Forrás: http://www.doksi.

hu

1. Tétel
Balassi Bálint és a reneszánsz
A 16. század a magyar reneszánsz második korszaka, bár ekkor még hiányoznak a nagy kultúrális központok a reneszánsz irodalmi
műveltsége mégis szélesebb körben, és már magyar nyelven terjed. A tragikus történelmi helyzet ellenére sokszínű, széles skálájú,
eleven szellemi élet, gazdag irodalom bontakozik ki. A reneszánsz az újfajta szemléletével az evilági élet felé fordult. Európa fejlett
országaiban a reneszánsza modern polgárság kialakulásának az időszaka, nálunk a 16. században egy új főnemesség játssza a vezető
szerepet a reneszánsz életszemlélet, életforma kialakításában. S mindez egybeesett a török elleni élethalál harccal, az ország három
részre hullásával, a feudális anarchia tombolásával. A protestáns szellemű, vallásos irodalommal egyidejűleg a reneszánsz műveltség
és a világiság is egyre mélyebben hatolt be a magyar szellemi életbe. Sylvester János fölfedezte, hogy magyar nyelven is lehet
időmértékes verseket írni, Tinódi Sebestyén egyik helyről a másikra vándorolt, s fülbemászó dallamú históriás énekeiben adott hírt a
török elleni csatározásokról, Bornemisza Péter megalkotta hazafias líránk első remekét, a lefordította – átdolgozta – Szophoklész
Elektráját. A reneszánsz novellairodalom az ún. széphistóriákban szólalt meg. S mindez már magyar nyelven, hogy mindenki érthesse,
olvashassa. Az anti kultúra "újjászületése" miatt reneszánsznak nevezzük a nyugat európai művelődéstörténetnek azt a szakaszát. mely
hozzávetőleg 1300-tól 1600-ig tart. A reneszánsz mai felfogásunk szerint nemcsak egy meghatározott művelődéstörténeti korszak
elnevezése, hanem ugyanezzel a szóval jelöljük a művészeteknek ebben a korban érvényesülő egyetemes stílusirányát is.

Balassi Bálint élete, munkássága

Balassi Bálint (1554-1594)

- Zólymon született 1554-ben

- 1569-ben édesapját hamis vádak alapján összeesküvés gyanújával letartóztatták,
a család Lengyelo.-ba menekült
- 1575-ben az erdélyi fejedelem elleni hadjáratba fogságba esett, (barátságosan bántak vele)
- 1578-ban Pozsonyban megismeri Ungnádné Losonczy Annát, a Nagyciklus verseinek születése
- 1579-81-ig hadnagyságot vállalt Egerben
- 1584-ben török elleni harcok, érdekházasságot köt unokatestvérével Dobó Krisztinával
- 1588-ban Júlia-ciklus
- 1590-ben megismerkedik Wesselényiné Szárkándi Annával, Célia-ciklus
- 1594. május 30-án Esztergom ostrománál meghal.

verseit három csoportra oszthatjuk :

- szerelmes versek
- vitézi versek
- istenes versek

Költészete: (A szerelem költője)

Balassi a reneszánsz ember öntudatával a szerelmet az emberi élet egyik legfőbb értékének tekintette. Ezt bizonyítja nevezetes drámai
műve: Thirsisnek Angelicával, Sylvanusnak Galatheával való szerelmekrül szép magyar comoedia. Ez a munkája 1589-ben
keletkezett, s a Júlia meghódítására irányuló utolsó kísérletnek tekinthető. Benne egy egészen új műfajt honosított meg: a reneszánsz
szerelmi komédiát.
Fiatalkori udvarlói költeményei s az 1578-ban keletkezett boldog-boldogtalan Anna-versek még csupán a későbbi nagy későbbi nagy
költő szárnypróbálgatásai voltak. A reneszánsz szerelmi költés a petrarkizmus sablonjai szerint született. Balassi "tudós" költő volta
abban is megmutatkozott, hogy verseinek elég nagy része "fordítás". Nem szóról szóra fordított, hanem a mintául választott mű
átdolgozásával fejezte ki a maga személyes mondanivalóját. Az írói eredetiség igényét még a reneszánsz sem ismerte. Petrarca hatása
érezhető azokon az érett nagy verseken is, amelyeket főleg 1588-ban írt és részben küldözgetett – hiába –az özveggyé lett Losonczy
Annának, "Júliának”. A költemények ugyan nem hozták meg a várt szerelmi diadalt, Balassi viszont nagy költői tudatossággal
versciklussá, magyar "Daloskönyvé" szervezte verseit. Júlia egyre elérhetetlenebb eszménye, az élet értelmének egyetlen jelképévé
válik. Júlia lakóhelye valami távoli idegen ország soha el nem érhető paradicsom. A Júlia-költemények kifinomult stílusa, tökéletes
ritmikája, újszerű strófaszerkezete, szimmetrikus reneszánsz kompozíciója, egy belső érzelmi fejlődésmenetet tükröző
összefüggésrendszere ezt a versciklust költészetének csúcsponjává avatja.

