A betûvel kezdõdõ szavak

Adoniszi sor:

A szapphói versszak negyedik sora. Egy daktilusból és egy trocheusból illetve

spondeusból áll. Képlete: (-UU,--) vagy (-UU,-U)

Akció :

A színészi cselekvés, mozgás, gesztus és mimika együttese.

Alba:

A trúbadúr- és a középkori lírában található meg. Ezek a "hajnali dalok" úgy

keletkeztek, hogy a szerelmes lovagot a torony ôre vagy ôrködô barátja esetleg egy
madár dallal figyelmeztette, hogy közeledik a hajnal, a szerelmes órák vége.

Alexandrinus:

A francia eredetû alexandrinus 12 szótagos, hangsúlyos verselésû sorfaj, a 6. szótag

után felezô sormetszettel. A XII.századi francia Nagy Sándor regényrôl (Roman
d`Alexandre) nevezték el. A magyar fordítások rendszerint idômértékes, jambikus
lejtésû, 12-13 szótagos sorokban adják vissza.

Alkaioszi - strófa:

Alkaiosz ókori görög költôrôl elnevezett sorfaj, melynek elsô három sora
emelkedô, a pedig negyedik ereszkedô.

Képlete :

U-,U-,U-,UU-,U- Nagy alkaioszi sor

U-,U-,U-,UU-,U- ---II---

U-,U-,U-,U-,U Ötfeles jambus

-UU,-UU,-U,-U Kis alkaioszi sor

Állandó (eposzi) jelzô:

A klasszikus eposz egyik állandó eleme (kelléke). A szerzô a mû folyamán

ugyanazt a szereplôt csak ugyanazokkal a jelzôkkel illeti. Például Odüsszeusz
jellemzôi : bátor, leleményes

Állatmese:
A szerzô a kor visszáságait, fôképpen a gonosz hatalmasok hazug erkölcseit
öltöztette az állatmesék köntösébe. A költô minden esetben közli a történetek
"megfejtését", az erkölcsi tanulságot. Ållatai rendszerint saját természetüknek
megfelelôen viselkednek, de egyben emberi tulajdonságokat, magatartásokat
testesítenek meg. Állatmese szerzôk : Aesopus, Phaedra, La Fontaine

Alliteráció:

Rendszerint a szókezdô, de néha nemcsak a szókezdô hangok ismétlôdése. A

versek egyik zenei eszköze.

Ambróziánus himnusz:

Szent Ambrusról lett elnevezve, aki a maga himnuszait antik metrikus formába
öntötte, rímtelen négyes jambusi sorokba. Négy sor egy strófa, s egy himnusz nyolc
versszakból áll. Ez a forma az ôshimnuszok kedvelt versformája lett.

Anapesztus:

Két rövid és egy hosszú szótagból álló versláb. Képlete : (UU-)

Antik dráma jellemzô vonásai:

Az események színhelye egyetlen tér, amit látni lehet. Az egyre feszültebbé váló
konfliktus szenvedélyes viták, szócsaták formájában valósul meg. A valóságos
tettek, a tettleges összeütközések máshol, a színpadon kívûl zajlanak le. Ezekrôl az
ôr, illetve a hírnökök elbeszéléseibôl értesülünk . A tragédia idôtartama csupán
néhány óra. A kórus (kar), mely énekel (kardal), esetleg tánccal kísérte és
magyarázta a cselekményt, elválaszthatatlan a görög drámától. Fontos szerepe volt
a kórusban a tragédiák (drámai mûvek) szerkezeti tagolásában: a mai jelenetnek,
felvonásoknak megfelelô részeket választotta el egymástól.

Antikizáló hangsúlyos verselés:

Középkori latin költészet verssorai úgy utánozzák a klasszikus verselés egy-egy

verslábát, hogy a hosszú szótag helyén hangsúlyos, a rövid szótag helyén pedig
hangsúlytalan szótag áll. Ezt nevezzük antikizáló hangsúlyos verselésnek.
(Verselési mód)

Apokalipszis:

Külön irodalmi mûfaj az i.e.II. évszázadban. Az apokalipszis szerzôje a

kinyilatkoztatást látomás formájában kapja és azután írja le. A mûfajban minden
jelképpé válik. (Pl.: Jelenések könyve, a Bibliában)

Arszisz:
versláb, a nyomatékosító elem, jele: " ' "

B betûvel kezdõdõ szavak

Balassi-strófa:

1 vsz -> 3 sor

1 sor -> 3 egység (a belsô rímek által)

vers -> 3x3 strófa

A hármas szerkesztési elv valósul meg. Dante Isteni színjátékában is megtalálható

ez az elv. Képlete: aabccbddb.....

Ballada:

Villon idején -> táncdal

13. sz.-tól -> csak formai jelentése van:

egyszerû ballada: 4 vsz (összefoglaló, ajánlás) - Villon

kettôs ballada: 6 strófa

a versszakok 3 rímet váltogatnak, és refrénnel végzôdnek

drámai feszültségû, szaggatott menetû, általában tragikus targyú verses kisepikai

mûfaj párbeszédes, lírai elemekkel - Arany János

Barokk:

Az ellenreformáció szellemi áradatát kifejezô, az érzelmeket az ész fölé rendelô

túldíszített, Itáliában keletkezett mûvészeti és irodalmi stílus. Nélkülözhetetlen
eszköze a meghökkentés, a gyönyörködtetés. Kedveli a virtuóz rímtechnikát, a
körmondatokat, költôi képek bôségét, a patetikus hangnemet.

Barokk eposz:

A barokk korban keletkezett új mûfaj. A hagyományos mûformáknál lazább keretû.

Uj kompozíciós formákat tartalmaz: sok részletbôl, epizódból felépülô, poklot,
földet, mennyet egybeölelô monumentális szerkezet. A korábbi mûfajoknál
emberibb mivolta, sajátos szerkesztési módja van: Azt is igazzá teszi, ami nem az
például a magyarok erkölcsi gyôzelme a Szigeti veszedelemben.
Barokk körmondat:

A barokk korra jellemzô, sokszorosan összetett, grammatikailag bonyolult, de

ennek elennére érthetô mondat. Pázmány Péterre nagyon jellemzô.

Belsô rím:

egy-egy sor közepe és vége is rímel egymással

Bevezetés (expozíció):

A drámai mûvek bevezetô része, amelyben az író megismertet az elôzményekkel és

bemutatja a kiinduló helyzetet.

Bibliai história:

A XVI.század elsô évtizedeiben protestáns prédikátorok új irodalmi mûfajok

megteremtésével hirdették eszméiket. Ilyen volt a bibliai história is, amely a
zsoltárfordítással együtt pótolta a még le nem fordított Bibliát, elsôsorban az
Ujszövetséget.

Blank vers:

Shakespeare-re jellemzô. Drámáit új versformában, a tíz szótagos, idômértékes

(jambikus lejtésû), rímtelen "blank vers"-ben írta, s ez az Erzsébet kori drámák
általánosan használt sorfaja.

Bokorrím:

Bokorrímnek nevezzük, ha a egy strófán belül végig ugyanolyan vagy hasonló

szótagok rímelnek, tehát a rímképlet : aaa...

Bonyodalom:

A bonyodalom a drámaai mûveknek az a része, melyben megindul és kibontakozik

az alapszituációból következô eseménysor. Ha a cselekmény összeütközésre,
konfliktusra épül, egyre kiélezettebbé válik a drámai harc, a két egymással
szembenálló törekvés egymás elleni küzdelme. Az események sorában bontakozik
ki a szereplôk jelleme és kapcsolatrendszere.

