Morzsa kutyánk, hegyezd füled,

Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberûl szolgáltál, "

(Eckü)
Ej mi a kő micsoda nő
A ruhát lerappelem rólad mielőtt reggel a nap feljő'
Ezt vágja minden nagymuter vágja minden kisfater
Ha van szöveged Neked is indulhat a Pilvaker

"Ezután is jó légy, Morzsa,

Kedvet ne kapj a tyúkhusra,
Élj a tyúkkal barátságba'...
Anyám egyetlen jószága.

(Vác, 1848. február.)"

3
Falu végén kurta kocsma
Húzza a zsivány a nótádat,
barna legény,
Hosszú út vezet
a falu végi Szamos felé.
Hidd el, itt mulat most
mindenféle gazdag szegény,
Együtt a közös nyelv
a pohár aljáig is elér.
Falu végén egy kurta kocsma,
A rossz nyelvek azt mondják,
itt mulat a falu mocska.
Egy kis ócska,
koszos talponálló,
De eltemetni a bánatot,
hidd el, pont kiváló.
Ha éjszaka közeleg,
lecsendesül a világ.
A kocsma bezzeg hangos,
koccannak a tequilák.
Cimbalmos helyett itt DJ a zenész,
Ha bemész, pár pia benéz,
de egye a penész!
Kocsmárosné vigyorog,
ma is szalad a szekér,
A sörök körül serényen
sürgölődik sok szeszegér,
A szomszéd bekopog,
hogy szóljak nekik a neszér’.
Hát szóljon nekik, aki akar,
de az nem leszek én.
Pár óra múlva,
mint egy rossz átok,
A zajra meg a fényre
gyűlenek fakabátok.
De a végét nem vethetik a zenének,
Amíg bírják a legények, az a lényeg!
4
Húzza a zsivány a nótádat,
barna legény,
Hosszú út vezet
a falu végi Szamos felé.
Hidd el, itt mulat most
mindenféle gazdag szegény,
Együtt a közös nyelv
a pohár aljáig is elér.
Falu végén falu mocska,
Lopnak, isznak ezek,
meg hazudoznak.
Régóta idegesít ez a dolog,
Úgyhogy most
felcsapom a szirénát,
és befarolok.
Reggel hatkor
a talponálló még darál,
Az arcokon már kék halál,
Sorban esnek be a szék alá.
Bár mélabús a Béla bá,
mer' visszahúz a téglagyár,
De hazateker nyolcassal a bringába’,
Az árok itt a sokat ölelt kispárna.
De ki az, aki ennyi mindent elnéz?
Vagy azért alszol bokorba’,
mert te vagy az új kertész?
Kicsit megártott a sörike,
Ne legyünk hariba,
de bedoblak a böribe.
Véget vetek én a zenének,
És a falutól is búcsúzhattok,
legények!
Húzza a zsivány a nótádat,
barna legény,
Hosszú út vezet
a falu végi Szamos felé.
Hidd el, itt mulat most
mindenféle gazdag szegény,
Együtt a közös nyelv
a pohár aljáig is elér.
Pihen a Nap, táncol a Hold,
A világ csendes,
zaj jön a szomszédból.
 Föltámadott a tenger

(Bom)
Föltámadt a tenger, minden csepp a mi emberünk
Sorra születnek a számok, szóval számolni kell velünk
Sodródunk az árral, ez a szavak tengere
Egy mederbe ömlik össze költészet és rapzene

Születnek ötletek, összecsengő, összetett

Rímek zúdulnak, partra sodródnak a közhelyek
A basszustól remeg a plafon, morajlik, zúg a blokk
Ti is fogjatok tollat és hullámozzatok!

(Dipa)
Látjátok a táncot, halljátok a zenét
Minden kéz fent! A mi fajtánk mindent feladna ezért
Hihetetlen akarok lenni nem hiteltelen
Ha nem vágjátok, hogy mulat a népünk figyeljetek
Kemény ütemek, forró dumák, oltós szlengek
Van mikor csak a zene tartja bennem a lelket
Nekünk egy utat szántak, hogy igaziak maradjunk
Míg a mocskos beton végleg ki nem kopik alattunk

(Eckü)
Árboc és vitorla nem egymást tiporva
E-C-K a pilóta ami a szívén kimondja
A betűk feletti hatalma testvér nagy zsugát ér
Az élet ha szereted édes akár a nugátkrém
A hiphop az egybegyűjt minden kedves egybegyűlt
Ha probléma felmerült az minket mindig elkerült
A fülekbe lelket öntünk inkább mint ólmot
Az üzenetem ennyi vedd kezedbe a sorsod

