Petőfi Sándor: Reszket a bokor, mert…

- verselemzés -

A vers 1846 végén keletkezett, de csak 1847 januárjában jelent meg. Egyike azoknak a
verseknek, amelyet Petőfi Szendrey Júliához írt. Petőfi és Júlia 1846 szeptemberében
ismerkedtek meg Erdélyben egy megyebálon. A költő azonnal beleszeretett a 18 éves művelt,
irodalomszerető leányba, akinek apja jószágigazgató volt. Az apa nem nézte jó szemmel,
hogy leánya, egy ágrólszakadt költőt szeret. Ráadásul a lány is bizonytalan volt az
érzelmeiben. Ekkor jelenik meg Petőfi verse, Reszket a bokor, mert címmel, amelyre Júlia
válaszol: "1000-szer. Júlia. " Ezután Petőfi és Júlia megismerkedésük egyéves évfordulóján
házasodnak össze.

A vers műfaja dal, tehát legfontosabb témája az érzelmek: itt természetesen a szerelem.
Stílusában a romantika és a népiesség ötvöződik.
A népiesség jegyében a költők, írók igyekeztek a népdalok jellegzetes szerkezeti formáit,
kifejezéseit, költői képeit felhasználni verseikben. Így a Reszket a bokor című versben is
megtalálhatók a népdal jellegzetességei.
Először is a cím és az első sor egyezése tűnik fel. Azután olyan szavak idézik a népdalok
világát, mint a bokor, madárka, rózsaszálam, isten áldjon meg.
Szerkezetében is megtalálható a népdalok jellegzetessége. Akárcsak a népdalok, ez a vers is
természeti képpel indul: "Reszket a bokor, mert madárka szállott rá", majd egy
gondolatpárhuzammal folytatódik: "Reszket a lelkem, mert eszembe jutottál".
Természeti képpel és gondolatpárhuzammal kezdődik a 2. versszak is.
"Teli van a Duna, / Tán még ki is szalad / Szívemben is alig / Fér meg az indulat."
Verselése is rokon a magyar népdalokéval, kétütemű felező hatos 3/3 osztással.

Petőfi azonban nem elégszik meg az egyszerű utánzással, a népdal elemit személyes lírává
alakítja át. Jól megfigyelhetők benne a romantika jellemzői is.
A szerkezettel mindjárt sikerül bemutatnia összefonódását a lánnyal. Az 1. versszak Júliáról
szól (te a nagyvilágnak); a 2. versszak Petőfiről (én ugyan szeretlek), a 3. pedig kettejükről
együtt (együtt voltunk). Betűjelekkel kifejezve: (A)-(B)-(A+B).
Az 1. versszakban a természeti kép és a gondolatpárhuzam apró képekből, éppen csak
megszülető érzésekből épül fel. Ahogy egy kismadár súlyától megrezzen az ág, úgy rezzen
meg a költő lelke is Júlia emlékétől.
"Reszket a bokor, mert / Madárka szállott rá,
Reszket a lelkem, mert / Eszembe jutottál. "
A költő egyre erőteljesebben feltámadó érzelmeit a képek táguló horizontja mutatja be. A
tőismétlések kontrasztja mutatja az érzelmek erejét. (kicsiny kis leányka ↔ nagy világnak
legnagyobb gyémántja)
A 2. versszakban is hasonló kezdést látunk. A Duna áradása mutatja az érzelmek áradását.
A 3. versszakban is megvan a természeti kép és a gondolatpárhuzam, csakhogy Petőfi
megcserélte a sorrendjüket. A nyár és a szerelem ↔ tél és magány képei mutatják, hogy
mennyire vágyódik Petőfi a kedvese után.
A költő arra kéri Júliát, válasszon közte és a szülei közt. A szerelem mélységét mutatja, hogy
egyetlen rossz szava sincs a lányhoz. Bárhogy dönt Júlia, azt a költő elfogadja. Egy a fontos
számára, hogy a lány boldog legyen. A ballada-szerű hangvétel a végén a fokozással az el
nem múló szerelem erejét mutatja.
"Hogyha már nem szeretsz, / Az isten áldjon meg,
De ha még szeretsz, úgy /Ezerszer áldjon meg!"