A költő a verset 1844 júliusában írta

Petőfi az Alföldet, a magyar tájat az irodalmi témák közé emelte egy olyan korban, amikor az
még szokatlan volt a költészetünkben. Elsőként fedezte fel a róna szépségét a magyar
irodalomban. Az Alföldi táj Petőfi előtt a leg-ki-et-le-nebb leghétköznapibb magyar táj volt.
az ő költészete által lett széppé, mindemelett a tá-ga-ssá-ga, kor-lá-ta-lan-sá-ga miatt a
szabadság jelképévé is. A romantikus tájeszmény mindig a vadregényes zordon ember nem
lakta hegyvidék. Ezzel szemben Petőfi a síkságot, rónaságot tette meg tájeszménnyé.
A vers műfaja: tájleíró költemény
A tájleíró költemény olyan alkotás, amelyben a lírai én egy táj vagy természeti jelenség
érzelemgazdag bemutatására törekszik. A leírás mellett fontos szerepet kap a személyes
érzelmek megvallása is.
A személyesség, személyes hangnem epikus és lírai művek előadásmódja. A beszélő saját
hangulatait, érzelmeit, tapasztalatait fejezi ki.
Az költő alföld című verse is vallomás a szülőföld szépségéről és szeretetéről.

Az alföld című vers bevezető két szakasza a lírai énnek a táj iránti szeretetét és ragaszkodását
fejezi ki. Ezt a vers elején egy ellentéttel, a Kárpátok és az Alföld szembeállításával fejezi ki
szemléletesen a beszélő.

A vers három nagy szerkezeti egységből áll.

I. Valóság (Pesten)
II. Látomás az alföldről
III. Vallomás a szülőföld szeretetéről
Érzelemmel teli felkiáltással indítja a verset: "Mit nekem te zordon Kárpátoknak fenyvesekkel
vadregényes tája". A hegyek magasából leereszkedik az alföld sík vidékére ("Lenn az alföld
tengersík vidékin"
A 2. versszakban az ott határozószó tanúskodik arról, hogy Petőfi valóban az alföldtől távol írja a
verset. A végtelen síkság egyúttal a szabadságot is jelenti a költő számára. Ezt fejezi ki a sasmetafora
is

A 3. versszakban először egy átfogó képet mutat be a magasból, (mosolyogva néz rám a Dunától a
Tiszáig nyúló róna képe)

Ezután egyre lejjebb és lejjebb ereszkedünk, míg végül leérkezünk a földre. Mindezt apró
életképekkel mutatja meg nekünk.

A 4. versszakban egy gulyát látunk

Az 5. versszakban a ménes pont ellentéte az előzőnek.

A 6. versszakban feltűnik az alföld jellegzetes tanyavilága

A 7. versszakban egy nádas esti élete tűnik fel.

A 8. versszakban a puszta-romantika kedvelt képe, a rongyos csárda, és a betyár alakja jelenik meg
A 9-10. versszakban az újra kisfiúvá vált költő emlékeit követjük

A 11. versszakban a költő ismét feláll, és végigtekint a tájon, egészen addig, ameddig a szem ellát.

a legfontosabb gondolatot írja le a 12. versszakban: vallomását arról, hogy mennyire szereti a
szülőföldjét

Ez jelenti az egész életet számára (születés/bölcső; halál/szemfödél) – a Szózat

motívumvilágát idézi.

Szerkezet
1-2.versszak

 A kétféle tájideál szembeállításával indít. (Ez Petőfi . egyik leglendületesebb

verskezdete.)
Nagy érzelmi telítettségű felkiáltással indít (Mit nekem…).
Elismeréssel adózik a vadregényes tájnak, a zordon hegyvidéknek . /Fenn
De ezzel szembeállítja a rónát, az alföldi sík vidéket. lenn /
Ezt csodálja és szereti is.

 A sas-metafora a romantika egyik legismertebb motívuma: a fenséget, a

végtelen magasságot, az élet kicsinyességitől való merész elszakadás s a
szabadság képzetét egyszerre hordozza. A teljes metaforában (börtönéből
szabadult sas lelkem) P. ezzel a madárral azonosul.
2. 3. versszak

Itt kezdődik az alföld leírása – többféle perspektívából mutatja meg a költő.

A sas távlatából fölülről – kezdi az alföld leírását.
A rónák végtelenje fölé szállva végigszemléli a Duna-Tisza közét
Nemcsak ő szereti ezt a tájat, de ez a szeretet kölcsönös (mosolyogva néz rám…).

3. 4-10. versszak

 Lefelé közeledik, majd leér a földre, s itt apró életképek sorában mindent
szemügyre vesz a legnagyobbtól a legkisebbig. (jellegzetes növény- és állatvilág)
 a delelő gulyát a gémes kúttal,
 a nyargaló ménest a csikóssal hangutánzó, hangfestő szavakkal hallatja is;
 a tanyák közelében a megművelt földeket – búzamezők (színek: sárga,
smaragd, zöld);
  a tanyák szomszédságában a tavat a vadludakkal, a nádast;
 a csárdát a betyárral,
 végül az apró homoki állatokat és növényeket.
4. 11. versszak

Tekintete ismét távolodik – ezúttal a horizont felé: messze, homály, ködoszlop,

távoli,halvány…;
A látkör kitágul – a végtelen illúzióját kelti.

5. 12. versszak

Majd az 1-2. versszakban elkezdett vallomás tér vissza – megfogalmazza kötődését az

alföldhöz.
Ez jelenti az egész életet számára (születés/bölcső; halál/szemfödél) – a Szózat
motívumvilágát idézi.