Petőfi-tétel

A Bessenyei Györggyel elindult irodalmi megújulás Petőfivel jutott el a csúcspontjára.

Petőfi neve a magyar irodalmi közvéleményben összeforrt a költészet fogalmával. Művészete
a romantika kiteljesedését, de egyben annak meghaladását is jelentette, ugyanis a realizmus
felé mutatja az utat. Világirodalmi rangú és méretű életmű az övé. Külföldön is ő a
legismertebb költőnk.

Szerelmi lírája munkásságának II. korszakában jelent meg először. Szerelmi

csalódásokat élt át a költő. Csapó Etelka iránti szerelme 1844-ben bontakozott ki, ám 1845-
ben hirtelen meghalt, és Petőfi versekben sírja el bánatát, illetve megírja Cipruslombok Elelke
sírjáról című ciklusát. Ide tartozik pl.: Álltam sírhalma mellett…, Játszik öreg földünk….

1845-ben megismerkedett Mednyánszky Bertával, a gazdag gödöllői lánnyal, de az

apa nem engedte a házasságkötést. Ez a csalódás alkotja újabb ciklusát, Szerelem gyöngyei.
Ebbe a ciklusba található pl.: Fa leszek, ha….

A Júlia-versek mottója a szabadság-szerelem. 1846. szeptember 8-án ismerte meg

Petőfi Júliát a nagykárolyi megyebálon. Első látásra szerelmes lett az irodalomkedvelő
lányba, ő viszont nem viszonozta érzéseit rögtön és szülei is ellenezték. A fiatalok viszont
megismerkedésük 1. évfordulóján összeházasodtak a tilalom ellenére. Ezután a mézesheteket
Teleki Sándor koltói kastélyában töltötték s itt születtek a Júlia-szerelem legszebb versei.
Számtalan műfajban írt szerelmes verseit, népdaljellegű Reszket a bokor, mert…, helyzetdal
Bírom végre Juliskámat, lírai monológ Költői ábránd volt, elégia Szeptember végén és
rapszódia Mindek nevezzelek?. Ezekben a versekben felerősödik a korábban jellemző
érzelmesség. A jelen eszményinek látszik, Petőfit a megelégedés a révbe érzés érzése tölti el.
Szabadság helyett a kötöttség lesz a legfőbb emberi érték. Egyszerű életszemlélet jellemző
ezekre a versekre, de mégis nagyon értékes áldomások, a hitvesi költészethez tartoznak. Petőfi
teremtette meg magyar irodalomban a hitvesi lírát. Ez megjelenik Adynál és Radnótinál.
Reszket a bokor, mert… kezdetű verse Pesten íródott a szakítás verseként. Erre utal, hogy a
vers végén a költő azt írja:

„Hogyha már nem szeretsz,

Az isten áldjon meg,
De ha még szeretsz, úgy
Ezerszer áldjon meg!”

Júlia válasza erre az volt, hogy: „Ezerszer”. Egy év múlva megkötötték a házasságot. Ez egy
népdaljellegű vers. Stílusirányzata a népiesség. Megjelenik a párhuzam a természet és az
emberi élet között, „reszket a bokor = reszket a lelkem”. Hangsúlyos verselésű a vers,
keresztrímekkel. A koltói mézeshetek első versek a Beszél a fákkal a bús őszi szél…. A cím
meghatározza a vers hangulatát. Költői jelzők halmozása a jellemző. Az ősz az elmúlást
sugallja, az ifjúság, a szerelem és az élet elmúlását. Ez szemben az áll az első vsz.
hangulatával, hiszen itt még idilli, boldog hangulat jelenik meg, s ezt támasztja alá a minden
vsz. végén megjelenő refrén:

„Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik

Kis feleségem, mélyen, csendesen.”
Téma-, illetve hangulatváltás történik.

„Másik kezemben imakönyvem: a

Szabadságháborúk története!”

Az imakönyv megegyezik a szabadságháborúval, ez egy teljes metafora. Megjelenik a

jövővízió, a forradalmi látomásköltészet. A vérpanoráma a szabadságért folytatott harccal
egyezik meg. A mű időmértékes verselésű, szabálytalan rímekkel, gyakori áthajlásokkal, am
miatt zaklatott a gondolatmenet és hangnem. Legismertebb költeménye a Szeptember végén,
ami 1847 szeptemberében Koltón írta, a mézeshetek alatt. A cím sejteti a hangulatot, amely
elégikus és szomorú, amely az őszt és az elmúlást szimbolizálja. Időmértékes verselésű a mű,
anapesztusokkal, amelyek a ritmust gyorsítják, érzékeltetve az ifjúság, a szerelem és az élet
elmúlását. Az 1. vsz.-ban az évszakok megjelenítésével utal a költő az elmúlásra. Mind a 4
évszak megjelenik: lángsugarú nyár, virít az egész kikelet, sötét hajam őszbe vegyül, a tél
dere már megüté fejemet. Az emberi élet gyors elmúlását érzékelteti.

„Elhull a virág, eliramlik az élet…”

Kosztolányi szerint ez a legszebb magyar verssor. Öszetett mondat, de a 2 tagmondat

hasonlóan épül fel, szerkezet szerint tőmondatok, a természet megegyezik az emberi élettel.
Hangtani szempontból az „el” hangok dominanciája jellemző, ami lággyá teszi a verssort, az
eliramlik egy hangulatfestő tőszó. …-tal végződik, ami az elgondolkodást, elgondolkodtatást
jelzi. A mű stílusirányzata a romantika, de a 3. vsz.-ban a szentimentalizmusra találunk
példát, a téma a jövővízió a költő haláláról és az özvegy Júliáról.

„Ki könnyeden elfeledéd hivedet”

Petőfi a síron túl is szereti hitvesét:

„… ki téged
Még akkor is, ott is örökre szeret!”

Sajnos igaza lett, hiszen örökre eltűnt a segesvári csatában, Júlia viszont újra férjhez ment, de
fiatalon meghalt, Petőfitől született Zoltán fia is meghalt tüdőbetegségben. Júlia írói
ambíciókat táplált ő fordította magyarra Andersen meséit. A nemzet közvéleménye azt várta
volna Júliától, hogy egész életében gyászoljon, viszont nem akart a nemzet özvegye lenni.
Petőfi verseit megzenésítette Ferenciy György és a Rackajam. Minek nevezzelek? című verse
már nem a mézeshetek alatt született, de a hitvesi líra jellegzetes verse. Műfaja rapszódia,
szabálytalan formájú változó hosszúságú sorokkal. A cím utal a vers tartalmára, a költő versei
a megfelelő kifejezést, megszólítást amely illek felesége szépségéhez. Mindegyik vsz. 1-1
próbálkozást fejez ki költői képek segítségével.
Az 1. vsz.-ban:

„Szép szemeidnek esti-csillagát”

A 2. vsz.-ban:

„Tekinteted,
Ezt a szelíd galambot,”

A 3. vsz.-ban:

„Ha megzendűlnek hangjaid

… énekel a csalogány – „

A 4. vsz-ban:

Ajkadnak lángoló rubintköve”

Az 5. vsz-ban úgy tűnik, hogy a költő megtalálta a feleségéhez méltó megszólítást:

„Édes szép ifju hitvesem,”

Azonban a vers utolsó sora, amely megegyezik a vers címével illetve a vsz.-ok első és utolsó
sorával is, azt sugallja, hogy a próbálkozás mégis eredménytelen maradt, nincs megfelelő szó
Júlia szépségére. Időmértékes verselésű a mű, jambikus lejtéssel és rímtelen sorokkal.