PETŐFI SÁNDOR TÁJKÖLTÉSZETE

Élete, pályája:
 1823. január 1-én született Kiskőrösön.
 a XIX. század legnagyobb magyar költője
 Apja: Petrovics István – mészáros
 Anyja: Hrúz Mária
 Gyermeke: Petőfi Zoltán
 Iskolái:
- Sárszentlőrinc
- Pest (2 év)
- Aszód (3 év) – Koren István -> segíti a művelődésben
- 1838-39 – Selmecbányai Kollégium (Gimnázium)
- 1842 - Pápai Református Kollégium
->barátság Jókaival, Orlay Petrich Soma (unokatestvére)
 I. alkotói korszak
- 1842-45 – indulás a népies költészet jegyében
- bordalok, életképek, szerelmi dalok, családi líra
- 1845 – találkozik Mednyánszky Bertával Gödöllőn
- 1845 őszén - Hazaköltözik Szalkszentmártonra
- Berta kezét megkérte, de apja elküldte származása miatt
- 1846 tavaszáig nem megy el Szalkszentmártonról -> visszamegy
Pestre utána
 II. alkotói korszak
- 1845 ősze – 1846 tavasza
- Felhők – ciklusversei -> 66 epigramma
 III. alkotói korszak:
- 1846 tavasza – 1848 tavasza
- 1846 szeptember 8. – találkozik Szendrey Júliával (18 éves)
- egy évre rá összeházasodnak
 IV. alkotói korszak:
- 1848 tavasza – 1849 nyara
- a forradalom és szabadságharc költője – „forradalmi látomásköltészet”
 1849. július 31. – eltűnt a segesvári csatában

Az alföld:
 tájleíró költemény
 előtte nem volt téma az alföldi táj
(romantika kora -> a síkság nem számít romantikus környezetnek)
 nem ő írt róla előszőr, de ő tette az alföldi tájat népszerűvé
 szerette, hiszen a szülőföldje volt
 a síkságot, rónát tájeszménnyé tette
 Petőfi tájköltészetének első és egyik legismertebb darabja
 nemcsak természetleírást tartalmaz, hanem Petőfi érzelmeit is
megismerhetjük:
- itt érzi magát otthon, ez az ő világa, számára a róna az ideális táj
(1. -2.vsz)
 mindössze egyetlen hasonlat: „mint halvány ködoszlop”
 sas motívum:
- a költő gondolatban sas képében fölrepül a felhők közé, ezáltal
tágítja a látókört, messziről több mindent látunk, viszont a
részeletek nem látszanak
- aztán lejjebb ereszkedik -> fokozatosan szűkül a látókőr: a nagy
totál képtől eljutunk az egyetlen pontba szűkített látókörig, és
egy-egy apró részletet nézünk meg közelről, élesen
- elnézünk a látóhatár széléig, amely már homályba vész, a
legközelebbi város templomának tornya épp csak felsejlik a
távolban -> az alföld végtelenségét érzékelteti (11-12.vsz
igazából utolsó kettő)
 ütemhangsúlyos verselésű, háromütemű tíz szótagos (4,4,2), félrímes
sorok (a,b,c,b)
 asszonáncok (rímekben csak a magánhangzók azonosak
 trocheus uralkodó versláb
 7 szerkezeti egység:
- I.: hegyvidék és az alföld ellentéte (bezártság és szabadság)
(1-2.vsz)
- II.: sasként fölrepül a magasba, innen mutatja be az alföldet,
Duna-Tisza közét, Kiskunságon legelő gulyákat, a méneseket,
jellegzetes hangok: patadobogás, ostorcsattogás, csikósok
kurjantásai -> nézőpont fentről lefelé irányul, egyre tágul
(3-5.vsz)
- III.: lejjebb ereszkedik, és közelről megnézi a tanyák melletti
búzatáblát, valamint a nádasból felszálló vadludakat (közel képet
ad róla) (6-7.vsz)
- IV.: leereszkedik a földre, már lent jár, távolba tekint -> egy
csárdát lát -> betyárok kedvelt találkozóhelye (távolodó
nézőpont) (8.vsz)
 - V.: közelről tekint le a földre, egészen a lába elé -> homokban
zajló eseményeket figyeli meg (vércsék, gyíkok, királydinnyés)
(közeledő, éles nézőpont) (9-10.vsz)
- VI.: a költő áll, és tekintetét a látóhatár széléig emeli, amely
homályba vész (távolodó nézőpont) (11.vsz)
- VII.: Petőfi megszólítja az alföldet, és megvallja neki, hogy
mennyire szereti. Azt is bevallja, hogy szülőföldjéről van szó,
amelyhez ragaszkodik, ahol élni szeretne és ahol halála után
nyugodni szeretne. (12.vsz)

A puszta télen
 „téli párja” az Alföldnek
 nem friss élmény -> emlékezetből idézte fel az alföldi puszták telét
 vershelyzet: a költő körbenéz a tájon, és ezzel az olvasó szemét vezérli:
bekukkant a tanyába, a csárdába, aztán kint nézelődik tovább
 Petőfi szemével körülnézve az olvasó is üresnek, élettelennek látja a
pusztát
 ütemhangsúlyos, időmérték hatása is erősen érződik (jambikus lejtés,
végén pedig trochaikus)
 páros rímű (aabbcc), rímek tompán csengenek (puszta-gazda, kikelet-
gyűjtöget) -> prózai hatású, élőbeszédszerű
 Szerkezete:
- I.: (1-2.vsz) a téli pusztát a teljes hiány világaként jeleníti meg
- II.:(3-6.vsz) az állatok és emberek életének színhelyeit veszi
sorra a negatív tájfestés eszközével ábrázolja azt, ami nincs a téli
tájban (üresek, hallgatnak, senki sem fordítja feléjük a rudat) ->
élettelenség, életerő-csökkenés, korlátozottság pl.: a béres
ráérősen gyújt pipára -> ellassulás, tétlenség
- III.:(7.vsz) téli viharokat ábrázolja, élet csak a levegőben van, a
szelek, viharok nyargalnak, birkóznak
- IV.:(8-9.vsz) az esti pusztát jeleníti meg, ahol az alkonyi köd azt
a keveset is eltakarja, ami élet nappal látható volt a téli pusztán.
A szállásra siető betyár az üldözött, fenyegettet életet, az
országából kiűzött királyként lenyugvó nap pedig a közelgő
forradalmat jelképezi. Az élet utolsó maradványai a
titokzatosság (ködbe vesző betyár és a barátságtalanság
(mérgesen visszanéző, lemenő nap) jegyében tűnnek el.