Bosszúdráma:

Shakespeare idejében igen népszerû mûfaj (a Hamlet, dán királyfi is ilyen). Az

alapvetô konfliktusmotívum a bosszú.

Bujdosóének:
A kései kuruc költészet jellegzetes mûfaja. Keletkezésük a Rákóczi - szabadságharc
bukása utáni idôkre tehetô. Bennük a reményvesztettség és a forradalom bukása
iránti fájdalom jelenik meg.

Bukolika, bukolikus költészet:

A görög bukolosz ('marhapásztor') szó alapján nevezzük a pásztorköltészetet

bukolikus költészetnek, bukolikának. Késôbb a vergiliusi cím (Eclogae) nyomán
ezt a mûfajt ekloga névvel is illették.

C betûvel kezdõdõ szavak

Carmen:

A carmen, másnéven óda a modern irodalomban fenséges tárgyról szóló,

emelkedett hangnemû lírai költemény; tartalmi köre sokkal szûkebb, mint a görög
ódáé vagy a latin carmené. Ez utóbbiakat nagymértékû eszmei, tartalmi,
hangnembeli, formai változatosság jellemzi, de megtartják a görög lírában kialakult
dalformákat. Horatius legérettebb alkotásai, Kölcsey Himnusza is ebben a
mûfajban íródott.

Choriambus:

A görög kardalokban kedvelt versláb. Képlete : (-UU-)

Clown-jelenet:

A középkori tragédia komor fenségét közbeékelt, ún. clown-jelenetek

(clown=bohóc) oldották : a korabeli közönség nemcsak rémüldözni akart a véres
események láttán, hanem megkívánta a felszabadult nevetés lehetôségét is.

Commedia dell'arte:

Az olasz eredetû commedia dell'arte legfôbb mûfaji sajátossága a rögtönzés volt.A

színészek nem szöveget kaptak, csak a cselekmémy vázlatát, mely csupán a játék
lényeges fordulópontjait rögzítette. A részleteket, a párbeszédeket a színészeknek
kellett rögtönözniük. Erre adott lehetôséget, hogy a mûfaj állandó típusokkal,
hagyományos jellemekkel dolgozott, s egy-egy színész rendszerint ugyanazt a
típust személyesítette meg. Ez a mûfaj Moliere-re is hatással volt.

Csodás elemek:

A klasszikus eposznak egyik állandó eleme, ún. eposzi kelléke. Ennek lényege,
hogy természetfeletti lények beavatkoznak a szereplôk életébe.
 D betûvel kezdõdõ szavak

Daktilus:

Egy hosszú és két rövid szótagból álló versláb (-UU)

Detektívregény, krimi:

Az uralkodó értékfajta az érdekesség. Néhány órás érdekfeszítô szórakozást

kívánnak nyújtani, egyfajta logikai játékot. A mûvek végén mindig ott van
utólagosan a megfejtés is. Hiányzik belôlük a társadalmi-emberi világ lényegét
feltáró törekvés, a célkitûzés.

Dialógus:

Párbeszéd a drámában a szereplôk között.

Dikció:

A színész beszéde, a helyzetnek és a megformált alaknak megfelelôen elmondott

drámai szöveg.

Disztichon:

A legelsô strófaszerkezet, hexametrikus és pentametrikus sorok váltakozása.

Dokumentumirodalom:

Igazi történeteket leíró irodalmi mûfaj Pl.: emlékirat, napló, levél, publicisztika).

Dráma:

Irodalmi mûnem. Az ide tartozó mûfajok: tragédia, komédia, színmû. A drámai mû

eseménysort ábrázol, de az eseményeket, a szereplôk jellemét, gondolatait,
egymáshoz való viszonyát az alakok párbeszédeibôl (dialógus), magánbeszédeibôl
(monológ) és tetteibôl ismerjük meg. A drámai cselekmény jelen idôben elôttünk
bontakozik ki az alapszituációból, amely a szereplôk egymáshoz való viszonyát,
törekvéseiket, magatartásukat meghatározza. Ez a drámai szituáció a hôst vagy
hôsöket akcióra, drámai harcra készteti. A dráma rendszerint sorsfordulatot
bemutató mû, cselekménye -a terjedelem miatt- sûrített, gyakran a szemben álló
erôk, egymástól eltérô emberi magatartások kiélezett összeütközése, konfliktusa áll
a középpontjában. A drámai mûvek nyelve tömörebb, erôteljesebb mint a többi
mûnemé. A dráma szerkezete kupolás, részei: bevezetés (expozíció), bonyodalom,
cselekmény kibontakozása, tetôpont, megoldás. Színpadra szánt alkotás.
Drámai expozíció:

A drámai mûnek azon része, melyben az író megismertet az elôzményekkel, s

bemutatja a kiinduló helyzetet, szereplôket.

Drámai harc:

Két ellentétes akarat egymás elleni tettsorozata. Pld.:Antigoné-Kreón

Drámai szituáció:

Akkor keletkezik, amikor az ellenfél megakadályozza a fôszereplô által képviselt

elvek érvényesülését.

E betûvel kezdõdõ szavak

Egyperces novellák:

Általában feltûnôen rövidek, mert kevés szóval szeretnének sokat mondani. Az

egyik oldalon az író részérôl a közlés minimuma, az olvasó részérôl pedig a
képzelet maximuma áll, így az ember a fantáziája révén aktív szereplôvé válik.
(Örkény István)

Ekloga:

Lásd bukolikus költészet!Radnótinál(Vergilius fordítások)fontos mûfaj.

Elbeszélés:

Az epika mûnemébe tartozó mûfaj. Az epikai közlési formák között az alapvetô

forma a közvetlen szerzôi elbeszélés. A novellától abban különbözik, hogy
ráérôsebb, részletezôbb, több szereplôvel dolgozik, akiket sokféle módon,
részletezôbben jellemezhet terjedelme változó. A novella a szereplôk életének egy
fordulópontját mutatja be, röviden kevés szereplôvel, akiket tömören jellemez.
Fontos része a vezér- (vagy Boccaccio után sólyom-) motívum.

Elégia:

A görögök minden disztichonban írt költeményt elégiának neveztek. A mai

elnevezésû elégia a reneszánsz korban alakult ki. Az újkori európai irodalomban
csak olyan költeményre alkalmazták az elnevezést, amely csendes szomorúságot,
bánatot, fájdalmat fejezett ki. Ez a mai elégikus hangulat a görög gyászdalokra
vezethetô vissza.
Emelkedô verslábak:

Elöl álló theszisz és azt követô arszisz esetében emelkedô verslábról beszélünk.
Ilyen verslábak: jambus (U-), anapesztus (UU-).

Énekvers:

Olyan lírai alkotás, amelyet hangszeres kísérettel adnak elô. Nagyon fontos a
dallam. Magyarországon a XVI.-XVII.században volt jellemzô. Tinódi Lantos
Sebestyén mûvei és a kurucdalok is ilyenek (tárogatók).

Enumeráció:

A klasszikus eposz egyik állandó eleme, eposzi kelléke, de az újabb kori

eposzokban is elôfordul. Seregszemlét jelent, a szemben álló hôsök és csapatok
bemutatása, rendszerint a cselekmény megindítása után.

Epeiszodion:

Az epeiszodion a tragédiának az a párbeszédes része, amely a két teljes kardal

között foglal helyet (a modern drámák jelenetnek nevezett részével rokon).

