Ciklus: A versciklus általában egy köteten belül található versek köre (görök “kör” szóból

ered az elnevezés) ­ a művek hangulatilag, tartalmilag vagy formailag szorosabban függnek

össze, mint a versgyűjtemény többi darabja. Az is jellemző, hogy a cikluson belüli versek
egymást kiegészítik, a többi szöveget megerősítik vagy épp ellentétben állnak azokkal; így
többletjelentést hoznak létre. A ciklusnak általában külön címe is van.
Példa: Petrarca Daloskönyve (téma, hangulat azonos), Shakespeare szonettjei (műforma azonos),
Balassi Júlia­versei (téma azonos), Petőfi: Felhők, Ady Endre verseskötewteinek valamennyi
ciklusa, Kosztolányi: Szegény kisgyermek panaszai, Szabó Lőrinc: Tücsökzene és A huszonhatodik
év.
Létezik novellaciklus is ­ Boccaccio Dekameronjában a tíz nap alatt különféle témák
köré rendeződnek a kisepikai alkotások. (Maróti Zsolt)

Túlzás (hiperbola): A tartalmi erősítés egyik fajtája. Lényege, hogy az eredeti mondandó
erőteljesen felnagyítva szerepel a szövegben. Tehát a fogalmak, jelenségek valódi
mértékének meghaladásán alapuló retorikai alakzat.
Példa: “Száz vasútat, ezeret! Csináljatok, csináljatok! Hadd fussák be a világot, Mint a testet az
erek.” (Petőfi) “Tenger sűrű habját kanállal kimerném!” (Maróti Zsolt)

Hasonlat: Hasonlatnak nevezünk valamit, amikor a hasonlító és a hasonlított között

hasonlóság, közös vonás van. Más néven párhuzamban állnak. A mondatban kötószók,
határozószók és utószók kapcsolják össze őket (hasonlító­hasonlított).
Példa: “Mint komor bikáé, olyan a járása, mint a barna éjfél, szeme pillantása, mint a sértett
vadkan, fú veszett dühében,…” (Arany János: Toldi (Első ének, 12. versszak) (Markwarth Ádám)

Dal, Lied, Sanzon: Erős zeneiségű lírai műfajok. A sanzon francia eredetű daltípus.
Jellemzői: a komoly mondanivaló, az érzelmes­humoros szöveg, és az igényes költői
fogalmazás. Lírai, epikus szövegek jellemzik. A 19.­20. században keletkezett
Franciaországban. Eredetileg a kabarékban adták elő zongorakísérettel. A dal nem tartalmaz
dramatikus vagy epikus elemeket. Egységes hangulatú. Pillanatnyi élmény, hangulat
kifejezője. Azonos típusú strófákból áll, és ismétlődések is vannak benne. A lied német
eredetű kifejezés a dalra. A 19.században alakult ki, és főleg a zenés versekre alkalmazzák.
(Markwarth Ádám)

Intertextus: Klasszikus értelemben „szövegközi szöveg”, azaz más szövegből tudatosan, a

célzás szándékával beemelt idézet. Tehát a mű más alkotásokkal való párbeszéde, szövegek
egymás közti „átjárhatósága”. Tágabb értelemben mindazon jelenségek, melyek egy műben
felidéznek egy másik művet vagy művek csoportját, vagyis a műfaj, hangnem, stílus,
motívumok stb. mind­mind a szövegköztiséget szolgálják.
Példa: „Már túljártam életem felén, amikor egy szeles, tavaszi napon.” – Kosztolányi Dezső: Esti
Kornél (Dante: Isteni színjátékra való utalás) (Ábrányi Mercédesz)
Epikus hasonlat: Az eposz egyik legjellemzőbb eszköze. A részletező, aprólékosan
kidolgozott hasonlat akár önálló történetté kerekedik. Így teszi színessé, mozgalmassá,
érzékletessé a hasonlított tartalmat.
Példa: „Mint amikor füstfelleg száll föl a légbe a várból, / messze sziget földjén, mit az ellenség
bekerített, / s ők az egész nap a gyűlölt Árésszal civakodnak, / várukból ki­ki törve; de végül
napnyugováskor / fáklyatüzek gyúlnak ki sürűn, s felszökken a fényük / messze magasba, hogy
észrevegyék kik körbe lakoznak, / hátha segíteni jönnek, a vészt tovaűzni hajókkal: / így lobogott
Akhileuszról is magas égbe a tűzláng.” (Homérosz: Iliász, XVIII.) (Ábrányi Mercédesz)