Refrén - (Sub Bass Monster)

Föltámadott a stílus, az utca népének stílusa,
Csak penge szlengel küzdünk, főnixtollal írjuk a
Sort, amíg bírjuk a show-t addig szépen
Megtanulhatjátok időt, hogy múlat a nép(em)

(Diaz)
Nincsen kordon ledöntjük mind a négy falad
Tombolj ha szól a zene hozzád ér a nap
Ez mélyről jön de az égig fel ér
Addig folyik a vér bennem míg pumpál a mély
A tollam a tőr ha kell megküzd bármivel
Felénk nyomnak le a sárba de itt állni kell
Lehet elkerget a múltad tesóm de nehogy elfuss
A bítem a pszichiáter jobb mint a Csernus

(Wolfie)
A nép sebzett szárnyai alól feltámadott a rapper,
hol bánatos balladáktól tajtékzik a tenger.
habár fölül a gálya, akár a benzin ára,
alul a víznek árja, de itt a szív az úr....
Itt a tinta szúr, a szó legyen a fegyver,
rajtad áll a jövő : talpra magyar ,
járj és kelj fel !
Add a karod, együtt minden teljesül,
ha akarod.
A kérdés: hogy rabok legyünk,vagy szabadok?

(Snow)
Tör végre a felszínre mi eddig vissza lett tartva,
a rappem tovább nem hallgat, ki viharra várt megkapja
most egy rajba a hajóink nincs mért' aggódni, csak szárnyalunk
ezrek nézik végig ahogy a vitorlánk lángra gyúl
tombol csak tombol, nem elég a sok a sorból soha
a fej ütemre bólint, a rap hódít és nem hódol soha
be, hogy hova tedd még nem tudod, csak lök hátra
ez a szavak ereje, mi mint a tenger föltámadt.

5
 János vitéz
(Saiid)
(nem a) türelem küldte a gádzsit az utcámba/
a szép nevelésből - a futárszolgálat/
Fölösleges dolog, küldi weboldalon/
ha Budán úgyis vak meleg a vagyon/
De én hagyom, pedig bennem van a mehetnék/
a szemem szépen legel, mer' nem beléd, csak
elesnék/
a cselekmény az lenne, ha a cselek mélyét
keresnéd/
de te felettébb szeretnéd a celeb-lét, hát eredjél...
(Bom)
...Virágok vesznek körbe a réten/
de csak most veszem észre/ eddig körbe se
néztem/
... egy köpésre folyik a patak/
ahogy oda tapad a szemem/ a szavam elakad/
láttam már sok vizet/ fogtam már ki sok halat/
de ez a lány ez hibátlan a haja csillog mint a nap/
karcsú, mint egy szál virág/ micsoda forma/
olyan a mell, mintha körzővel rajzolták volna/
(Dipa)
A szoknya alól kivillanak a gyönyörű lábak/
Közelebb megyek, hogy lássam milye van még a
kislánynak/
Azt kérded ki ez a srác? Dzsoni, ki más?/
Nem vitás, hogy zsivány az imázs (ahh)/
Hogy is hívnak Iluska? bukok erre a típusra/
Olyat tennék veled amitől bárki el pirulna/
Engedjünk a vágynak, nem vagyunk a könyvtárba'/
Jancsi tőled jön lázba, szívemnek gyöngyháza/
REFRÉN
A dumádat unom már,
a verdádra nem bukom rá,
telószám? Ugyan már,
tőlem vehetsz bármit, nálam nem ez számít.
Mondták már ezt ezerszer,
ne hidd, hogy pont te szedsz fel,
ne olts már, nem ez kell,
tanulj meg velem bánni, akkor lehet bármi.
6
(Diaz)
Mióta ámormál a nyílpuska, szívemnek gyöngyháza
vagy Iluska.
Popkorn Dzsoni rá harap a friss húsra.
Bébi mond ki már, elhitted,
hogy te vagy minden mulatságom én meg a te Brad
Pitt-ed
meg öl a tekintet a szem szúr,
rámnéz és minden rossz gondolatot hirtelen elfúj,
gyere ki a partra! a szavad elakad ha,
rácsókolom lelkem piros ajakadra
(Wolfie)
Lennék balzsam a hajadra,vagy zuhanyrózsa benn
a tusban
lelkem vétlen sóhaja húz oda, hol néked a rúzs van.
Ne síess el! Máshol veled úgyis rosszul bánnak
lágyan adjuk át magunk a tegnapból a mának.
Hajtsd le a fejed, ringatlak, te ritka szép Iluska,
főzök, mosok helyetted, csak maradj mindig kussba
Adj helyet magad mellett, hulljon minden rinya, kapa
fog
ne félj ha belém esel mama, majd a papa fog.
(Snow)
Na gyere már ki béébi vagy bemegyek én nem gond
Csak a hideg víz a terveimnek nem annyira tesz jót
Nincs a közelben senki, minden oké hálistennek
hogy örülj én leszek fölül nehogy rádismerjenek
Csak-csak ki csalogattam a csajt a partra
a kezem a popsiján, imádja nem csak hagyja
a részleteket hagyjuk most, pedig voltak bőven
a lényeg voltam már sok csajjal, de most először
nővel
REFRÉN
A dumádat unom már,
a verdádra nem bukom rá,
telószám? Ugyan már,
tőlem vehetsz bármit, nálam nem ez számít.
Mondták már ezt ezerszer,
ne hidd, hogy pont te szedsz fel,
ne olts már, nem ez kell,
tanulj meg velem bánni, akkor lehet bármi.
 Légy csak magad