Epigramma:

Az epigrammát az elégiával közös származás és forma (disztichon), sôt tartalom

jellemzi. Eredetileg sírkövekre, mûemlékekre, isteneknek szánt tárgyakra, épületre
vésték (epigramma=felirat), s ezért tartalmában igen tömör és terjedelmében rövid
volt. Késôbb mint könyvepigramma veszített tömörségébôl, rövidségébôl is. Ma
bölcs gondolatot, szellemes gúnyt, fontos igazságot tömören összefoglaló, gyakran
csattanóval végzôdô, viszonylag rövid versek neve, a disztichonforma már nem
feltétlen követelmény.

Epika:

Az egyik mûnem, legjellemzôbb sajátossága, hogy bennük a külvilág áll az

ábrázolás középpontjában, s nem a lélek belsô világa. Alapvetôen monológikus
formájúak, tehát egy "elbeszélô" mondja el a történetet. Az elbeszélô mûvekben is
lehetnek dialógusok, ezek azonban "idézetek"-nek tekintendôk. Az alkotó csak
közvetítô a valóság és az ábrázolt világ között, saját értékelését, állásfoglalását a
történet megformálásába építi bele.

Epikai közlésformák:

Az alapvetô közlési forma a közvetlen szerzôi elbeszélés; emellett a cselekmény

színterét és az egyéb tárgyi mozzanatokat a leírás, a szereplôk szóbeli
megnyilatkozásait általában a dialógus közvetíti. Ez utóbbi esetben a szereplôk
mondatait az elbeszélô szó szerint "idézi": ezt a közlési formát egyenes beszédnek
is szokás nevezni. Elôfordul, hogy az író valamelyik hôse szavait csupán
tartalmilag "idézi", egyes szám harmadik személyben: ennek függô beszéd a
hagyományos elnevezése. A szereplôk ki nem mondott gondolatait, érzelmeit az
újabb epikai mûvek vagy a belsô monológ, vagy a szabad függô beszéd (átélt
beszéd, átképzeléses stílus) technikájával jelenítik meg. A szabad függô beszéd
közben az író gyakran a saját gondolatait is belecsempészi a szövegbe. Ezeknek a
formáknak az elôfordulása, gyakorisága írónként különbözô, kifejezô szerepük is
lehet.

Epikus hasonlat:

A klasszikus eposzok egyik állandó eleme, kelléke, amely nagy terjedelmû,

részletezô, szinte önálló életet élô hasonlat.

Epikusság:

Az epikára jellemzô sajátosságok esetleges (nem meghatározó) alkalmazását jelenti

a másik két mûnemhez tartozó alkotásokban.

Epizód:

A nagyepikai mûvekben gyakran, a drámában ritkán elôfordulnak

mellékesemények. Az ilyen önmagukban lezárt, némelykor életképszerûen
megrajzolt részleteket, melyek nem viszik ugyan elôre a cselekményt, de az írói
szándéknak megfelelôen fontos szerepük van (pld. Új vonásokkal gazdagítják a
szereplôket) epizódoknak nevezzük.

Eposz:

Az eposz az epika mûnemébe tartozó, nagy terjedelmû elbeszélô költemény.

Rendkívüli képességekkel rendelkezô hôse istenektôl is támogatva nagy, egész
közösség számára jelentôs tetteket visz véghez.

Eposzi kellékek:

A klasszikus eposzok állandó elemei:

 invokáció - valamely istenség segítségül hívása

 propozíció - témamegjelölés
 in medias res - a dolgok közepébe vágó kezdés
 enumeráció - seregszemle
 csodás elemek (deux et machina) - istenek beavatkozása
 állandó jelzôk és ismétlôdések
 epikus hasonlatok
Ereszkedô versláb:

Elöl álló arszisz és az azt követô theszisz esetében ereszkedô verslábról beszélünk.
Ilyen például a spondeus (--), trocheusz (-U), daktilus (-UU), pürrikhiusz (úU),
choriambus (-UU-).

Esztétikai minôségek:

A mû összhatását meghatározó legfontosabb értékszerkezeteket nevezzük

esztétikai minôségeknek. Pl.:

szép
fenséges kellemes
tragikus komikus
kellemetlen groteszk
rút

Evangélium:

Görög szó latinosított formája, "jó hírt", "örömhírt" jelent. Jézus élettörténetét
nevezik evangéliumnak. Négy evangélium van : Máté, Márk, Lukács, János
evangéluma.

Exodikon:

A tragédiát lezáró, a mû tanulságait összefoglaló, életbölcsességet megfogalmazó

rövid kardal, amit a kórus elvonulás közben énekelt.

Exodosz:

Végkifejlet, befejezés. Az utolsó kardalt lezáró dialógikus rész.

Expozició:

A drámai mûnek azon része, melyben az író megismertet az elôzményekkel, s

bemutatja a kiinduló helyzetet.

F betûvel kezdõdõ szavak

Fabula:
A XVI.század elsô évtizedeiben, a reformáció során a protestáns prédikátorok új
irodalmi mûfajok megteremtésével hirdették tanaikat. Ilyen volt a fabula (tanító
mese) is, amelyek példázataival terjesztették antifeudális erkölcstanukat. Heltai
Gáspár sok fabulát írt.

Fantasztikum:

A realitáson messze túlmenô (pld. álomban) ábrázolt, szó szerint véve képtelen
eseménysorozat megjelenítése a fantasztikum. Karinthy Frigyes A cirkusz címû
novellájában is megtalálható.

Félrím:

Félrím esetében csak minden második sor rímel. Képlete : xaxa

Fenség:

Az eposzban a legfontosabb esztétikai minôség a fenség: a szokatlan, már-már

emberfeletti nagyságú és intenzitású érték, amely félelmes fenyegetô hatású is
lehet.

Figura etymologica:

A figura etymologica a szó tövének ismétlôdésével elôállt stílusalakzat. Ez

figyelhetô meg a Halotti beszédben : "halálnak halálával halsz".

Filozófiai párbeszéd:

Platón görög filozófus teremtette meg ezt a mûfajt. A szépirodalomhoz kapcsolja

mûveit a dialógusok könnyed bája, természetessége, elegáns szellemessége. Nem
elvont filozófiai tételek megszemélyesítésérôl van szó, a vitapartnerek hús-vér
emberek, mindegyik külön-külön, önálló karakterrel jellemzett egyén. Platónnál a
párbeszédek színhelye mindig Athén.

G betûvel kezdõdõ szavak

Giccs:

A külsô formájában az irodalmi mûvekhez hasonló írást, amely az igazi mûvészet

látszatát kelti, szélsôségesen torz, otrombán hamis, hazug módon eszményített
ábrázolásban tükrözi korát giccsnek nevezzük.

Gondolatritmus:
A gondolatrimus a mondat tagjainak párhuzamosságát, a gondolatok szabályozott
ismétlôdését jelenti. Elôfordul Balassi Júlia verseiben, amikor is a szeretett nô
tökéletességét ismétli. A Zsoltárok könyvében is megfigyelhetô.

Görög drámai verseny:

Az ókori göröknél minden évben tavasszal (március-április) rendezték meg a nagy

Dionüszosz-ünnepet, melynek fénypontja a drámai verseny volt. Ezen i.e.534-tôl
tragédiaköltôk, i.e.486-tól komédiaköltôk is részt vettek. A versenyeket irányító
arkhón (állami tisztviselô) három tragédiaköltônek és öt komédiaszerzônek adott
játszási engedélyt. (Késôbb ez is háromra csökkent.) A tragédiaírók rendszerint
tetralógiával (három tragédia és egy hozzákapcsolódó szatírjáték), a komédiaköltôk
egyes darabokkal pályáztak. A versenyen tíz, elôre megválasztott bíró mindegyike
felírta az általa megállapított rangsort egy táblára, s ezt bedobta egy urnába. Ebbôl
az arkhón kihúzott ötöt és ezek alapján döntöttek (a másik ötöt figyelmen kívül
hagyták). A gyôztes híres és tisztelt költô lett, a harmadik hely azonban a bukással
volt egyenlô.