Utópia: Az utópia olyan elképzelés, mely egy megvalósíthatatlannak látszó, tökéletes

társadalmi berendezkedést ír le (neve a görög „nem létező hely” kifejezésből ered). Sajátos
fajtája az antiutópia, vagy disztópia, ellentétes vele, negatív társadalmat mutat be, melyet
általában önkényuralmi rendszer jellemez.
Példa: Platón: Állam, Thomas More: Utópia (erről kapta nevét a műfaj), Francis Bacon: Új Atlantisz,
Aldous Huxley: Szép új világ (Ifjú Dalma)

Tercina: A tercina tíz, vagy tizenegy szótagos sorokból álló, háromsoros strófákból álló
versforma. Sorait hármas rím (aba bcb cdc) kapcsolja össze. Az itáliai irodalomban alakult ki,
Dante Isteni színjátékában alkalmazta először.
Példa: „Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém.” (Dante: Isteni színjáték (első ének) (Ifjú Dalma)

Episztola: Verses levél, mely valós, nevén nevezett személyhez írodott. Tárgya változatos,
hangja közvetlen, nem csak személyes érdekű. Népszerű mint üzenetközvetítő és
eszmeterjesztő műfaj.
Az utókor ars poeticaként tartja számon.
Példa: Horatius: Pirókhoz írt levél, Ovidius: Pontusi levelek, Berzsenyi Dániel: A Pesti Magyar
Társasághoz. (Kovács Dóra)

Pátosz, patetikus: Patetikus szó jelentése választékos, ünnepélyes, tele érzelmekkel.

A pátosz jelentését és értelmét a szenvedély és szenvedés között találjuk. Emelkedett
hangvételű. Feladata érzelmek vagy elköteleződés létrehozása az adott témával
kapcsolatban.
Célja a hallgatóság magával ragadása és a tárgy személyessé tétele.
Példa: Petőfi Sándor: Úti levelek. Vörösmarty Mihály: Szózat, Kölcsey Ferenc: Himnusz. (Kovács
Dóra)

Verslábak: A szótagok kiejtési időtartamán alapuló verselés ritmikai alapegysége.

Lehet: jambus­ Egy rövid és egy hosszú szótagból áll. U­
trocheus­ Egy hosszú és egy rövid szótagból áll. ­U
dactilus­ Egy hosszú és két rövid szótagból áll. ­UU
 spondeus­ Két hosszú szótag alkotja. ­­ Hexameterben is előfordul.
Példák: jambus: “Most jázminos lugasban,/ E nyári hűvös estvén,” (Csokonai Vitéz Mihály: A
boldogság)
trocheus: “Esti kertben űlünk,/ Hallgatag,/ Csend csobog körűlünk,/ Halk patak,” (Tóth
Árpád: Esti kertben)
dactilus: “Bóbita, Bóbita táncol,/ Körben az angyalok ülnek,” (Weöres Sándor: A tündér)
spondeus: Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!” (József Attila: Két hexameter)
(Fazakas Katalin)
Eposz: Az eposz az epika műnemébe tartozó, nagy terjedelmű elbeszélő költemény; az epika
legkorábban kialakult, nagy múltú műfaja. A leggyakrabban verses formájú. Szereplői
rendkívüli tulajdonsággal rendelkező hősök, akik nagy tetteket hajtanak végre. Ezek a
közösség életében jelentősek, de kihathatnak az egész emberiség sorsára is.
Példa: Zrínyi Miklós­ Szigeti veszedelem; Petőfi Sándor­ A helység kalapácsa
(Fazakas Katalin)