Ütemhangsúlyos verselés:
E verselési módban a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos váltakozása alkotja a ritmust. Verstani alapegysége az ütem. A
magyar ütemben mindig az első szótag hangsúlyos, s ez után 1,2 de legfeljebb 3 handsúlytalan szótag következhet. Balassi
költeményének sorfajai kétütemű nyolcasok. Pattogóbb a ritmus, ha az ütemek nem vágnak ketté szavakat, ellenkező esetben
csendesebb, fátyolozottabb, rejtettebb.
Forrás: http://www.doksi.hu

Szerelmes versek:
Hogy Júliáéra talála, így köszönne neki
Az 1. versszakban a költő azt fejti ki, hogy Júlia nélkül értéktelen értelmetlen a világ. A következő négy strófa áradó metafora sor. A
metaforák azonosító elemeiben a lelki élet értékei (vidámság, édes kévánság, boldogság) a reneszánsz főúri világ mozzanatai, részletei
(palotám, jó illatú piros rózsám, gyönyerő szép kis violám), a női test szépségei (szemüldek fekete széne) és egyéb értékek (a nap
fénye, a szem fénye, az élet reménye) sorakoznak egymás után. Az 5. versszak összefoglalása az előző négynek, de a fokozásos
halmozás (szívem, lelkem, szerelmem) s a vallásos himnuszokból, imákból kölcsönzött üdvözlés (idvez légy) még magasabb szintre
emeli a verset, s az utolsó metafora (fejedelmem) újabb világi értékkel egészíti ki az eddigieket. Az utolsó versszakban Júlia csak
mosolyog az előtte hódoló szerelmesen. A vers a megközelíthetetlen Júlia képével zárul.
Verselése: ütemhangsúlyos. E verselési módban a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos váltakozása alkotja a ritmust.
Verstani alapegysége, az ütem: 1 hangsúlyos és néhány hangsúlytalan szótag kapcsolata.
Három Júlia-vers:
A legtöbb udvarló vers nem életrajzi ihletésű hanem tudós poézis. Könyörgések, bókok, üzenetek találhatók e líraialkotásokban.
Ezeknek az a céljuk, hogy Júliát meghódítsák.
Darvaknak szól: a meleg jobb hazába szálló darvakkal üzen elérhetetlen távolságban lévő kedvesének. Az első 4 versszak fájdalmas
önnjellemzés. Júlia otthona egy másik ország, egy olyan ideavilág, ahová sohasem érkezhet meg a boldogságot és megnyugvást
remélve a bujdosó zarándok. A teljes reménytelenség és kilátástalanság ellenére is őrzi véghetetlen szerelmét a kitagadott szerelmes. A
záróstrófa a kor szokása szerint a vers születésének körülményeit, az ihletforrását rögzíti.
Az ő szerelmének örök és maradandó voltáról: Az irodalmi minta Angerianustól való. A vers szerkesztőelve a minden dologra
kiterjedő érvényesség illúziójának keltő halmozás. Júliát hasonlítja a szerelemhez, mely hasonlóságot hasonlatosságot a Júlia
dicséretén kezd el. Júlia azonos a szerelemmel.
Célia-versek: hiányoznak ezekből a versekből a nagy indulatok, érzelmi háborgások. Ehhez a szerelemhez nem kapcsolódott annyi
lángolás, gyötrelem, annyi küzdelem és várakozó reménykedés. A ciklus darabjainak többsége három Balassi strófából áll. A célia-
versek kimunkáltabbak mint korábbi szerzeményei.A kései versekben a kifinomult műgond, játékos könnyedség az érzéki hatásokra
való törekvés az uralkodó.
Vitézi versek:
Egy katonaének: 1589-ben a jó hírnevét elvesztegetett, mindenéből kifosztott Balassi Lengyelországban bujdosott. A haza eddig
hiányzott költői szótárából, a szülőhaza csak mos szépül "édes hazává", mikor már hazátlanná vált. Búcsút mond hazájának,
barátainak és mindazoknak a dolgoknak, melyeket nagyon szeretett. A költeményből hiányzik a jövő biztató reménye: a költő útja a
teljes bizonytalanságba vezet. Csak a visszahúzó, a marasztaló, megszépült emlékek szerepelnek az elégiában: itt a jövőtlen múlt
uralkodik. Az utolsó és az utolsó előtti töredékes strófa kivételével mindegyik versszak végén más és más csúcsformula van: ez Balassi
nyelvi gazdagságát bizonyítja. A "szerelmes ellenség" nyilván Losonczy Anna.
