Petőfi Sándor (1823-1849)

Szerelmi szabadságharc: Petőfi Sándor hitvesei

(Szeptember végén ,Minek nevezzelek )

Kiskőrösön született 1823. január 1-jén. Édesapja Petrovics István, mészáros. Éde-
sanyja Hrúz Mária, szlovák származású. Öccse Petrovics István.
• Tanulmányai befejezése után rövid ideig volt katona
• Barátságot köt Jókai Mórral (Pápai kollégium)1841ben
• 1842-43ig előszőr Székesfehérváron, majd Kecskeméten színészkedett
• Országgyűlési Tudósítások másolta Pozsonyban
• Pilvax(naponta megfordult ott)
• Vörösmarty Mihály—> versei kiadása Nemzeti kör
• Felesége: Szendrey Júlia
• Etelelka, Berta, Júlia versek
• Petőfi Sándor a szabadság, szerelem és az életöröm költője
• 1846 márciusában a Tízek Társaságában sokat foglalkoztak a politikával. A
világirodalom lázában égnek. A haza mellett az egész világ szabadságának ügye
foglalkoztatta
• 1848 március 15-i pesti forradalom egyik legfontosabb embere volt—> Nemzeti
Dal, 12pont
• 1849-ben eltűnik a Segesvári küzdelemben

Petőfi főbb szerelmes verseinek ihletői:

Csapó Etelka:
Petőfi 1844 őszén Pesten ismerkedett meg Csapó Etelkával. A költő nősülési
szándékát mutatja a Búcsú 1844-től című vers. 1845 január- jában azonban Etelka
meghalt, és a fájdalmas élmény ihlette a Cipruslombok Etelke sírjáról című ciklust,
mely 34 versből áll
Mednyánszky Berta:
1845 nyarán Szalkszentmártonban Petőfi Mednyánszky Bertával ismerkedett meg.
Az érzés ihlette a Szerelem gyöngyei ciklust, mely 39 versből áll

Szendrey Júlia:
Petőfi az 1846. szeptember 8-ai nagykárolyi megyebálon ismerkedett meg Szendrey
Júliával, a 18 éves lánnyal (az erdődi jószágigazgató lánya volt). A kapcsolat kezdet-
ben tele volt félre- értéssel, intrikákkal. (Petőfi ekkor az országot járva
felolvasóesteket tartott, és innen útja Debrecenbe vezetett, ahol Prielle Kornélia
színésznőbe szeretett bele; a házasságot csak a vallás- különbség okozta nehézségek
akadályozták meg. Közben Júlia másnak mondott igent.)
1847 januárjában megjelent Petőfi Reszket a bokor, mert... című verse, és februárban
megér- kezett a válasz: „ezerszer, Júlia”. Szeptember 8-án tartották az esküvőt
Erdődön, a nászutat Koltón töltötték gróf Teleki Sándor kastélyában, majd Pestre
költöztek.
Petőfi házassága után is írt szerelmi témájú verseket. Ezzel megteremtette a magyar
iroda- lomban a hitvesi költészetet. Ezek a szerelmes versek azonban szinte a
házasság pillanatától tele vannak ellentmondással és kétséggel (lásd Szeptember
végén, A szerelem országa). 1848 novemberében megszületett fiuk, Petőfi Zoltán.

Petőfi Sándor: Szeptember végén verselemzés.