Görög tragédia szerkezete:

Ezek az egységek az i.e.V.század közepén alakultak ki:

Prologosz:az elôadás a fôhôs monológjával, vagy egy dialógussal indult

Parodosz: a kar bevonulása, az orkhésztrán való elhelyezkedése közben énekelt dal

Sztaszimon: minden késôbbi kardal neve

Epeiszodion: a tragédiának a két teljes kardal között levô párbeszédes része

Exodosz: a végsô sztaszimont követô dialógikus rész (végkifejlet)

Exodikon: a kar elvonulása közben énekelt tanulságos tartalmú dal

Kommosz: a szereplônek a karral folytatott lírai dialógusa

H betûvel kezdõdõ szavak

Haláltánc:

Irodalmi mûfaj. A XIV.századtól templomok, temetôk falára festett képek,

fametszetek, lírai alkotások figyelmeztették az élôket az elmúlás közelségére és
könyörtelenségére.
Hármas egység:

Arisztotelész Poetika címû mûve alapján a hely (egy színhely), az idô (maximum
egy nap), és a cselekmény (egy szálon futó) egysége. A racionalizmus idôszakában
Boileau megkövetelte a hármas egységet Arisztotelészre hivatkozva.

Hármas színpad:

Shakespeare színházában volt jelen elôször.

elôszínpad (benyúlt a közönség közé) -> "tömegjelenetek a szabadban"

hátsó színpad -> épületek szobáiban történt események bemutatására

felsô színpad -> magasban törtenô cselekmény (erkélyjelenet)

Helyzetkomikum:

A megtévesztésen vagy félreértésen alapuló helyzetet, melyben a fôhôs csapdába

kerül helyzetkomikumnak nevezzük.

Hét szabad mûvészet:

grammatika, retorika, logika, aritmetika, geometria, zene, asztronómia

Hexameter:

Az eposzok daktilusokból és spondeusokból felépülô, hat verslábból álló

hagyományos verssora.

Históriás ének:

Az énekvershez hasonlóan legfôbb tulajdonsága a dallamosság. Hangszeres

kísérettel adták elô. Témája harcokról való "tudósítás"-ok. Tinódi Lantos Sebestyén
sok ilyen mûfajú éneket írt.

Hitvitázó dráma:

A protestáns prédikátorok hitvitázó drámákban vitatták az egyház hittételeit a

reformáció keretében. Két szereplôje van egy ilyen mûnek:egy református és egy
katolikus személy vitatkozik az elveikrôl. Maga a mûfaj a XVI.század elején
alakult ki. Bornemissza Péter és Sztáray Mihály voltak a fô mûvelôi.

Humanizmus:

A reneszánsz polgárság világi ideológiáját jelenti.

 I betûvel kezdõdõ szavak

Iambosz:

Iambosznak nevezték a gúnyos, csipkelôdô verseket, melyek kíméletlenül támadtak

minden bûnt, hibát, fogyatékosságot. Bár a gúnyos vers a modern lírából sem
hiányzik, az elnevezést már nem használják. A mûfaj megteremtôje Arkhilokhosz
(i.e.VII.század) volt.

Idill:

A szicíliai születésû, görög Theokritosz (i.e.III.század) idillnek (görögül

eidüllion=képecske, életkép) nevezett költeményeiben, eklogáiban, pásztorokat
szerepeltet. Hexameterekben írt és párbeszédes formájú verseiben a pásztorok a
természet meghitt közelségében élnek. Eszményített világ ez : a korabeli
társadalmi-politikai valóságból elvágyódó s egy új aranykor után áhítozó emberi
közérzet jelenik meg itt.

Idômértékes ritmus:

A vers ritmusát a rövid és a hosszú szótagok szabályos váltakozása, ismétlôdô

visszatérése állítja elô.

Idômértékes verselés:

Az idômértékes verselésû mûvek (pld. Iliász, Odüsszeia) soraiban a szöveg

kötöttségét, ritmusát a rövid és a hosszú szótagok szabályos váltakozása, ismétlôdô
visszatérése állítja elô. Rövid a szótag, ha a benne elôforduló magánhangzó rövid
és legfeljebb egy mássalhangzó követi. Hosszú a szótag, ha magánhangzója hosszú,
vagy a rövid magánhangzó után két vagy több mássalhangzó következik.

In medias res:

A klasszikus eposz egyik állandó eleme, kelléke, a dolgok közepébe vágó kezdést
jelent.

Invokáció:

A klasszikus eposz egyik állandó eleme, kelléke, amely valamely istenség, esetleg
múzsa segítségül hívását jelenti.

Irodalmi barokk:
A barokk hatás az irodalomban mindenekelôtt a mûvek stílusán és szerkezetén
figyelhetô meg. A barokk számára nélkülözhetetlen meghökkentés, lenyûgözô
hatás, leginkább formai külsôségekkel érhetô el. A barokk költészet kedvelte a
virtuóz rímtechnikát, a merész gondolattársításokon alapuló, újszerû költôi képek
bôségét (fôleg metaforákat), a meglepô ellentétektôl feszülô hasonlatokat s ezek
eredményeképpen az ünnepélyességet kifejezô patetikus stílust. Különösen
kedvelte a bonyolult összetételû, de áttekinthetô körmondatokat, a rokon értelmû
mondatok, szavak halmozását, az erôs érzelmi tartalmú kifejezéseket, olykor a
drasztikusabb népiességet is a légies könnyedség, a kecses finomság társaságában.
Nagymértékben továbbfejlesztette az irodalom nyelvi lehetôségeit. A barokk új
mûfajokat hozott létre pld.: barokk eposz. Barokk írók : Cervantes, Lope de Vega,
Gongóra, Calderon, Tasso, Marino, Milton, Pázmány Péter, Zrínyi Miklós

Ionicus a maiore:

A görög kardalokban kedvelt versláb. Képlete : (--UU).

Ionicus a minore:

A görög kardalokban kedvelt versláb. Képlete : (UU--).

Irodalmi "én":

Az irodalmi "én" esetében az író egyes szám elsô személyben mondja el a

történetet, mintha az események vele történtek volna meg. Az ilyenelôadási
formában az író mintegy a mû egyik szereplôjévé válik, az ô nézôpontjából mutatja
be az ábrázolt világot. De az irodalmi "én" sohasem azonos maradéktalanul a
szerzôi énnel - csupán egy fiktív én. Karinthy Frigyes A cirkusz címû novellájában
is megtalálható ez az én.

J betûvel kezdõdõ szavak

Jambus:

Arkhilokhosz ókori görög író által megteremtett versláb. Képlete (U-).

Jellemkomikum:

A komikumnak azt a fajtáját, mely a szereplô jellemébôl következik

jellemkomikumnak nevezzük. Ilyen Moliere Tartuffe-je is.

Jeremiád:
Protestánsok által írt siralmas énekek, melyekben a XVI.század vallásos
történelemszemlélete figyelhetô meg. (Ezt folytatja Zrínyi a Szigeti
veszedelemben).