Blank verse: A blank verse angol eredetű versforma, használata idővel a drámákra
korlátozódott. A kifejezés jelentése: "tompa" vers. Legtöbbet William Shakespeare és John
Milton használta a blank verse­t. Eredetileg 10­11 szótagos sor volt, hangsúlyváltakozással (a
páros szótagok hangsúlyával) 5 hangsúlyos íz alkotta.
Példa: Shakespeare: Julius Caesar
"Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni,
A rossz, mit ember tesz, túléli őt,
A jó gyakorta sírba száll vele…" (Jónás Máté)

Himnusz: A himnusz vallásos jellegű, Istent vagy isteni hatalmakat dicsőítő, hozzájuk
segítségért fohászkodó, imaszerű ének. Tárgya és alkalma tehát eredetileg valamely istenség
vagy az Isten dicsérete, megnyerése és magasztalása.A himnuszköltészet a középkorban
élte virágkorát, része lett a vallási szertartásoknak, érintkezett az imaformákkal, és
elősegítette a rímes­időmértékes verselés fejlődését. A műfaj szerkezeti sajátosságai: a
megszólítás, a tárgy megnevezése; az érvelő rész (az istenség tetteinek, tulajdonságainak
felsorolásával; a zárás (visszatérés a felvetéshez, de már az érvelés hatásának
bizonyosságával) – ezt a szerkezeti megoldást szokás ABA­formának nevezni.
Példa: Kölcsey Ferenc: Himnusz (részlet)
“Isten áld meg a' Magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors a' kit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e' nép
A' múltat 's jövendőt!” (Jónás Máté)

Ekloga: Görög eredetű lírai műfaj, gondolatok, érzések szembesítésére alkalmazott

dialogikus forma, amely idilli,bukolikus, azaz pásztori világot mutat be hexameteres
verseléssel. Az antik ekloga különösen kedvelt témái a szerelem és az erotika. A magyar
irodalomban: Balassi Bálint, Zrínyi Miklós, és Csokonai Vitéz Mihály műveire. Radnóti Miklós
költészetében válik az ekloga az életmű reprezentatív műfajává, kifejezve a személyes sors,
a költői feladat, a társadalmi­politikai helyzet legfontosabb problémáit.
Példa: Vergilius: Összes művei,
Radnóti Miklós: Harmadik ecloga:
“Pásztori Múzsám, légy velem itt, bár most csak egy álmos
kávéházban ülök, odakinn fut a fény, a mezőkön
némán túr a vakond, kis púpjai nőnek a földnek
és széptestü, fehérfogu barna halászok alusznak
hajnali munka után a halas ladikok sikos alján.” (Kóczán Tamás)

Komikus: Mulattatóan fonák, nevetséges, kacagtató. . A vígjátékkal kapcsolatos komikus

tehetség, komikus jellem ­ főnévként: vígjátékok vagy bohózatok mulatságos figuráit alakító
színész. "Nevettető. "A kiváló komikust a közönség lelkesen ünnepelte".
Példa:"Öltözékével komikusan kirítt a társaságból",
"Komikus fintorokkal nyelte a keserű orvosságot" (Kóczán Tamás)

invokáció: a klasszikus eposznak állandó eleme, eposzi kellék

A szerző valamely istenséget vagy múzsát szólít meg, és segítségül hívja művének megírásához,
általában a propozícióval jelenik meg. Az antik eposzokban ez Kalliopéhoz, az eposzírás
múzsájához szól. A barokk eposzokban Szűz Máriához.
Példák:
„Istennő, haragot zengj, Péleidész Akhileuszét…”(Íliász)

„Férfiuról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott

s hosszan hányódott...
Istennő, Zeusz lánya, beszélj minekünk is ezekből” (Odüsszeia)