(Dipa) Csalódtam már rengeteget, nem keresem

Az okokat, nem zokogok, csak elengedem.
A hátad mögött kidumálnak, de mind megy utánad,
Azt mondják, sok sikert, de ha bejön, megutálnak.

Nyisd ki a harmadik szemed és láss,

Mielőtt a csapdádba belesétálsz!
Ne várd, hogy a hazug barát segítsen!
Ismerd meg magadat, más nem is kell

Ne építs magadnak több falat, mert

A legjobb barátod önmagad,
Más gondja nem a tied, más nem oldja meg a tied,
Más ne fojtsa meg a szíved, ne oltsa el a hited!

Mindig csak a nyüzsgő világ zaját hallod,

A magány segít hallani a saját hangod,
Csak haladj, mert nem lényeg, hány csapda van,
Soha ne függj másoktól, légy csak magad!

Refrén (MC Fedora) Nem kell segítség senkitől, elbukik a gyenge jellem.
Törj ki a semmiből, legyél csepp a tenger ellen,
Csepp a tenger ellen! Mindig csak menj, ne menekülj
Ne állj meg, csak magad vagy a világ ellen egyedül!

(Fura Csé) Járom az utamat, én nem futok el,

Amíg a csillagokig nem jutok el.
Kamu barátokra átok, egyet áruljatok el,
Hogy mit kellett volna tennem, hogy ne áruljatok el!

Az vagyok, aki, nem érdekel, hogy ki, minek lát,

Akik utálnak, mind csak irigyek rád.
Az álruhát le, fejjel a falnak, arccal a harcra fel,
Ha a part szakad is csak magad add, maskara: hagyd csak el!

Hogyha kell, vesszek el,

Mint Robinson, vezekelve a tengerbe evezzek el!
El a kezekkel, nem a segítségetekkel kell,
Megnyernem a saját csatámat, mindenem erre tettem fel!

Halljátok, gyávák, nem hajazok tirátok,

Mert ti nem álltok ki, én meg nem kiáltok.
A bajban, lesz, ami lesz, ha takar a föld leple,
Büszkén halok, mert csak a legnagyobb győzhet le.

Refrén (MC Fedora) Nem kell segítség senkitől, elbukik a gyenge jellem.
Törj ki a semmiből, legyél csepp a tenger ellen,
Csepp a tenger ellen! Mindig csak menj, ne menekülj,
Ne állj meg, csak magad vagy a világ ellen egyedül!

(NB) Légy csak magad, ha kell! Ne félj, nem kaphatnak el!

Tiéd az akarat, magadat add, ha rád tapad a vaker!
Kerget a sorsunk. Mér' legyek, mondd, vagányabb ember én
Má' bárkinél? Hisz szabad vagyok a magány habtengerén.

Ha mar, hiába. Hamar rájössz te is, önmagaddal harmóniába' jobb

Az eszünk, ha kitart is, a "lie"-kok zajába veszünk, ordibálva
Evezünk, hol, mi jár, a jellemünknek már sok,
Önmagadra számíts így, ne mások holmijára!

Hiszem, van már, asszem, nem egy

Csepp a tengerbe', ki velünk együtt árral szembe megy.
Te is válassz, mikor erőre kapsz, légy féktelen, de rögtön,
Hisz ez lételem, ha a tv-kép is a végtelenbe lökne!

Nem értelek, elég ebből rég, ha épp ebben dörög az ég fölöttünk,

Ha már mindenki az online éterben pörög. Légy csak magad!
Majd lépj ki, hol a ráció vonul,
Mert mára rája mégis egy tengernyi információ borul.