K betûvel kezdõdõ szavak

Kalandregény:

A szórakoztató irodalom egyik fajtája, központjában az érdekesség van. A krimi

rokonmûfaja.

Kanonizálás:

A szellemi-kultúrális élet fejlôdésének egy pontján megindult a múlt irodalmi

emlékeinek tudós vizsgálata, válogatása, a végleges szövegek kialakítása. Ezt a
folyamatot nevezzük kanonizálásnak.

Kardal (dithürambosz):

A kar által énekelt dal, melyben fuvolakíséretre táncolva kísérték és magyarázták a

dráma cselekményét.

Katarzis, katharzisz:

Arisztotelész nyomán, a mûvészetnek a testet-lelket formáló, megrendítô hatását

nevezzük katarzisnak.

Kétütemû nyolcas:

A hosszabb sorokat a belsô rímek két rövidebbre bontják, és így négyes bokorrím
fogja össze a strófákat. (Balassi)

Kisepika:

A valóság egy-egy szûkebb részletét ragadja meg, sûrített, tömör ábrázolásra

törekszik, kevés szereplôt mozgat. Pld.: novella

Klasszicista dráma:

A görög-római irodalomból vezették le. XVII.században,Franciaországban fejlôdött

ki igazán. Teljesen a józan észen alapszik. A mûveket már felvonásokra tagolták, és
az új racionalista felfogás szerint elképzelhetetlen, hogy a szünet alatt hosszabb idô
teljen el. Arisztotelész Poetika c. mûvet félreértelmezve Nicolas Boileau kötelezôvé
tette benne a hármas egységet. A szereplôk jelleme az idô múlásával nem változik,
az elôzményekre dialógusok vagy monológok utalnak vissza, mivel a mû csak a
konfliktus kirobbanasát mutatja be. Kötelezô szabály a mértéktartás, a durva
dolgokat számûzték, és éppen ezért a nôi szerepeket már nôk is játszhatták.

Klasszicizmus:

Az antik görög és római mûvészetet tekintette példaképének, s céljának e

mûalkotások utánzását tartotta. A klasszicisták racionalisták voltak, hitték, hogy az
antik remekmûvek elemzése nyomán képesek elvonni a tökéletes mûalkotások
létrehozásának szabályait. A klasszicizmus mûvészetelmélete ezért dogmákat
alkotott (Pld.: hármas egység). Horatius figyelmeztetése nyomán célul tûzték ki,
hogy a mûveknek gyönyörködtetni és tanítani kell.

Kocsi-színpad:

A forgószínpad egyik ôse, az ülô nézôközönség elôtt gördültek el a kocsikra szerelt

színhelyek.

Komédia:

A dráma mûnemébe tartozó mûfaj. Uralkodó esztétikai minôsége a komikum. A

komédia hôsei átlagos vagy az átlagosnál kisszerûbb alakok, szellemi, erkölcsi,
jellembeli fogyatékosságuknak vagy nincsenek tudatában vagy pozitívumként
tüntetik fel. A jellemzés nem nélkülözi a túlzás, karikírozás eszközeit. A
cselekményben sok a valószerûtlen fordulat, cselszövés, véletlen, megoldása pedig
mindig szerencsés kimenetelû. A komédia során az értéktelenség leleplezôdik,
illetve az értékvesztés nyilvánvalóvá válik. Komikus konfliktusra épül a darab, ha a
kisszerû hôsök ütköznek össze és ebbe belebuknak. A komédia igazsága nem a
történet hitelében, hanem a leleplezésben nyilvánul meg : a hamis látszat alól
elôtûnik a valódi lényeg.

Komikum:

Olyan értékszerkezet, amelyben értékhiány leplezôdik le, vagy értékvesztés válik

nyilvánvalóvá.

Kommosz:

A görög tragédia eleme. A szereplônek vagy szereplôknek a karral folytatott lírai

dialógusát jelenti.

Konfliktus:

A dráma egyik legfontosabb eleme. A dráma rendszerint sorsfordulatot bemutató

mû, cselekménye -terjedelem miatt- sûrített, gyakran a szemben álló erôk,
egymástól eltérô emberi magatartások kiélezett összeütközése, konfliktusa áll a
középpontjában.

Kórus (kar):

A kórus (kar), mely énekkel (kardal), esetleg dallal, fuvolakíséretre lejtett tánccal
kísérte és magyarázta a cselekményt, elválaszthatatlan a görög drámától. Fontos
szerepe volt a kórusnak a tragédiák (drámai mûvek) szerkezeti tagolásában: a mai
jeleneteknek, felvonásoknak megfelelô részeket választotta el egymástól.

Középkori himnusz:

Az egyházi lírai költészet csúcspontja. A középkori himnuszok istentiszteletek

alkalmából énekelt, a hívôk áhítatos érzelmeit kifejezô, Istent magasztaló és a
szenteket dicsôítô, emelkedett hangulatú költemények voltak a XII.században. Az
egyik legkiválóbb költôje a mûfajnak Pierre Abélard, például a Szombatesti
himnusz címû mûve.

Középkori vallásos irodalom mûfajai:

Imádság, prédikáció, passió, példa, látomás és a két legnépszerûbb a himnusz,

legenda.

Krimi:

Az uralkodó értékfajta az érdekesség. Néhány órás érdekfeszítô szórakozást

kívánnak nyújtani, egyfajta logikai játékot. Hiányzik belôlük a társadalmi-emberi
világ lényegét feltáró törekvés, a célkitûzés.

Kuruc táncdal:

A XVII.század elsô évtizedében alakult ki. A kezdeti kuruc lelkesedés, gyôzelmek,

remény teremtette meg ezt a mûfajt, melyre hangszeres kíséretnél táncolni lehetett.
Ilyen dal a Csínom Palkó.

L betûvel kezdõdõ szavak

Legenda:

A középkori legenda Krisztus, Szûz Mária vagy valamely szent életének, a velük
kapcsolatos csodás történeteknek prózai vagy verses elbeszélése.

Levél:
A levél mûfaj igen kedvelt volt a XVIII.századi francia irodalomban, s a leveleknek
évtizedeken át való írogatása lehetett Mikes Kelemen legfôbb idôtöltése és
vigasztalója a bujdosásban. Ennek a mûfajnak nincsenek merev szabályai, a
tartalmat tekintve rendkívül rugalmas: korlátozás nélkül szólhat mindenrôl.

Líra:

Az egyik mûnem. Az idetartozó irodalmi alkotások legfôbb sajátossága, hogy

elsôdleges témájuk az egyén, az én világa, a belsô lelki világ: az én válasza a
valóság bizonyos kihívására. A lírikus nem a világot jeleníti meg mûvében, hanem
önmagát, amint találkozik a valóság dolgaival, s kifejezi mindazokat az érzelmeket
és gondolatokat, amelyek e találkozás során lelkében keletkeztek. A lírai költemény
legtöbbször verses monológ. A lírai formák általában a rövid mûfajok körébe
tartoznak (novella, elbeszélés). A hagyományos lírai mûfajok (pld. elégia, óda,
himnusz, dal) az irodalom története során rengeteget változtak. A modern lírai
alkotások zöme e hagyományos mûfajok körébe nem sorolható, bár tematikai,
hangnembeli vagy formai sajátságaik sokszor hasonlóságot mutatnak e mûfaji
elôzményekkel.

