11.

Tétel
Petőfi tájlírája / az Alföld, A puszta, télen /
1823-1849

Kiskőrösön született. Édesapja vállalkozása csődbe jutott, a

család anyagi helyzete megromlik, Petőfi pedig nem
jeleskedik a tanulmányokban. Nélkülözéssel teli vándorévek
következtek. Katonáskodásból, vándorszínészetből próbál
megélni.
1841-ben megismerkedik Jókaival. 1842-ben volt első
irodalmi sikere, A borozó c. verse nyomtatásba megjelent az
Athenaum c. Vörösmarty által szerkesztett folyóiratban.
Később fordít a Külföldi regénytárnak és Országházi
tudósításokat másol pénzért.
1844ben Vörösmarty segít Pesten kiadni verseit, így 44-től
élete nagyrészt Pesthez kötődik. A Pesti divatlap
segédszerkesztője lesz, 46-ban megalapítja a Tízek Társaságát,
melyet a nemzeti elkötelezettség és közélet jellemzett.
1846-ban Nagykárolyban megismerkedik Szendrey Júliával.
1847-ben Arannyal bensőséges levelezésbe kezd.
1848-tól a forradalom izgalmait, a Szabadságharcot élte.
1849-ben Segesvárnál eltűnt.
Pályaképe: Költői indulása: 1842-44 között. Új irodalmi ízlést
honosít meg: közvetlenség, természetesség, az egyszerűség,
mint esztétikai elv érvényesül. Számára a népköltészet ihlető
forrás Vörösmartyval és Kölcseyvel szemben ők a népdalt
megnemesíteni, a műköltészet szintjére kívánták emelni, mert a
2-őt nem tartották egyenrangúnak.

Általa teremtett műfajok: Népies helyzetdal (A borozó), életkép,

Zsánerkép. A családi lírát is ő teremtette, melyekben a családi
ügyeket közügyként kezeli, közvetlen modorban írja le.
Témái: Szerelem, Forradalom, Tájköltészet.
Tájlírája: új tájeszményt hoz létre, Az Alföld (a romantika
vadregényes tájaival szemben). Petőfinél az Alföld lesz a lelki
szabadságjelkép.

Az Alföld
Nyugvó és mozgó tájelemek vannak a műben.
Nyugvók: kút, szeles vályu, nádas, csárda, nyárfaerdő,
szamárkenyér.
Mozgók: ménesek nyargaló futása, kövér gulya, vadludak,
betyárok, vércse, gyík.
Az egész tájat egyszerre jeleníti meg a maga
végtelenségében, nagy kiterjedésű mozgásokat fog össze
nyugvó pontok, tájelemek segítségével. A látókör hol szűkül,
hol tágul.
A mozgást és hanghatást kifejező szavak nagy száma
miatt megelevenedik a táj.
Nem tájkép a vers, hanem lírai költemény, amely a költő
pillanatnyi lelki állapotát fejezi ki. Nem közvetlen
szemlélődésből született a mű.

A Puszta, télen
Kinti világ: 1. 2. 3. vsz. nyugalom, 7. 8. 9. vsz.
Benti világ: 4. 5. 6. vsz.
1.-3. vsz.: nyugalom, már-már mozdulatlanság állapota,
megszemélyesítés.

2. vsz.: negatív festés (telítettséget és hiányállapotot is mutat,

egyszerre kifejező és tagadó is.

1. vsz : szójáték, alapja a „puszta” szó többjelentésű volta, az

„ősz” megszemélyesítés derűs hangulatot teremt.
 „elfecsérli”, „hűlt helyét leli” -> közvetlenné, derűssé
teszik a hangvételt a köznapi kifejezések.

4.5.6. vsz.: lelasult élettempó, már-már élettelenség, párhuzam

az előző 3 versszakkal.

7.vsz.: mozgalmasság, dinamizmus uralkodnak, kavarog,

nyargal, szikrázó haraggal, szikrázik, birkózik.

8.vsz: betyár- fenyegetett lét, társadalomra utalás allegórikus

képei: farkas= üldözöttség, holló= halál

Versszárlat:
9 vsz.: hasonlítás: hasonlított: a nap, a lemenő nap,
Hasonló: a kiűzött király.
Közös: a véres korona, szín.
/1848 telén íródott, a változás előszele/
Társadalmi vonatjozású a tartalma.