A vers címe utal a vers megírásának idejére: szeptember vége. Ugyanezt tükrözi a
vershelyzet is: átmenet a nyárból az őszbe. A költő áll a kastély ablakában, és az
ablak előtt virágzó kertet figyeli. Tekintetét felemelve egy magas fa zöldell előtte. A
leírás szabályait követi, amikor tovább emeli tekintetét, már a közeli hegyeket látja
hótól borított csúcsokkal. A nyár és tél kettőssége indítja el a képzeletét, és tovább
bővítve a képet a nyár és a tél metaforává válik; a nyár az ifjúság, az élet, a tél az
öregség az elmúlás gondolatát ébreszti a költőben.Stílusában a népdalokra
emlékeztet, hiszen egy természeti képpel kezdődik, és az ebből levont gondolat-
párhuzammal folytatódik a vers. A párhuzamot a képek hasonló felépítésén kívül a
mondatszerkesztés párhuzama is erősíti. Az első versszakot két részre oszthatjuk. Az
első felében a természeti képek szerepelnek, a második felében az emberi élet
metaforái. Mindkét rész a mégszóval kezdődik, így hiába ír benne a nyárról, az
ifjúságról, előrevetíti az elmúlás érzetét. Mindkét részben a de szócska indítja a tél, il-
letve az elmúlás képeit. A lírai én a tájat szemlélve életének legboldogabb pil-
lanatában az emberi élet és a szerelem mulandóságáról elmélkedik.Gondolatait a
környező táj szemlélete indítja el. A természeti képeket párhuzamba állítja az emberi
élet képeivel.A “lent” illetve “fent” helyhatározó szók, a közelebb illetve a távolabbi
dolgokat mutatják be.A ” lent” az a közeli dolgokat mutatja, a kerti virágok, zöldellő
nyárfa, a kora ősz felidézi a tavasz és a nyár szépségét, értékeit.A “fent” hely-
határozószó a távolabbi tájat mutatja be, a téli világot, a bérci tetőt, a távoli hegycsúc-
son látható hó a fenyegetően közeledő telet fejezi ki.A természeti képhez
párhuzamosan kapcsolódik a lírai én élethelyzetének bemutatása A “most” és a
“jövő” időhatározó szóval.(Most:ifjúság tüze,élet teljessége.Jövő:öregedés, az élet
elmúlása)
keletkezése:
A Szeptember végén Petőfi Sándor 1847 szeptemberében írt elégiája, amelyet fe-
leségéhez, Szendrey Júliához írt. Petőfi és Szendrey 1847. szeptember 8-án házasod-
tak össze, és ezután Koltóra mentek nászútra, ahol a Teleki-kastélyban töltötték a
mézesheteket. Itt keletkezett a vers.
Bár hitvesi vers, ráadásul tudjuk, hogy a mézeshetek alatt íródott, egyáltalán nem egy
idilli, kiegyensúlyozott szerelmes versről van szó. A költő ekkor 24 éves, mégis arról
beszél, hogy már őszbe fonódik a haja, öregnek érzi magát, és a saját halálát vetíti
előre. A vers vége szinte fenyegetés: ha Júlia mást szeret majd a halála után, feljön a
sírból (mintegy kísértetként), mert ő a síron túl is szeretni fogja. A cím, a szeptember
is az elmúlást, hanyatlást vetíti előre, és ez sajátos feszültséget teremt a friss szerelem
helyzetével.
Minek nevezzelek?(1948)
A költő művészi és politikai érlelődése szakaszában (1846-1848), Szendrey Júlia iránt érzett
szenvedélyes szerelme hatására keletkezett ez a szerelmes vers.
A költemény beszédhelyzete, a szerelem megvallása dialogizáló versbeszédet feltételez,
ezzel szemben a költeményt elolvasva azt tapasztaljuk, hogy a szerelmes férj szemléletének
tárgya háttérbe szorul, és a romantikus személyiség, illetve személyesség határozza meg a
monologikus szöveget.
A címben foglalt kérdés az egyes versszakok elején és végén fordul elő. A versszaknyitó
kérdések a megnevezhetőség sikerében való bizakodást fejezik ki, a versszakot zárók
lemondásról, a megnevezési kísérlet kudarcáról vallanak. A várt megnevezés elmaradása és
az újrapróbálkozások késleltetést eredményeznek. Ez a retorikai fogás fenntartja, illetve
fokozza a feszültséget, ami a zárlatban sem oldódik, hiszen a nyitva hagyott kérdés a ver-
solvasót további gondolkodásra készteti.
Az első négy versszak egy-egy kis emlékkép a fiatal házaspár eddigi közös életének hétköz-