„Musa! te, ki nem rothadó zöld laurusbul

Viseled koszorudat, sem gyönge ágbul,
Hanem fényes mennyei szent csillagokbul,
Van kötve koronád holdbol és szép napbul;
4.
Te, ki szűz Anya vagy, és szülted Uradat,
Az ki örökkén volt, s imádod fiadat
Ugy, mint Istenedet és nagy monárchádat:
Szentséges királyné! hivom irgalmadat.
5.
Adj pennámnak erőt, ugy irhassak mint volt,
Arrol, ki fiad szent nevéjért bátran holt,
Megvetvén világot, kiben sok java volt;
Kiért él szent lelke, ha teste meg is holt.” (Zrínyi: Szigeti veszedelem)
(Tombor Levente)

paradoxon:
Az ellentéttel rokon alakzat. A paradoxon két egymásnak ellenmondó állítást kapcsol össze,
amelyek látszólag kizárják egymást. A retorika gyakran él ezzel az eszközzel.
Pl. Lassan járj, tovább érsz. Aki sokat markol, keveset fog. (Tombor Levente)

Propozíció:A klasszikus eposz állandó kelléke . A tárgy megjelölését jelenti. Egy­két

mondatban összefoglalja a szerző, miről fog szólni a mű.
Pl: Homérosz:Iliász­„Haragot, istennő zengd Péleidész Akhilleuszét!”
Odüsszeia:­„Férfiúról szólj nékem, múzsa, ki sokfele bolygodt.”
(Vida Mónika)

Toposz:Egyfajta irodalmi vándortéma, vagy gyakran visszatérő motivum, mely újból és

újból azonos értelemben jelenik meg a legkülönbözőbb korokban, legkülönbözőbb
szerzők műveiben.
Pl:Út mint toposz:Dante:Isteni színjáték
(Vida Mónika)
Moralitásdráma: Allegorikus szereplőket felvonultató színjáték típus. Rendszerint
egy­egy erkölcsi tételt illusztrál. Benne a legkülönbözőbb emberi tulajdonságok: bűnök
és erények nyernek megszemélyesítést. A megszemélyesített bűnök és erények
gyakran az ember lelkéért, elkárhozásáért vagy üdvözülésért harcolnak.
Példa: a Halál, a Fösvénység (Szécsi Richárd)

Figura etimologica (szótőismétlés): A gondolatalakzatok egyik formája. Olyan

szóalakzat, amelyben azonos tövű, de eltérő szófajú vagy toldalékolású szavak
kerülnek egymás mellé, ill. egymás közelébe. Gyakori szerepe a kifejezendő tartalom
fokozása. A gondolatritmushoz hasonlóan ősi, az irodalom kezdeteitől fogva ismert és
használt alakzat.
Példa:”Halálnak halálával halsz” (Halotti beszéd), „Világ világa, virágnak virága!” (Ómagyar
Mária­siralom) (Szécsi Richárd )

Zsoltár:
A név a görög pszaltér szóból ered, egyfajta verses imádság, himnusz. Zenei kísérettel előadott
dal, Isten dicsőítése hangszerekkel,amely az Ő jelenlétébe való bejutást eredményezi. Zsoltárokat
énekelhetnek pengetős hangszerek, cintányér, dob, sófár és természetesenmás hangszerek
segítségével is.
Tartalmuknál fogva megkülönböztethetők: dicsérő és hálaadó, nemzeti, templomi, királyi,
panaszkodó és tanító zsoltárok.
Példa: Dávid zsoltárok
„Kiálts hozzám, én meghallgatlak és megszabadítalak téged és te majd dicsőítesz engem”
„Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem,
hazug nyelvvel beszélnek én velem. És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és
ostromolnak engem ok nélkül. Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
Rosszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.”
(Laczkó Arnold)
Sztoikus, sztoicizmus:
A sztoikus filozófia vagy sztoicizmus a Kr. e. 310 körül Kitioni Zénón által Athénban alapított,
az antik korban éskora középkorban igen befolyásos sztoikus filozófiai iskola tanainak az
összessége.
A „sztoikus” szó a görög sztoa „terasz” szóból ered,mivel az előadásokat és összejöveteleket az
athéni piactér előcsarnokaiban tartották.
A sztoikus filozófia az addigi görög természetfilozófiai hagyománynak némilegellentmondva, az
univerzum mélyen fekvő egységét tartották hangsúlyozandónak.
A keleti filozófiák közül leginkább a buddhizmussal rokonítható ez az irányzat.
Tanításaik szerint a filozófia három nagy területre oszlik: logika, fizika, etika.
Példa: Epiktétosz kézikönyve a sztoicizmusról
(Laczkó Arnold)

Metafora: összevont, két fogalom, azonosítása, tulajdonság tartalmi­hangulati kapcsolatán

alapuló szókép. Két szerkezeti eleme van, az azonosító és az azonosítandó. Igen fontos, a
természetes nyelvekben, hogy pótoljon egy hiányzó elnevezést.