Liturgikus drámák:

A templomokban bemutatott párbeszédes jeletek, a liturgikus drámák a

XI.századtól kezdve játszottak egyre nagyobb szerepet (Húsvétkor, Karácsonykor
Krisztus életét dramatizálták). Lassanként egyre több világi, komikus, sôt trágár
mozzanat szûrôdött be az egyházi színjátszásba, s ezért nem maradhatott meg a
templom falai között, ki kellett vinni a templom elôtti térre, a piacra. Bizonyos
egyházi ünnepeken a város óriási színházzá alakult és az emberek alkalmi
színészekké lettek. Késôbb már céhek gondoskodtak a színészekrôl.

Lovagi epika (lovageposz, lovagregény):

A középkorban, a keresztes háborúk idején a lovagi kultúra teremtette meg a

lovageposzt és a lovagregényt. Elsôsorban francia és német nyelvû mûvek
maradtak ránk a középkorból. A lovagi epika feltámasztotta és felújította a korábbi
évszázadokból származó hôsmondákat. Ezekben a mûvekben az emberideál a lovag
volt, aki már ezen a világon kereste a boldogságát. A lovag kötelessége volt a
keresztény hit védelme, a hûbérúr feltétlen szolgálata, az elesettek és a nôk védelme
illetve az utóbbi iránti feltétel nélküli tisztelet.

M betûvel kezdõdõ szavak

Mária-himnusz:
A XII.század végén és a XII.század elején szembetûnô a Mária-kultusz kialakulása
nemcsak a kolostorokban, hanem a városi értelmiség körében is. Ennek a
kultusznak a kedvelt mûfaja a Mária-himnusz, amelynek egyik fajtája a Mária-
siralom.

Mária-siralom:

A Mária-siralmakban valóságos földi érzések, evilági gondok, emberi fájdalmak,

megrendülések is kifejezésre jutottak. Mária, az Isten anyja a kereszt alatt meg-
megújuló kitörésekben panaszolja el bánatát, s földi asszonyként éli át a
legnagyobb emberi szenvedést, egyetlen fiának megszégyenítô kínhalálát. Az egyik
legnagyszerûbb ilyen mû Jacopone da Todi olasz ferences szerzetes Stabat mater
címû alkotása.

Metafora:

Szókép, vagy másnéven stilisztikai kép: két fogalom, jel, jelentés azonosítása
valamilyen közös jegy vagy érintkezés alapján.

Minnesang:

A német lovagi költészet neve.

Mirákulum:

A szentek életét, csodáit, szenvedéseit, vértanúhalálát színre vivô

misztériumdrámák.

Misztériumdrámák:

Az egész bibliai történet, lehetôleg minél teljesebben, dramatizált formában való

elôadása. Több száz szereplô is játszhatott egy ilyen elôadáson, ami több napig is
tarthatott.

Mitológia:

A mítoszok összessége és a mítoszokkal foglalkozó tudományág.

Mítosz:

(görög müthosz: monda, mese) A társadalmi fejlôdés kezdeteire jellemzô naív

társadalmi tudatforma: az ember számára érthetetlen éppen ezért félelmetes a
természeti és társadalmi erôk fantasztikus tükrözôdése és mûvészi feldolgozása a
nép képzeletében.

Monológ:
A drámai mûvekben gyakran elôforduló magánbeszéd, melybôl a szereplô
gondolatait, érzéseit, a többi szereplôhöz való viszonyát ismerjük meg

Mora:

Az idômértékes verselés idôegysége (jele:U egy rövid szótag , - egy hosszú szótag
kiejtésével egyenlô idô).

Moralitás:

A moralitás történeteiben a megszemélyesített jellemvonások, erények és bûnök

viaskodnak az emberi lélekért.

Mûfajok:

A mûnemeken belüli különbözô alosztályok, amiket szinte koronként máshogy

határozhatunk meg, hiszen állandóan változnak.

Mûfajok a XVI.században:

bibliai história, zsoltárfordítás, hitvitázó dráma, fabula, prózai dialógus,

prédikációgyûjtemény, históriás ének, széphistória

Mûnemek:

epika, líra, dráma

Mûvészi-esztétikai nyelv:

A mûvészi-esztikai nyelv a praktikus közlô funkción túl bonyolult és összetettebb

élmények kifejezésére is alkalmas nyelvhasználat.

N betûvel kezdõdõ szavak

Nagyepika:

A nagyepika olyan mûfaj, mely az életet, az énen kívüli valóságot rendszerint

bonyolult összefüggéseiben, térben, idôben kiterjedt történettel, sokoldalúan
jellemzett fô- és mellékszereplôkkel ábrázolja (pld.regény) szemben a kisepikai
jellemvonásokkal.

Négyütemû 12-es:
Zrínyinél elôfordul (Szigeti veszedelem), hogy egy bokrorímmel (aaaa) ellátott
versszak négy négyütemû, 12 szótagos sorból tevôdik össze.

Nibelungizált alexandrin:

Azt a sorfajt, amely 7/6 osztású, jambikus lejtésû tizenhármas, melyben a harmadik
versláb után egy csonka láb áll, s a sor közepén így erôs cezúra (metszet és szünet)
keletkezik nem egészen megalapozottan nibelungizált alexandrinnak nevezik.

Novella:

A novella olyan kisepikai mûfaj, mely rendszerint egyetlen, rövidre fogott, de

nagyon jellemzô eseményt mond el. A történet gyakran hoz sorsfordulatot kevés és
csak egy-két lényeges vonással jellemzett hôse számára. A mûfaj fontos eleme a
vezér (vagy Boccaccio után sólyom-) motívum. A novellától megkülönböztetjük az
elbeszélést, mely terjedelmében szabadabb, több és alaposabban jellemzett
szereplôkkel dolgozik és tempója lassabb, tartalma oldottabb. Boccaccio idejében
(XIV.század) az olasz novella szó újdonságot jelent, érdekes hírt, különös
történetet.

O betûvel kezdõdõ szavak

Óda:

Az óda a modern irodalomban fenséges tárgyról szóló, emelkedett hangnemû lírai

költemény; tartalmi köre sokkal szûkebb, mint a görög ódáé vagy a latin carmené.
Ez utóbbiakat nagymértékû eszmei, tartalmi, hangnembeli, formai változatosság
jellemzi, de megtartják a görög lírában kialakult dalformákat.

Okeresztény irodalmi mûfajok:

A II.századtól a VIII.századig éltek ezek a mûfajok, eleinte görög, majd nyugaton

latin nyelven. Fôbb mûvelôi : Szent Iraeneus, Szent Jeromos (A híres férfiakról),
Szent Ågoston. A mûfaj fajtái : (tanító jellegû) bibliai szövegmagyarázatok,
prédikációk, katekizmusok; (az eretnekeket cáfoló) vitairatok; mártírakták;
legendák; apokrif (nem hiteles) szent iratok; szerzetesi regulációk (szabályzatok);
egyháztörténetek és a lírai himnuszok.

Oktáva:

A nyolcsoros strófát oktávának nevezzük. Például Villon-A nagy testamentum

címû alkotása is oktávákból áll.
 P betûvel kezdõdõ szavak

Panegirikusz:

Janus Pannoniusnál találkozhatunk ezzel a mûfajjal, aki megverselte a szelek, a

hónapok versenyét, s kipróbálta költôi erejét, írói becsvágyát a nagyobb terjedelmû
dicsôítô költeményekben.

Parodosz:

Az ókori görög dráma része, ami a kar bevonulása, az orkhésztrán való

elhelyezkedése közben elhangzott elsô kardalt jelentette.

Páros rím:

A sorok páronként rímelnek. Képlete : aabbcc

Passió:

Jézus szenvedéstörténetét elbeszélô mûveket passiónak nevezzük a latin passio

(=szenvedés) szó alapján.