7
 Pató Pál úr
Ráérünk arra még 2x
A tükörnek pózolva lőnöm kell pár képet
Mikor dolgom van, rá érek
A fülembe sok hülye magyaráz
Menjé' ki, csináld meg, összeroskad a ház
Mi van, holnap nem lesz nap?
Erőss az emberszag, hú, de kedves vagy
Hozzád vágnék egy féltéglát
Hét órája nyomom a GTA-t
Álommeló, az Óperencián
Előadok a lusta konferencián
vagy lemondom, vagyok olyan aljadék
Majd kiderül, ráérünk arra még

Mint elátkozott királyfi

túl az Óperencián
Él magában falujában
Pató Pál úr mogorván.

De ez nem az ő hibája,
Ő magyarnak születék
S hazájában ősi jelszó
Ej, ráérünk arra még!

Ráérünk arra még 4x

Egy elátkozott királyfi

Legenda, mint B.I.G. bácsi
Aki a munkára sosem volt kíváncsi
Ha kell csinálni bármit, ácsi!
Csak egy feleség kéne, nem rabszolga
Bár az asszony ráér, azt mondja
Majd gondja lesz rá, nem lesz gondja
Csak hogy a világ képe egy flash gomba
Az élet gondjaiba bele merülő
Közveszélyes munkakerülő
Skandálja az alja nép
Ej, ráérünk arra még!

Mint elátkozott királyfi

túl az Óperencián
Él magában falujában
Pató Pál úr mogorván.

De ez nem az ő hibája
Ő magyarnak születék,
S hazájában ősi jelszó
Ej, ráérünk arra még!

Sok a Pató Pál

Pár haverom is egyre fakóbb már
Nincs bennük a láng
Amit együtt gyújtottunk meg anno régen
Mindig csak fáradtak, mindig bágyadtak
A meló, a csajok, a család, a számlák
A fény, amit bennem hagytál, nálad is kinő
Ha öntözöd, itt van az idő
Hogy lépjél. Ha egy tánc az élet, hát éljél!
Ne legyél Pató Pál
Aki problémát lát, rögtön arrébb áll
Ha egy helyben állok, mindig kalimpál

Életét így tengi által

Bár apái nékie
Mindent oly bőven hagyának
Soha sincsen semmije
De ez nem az ő hibája,
Ő magyarnak születék
S hazájában ősi jelszó
Ej, ráérünk arra még!

8
 Szabadság, szerelem

Szabadság, szerelem
Ez a kettő kell nekem
Szabadság, szerelem
Ez a kettő kell nekem

Megannyi szerelem, de hányszor voltál szabad

Hányszor adtad másnak ki és hányszor csak önmagad
Tényleg gyenge vagy, ha pár könnycsepp is kiszalad
Ha a kirakatnak élsz, a szív lassan kiapad
Úgy teljes csak a „life”, ha úgy hívják, hogy élet
Minden hazaérkezésnél az ember újraéled
Terjeszd ki az egód, de lásd másban is a szépet
Tarts nyitva minden ajtót, hátha valaki betéved

Szerelmemért az életet
Szabadságért szerelmemet

Mit ér az elme, mondd, ha a szív nem ad ütemet

Mit ér bármilyen dal, ha befogják a füleket
Mit ér bármilyen szöveg, ha nincs benne üzenet
Ha a tele pohár kell, csak add vissza az üreset

Szabadság, szerelem
Ez a kettő kell nekem
Szabadság, szerelem
Ez a kettő kell nekem

A szabadság és szerelem ma két poros közhely

Legyünk mi a tisztítószer, unalmas a sok ősz fej
Akarat nélkül nem terem ideológia
Már fentről sem jön le egy jó ideje glória
A szeretlek szóra is van megannyi szinonima
Hogy félrecseng kimondva, hiába van finomítva
Ha szárnyalni szeretnénk, égbolt legyünk, ne kalitka
De nem a szép szavakban van a hosszú élet titka

Szerelmemért az életet
Szabadságért szerelmemet

Szabad a gazdag, akit nem úgy húz a madzag

Szeret a szegény, így indul minden regény
Lehetsz léány vagy legény, légy kemény vagy szerény
A remény szolid nyeremény, a jelenben élni erény

Szabadság, szerelem
Ez a kettő kell nekem
Szabadság, szerelem
Ez a kettő kell nekem
Szabadság, szerelem
Ez a kettő kell nekem
Szabadság, szerelem
Ez a kettő kell nekem
Szerelmemért az életet
Szabadságért szerelmemet

9
 Tiszta szívvel

Nincsen apám, se anyám,

Se istenem, se hazám,
Se bölcsőm, se szemfedőm,
Se csókom, se szeretőm.

