Csokonai, a bús poéta

Magyarországon viszonylag későn terjedtek el a felvilágosodás eszméi. Ezen

időszakban számos költő élt és alkotott hazánkban. Szívemhez közel áll Csokonai Vitéz
Mihály, aki a magyar felvilágosodás kiemelkedő alakja volt.
Csokonai Vitéz Mihály Debrecenben született, 1773 november 17-én. Apja Csokonai
József, anyja Diószegi Sára volt. Kamaszkorától költőnek tartották. A Debreceni Református
Kollégium diákjaként szerezte nagy műveltségét, amit később a tanítványai csodáltak. 21
évesen Kollégiumi tanár lett, de fegyelemsértés miatt pert indítottak ellene, és eltanácsolták a
Kollégiumból. Ezt követően Sárospatakon, majd Pozsonyban próbált szerencsét, de nem volt
a sikeres, ezért utazott el Komáromba. Itt ismerte meg szerelmét, Vajda Juliannát, akit
verseiben Lillának hívott. A lány végül nem Csokonaihoz ment feleségül. Végül visszatért
szülővárosába, de a szomorúság és a szerelmi bánat beárnyékolták napjait. 31 évet élt,
tüdőgyulladásban vesztette életét 1805-ben.
Rövid élete során gazdag, és maradandó életművet hagyott hátra. Korának szinte
minden irányzatához és műfajához kapcsolódott. Egyaránt jelentősek szerelmi dalai,
szentimentális elégiái és drámái is.
Az élete során Csokonait sok fájdalom érte. A barátai elpártoltak mellőle, Lilla máshoz
ment feleségül, kicsapták a kollégiumból és Pozsonyban is kudarcba fulladt a költői
törekvése. Munkássága során születtek olyan versek, melyeken érezhető, hogy a költő
szomorú, bánatos e problémái miatt. Ilyen hangvételű versei: A Reményhez, A
Magánossághoz és A tihanyi Ekhóhoz, melyeket szeretnék bemutatni.
A Reményhez című vers a Lilla-kötet utolsó írása, tehát a könyv szerkezetét tekintve
fontos helyen található, szerepe a lezárás. A Vajda Júlia (Lilla) iránt érzett szerelem rövid
időre, de feletette Csokonaival a csalódásokat, bánatot. De öröme csak rövid ideig tartott,
mivel Júlia szülei ellenezték, hogy egy szegény poéta udvaroljon lányuknak, helyette egy
gazdag kereskedőhöz adták. A vers megszólítottja a megszemélyesített Remény, amelynek
boldogság ígérete van, témája a remény elvesztése.
A költemény műfaja elégiko-óda. A vers keretes szerkezetű. A vers 4 azonos felépítésű
versszakból áll és mindegyik 16 soros. Rímelése keresztrím, verselése szimultán. Az 1. és 4.
versszak tartalmi és érzelmi párhuzamot alkot, a jelenben, a 2. és 3. versszak hangulati
ellentétet fejez ki, a múltban.
Az egykori idill öröme és a jelen szomorúsága kerül szembe egymással. Nemcsak a költő
személyes veszteségét tartalmazza, hanem magáról az emberi létről is szól. A kert az emberi
lét színterét jelöli, ahol a 2. versszakban mozgalmas életet figyelhetünk meg, a tavaszi
virágzással. A 3. versszakban jelenik meg a tél, az elmúlás. A tavasz és a tél ellentétével, a
rózsa nyílásával és hervadásával jeleníti meg a búcsút, a boldogságtól és a boldogság
reményétől is. A metaforák mindegyike összekapcsolódik a 2. és 3. versszakban.
 Csokonai A Magánossághoz című versében megszólítja a Magánosságot, amely egyben
megszemélyesítés is. A költő csalódott, magányos, a Lilla-szerelem véget ért. A Vajda
Juliannával való házasság nemcsak a szerelmet jelentette, hanem biztonságot, polgári életet, a
családalapítás lehetőségét. Ezek helyett egyedül volt, magányosan, állás nélkül, teljes
bizonytalanságban. A vers 1798-ban íródott.