Példa, példázat, példabeszéd, parabola:

A legendákkal rokon mûfaj a középkorban annyira kedvelt példa: erkölcsi

tanulsággal vagy allegórikus értelemmel ellátott rövid, olykor anekdotikus történet.
A középkori lelkipásztorok szívesen szôttek a prédikációikba példákat. Az elsô
három evangélium is nagy számban tartalmazza Jézus beszédeit, aki tanításának
lényegét, erkölcsi tanulságát egy-egy érdekes történet, példabeszéd érzékletes
képeivel világítja meg.

Pentaméter:

A pentameter is hat verslábból álló daktilikus sorfaj, s csak annyiban tér el a

hexametertôl, hogy a harmadik és a hatodik versláb csonka, egyetlen szótag : az így
keletkezett szünet, erôteljes sormetszet két rövidebb, zengôbb félsorra töri a
hosszabb hexametert. A pentameter önálló sorfajként sohasem szerepel, mindig
hexameterrel váltakozva fordul elô.

Petrarkizmus:

A reneszánsz szerelmi költés minden poétára kötelezô kánonja a petrarkizmus.

Balassi Bálint Anna-verseiben is megfigyelhetô.

Planctus (siratóének, siralom):

A Mária-himnuszok egyik fajtája. Ez kezdetben lírai sequentia volt (a versszakok
két, egymásnak formailag pontosan megfelelô részbôl állnak), és mint ilyen, a
nagypénteki istentisztelet részét képezte.

Processziós színpad:

Az egyes jelenetek színpadai egy utca hosszában álltak, és a közönség vándorolt az

egyiktôl a másikig. Ennek ellentéte a kocsi-színpad.

Prédikációgyûjtemény:

A XVI.század elsô évtizedeiben a reformáció hatása alatt a protestáns prédikátorok

hatalmas prédikációgyûjteményekben dörögtek a részegség, az új arisztokrácia
kegyetlen népnyúzása és kicsapongásai ellen, "tudós" tanulmányokban
bizonyították, hogy a török hódoltság Isten büntetése az ország romlottsága miatt, s
megjövendölték a közeli világvégét. Pázmámy Péter Prédikációk címû kötete is
ilyen.

Prologosz:

Az ókori görög dráma része, amely az elôadást kezdô fôhôs monológját vagy két
színész dialógusát jelentette.

Propozíció:

A klasszikus eposz állandó kelléke, a téma megjelölését jelenti.

Prózai dialógus:

A XVI.század elsô évtizedeiben a reformáció hatása alatt a protestáns prédikátorok

hatalmas prózai dialógusokban dörögtek a részegség, az új arisztokrácia kegyetlen
népnyúzása és kicsapongásai ellen, "tudós" tanulmányokban bizonyították, hogy a
török hódoltság Isten büntetése az ország romlottsága miatt, s megjövendölték a
közeli világvégét.

Pürrikhiusz:

Az ókori görög költészetben megjelent új versláb. Képlete : (UU)

R betûvel kezdõdõ szavak

Rákóczi-kesergô:
A késôi kuruc költészet egyik jellegzetes mûfaja. A Rákóczi szabadságharc bukása
után keletkeztek, bennük a vereség, a kiábrándulás hangja szólal meg. A Rákóczi-
nóta is idetartozik.

Reneszánsz:

Renaissance - újjászületés. Olaszországból indult ki. A XV.század közepétôl a

XVI.század közepéig élte virágkorát. Az ókori görög kultúra értékeinek
felújításával teremtettek egy emberibb kultúrát. A reneszánsz a korában egyetemes
stílusirányzat volt. Szerves része a humanizmus, ami a reneszánsz polgárság világi
ideológiáját jelenti. Mivel ez szorosan összefügött az ókori irodalom értékeinek
kultuszával, ezért a humanizmus bizonyos klasszikus mûveltséget, tudós
magatartást is jelent. Híres alakjai: Giotto (festô), Dante, Petrarca, Boccaccio,
Villon, Balassi Bálint, Janus Pannonius.

Reneszánsz dráma jellegzetességei:

Elsôsorban Angliában jelentôs. A középkori drámákból megôrizte a tér és az idô

szabad kezelését, a hangulati ellentétességet, a hangnemek kevertségét. Tehát az
idô kötetlen és akár több színen is játszódhat a cselekmény. Azért,hogy ezáltal
unalmassá ne váljon, közbeékelték a clown-jeleneteket. Ez a dráma nem
alkalmazkodott semmiféle merev szabályhoz, kialakította a saját dramaturgiáját. A
szerkezete tudatosan összefogott, sûrített, a figyelmet mindig ébrentartó, gyorsan
pergô, mozgalmas cselekmény nyomult a színpadra, s megjelent a valódi drámai
küzdelem és a sokoldalú, árnyalt jellemrajz.

Reneszánsz szerelmi komédia:

A reneszánsz dráma keretei közt íródott komédia, melynek központi témája a

szerelmi kapcsolatok, sok-sok pikantériával fûszerezve.

Rezonôr:

A komédia fontos szereplôje, feladata, szerepe, hogy az eseményeket, a szereplôk

magatartását tárgyilagosan megítélje.

Rím:

A vers zenei hangzását megadó eszközök közül az egyik, s talán a legfontosabb,

amely a szótagok hangzása közti hasonlóságot használja ki. Sok fajtája létezik pld.
bokorrím (aaa), páros rím (aabb), stb.

Ritmus:

Egy vers ritmusát a szótagok hangtani szempontú szabályos váltakozása, a rím

illetve a szavak zenei hangzása, betûk soron belüli összcsengése adja meg.
Római epigramma:

Janus Pannonius sok csipkelôdô, erotikus tartalmú úgynevezett római

epigrammákat írt, Martialis modorában.

S betûvel kezdõdõ szavak

Segélykérés (invokáció):

A klasszikus eposz állandó része, kelléke, ami valamely istenség vagy múzsa
segítségül hívását jelenti.

Sequentia:

A Mária-himnnusz egyik fajtája. A lírai mûben a versszakok két, egymásnak

formailag pontosan megfelelô részbôl állnak.

Seregszemle (enumeráció):

A klasszikus eposz egyik állandó eleme, eposzi kelléke. A szemben álló hôsök és
csapatok bemutatása, rendszerint a cselekmény megindítása után.

Shakespeare-i színpad:

Az 1599-ben épült Globe színházban jelent meg elôször. A színpad jellegzetes

hármas beosztása lehetôvé tette a színterek gyors váltását és a térbeli, idôbeli
távolságok merész áthidalását. A színpad részei: elô-, hátsó-, felsô-színpad vagy
erkély. (Ezek pontos szerepét lásd a hármas színpadnál!) A shakespeare-i
színpadon nem voltak díszletek. A helyet és az idôt a színészek párbeszédeibôl
lehetett megtudni, ezáltal a mûvek megmozgatták a nézôk fantáziáját. A drámák
még nem felvonásokra, hanem színekre tagolódtak. Nôi szereplôk nem voltak.

Sormetszet (cezúra):

Az egy szótagból álló versláb megtöri a sor folyamatosságát, szünet keletkezik. A

cezúra hozta létre a pentametert a hexameterbôl.

Spondeus:

Versláb, két hosszú szótag (jele: --).