Példa: " Szívemnek gyöngyháza, lelkem Iluskája" (Petőfi János vitéz)

"Hé fiúk ! Amott ül egy túzok magában." ( Arany János Toldi)

(Miklós Gergő)

Planctus: más néven siralom, a himnusz egyik válfaja. Olyan lírai műfaj, melyben Szűz Mária
szenvedéseiről, érzéseiről értesülünk, amit Jézus keresztre feszítésekor érzett.

Példa: Jacopone da Todi ­Himnusz a fájdalmas anyáról (Stabat Mater, 13. század)
Ómagyar Mária­siralom (1300 körül)

(Miklós Gergő)

Akrosztikon: Görög eredetű szó, jelentése széles verssor. Olyan költemény vagy strófa, amelyben az
egymás után következő verssorok vagy versszakok első betűi összeolvasva értelmes szöveget
alkotnak. Ez többnyire a szerző vagy a címzett neve, de lehet ajánlás vagy fohász is. Ez
mesterségbeli, költői öntudatát mutatja, ami meghatározza a reneszánsz művészet felfogását.

Példa: Francois Villon: Villon éneke szeretőjéhez

 Balassi Bálinnt: Kiben bűne bocsánatáért könyörgett akkor, hogy házasodni szándékozott

(Schulek Marianna)

Passió, passiójáték:Latin eredetű szó, jelentése szenvedés. Vallásos témájú, népies énekes
elbeszélés, Krisztus szenvedésének történetét beszéli el evangéliumi szöveggel.. A
szenvedéstörténetet feldolgozó dramatikus formát passiójátéknak nevezzük.
Példa: Johann Sebastian Bach: Máté­passió
János­ passió (Schulek Marianna)

Fabula

Többnyire rövid mese, s valamely erkölcsi tanulságot fogalmaz meg. Két fajtája van: állatmese,
növénymese.
Állatmese: rövid, csattanóval végződő, gyakran párbeszédes formában megírt történet, szereplői
állatok, de emberi tulajdonságokkal vannak felruházva.
Növénymese: ez lényegében szinte ugyanaz, mint az állatmese, csak a szereplők nem állatok,
hanem növények.

Példák:
Fekete István : Vuk, Kele
La Fontaine : A tücsök és a hangya (Csepke Vivien)

Ütemhangsúlyos verselés
Az ütemhangsúlyos verselés a magyar népdalok verselési formája, a hangsúlyos és hangsúlytalan
szótagok szabályos váltakozásán alapul. Alapegysége az ütem, melyet 1 hangsúlyos és 1­5
hangsúlytalan szótag alkot.
Az ütemhangsúlyos verselés formáit a sor szótagszáma és a benne lévő ütemek száma alapján
nevezzük el. A magyar költészetben Balassi Bálint alkalmazta először.
Példa:

Az Ómagyar Mária Siralom (Pais Dezső olvasatában):

Volék sirolm | tudotlon, (4/3)

Sirolmol | sepedik, (3/3)
 Buol oszuk, | epedek (4/3)
Választ | világomtúl (2/4)
Zsidou | fiodumtúl, (2/4)
Édes | ürümemtűl. (2/4)
Világ | világa, (2/3)
Virágnak | virága (3/3)
Keserűen | kínzatul, (4/3)
Vos szegekkel | veretül. (4/3)
(Csepke Vivien)

In medias res / ab ovo:

In medias res: Latin kifejezés, jelentése: „a dolgok közepébe vágva”. Egy írói technika, ahol
az elbeszélés a történet közepén kezdődik a történet eleje helyett (ab ovo). Az előzmények
gyakran az elbeszélésben később, visszapillantások útján kerülnek bemutatásra.