Egyszer minden beheged / A húsba a kín, mi vágja a sebeket.

Harmadnapja nem eszek / Mert a stressz miatt bármit, mi nyugtat, beveszek.
Csak járom a tereket, a cipőm elkopik / Úgy várom a meleget.
Van, ki nem kap eleget / Én nem kaptam se sokat, se keveset.
Nem látszom a radaron / Keserűség váltotta le régen a haragot.
Húsz esztendőm hatalom / Mire 13 még pluszban az adagom.

Nincsen apám, se anyám,

Se istenem, se hazám,
Se bölcsőm, se szemfedőm,
Se csókom, se szeretőm.

Elfognak és felkötnek. Elnyomnak és ellöknek.

Pedig áldom a földem, a legnagyobb bajban is
Oly gyönyörűen zöldell a hely, ahol anno felnőttem / De rajta halált hozó fű terem
A jövőm ide ültetem / Majd uralom, ölelem, nem lesz gond / Hé, nyugalom, türelem!
Kár fűtenem magam, mondják / Magyarország, miért csak a botrány jár haza hozzád?
Itt mindenki mindenkit üldöz / A maga módján itt mindenki bűnös.

Nincsen apám, se anyám,

Se istenem, se hazám,
Se bölcsőm, se szemfedőm,
Se csókom, se szeretőm.

Kiraktam, amim van, de nektek ingyen se kell / Unom már, hogy az éveim sorban így vesznek el.
Úgy érzem, nem kapok esélyt se az Úrtól / Közbe' az ördög fűzöget, hogy letérjek az útról.
Nem talál a boldogság, és jól elkerül a siker / Ne legyen már bűntudatom, ha elveszem, ami kell!
Nem fogom magam vissza / Bekoszolom a kezem, de a szívem, az tiszta.
Ha csak prédikálni akarsz, inkább ne beszélj / Lopás, csalás, rablás - minden belefér.
Én nem várom meg, amíg minden lapom kipörög / Rohadjak meg, kitörök! Ha kell, embert is ölök!

Nincsen apám, se anyám,

Se istenem, se hazám,
Se bölcsőm, se szemfedőm,
Se csókom, se szeretőm.

10
 Talpra magyar

Dipa:
Talpra magyar ébredek és irány a Pilvax
Nálam a Nemzeti Dal, amit előző éjjel írtam
Pár barát már ott vár, Jókai így szólott:
"Menjünk hozzám, szerkesszük meg a 12 pontot"
Először a Pilvaxban hangzik el mit akarunk,
A szavunk adjuk, hogy ma a népünk felszabadul
Az egyetemek udvarán a diákok már várnak
Székre állva szólok: gyávák hátra, jöjjenek a bátrak
Szakadó esőben megyünk szakadatlan előre
Ha nem adják a szabadságot, majd elvesszük erővel
Az utcáról egyre nagyobb tömeg tart velünk
Tépd le a láncod, a kard jobban áll nekünk!

Refr: 2x
A magyarok istenére esküszünk
esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk

Fura Csé 2x:

Ha már eleget szenvedtél, de szabad nem lettél
Akkor gyere velünk, a népünkért megyünk, ne érezd, hogy elvesztél

Fura Csé:
Jókai Mór a nevem összeforr
A 12 ponttal, megmondtam lesz reform
Le a cenzúrával, megyünk Landerer nyomda
A papíron beleivódott népem akarata minden pontba
Szépen sorban elszavalom, nálam a lista
Látom, ahogy issza a szavamat minden egyetemista
Legyen végre tiszta, mit kér a magyar nemzet
Vezessük vissza, ahogy régen a világ jegyzett
A szólás szabad, mindenki figyeljen rám kicsit
Azt javaslom, hogy ne álljunk meg egészen Táncsicsig
Nem lehet akadály, minden gátat át hidal
Egy nép amikor összetart, szóljon a Nemzeti Dal

Refr: 2x
A magyarok istenére esküszünk
esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk

Fura Csé 2x:

Ha már eleget szenvedtél, de szabad nem lettél
Akkor gyere velünk, a népünkért megyünk, ne érezd, hogy elvesztél

Bom:
A nevem Táncsics, üldöztek a műveimért
A cenzúra elítélt, feleljek a bűneimért
Gondolat ébresztő sorok és sok apró észérv
és zárka vár, izgatás és sajtóvétség
Nekem is félelemben kéne élnem?
Ülök egy éve, mért? Mert beszéltem a nép nevében
De eljön a nap, amikor ezt is leközli a sajtó
És tudom, hogy nincs messze, amikor betörik az ajtó
Hintóba ültetnek, amit emberek húznak
Hullámzik a tömeg, mint a tenger úgy zúgnak
Mer meg mutatja az erejét a nép
Ha mindent megelégel és a tettek mezejére lép