A vers műfaja elégiko-óda, mivel az óda és az elégia tulajdonságait magában hordozza.
Hangulata inkább elégikus, hangvétele szomorú, elvágyódó és melankolikus. 11 és 8 szótagos
sorok váltják egymást, az azonos szótagszámú sorok rímelnek. Az első 4 sorban keresztrímek,
a második 4 sorban páros rímek vannak. A sok rím dallamossá teszi a verset. Ez némileg a
vers tartalmával ellentétben áll, mivel a csengő rímek boldogságot fejeznek ki. A költői
eszközök közül a megszemélyesítés a legfontosabb, mely végigvonul az egész versen.
A természeti elemek segítségével mutatja be a magányt, a magány lakhelyét. Az 1. szerkezeti
egységben (1-3.) mutatja be a magányt, és annak lakhelyét. A 2. szerkezeti egységben (4-7.)
megtudjuk, honnan menekül a magány, illetve milyen vigaszt jelent a boldogtalanok számára.
Az utolsó szerkezeti egységben (8-11.) pedig vallomás következik, mely bemutatja a költő és
a magány kapcsolatát, a békés, szelíd halál képét, a végső magányt, a halál vágyát. A magány
lakhelyének a völgyet és az erdőt tartja, távol az emberektől. Majd olyan világ ábrázolása
következik, amely hangos, erőszakos, ellentéte a magány lakhelyének. A költő menekül a
zajos világból. Megjelenik egy női alak, aki hiányzik a költő életéből. Aki nem árulja el, nem
csapja be, hanem támogatja, vigasztalja. Az igazi legteljesebb magányosság a halál, ahova
mind egyedül megyünk, a sírban mind magányosak vagyunk. A halál olyan lehet, mint egy
végtelennek tűnő álom.
A tihanyi Ekhóhoz című vers akkor íródott, amikor Csokonai élete rossz útra tért. A
versben a megszemélyesített Ekhó adja a versszakok végén lévő ismétlés ötletét. A költőt
nemcsak a szerelmi csalódás, hanem a barátai elfordulásának ténye és a költői törekvés
sikertelensége is nyomasztja.
A vers műfaja szintúgy elégiko-óda, verselése ütemhangsúlyos. A sorok trochaikus lejtésűek,
az első 4 sorban keresztrímet, a további 4 sorban páros rímet találunk. A vers szerkezete az
általánostól a konkrét felé halad. Először az egész társadalomról, majd a legfájóbb dologról,
Lilla elfordulásáról is ír.
A vers 3 részre tagolható. Az első rész az 1. strófa, amely leírja a költő helyzetét. A második
rész a 2-6. strófa, amely a költő szomorúságáról beszél. A harmadik rész a 7-10. strófa, amely
a remeteségben nyugvást kereső Csokonai képével zár. A vers Tihanyt és Füredet állítja
szembe egymással. Tihany a magány, a reménytelenség helye, Füred viszont a társasági élet
metonímiája. Az érzékeny költő az érzéktelen tömeggel áll szemben.
Csokonai egyszerre volt született őstehetség és az esztétikai tudományokban jártas tudós
költő. A magyar felvilágosodás legsokoldalúbb költője volt. Verseiben a szentimentalizmus, a
klasszicizmus, a rokokó és a népiesség egyaránt megtalálható. Gondolatait fantasztikus
változatossággal fogalmazta meg. A magyar versritmus megújítója, rímei játékosak,
kidolgozottak. Erős zenei hatás jellemzi verseit, verselése szimultán. Csokonai az első magyar
költő volt, aki versírásból akart megélni. Gondolkodását a felvilágosult humanizmus, a
haladásba vetett hitt jellemezte.