Művek, amelyek így kezdődtek: Vergilius:Aeneis; Homérosz:Iliász

Ab ovo: Latin kifejezés, szó szerinti fordítása: „tojástól kezdve”. Ab ovo annyit jelent: egy
gondolatmenetet, ok­okozati sort egészen a kezdetekig, a gyökerekig visszavinni; eleve,
eredendően.

Mind az in medias res, mind az ab ovo kifejezés Horatius római költő Ars Poetica című verséből
származik.

(Szikszai Vivien Kitti)

Oximoron: Az oximoron retorikai­stilisztikai gondolatalakzat, amely egymást kizáró, egymással

összeegyeztethetetlen szavakat vagy mondatokat foglal szoros gondolati egységbe. Gyakran
jelzős szerkezetekben jelenik meg mint ellentét a jelző és a jelzett szó között.

Példák:

Köznyelvi: élő halott, rettentő jó, halk sikoly.

Irodalmi: „Fejem fölé a csillagok jeges tüzet kavarnak” (Pilinszky János: Téli ég alatt)

„… hogy szeretlek, te édes mostoha” (József Attila: Óda)

„Egy hangszer voltam Isten kezében

Ki játszott rajtam néhány dallamot,

 Ábrándjait a boldog szenvedésnek…” (Juhász Gyula: Egy hangszer voltam)

(Szikszai Vivien Kitti)

Disztichon: Görög eredetű szó, jelentése: kétsoros (di: kettő és sitkhos: verssor). Két sorból
álló költészeti egység. Az első sora hexameter, a második pedig pentameter. Az ókori görög
és római költészetben, majd később a kora újkor humanista időszakában két oros
epigrammákban és elégiákban használták.
Példa: Nemes Nagy Ágnes: Párbeszéd ­ „Engedj, zászlórúd! Mért markolsz vissza a széltől?

Rongy lennél egyedűl. Így lobogó, lobogó.”

(Gabelics Péter)
Prédikáció: Latin eredetű szó, jelentése: közzétesz, kikiált. Retorikai műfaj, a hit és az
erkölcs igazságait közönség előtt oktató céllal előadó beszéd. Szoros értelemben, a
szentmisében a pap beszéde az evangélium után.
Példa: Halotti beszéd

(Gabelics Péter)

Haláltánc: (francia: danse macabre) Középkori műfaj. A halál egy utolsó táncba hívja a
haldoklót. A halál színe előtt az ember elmondja az élete történetét. A művek tanulsága többnyire
az, hogy a helyes és erényes földi élet, amelynek során az ember tartózkodik az élvezetektől,
boldog túlvilági öröklétet eredményez. Az irodalomban drámai, prózai és verses haláltáncot
ismerünk.
Példa: Villon, Arany János
(Nyitrai
Rita)

Allegória: egy gondolatsoron, vagy a mű egészén végigvitt, részletezett, következetesen kifejtett

metafora vagy megszemélyesítés. Másik, a szónak a középkorból származó jelentése, amikor egy
elvont fogalmat érzékelhető képben jelenítenek meg.
Példa: Dante: Isteni színjáték (három vadállattal találkozik, egy párduccal, egy oroszlánnal és
egy hiénával. Ezek a kéjvágy, az erőszak és a kapzsiság allegóriái).
 (Nyitrai Rita)

Paródia: (görög: dalt gúnyosan előadni) önálló műfajként a tartalom és a forma ellentétére épít.
Egy mű, műfaj, művész vagy irányzat tréfás utánzása. A túlzás eszközeivel emeli ki a célzott
stílusának jellegzetességeit, ábrázolja, utánozza annak formai jegyeit, fonákjáról mutatja be az
eredeti alkotásban megfogalmazott világképet, életeszméletet, értékrendet. Pl.: Petőfi Sándor: A
helység kalapácsa, Karinthy Frigyes: Így írtok ti
Parodisztikus: paródiába illő, tréfás, humorosan utánzó. Pl.: Karinthy Frigyes: Így irtok ki,
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa
(Katona Bianka).