Refr: 2x
A magyarok istenére esküszünk
esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk

Fura Csé 2x:

Ha már eleget szenvedtél, de szabad nem lettél
Akkor gyere velünk, a népünkért megyünk, ne érezd, hogy elvesztél

11
 Szeptember végén

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok

Még zöldel a nyárfa az ablak előtt
De szíveddel érzed a téli világot
Nehezebben veszed már a levegőt
Majd eltűnünk mi is, mint a nyomtatott sajtó
Az idő az úr, mi a nyikorgó ajtó
Meleg a testem, még érezni akarlak
Ki tudja, holnap föld alá kaparnak
Ha így lenne tényleg, szánnál rám időt?
Lennél-e a növényem, ha földem kihűlt?
Tavasszal, télen és esőben nyáron
Lennél az esernyőm, a meleg kabátom?

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok

Még zöldel a nyárfa az ablak előtt
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt

Én az álom, te az ébrenlét
Alig látom, de már véget is ér
Tükröt tart az élet, amit látni félek
Mert csak játszom, hogy minden szép

Elhull a virág, már fakóbb színekben

Fárad a szmogtól a szépia város
Utcai dráma a napos ligetben
Plakátként tépi a szél le a májust
Futnék veled az utolsó buszra
A csuklóba bújnánk a magány elől
Míg az idő, mint villám, arcba vakuzna
Apró intelem a halál felől
Megszerettük, hogy nincs szabadság
Duplára zárjuk a képzeletet
Eltemetjük, de visszacsalnánk
A "nem tudni, hova visz" péntekeket

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok

Még zöldel a nyárfa az ablak előtt
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt

Én az álom, te az ébrenlét
Alig látom, de már véget is ér
Tükröt tart az élet, amit látni félek
Mert csak játszom, hogy minden szép

Szomorú hónap ez
Az "éljünk a mának" csak holnap lesz
Aki miattam perceket, órákat számol
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, a szobád falán
Fényre az árnyék nyomán a magány
Ki kötözi be a szíven a sebeket?
Az ép ész is miattad jelentett beteget
Pam-pam, csak lüktet a vér
Az ember ilyen: elcsügged, ha fél
Ez van, haver, ezt dobta a gép
A fájdalom megszűnt, eldobva a cél
(A fájdalom megszűnt, eldobva a cél)

Én az álom, te az ébrenlét
Alig látom, de már véget is ér
Tükröt tart az élet, amit látni félek
Mert csak játszom, hogy minden szép
Lehunyom a szemem, ne lássam, úgy nem fáj
Csupasszá válik az egykori szebb táj
Én az álom, te az ébrenlét
Alig látom, de már véget is ér
Tükröt tart az élet, amit látni félek
Mert csak játszom, hogy minden szép

12
 Szavak

Én a betűk jó barátja vagyok, a szó bizalmasa

Fanatikusan, mint a Wall Street farkasa
Szavak, csodálatos szavak
Békítenek, lázítanak

Kisimítják az éleket
Füljáratban kísértenek
Eldöntenek egy életet
Följárnak, mint kísértetek

Keresi a pontot, keresi a vesszőt

Hálás érte, ha megdöntöd
Szárnyalnak, mint a gondolat
Görnyedve hordanak gondokat

Szó)virágos az ecset hegye

Festenek vele galád istenek
Világokat jelentenek
Meghaltál, ha már nincsenek

Szavak nélkül üres a lap

Halad a kéz, épül az alap
(Szavak) Dalolnak és dadognak ők
(Szavak) Gügyögnek, mint a szeretők

Ölnek és feltámasztanak
Szavak, szavak, csodálatos szavak
Ölnek és feltámasztanak
Szavak, szavak, csodálatos szavak
Ölnek és feltámasztanak
Szavak, szavak, csodálatos szavak
Ölnek, békítenek
Szavak, szavak, csodálatos szavak
Lázítanak, feltámasztanak
Szavak, szavak, csodálatos szavak