napjaiból. Az első versszakban a lírai ént és a kedvest az alkonyi együttlét meghitt pil-
lanataiban mutatja: a férfi tekintete csodálattal állapodik meg az elmerengő nő szemein. A
második versszak a férfi bámulatát érékelő kedves és a tekintetek találkozásának moz-
zanatával építi tovább az epikus történéssort. Ez a mozzanat a harmadik versszaktól elindítja
a két ember közeledését: a szeretett nő megszólítja a beszélőt. A negyedik versszak pedig a
csókban való eggyé olvadás elragadtatott, önkívületi állapotát ragadja meg.
Mindegyik emlékkép középpontjában hitvese, Júlia áll. A költő hitvese alakját kisebb ele-
mekből állítja össze. Egy-egy testrészéből, ilyen a szeme, az ajka, és tulajdonságából, ilyen
a szelíd tekintete, zengő hangja, lángoló ajka. A költemény a rajongó hang tetőfokát az
utolsó versszakban éri el. A költő végül nem találja meg a visszatérő kérdésre a választ. Az
utolsó versszak egésze nem más, mint becézgető megszólítások sorozata. Ezt a sort az
„Édes, szép, ifju hitvesem” megszólítással zárja. Ez az előző megszólítási formáknál sokkal
egyszerűbb megszólítás. A költő ezek után is megismétli a kérdést. A nyitva hagyott kérdés
további gondolkodásra készteti az olvasót.
Nagyon meghatott felesége iránti rajongása. De legjobban az ismétlődő sorokban visszatérő
kérdés tetszett: „Minek nevezzelek”, mely nyomatékosítja Júlia iránt érzett szerelmét.
1848-ban keletkezett.
Cím: egy kérdés a hitveshez, költői kérdés. Olyan erősek az érzései, hogy nem tudja
szavakba önteni a felesége szépségét. Ez az igazi, érett szerelem, melyben határtalan
érzelmek vannak.
műfaja: rapszódia (A rapszódia olyan lírai műfaj, amit az érzelmek, gondolatok szenvedé-
lyes, szabad áradása jellemez. Szerkezete kötetlen, részeit nem a logika, hanem az asszociá-
ciók (szabad képzettársítások) kapcsolják egymáshoz. Ennek megfelelően kötetlen ritmusú,
nincs szabályos strófaszerkezete. Többnyire verses formájú, de lehet ritmikus próza is.)
Az első négy versszak egy-egy kis emlékkép a fiatal házaspár eddigi közös életének hétköz-
napjaiból.
1. versszak: az együttlét meghitt pillanatai.
2. versszak: férfi bámulata.
3. versszak: két ember közeledése, szeretett nő megszólítja a beszélőt.
4. versszak: két ember közeledése.
Az utolsó versszak egésze nem más, mint becézgető megszólítások sorozata.
Szabadságharc
Petőfi 1846 tavaszától a világforradalom lázában égett, a nemzeti és az egyetemes
emberi szabadság ügye 1848-ig szorosan összekapcsolódott gondolkodásában. Is-
merte kora valamennyi politikai eszmeáradatát, verseiben, leveleiben, nyi-
latkozataiban jelen voltak a liberalizmus szeméi az utópikus szocialista és a kommu-
nisztikus nézetek is.
Költészetében 1846-tól felerősödik a politikai líra, művészi forradalmisága megtelik
politikai forradalmisággal. Ilyen tárgyú verseit az a hit hatja át(Bibliája a francia for-
radalom története volt), hogy az emberiség egyenletesen, törés nélkül halad végső
célja, az általános boldogság felé, a cél elérésének eszköze pedig a szabadság. Ezt a
szabadságot egy utolsó, kegyetlen véres háború fogja megszülni, melyben a rab
népek leszámolnak a zsarnoksággal, s ezután – hirdeti a kemény meggyőződés
hitével – „a menny fog a földre szállni”. Ez a derűlátás lobog benne a szabadszállási
képviselő-választás kudarcáig.

Szabadság, szerelem verset, idézni: Szabadság, szerelem! / E kettő kell nekem. / Sz-
erelmemért föláldozom / Az életet, / Szabadságért föláldozom / Szerelmemet. - Szer-
intem ez nagyon ütős zárszó!

A rapszódia olyan lírai műfaj, amit az érzelmek, gondolatok szenvedélyes, szabad

áradása jellemez. Szerkezete kötetlen, részeit nem a logika, hanem az asszociációk
(szabad képzettársítások) kapcsolják egymáshoz. Ennek megfelelően kötetlen rit-
musú, nincs szabályos strófaszerkezete. Többnyire verses formájú, de lehet ritmikus
próza is.