Beszédhelyzet: Az üzenetváltás fizikai körülményeit (helyét, idejét, a kommunikáció alatt zajló

cselekvéseket) fejezi ki.
Példa: ­
(Bíró Dominik)
Állandó jelző: Eposzi kellék. A hősök legfontosabb legalapvetőbb tulajdonságát jelenti.
Példa: Odüsszeusz és a leleménysége (hajósok fülébe viaszt öntetett hogy a szirének hangja ne
csábítsa el őket); Akhilleusz a gyorslábú
(Bíró Dominik)

Apokalipszis, apokaliptikus irodalom: Az ókor (i. e. II.-i. sz. V. század) egyik

népszerű ókeresztény, óhéber műfaja. Célja az istenség akaratában elrejtett tények,
a látomások, leginkább az eljövendő végítélet feltárása. (A görög eredetű szó
jelentése: „kinyilatkoztatás”, „látomás”.)
Példa: Biblia: teremtéstörténet; özönvíz (Noé bárkája)

(Garai Gábor)
Szapphói strófa: Négysoros ütemképlet, mely alkotójáról, az irodalomtörténelem első
ismert költőnőjéről, a görög Szapphóról (i. e. VII-VI. század) kapta nevét.
Első három sora tizenegy szótagos, a következő verslábakkal: trocheus, spondeus,
dactilus, tro., tro./spond. (-U | - - | -UU | -U | -U)
Negyedik sora adoniszi sor: dact., tro./spond. (-UU | - U)
Példa: „Ó örökszép Nap, te erős, hatalmas
Antik istenség, örökifjú Élet!
Fellobog most dús ereimben orcád,
Zendül a vérem.” (József Attila: Rövid óda a kelő Naphoz)
(Garai Gábor)

Időmértékes verselés: Antik verselési módszer. Alapegysége a versláb, melynek

mértékegysége a mora. A rövid szótagok egy mora, a hosszú szótagok két mora értékűek. Az
időmértékes versritmus alapeleme a szótag, melyek a versekben a következő
magánhangzóig terjednek. Egy szótag akkor rövid, ha magánhangzója rövid és utána
legfeljebb egy rövid mássalhangzó van. A leghíresebb időmértéket alkalmazó személyek:
Homérosz, Anakreón, Szapphó, Vergilius.
(Dvorcsák László)

Regény: Nagy terjedelmű szöveg. Az életet sok viszonylatában ábrázoló, bemutató prózai
elbeszélő mű vagy műfaj. Szereplőinek száma és az időtartama kötetlen. Formája elsősorban
prózai, de léteznek verses regények is.
Példa: Szabó Magda: Abigél
Gárdonyi Géza: Egri csillagok
(Dvorcsák László)

Epigramma: Az ókori görög költészetben eredetileg verses felirat sírkövön vagy más
tárgyakon,később önállósult lírai műfaj,Tömör,csattanós formában fejez ki egy
gondolatot .Először egy tényt rögzít,majd ebből jut váratlan következtetéssel,az
előterjesztéssel olykor ellentétesen,a végkövetkeztetésre, konklúzióra. Göröknél
rendszerint komoly,érzelmes hangulatú .Rendszerint disztichonban vagy
hexameterben íródott .

Példa:Szimónidész – A Thermopülai­i hősökre,Catullus – Gyűlölök és szeretek,Zrínyi

Miklós – Az idő és hírnév,Petőfi Sándor – Felhők

(Kiss Zsanett)

Irónia,ironikus: Erdeti jelentése:tettetés. A gúny burkoltabb formája az irónia . Az iróniát

az különbözteti meg a gúnytól, hogy nem kívülről ítél, hanem az értékvesztésben
érintett maga az ironizáló személy is. Az ironikus stílusra az a jellemző, hogy a káros,
elítélendő jelenséget éppen ellenkezőleg írja le .Retorikai eszköz. Az ironikus jelentés
nem feltétlenül magától értetődő, néha tragikus, néha humoros jelentést ad az eredeti
közlésnek.
Példa: Shakespeare: Hamlet, Arany János: Visszatekintés,Shakespeare: Julius Caesar

(Kiss Zsanett)

Parabola: A legendákkal rokon műfaj a középkorban annyira kedvelt példa: erkölcsi

tanulsággal vagy allegorikus értelemmel ellátott rövid, olykor anekdotikus történet. A
középkori lelkipásztorok szívesen szőttek a prédikációikba példákat. Az első három
evangélium is nagy számban tartalmazza Jézus beszédeit, aki tanításának lényegét,
erkölcsi tanulságát egy­egy érdekes történet, példabeszéd érzékletes képeivel világítja
meg.