13
 A walesi bárdok
Fluor:
Edward, király, ugyan, mondd már, ki raj?
A gúnya szupersukár, veled sok gádzsi van
Kétes hírű alakok, halak, finom falatok
Ha borból lenne, húzóra meginnék egy patakot
Tied a föld, meg a folyók is
Elmehetnénk egyszer aranyröggel jojózni
A fakó lovad megvan még?
Mer' én a helyedbe' ilyen helyen nem laknék
Tudok jobbat, Montgomery a vár neve
Jártam ott egy pár hete, az út a boldogság fele
Édes élet, hol a csajok szépek, paráznák
Dicső szavaktól zeng a mézeskalácsház
Sub Bass Monster:
Ez a király, komám, ahogy gázt ad fakó lován?
A sok féktelen lakomán lassan megkormol ám
Meg se nyikkan majd a kerék, rendre fújja csak, hogy elég
A sok paripa lelép, elhullt csatában a derék
Ez a király, komám, ahogy gázt ad fakó lován?
A sok féktelen lakomán lassan megkormol ám
Meg se nyikkan majd a kerék, rendre fújja csak, hogy elég
A sok paripa lelép, elhullt csatában a derék

Snow:
Na, nézd meg, ahogy léptet fakó lován közénk be
Nem is vágja, mik mennek, csak kicsit körbenézne
Adjon pacsit arcocskádra paripádnak farpofája
Hátad mögött hahotáznak, mit keresel e tartományba'
Hol borból van folyó, és isszák is, mer' YOLO
A minőségi túl költséges, és nincs arany tojó
Kell a lélek öntözése, nehogy elhervadjon
Minden egyes napon a kedvjavításra okot kapok
Sok boldog fiatal heverőin fű kövér
Plusz zsebpénzért ügyködés, jó terméssel trükközés
És elég sok az olyan, kinek a te nevedről, Edward
A csávó jut eszébe, aki megcsinálta Bellát!
Sub Bass Monster:
Ez a király, komám, ahogy gázt ad fakó lován?
A sok féktelen lakomán lassan megkormol ám
Meg se nyikkan majd a kerék, rendre fújja csak, hogy elég
A sok paripa lelép, elhullt csatában a derék
Ez a király, komám, ahogy gázt ad fakó lován?
A sok féktelen lakomán lassan megkormol ám
Meg se nyikkan majd a kerék, rendre fújja csak, hogy elég
A sok paripa lelép, elhullt csatában a derék
Fluor:
Néma csend, ha van, senki nem szegül ellen
Rab nem leszek, me' nem erre születtem
Összetett sztori, de elmondom szimplán is
Koccolok, csoki, me' rád koccintás nincs
A neved rég ejtették diccsel
De jóba' vagy az arannyal, a giccsel, a bilinccsel
Harsona harsog, elfordulnak a szolgák
Csoda kéne, hogy az ebeid ezt helyrehozzák
Fegyver akad, igaz szóból is lehet elég
Nem láttuk kérdésesnek a csata kimenetelét
Hiába dumált Eduárd, nem cselédje a csoda
Így esett meg egykoron az a híres lakoma

Sub Bass Monster:

Ez a király, komám, ahogy gázt ad fakó lován?
A sok féktelen lakomán lassan megkormol ám
Meg se nyikkan majd a kerék, rendre fújja csak, hogy elég
A sok paripa lelép, elhullt csatában a derék
Ez a király, komám, ahogy gázt ad fakó lován?
A sok féktelen lakomán lassan megkormol ám
Meg se nyikkan majd a kerék, rendre fújja csak, hogy elég
A sok paripa lelép, elhullt csatában a derék

14
 Befordultam a konyhára

Épp befordultam a konyhán ma,

rágondoltam egy pipára, hogy
Tetteim iránya
kit csábít majd imára.
Azaz gondoltam volna,
mégsem önthettem én szóba,
Hogy nekem ő kellene,
neki tőlem csak egy szóda.

Pedig javában égett az,

Éreztem, hogy rágyújtasz.
De én nem ezért jöttem,
Egy szép lány nézett rám
a füstfelhőben.

Elővette a rezsót,
tüzet rakott eszemadta.
Odaég a levesem,
annyira lesem azt a
Szikrázó szemét,
az eszem teszem épp,
Akkora köztünk a szikra,
szinte begyullad a szemét.

Beléptem, ő rám nézett,

aligha meg nem igézett.
Égő pipám kialudott,
alvó szívem meggyulladott.
Halljam, szép leány,
hát halljam szép neved,
Tudjam, kit köszönjek meg
az Istennek.

Bökd ki a pipádból a parazsat,

és kezdj el imádkozni,
Ez a lány nem lehetőség,
nem fog felkínálkozni!
A szikráidra víz vagyok,
mehetsz a levesedbe,
A neve titok marad,
ahogyan ti is epekedve.

Befordultam a konyhára,
Rágyújtottam a pipára.
Azaz rágyújtottam volna,
Hogyha már nem égett volna.