Szapphói sor:
Szappho görög írónôrôl elnevezett sorfajta: a harmadik versláb daktilus, a többi
trocheus. (-U -º -UU -U -U)

Szapphói versszak:

Három szapphói sorból és egy adoniszi sorból álló strófaszerkezet

Képlete:

-U -º -UU -U -U (Ilyen az elsô három sor) Szapphói sor

-UU -º Adoniszi sor

Sz betûvel kezdõdõ szavak

Szatírdráma:

Alig tudunk róla valamit, valószínûleg Dionüszosz dicsôítésérôl szóltak és a három

tragédiát követôen kerültek színre. Az egyetlen teljes épségben ránkmaradt
szatírdráma Euripidész Küklópsz címû alkotása nem a bor és a vidámság istenérôl
szól. A kar tagjai a szatüroszok pedig Dionüszosz kecskelábú, lófarkú, lófülû
kísérôi.

Széphistória:

A reneszánsz novellairodalom erotikája szólalt meg benne. Bornemissza Péter

átdolgozva és lefordítva Szophoklész Élektráját a magyar irodalomban is
megteremtette ezt a mûfajt.

Szépirodalom:

Az autonóm mûvészeti ágak egyike. Anyaga a nyelv, mûveit tehát a nyelv

segítségével kell rögzítenie, ezért is szokták a szó mûvészetének,
nyelvmûvészetnek is nevezni.

Szimultán színpad:

A keresztény dráma, színjátszás örökös helyszínváltozásai alakították ki. Kb. 40-50

méternyire elnyúló 6-8 méter széles emelvény volt. Egymás alatt, fölött, mellett
helyezték el a poklot, a földi tereket, a mennyországot, illetve a paradicsomot
valóságos állatokkal, fákkal.

Színjátszás:
A drámai mûvek megjelenítésében a legfontosabb eszköz. Akció és dikció
összességébôl tevôdik össze.

Szójáték:

Azonos vagy hasonló hangzású, de különbözô értelmû szavak váratlan

összekapcsolása.

Szókép:

Két fogalom, jelenség összekapcsolása valamilyen közös vonás alapján.

Szonett:

14 sorból álló, 4 szakaszos vers: az elsô két versszak 4-4, a harmadik és a negyedik
3-3 soros. Az elsô két versszak és a második két strófa is egy-egy rímrendszert
alkot. Rímképlete: abba-abba-cdc-cdc. Késôbb ettôl eltérô változatok is kialakultak.
A rímrendszerhez hasonlóan a szonett formailag is kettôs: a két rész általában
ellentéteket tartalmaz. Petrarca feloldotta ezt a szerkezetet, nála az utolsó versszak
állt szemben az elsô hárommal.

Szóvers:

Olyan költemények, amelyek a dallamtól függetlenül önmagukban is

gyönyörködtetô alkotások. A nyelvi ritmus tökéletessége fölöslegessé teszi az
énekkíséretet. Balassi Célia-versei is ilyenek.

Sztaszimon:

A parodoszon és az exodikonon kívüli összes kardal (álló dal) .

T betûvel kezdõdõ szavak

Tartalom és forma egysége:

A mûalkotásokban fontos, hogy az író mit és hogyan ír le, mivel a tartalom és a

forma egymástól elválaszthatlan, szerves egységet alkot.

Témamegjelölés (propozíció):

A klasszikus eposz kelléke, a mû tárgyát megjelölô,tömören leíró rész.

Tercina:
Háromsoros strófaforma. A versszakok középsô sora rímel a következô versszak
elsô és harmadik sorával:(aba, bcb, cdc) Dante:Isteni színjáték.

Tetôpont (krízis):

Drámai mûvekben az ellentétek legvégsôbb kiélezôdése, kirobbanása. Utána

következik a végkifejlet.

Theszisz:

Nyomaték nélküli idôtartam, az arszisz ellentéte.

Tragédia:

A dráma egyik mûfaja, uralkodó esztétikai minôsége pedig a tragikum. A tragédia

fôszereplôje a tragikus hôs.

Tragikum:

Olyan értékszerkezet, amelyben hirtelen nagy, visszafordíthatatlan értékveszteség,

értékpusztulás következik be. A cselekmény szintjén ez a kiemelkedô hôsök
halálában vagy lelki összeomlásában nyilvánul meg.

Tragikus hôs:

A tragikus hôs átlagon felüli, de nem tökéletes. Többnyire a korszakban általánosan

elismert, pozitív erkölcsi értékeket képviseli, céljaiért vállalja a harcot, s az
ellenerôkkel való küzdelemben bukik el. Bukása a félelem és együttérzés érzelmeit
váltja ki a nézôbôl, olvasóból, s megerôsíti a hôs által képviselt érdekek tiszteletét.

Trocheus:

Arkhilokhosz ókori görög író által megteremtett versláb. Képlete (-U).

Trubadúrének, trubadúrlíra:

A középkori zenének az elsô világi megnyilvánulása. Az eszményített udvari

szerelem és a lovagi életmód állt középpontjában.

Tudományos-fantasztikus irodalom:

A szórakoztató irodalom egyik fajtája, uralkodó esztétikai minôség a fantasztikum.

A krimi rokonmûfaja.
 U betûvel kezdõdõ szavak

Utánzás (mûvészi utánzás):

Arisztotelész szerint a világ valóságának lemásolása, azaz maga a mûvészet. Ezt az

"utánzó" szerepet azonban nem mechanikus, hanem szolgai másolásnak fogja fel.

Ütem:

Az ütemhangsúlyos verselés alapegysége, egy hangsúlyos és néhány hangsúlytalan

szótag kapcsolata.

Ütemhangsúlyos verselés:

A hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos változása adja a ritmust. Balassi

Bálint Hogy Júliára talála, így köszöne neki címû versében is így keletkezik a
ritmus.

V betûvel kezdõdõ szavak

Vágánsköltészet:

A világi lírának az egyik harsányabb hangú ága, a mûvelt vándordiákok mûvészete.

Virágkorát a XII.-XIII.században élte. Legfôbb téma az életöröm hirdetése, de
ostorozzák bennük a feudális társadalom mindhárom rétegét is. (Carmina Burana)

Vásári bohózat:

Komikus színdarab, melyeket a középkorban vásárokban adtak elô. Moliere

mûveiben továbbélnek ennek a mûfajnak a hagyományai.

Végkifejlet (katasztrófa):

A drámai mûvek befejezô része, a konfliktus megoldása.

Versfô:

A versszakok kezdôbetûi. Balassi Bálint a Kiben bûne bocsánatért könyörög

versében a versfôket összeolvasva a költô nevét kapjuk.

Verslábak:
A szótagok kiejtési idôtartamán alapuló verselés ritmikai alapegysége. Lehet:
jambus, trocheus, spondeus, anapesztus, daktilus, choriambus, ionicus a minore,
ionicus a maiore, pürrikhiusz.

Világkép:

A világról, az életrôl, a társadalmi jelenségekrôl vallott nézetek összessége,

összefüggô rendszere s ennek jelentkezése valamely irodalmi mûben.

Visszatükrözés (mûvészi visszatükrözés):

A mûvész a saját szubjektumát, lelki vitáját tükrözi vissza mûveiben.

Vitairat:

Indulatos érveléssel a protestánsokat támadó mûvek, amelyek felhasználják a gúny,

a humor és a szatíra stíluseszközeit. (Pázmány Péter)

Zs betûvel kezdõdõ szavak

Zsoltár:

Istentiszteletkor használt ritmikus énekek, verses szövegek. Pl.: Zsoltárok Könyve

Zsoltárfordítás:

A XVI.század elsô évtizedeiben a reformáció hatása alatt a protestáns prédikátorok

zsoltárfordításokkal pótolták a még le nem fordított Bibliát.