Ady Endre: Párisban járt az Ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz.

Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé

S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,

Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé

S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.
 Ady Endre: Párisban járt az Ősz
verselemzés

A vers keletkezése:
A vers 1906 augusztusában, Párizsban keletkezett. Ady barátai jegyezték fel, hogy nagyon
sok vers élményanyaga Ady egyik kedvenc kávéházának teraszán született meg. A költő
gyakran üldögélt itt, és nézte a párizsi életet. Bölöni György, Ady egyik barátja így írt erről:
"Akkor nyáron korán beköszöntött az ősz, és a sarkon … besodorta a szél a hulló faleveleket.
… és itt, a kávéház teraszán megszületett a Párisban járt az Ősz. "

1907-ben jelent meg a Vér és arany című kötetben.

A címről:
A vers címe három szóból áll, melyek közül az egyik nagybetűs, azaz szimbólumként
szerepel.
Mit is szimbolizál az ősz?
A természetben az elmúlás évszaka. A természetből átvett metaforaként az emberi élet
alkonyát, az öregséget jelenti.
A címben szereplő Ősz, így válik az elmúlásnak, a Halálnak a szimbólumává.

Vershelyzet:
Egy forró augusztusi napon Ady a Szent Mihály sugárúton sétál, egy kóbor szellő száraz
faleveleket sodor elé a fákról. A lehulló levelek az őszt, az elmúlást, a halált juttatják a költő
eszébe.

Műfaj és téma:
Ady halál-verseinek csoportjába tartozik ez a vers. Műfaja: chanson (sanzon), azaz dal. A
dalban a költők mindig a legszemélyesebb érzéseikről írnak. Ebben a versben Ady a halállal
kapcsolatos érzéseit fogalmazza meg.

Tartalom és forma:
A vers "főszereplője" a megszemélyesített Ősz, vagyis maga a Halál. A szokásos komor
ábrázolás helyett Ady itt úgy festi le a halált, mint egy vásott, rossz fiúcskát (beszökött,
suhant, kacagva szaladt), aki csak a csínytevésen töri a fejét. Mint az a gyerek, aki becsönget
a házak kapuján, s mire a háziak előjönnek, már messzire szalad ("S Párisból az Ősz kacagva
szaladt.").
A könnyed, szinte idilli kép súlyos gondolatokat tartalmaz.
Adyt súlyos betegség gyötörte, ezért sokszor foglalkoztatta őt a halál gondolata, bár még
messze járt az öregségtől (ekkor 29 éves volt). A lelkében hallgatta a "rőzse-dalokat". A
szinesztézia kiemeli a kép színeit és hangjait. A rőzse bíbor lánggal ég, és közben halkan
pattog, ahogy a tűz emészti. A tűzben elhamvadó fa a betegségben elégő testet-lelket
jelképezi, ahogy a fa-metafora nagyon régi kifejezése az emberi életnek az irodalomban. A
kép hangulatát tovább erősíti a kettős alliteráció: "füstösek, furcsák, búsak, bíborak".
Különös véletlen a költő és a halál találkozásának helye: a Szent Mihály sugárút. A magyar
néphagyományban Szent Mihály áll a haldoklók mellett, segít nekik itt hagyni a földi világot,
átkíséri a lelkeket a túlvilágra.
Az Ősz/halál könnyed rajza éles ellentétben áll mindazzal, amit a halálról tudunk, érzünk. A
forma és a tartalom ellentéte még élesebben vetíti elénk a költő érzéseit.
Ritmusa:
A dal rendkívül zenei hatású is. Ebben a versben Ady a zenei hatást szimultán ritmussal éri el.
A szimultán ritmus azt jelenti, hogy a vers ritmusa egyszerre időmértékes és hangsúlyos is.
A vers időmértékes képlete.
A jambusi lüktetést az 1. és 2. sor végét ionicusok zárják, ettől sokkal dallamosabbá válik a
sor.
− − /U −/ U −/ − U U −
Ballagtam éppen a Szajna felé

− −/ − −/ − −/ − U U −
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok;

− U/ − −/ − −/− −/U−
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,

− −/ − −/ U −
Arról, hogy meghalok.

A vers hangsúlyos képlete:

A vers egy sajátos versformát követ: az Ady-tízest. Azt jelenti, hogy egy sorban tíz szótag
van. Ezeket 2 ütemre osztjuk, mindkét ütemben 5 szótag van, azaz felező tízesnek hívjuk. A
két nagy ütem tovább osztható két kisebbre, ezek szótagszáma 3/2.
A sorképlet tehát: 3/2 // 3/2.
Adynál azonban a kis ütemek gyakran felcserélődnek.

Ballagtam / éppen // a Szajna / felé 3/2 // 3/2

S égtek / lelkemben // kis rőzse / -dalok; 2/3 // 3/2

Füstösek, / furcsák, // búsak, / bíborak, 3/2 // 2/3

Arról, hogy / meghalok. 3 // 3

A vers szerkezete:

A versszakok képlete:
A - gyors - beszökik az Ősz
B - lassú - rőzse-dalok (a költő érzi az elmúlást)
Bv - lassú - falevelek (emlékeztető a közelgő őszre)
Av - gyors - elszalad az Ősz

A 4 versszak egy röpke pillanatot mutat be: a költő és az Ősz találkozását. Az 1. és a 4.

versszakban a megszemélyesített ősz gyors, könnyű lépteit látjuk (beszökött, suhant, kacagva
szaladt). A lendületes mozgás megszakad, a 2. és a 3. versszakban, mintha megállt volna az
idő. Ez az a pillanat, amikor az Ősz megsúgja a költőnek, hogy meghal ("elért az Ősz, és
súgott valamit"). A rádöbbenés az igazságra, nemcsak a költő lelkét rendíti meg, hanem egész
világát ("Szent Mihály útja beleremegett"). Az elsuhanó Ősz csak száraz, lehulló faleveleket
hagy maga után, mintegy emlékeztetőnek.
A vers végére költő és természet érzései összeolvadnak, azonossá válnak, mindkettő
megrémül az elmúlástól (nyögő lombok alatt).