(Hagen Botond)

Alkaioszi strófa: Alkaiosz ókori görög költőről elnevezett sorfaj, melynek első három
sora emelkedő, a negyedik pedig ereszkedő.

Képlete:

U­,U­,U­,UU­,U­ Nagy alkaioszi sor

U­,U­,U­,UU­,U­ ­­­II­­­

U­,U­,U­,U­,U Ötfeles jambus

­UU,­UU,­U,­U Kis alkaioszi sor

(Hagen Botond)

Komédia: Az ókorban drámai műfajt, vígjátékot jelentett, a középkorban minden olyan

hosszabb, bonyolultabb cselekményű alkotást, amely szomorúan kezdődik és
szerencsésen végződik. Modern értelemben azt nevezzük komédiának, amely a látszat
és a valóság ellentétén alapul, s benne álérték vagy értékhiány lepleződik le.

Példa: Shakespeare: Szentivánéji álom

 Sok hűhó semmiért

(Poleczki Nóra)

Anafora (visszautalás) : Egy korábbi szövegrészre, információra való visszautalást

jelent. Az ismétlődő nyelvi egység az egymást követő mondatok, verssorok,
versszakok, fejezetek elején található.

Példa: “Fekete ég és fekete tenger, fekete fák és fekete ház, fekete állat, fekete
ember…” (Babits Mihály: Fekete ország)

“Csak azt tudom, hogy fújnak a szelek,

Csak azt tudom, hogy mint a gondolat

Csak azt tudom, hogy tisztult árnya mély

Csak azt tudom, hogy búsak az utak…” (Vörösmarty Mihály: Országháza)

(Poleczki Nóra)

Szonett: 14 sorból álló, 4 szakaszos vers: az első két versszak 4­4, a harmadik és a
negyedik 3­3 soros. Az első két versszak és a második két strófa is egy­egy
rímrendszert alkot. Rímképlete: abba­abba­cdc­cdc. Később ettől eltérő változatok is
kialakultak. A rímrendszerhez hasonlóan a szonett formailag is kettős: a két rész
általában ellentéteket tartalmaz. Petrarca feloldotta ezt a szerkezetet, nála az utolsó
versszak állt szemben az első hárommal
Példa: József Attila: A kozmosz éneke

(Pál Tamara)

Szimbólum: (görög, jelentése: ismertetőjel) vagy jelkép ősrégi költői kép (szókép):
valamely gondolati tartalom (eszme, érzés, elvont fogalom) érzékletes képpel való
helyettesítése.
Példa: a lánc a rabság, a fekete szín a gyász, a lant a költészet hagyományos érzéki
jele.

(Pál Tamara)

királytükör: kora középkori irodalmi műfaj (→tükör). Rendeltetése, hogy mintegy tükröt
tartva a király elé bemutassa a jó uralkodó mintaképét. Antik hagyományok nyomán
szerették valamely nagy tekintélyű uralkodó saját tanításaként előadni. Példa: Szent
István intelmei Imre fiához. (Fórizs Dániel)

Pentameter: Hat verslábból álló daktilikus sorfaj, s csak annyiban tér el a hexametertől,
hogy a harmadik és a hatodik versláb csonka, egyetlen szótag: az így keletkezett
szünet, erőteljes sormetszet két rövidebb, zengőbb félsorra töri a hosszabb hexametert.
A pentameter önálló sorfajként sohasem szerepel, mindig hexameterrel váltakozva
fordul elő (irodalom). Példa: Kölcsey: Huszt. (Fórizs Dániel)