15
Egy életünk, egy halálunk
Megbékéltem a múlttal,
tisztán tekintek a jövőbe.
Mondd, milyen őrült az,
ki e szép országhoz ne kötődne!
A sebeket ápolom,
mit a jelenem rajta hagyott,
Hisz nem véletlen, hogy a sors
a magyar avarra rakott.
A felelősség rajtam,
hogy gyarapítsam azt,
Amiért hősi halált halt más,
hogy megalapítsa azt.
Amit hazának hívhatok,
kinek ez mindene,
Az érzi idebent:
él a magyarok Istene!
Jöhet veszély, hazám,
én érted megyek.
Muzsika szól,
dörög a menny, ébredjetek!
Ezer éve tűr a nép, és érzi jól,
Hogy ezek
testvérnek álcázott vérszívók.
Feltűrik az ingüket a pancserek,
Gyertek, vár titeket egy hadsereg!
Egy életünk, egy halálunk, ma
Nem hátrálunk, szembeszállunk!
Szép hazánkért kardra hányunk!
Egy életünk, egy halálunk.
Ezer éve tart az isten,
Jaj nekik, ha síkra szállunk!
Egy életünk, egy halálunk:
Szembeszállunk!
Ezer éve, nem ma-holnap,
A bitanggal síkra szállunk!
Muzsika szól, verbuválnak,
Hol rejted, hazám, fiaidat,
akik nem dumálnak?
Ezer éve keserédes
a tánc a zenédre,
Testvér, mikor lépünk már
a tettek mezejére?
Kis pont vagyunk a térképen,
történelmi fricska...
Mutassuk meg a világnak,
hogy a magyar nem csicska!
Savanyú a szőlő,
minden szomszédom issza,
Mocskos a szám,
de a szívem tiszta.
Kokárda a mellemen, ellenállok,
Az egyetlen vád ellenem,
hogy szembeszállok.
Ha kell, leszek áldozat,
csak mondd, hol az oltár!
Mennyi hívatlan vendég volt már?
Innentől senki nem lesz
lehúzva, csak a roló,
Kirántom a kardot, azt' takarodó.
Nekem ez a hazám,
egy életem, egy halálom,
Akit a célkeresztembe veszek,
azt eltalálom.
Szép hazánkért kardra hányunk,
Egy életünk, egy halálunk.
16
Ezer éve tart az isten,
Jaj nekik, ha síkra szállunk!
Egy életünk, egy halálunk:
Szembeszállunk!
Ezer éve, nem ma-holnap,
A bitanggal síkra szállunk!
Azt mondják:
nincs magyar haza.
De nem addig van a;
Nem lesz magyar, az meglehet,
De titeket még eltemet.
Szép hazánkért kardra hányunk!
Egy életünk, egy halálunk.
Ezer éve tart az isten,
Jaj nekik, ha síkra szállunk!
Egy életünk, egy halálunk:
Szembeszállunk!
Ezer éve, nem ma-holnap,
A bitanggal síkra szállunk!
Egy életünk, egy halálunk.
Egy gondolat bánt engemet
Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Egy… egy gondolat…
Bánt engemet.
Még nem öleltelek eleget,
Még nézném a szemedet.
Szorítsd még az alkarom,
Amíg táncolunk az asztalon.
A kevesebből többet még,
A cigarettám újra ég,
A felhő, ahogy elvonul,
A Hold a Napba alkonyul.
Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Egy… egy gondolat…
Bánt engemet.
Még nem válhatok köddé,
Van bennem még töltény.
Még nem jártam be Afrikát,
Még nem öleltem Shakirát,
Még nem szerettem eleget,
Még nem szerettem eléggé.
A karjaidban aludni,
Majd az ajkaidban elégni.
Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Egy… egy gondolat…
Bánt engemet.
Ne ilyen halált adj, istenem,
ne ilyen halált…
Ne ilyen halált adj, istenem,
Ne ilyen halált adj énnekem.
Ne ilyen halált adj, istenem,
ne ilyen halált.
Egy gondolat bánt engemet: Ágyban, párnák közt halni meg!
Ágyban, párnák közt halni meg!
Egy gondolat bánt engemet: Egy gondolat bánt engemet.

17
 Tartalom

A Reményhez 2

A szavak forradalma 3

Falu végén kurta kocsma 4

Föltámadott a tenger 5

János Vitéz 6

Légy csak magad 7

Pató Pál úr 8

Szabadság, szerelem 9

Tiszta szívvel 10

Talpra magyar 11

Szeptember végén 12

Szavak 13

A walesi bárdok 14

Befordultam a konyhára 15

Egy életünk, egy halálunk 16

18
19