1

Dante: Isteni színjáték

Dante 1265-ben született Firenzében. Itáliai költő, filozófus, az olasz és a világirodalom nagy
klasszikusa. Főművét, az Isteni színjátékot Babits Mihály a „világirodalom legnagyobb
költeményének”, Jorge Luis Borges a „valaha írt legnagyobb irodalmi műnek” nevezte.
Műveiből életbölcsességek, axiómák bonthatók ki. Műveit olaszul írta, melyek tükrözték a
nép gondolkodásmódját. Gyermekkorának nagy részét egy ferences kolostorban töltötte.
Valószínűleg itt folytatta elemi tanulmányait és itt is tanult meg latinul. Kilencéves korában,
1274-ben ismerte meg Beatricét aki huszonnégy éves korában meghalt. Beatrice halálát
követően Dante filozófiai és teológiai tanulmányokba temetkezett és főként Boethiust,
Cicerót és Arisztotelész metafizikai és pszichológiai műveit tanulmányozta. Apja valamikor
1281 és 1283 között halt meg, ezt követően Dante huszonöt éves koráig gyámság alá került.
Tanult Bolognában is, ahol nem a kora divatos jogi iskoláit látogatta, hanem a retorikai
ismereteket nyújtó iskolákat részesítette előnyben. Itt ismerkedett meg és kötött szoros
barátságot Guido Cavalcantival. Dante belépett az orvosok, gyógyszerészek és festők céhébe.
Dante ifjú éveiben különféle sportokat is űzött, mint például a kutyákkal vagy sólymokkal
űzött vadászatot. Nem vetette meg az erotikus irodalmi műfajt, az úgynevezett tenzonét sem:
egyik barátjával, Forese Donatival több szexuális célzásokkal tarkított, vulgáris nyelvezetű
szonettet váltottak. Egyes Dante-kutatók vitatják a szonettek eredetiségét. 1289-ben,
huszonnégy évesen Dante a firenzei lovasság első soraiban harcolt az arezzói ghibellinek
ellen folytatott campaldinói csatában. Az Isteni színjáték Pokol fejezetében Dante megemlíti,
hogy részt vett a capronai vár ostromában is. Közszereplői pályafutását 1295-ben kezdte el.
1300. június 15-étől augusztus 15-éig ő irányította szülővárosa közéletét. Politikusi
pályafutását az igazságszeretet, pártatlanság, a haza szeretete és a pápák iránti erős bizalom
jellemezte. Dante idejében a firenzei polgárság két pártra szakadt: a pápa híveit tömörítő
guelfekre és a császár híveire, a ghibellinekre. A guelfek további két ágra szakadtak: a
szélsőséges pápapárti fekete guelfekre és a fehér guelfekre, akik közel álltak a ghibellinek
hadállásaihoz. Dante úgy látta jónak, hogy a pápák inkább az egyház ügyeivel
foglalkozzanak, a világi dolgok irányítását pedig az arra illetékesekre kéne hagyniuk. Bár
Dante a fehér guelfek táborát erősítette, a híres krónikaíróval Dino Compagnival együtt,
mégis közvetítő szerepet vállalt a fehér és a fekete guelfek közötti viszály mérséklése
érdekében. Így történt meg az, hogy a béke helyreállítása érdekében száműznie kellett
mindkét párt vezetőit, köztük jó barátját, Guido Cavalcantit is, aki belepusztult ebbe a
száműzetésbe. 1301. november 1-jén Charles de Valois, akit VIII. Bonifác pápa azért küldött
2

Firenzébe, hogy béketárgyalásokat folytasson a két ágra szakadt guelfekkel, átjátszotta a

hatalmat a feketék kezére. A fekete guelfek, miután magukhoz ragadták a hatalmat, kegyetlen
bosszút álltak fehér riválisaikon: Dantét 5000 forint pénzbírságra és két év száműzetésre
ítélték, javait pedig elkobozták. Ezt az ítéletet, mivel Dante nem jelent meg az idézésen,
1302. március 10-én máglyahalálra változtatták. Danténak menekülnie kellett, és soha többé
nem sikerült visszatérnie szülőföldjére. Danténak el kellett hagynia szülőföldjét, családját
azonban nem vihette magával. Száműzetését Guido Salvatico házában kezdte. 1305-ben
Padovába ment, ahol Giovanni Bonandrea ókori írókról tartott előadásait hallgatta. Ugyanitt,
ugyanekkor asztrológiát is tanult Pietro d’Albanótól. 1306-ban elhagyta Padovát, hogy
Sarzanába utazzon és Francesco Malaspinának ügyvédeskedjen a luni püspökkel folytatott
tárgyalásokon. Ekkoriban Moruello Malaspina házában lakott. Később Bolognába ment, majd
Padovába, végül innen visszatért Veronába. Látván, hogy nincs esélye visszatérni szűkebb
hazájába, elhagyta nemcsak Toscanát, hanem egész Itáliát is és Párizsba ment. Itt a filozófia
és teológia tanulmányozására szentelte idejét. VII. Henrik halála után Dante feladta a
reményt, hogy valaha is visszatérhessen szülővárosába, így átkelt az Appennini-Alpokon és
Romagnába ment. Itt Guido Novello da Polenta vendége volt; házában 1318-tól egészen
1321. szeptember 14-én bekövetkezett haláláig talált otthonra. Halálát malária okozta.

1307-től egészen haláláig 1321-ig dolgozott a művén Dante. Maga a mű teljes egészében
csak a költő halála után vált ismertté. Amint Dante fiai a legelső teljes példányt közzétették,
száz meg száz másolatban terjedt el az egész világon. Többek szerint a világ legnagyobb
irodalmi költeménye.

A mű szerkezetét a hármas szám és többszörösei határozzák meg: három könyvre tagolódik,

mindegyik könyv 33 éneket tartalmaz így a bevezetővel együtt összesen 100 énekből áll. A
pokol, a purgatórium és a paradicsom háromszor három részből állnak: 9 körből, 9 gyűrűből,
3

illetve 9 égből. Az egész művet a rend, a rendszeresség jellemzi. Dante nem követi a
hagyományos eposzi formát és nem használja a hagyományos eposzi kellékeket. A
költemény tizenegy szótagos sorokból áll, amelyet Dante már korábban is alkalmazott
szonettekben, canzonákban, balladákban és sestinákban. A terza rima azaz hármas rím néven
ismert versforma Dante saját újítása. Olasz köznyelven íródott. Műfaja: komédia, de a
modernkori irodalomtörténet szerint epikus keretbe foglalt lírai filozófiai alkotás.

Vergilius egy római költő volt, korának leghíresebb költője. Irodalmi alakként a költő kalauza
Dante Isteni színjátékában a pokolban tett látogatása alkalmával. Tiszteletbeli kereszténynek
számított a középkorban, mivel IV. Eklogájának jövendölését egy szűztől születendő
gyermekről, aki meghozza a földre az aranykort, messiási próféciának magyarázták. Beatrice
egy halott lány aki a paradicsomban van, ő küldte Vergiliust Dante elé, mert nem szerette
volna hogy bántódása essen. Dante volt az aki álmában végig járja a poklot, a purgatóriumot
és a paradicsomot. A pokolban Vergilius lesz a kísérője. A purgatóriumban első szerelme
Beatrice fogja végig kísérni. Annyi szenvedést látott utazása során, hogy mikor fel ébredt
rájött az emberi boldogság a legfontosabb a földön.