Balassi tulajdonképpen a 16. századi históriás énekek epikus anyagát olvasztja lírává.
Az emlékek idézése kirostálta múltjából mindazt, ami szenny, bűn vagy szégyellni való volt, s a jelen szomorúságával szemben
felragyogtatta élete valóban múlhatatlan értékeit. A költő katonai-vitézi erényeit senki sem vonhatta kétségbe: emléket állíthatott
Egernek, a vitézi életforma már eltűnő hőskorának s önmagának is. A vers Balassi-strófában íródott, azaz a három sorból szerkesztett
versszak minden sora a belső rímek által három egységre tagolódik. Emellett az egész vers háromszor három, tehát kilenc strófából áll.
Az egy katonaének "hárompillérű kompozíció", s ez a három pillér az 1., az 5., és a 9. strófa.
Az 1. versszak lelkes kérdése önmagában rejti a választ is. A felkiáltásszerű szónoki kérdés elsősorban a természet harmonikus,
egyetemes szépségével érvel a végek élete mellet, felsorakoztatva mindazt, amit a kikelet értékként az embernek nyújtani tud. A
következő szerkezeti egység (2-4.) az első strófa állítását igazolja, részletezi. Mozgalmas képek sorozatában jeleníti meg a végvári
vitézek életének mozzanatait: a harci kedvet, a portyára készülést, az ellenség elé vonulást, az éjszakai ütközetet, párviadalokat, majd a
csata elmúltával a letáborozást és elnyugvást. Nem titkolja a vitézi élet férfias keménységét és veszélyességét, sőt az sugallják ezek a
képek, hogy éppen ezekkel együtt, ezekért is szép a végek élete.
Az 5. versszak a "második pillér". Az 1. szakaszban a költemény címzettjeihez, a vitézekhez fordul közvetlenül a költő, közvetett
címzettjeit, az olvasókat pedig érzelmi érvekkel akarta meggyőzni a végvári élet szépségéről. Most az 5. strófában a részleteket
elhagyva, azok fölé emelkedve, a katonaélet a kor legmagasabb eszményének rangjára emeli. Balassi tudatos szerkesztő művészetére
vall, hogy a vers középpontjába helyezi ezt a strófát, melyben az ellenségét kereső, a halál kockázatát is vállaló vitézek erkölcsi
nagyságát hirdeti: „Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak." A „szép tisztesség" és a humanista "hírnév" övezi
a katonákat, hiszen harcuk egyszerre jelenti az "édes haza" és a kereszténység védelmét. Balassi fedezi fel a hazáért vívott önfeláldozó
küzdelem erkölcsi szépségét, mely hozzátartozott a reneszánsz emberi teljességhez.
A következő nagy szerkezeti egység újra három szakaszból áll (6-8.). Ismét mozzanatos képek peregnek előttünk a katonaéletből. A
korábban felvillanó képekben a vitézi élet kockázatosságának jelzése ellenére ennek az életnek inkább a nyalka hetykesége,
férfiassága, uralkodott, az újabb képsorban viszont már árnyoldalai kerülnek előtérbe: "súlyosan vagyon az dolog harcokon", "kemény
harcok" , " éhség, szomjúság, nagy hévség", "véresen, sebekben halva sokan feküsznek" szembetűnő a hangulati-tartalmi ellentét a 4.
és a 8. versszak zárósoraiban. Ott: a "nyugszik reggel, hol virradt" s a "mindenik lankadt s fáradt" kifejezések még csak a
csataviselések utáni elnyugvást, erőt gyűjtő pihenést jelentik, itt: a "halva sokan fekszünk" s a "koporsója vitézül, holt testeknek" már
az örök elnyugvást, a hősi halált tudatják. Csillogás, tavaszi verőfény övezi a vitézek török elleni küzdelmeit, de ennek az életnek
természete és előbb-utóbb szükségszerűen bekövetkező végső állomása a hősi halál.
Forrás: http://www.doksi.hu

A harmadik pillér a verset lezáró 9. strófa elragadtatott felkiáltással zengi az "ifjú vitézeknek" "ez világon szerte-szertén" megvalósult
hírnevét örök dicsőségét. Ez a nagy erejű érzelmi kitörés egyszerre válasz is a két, hangulatilag eltérő képsorozatra. Az utolsó sorban
már a búcsúzó ,költő fájdalmas rezignációval kíván áldást és hadi szerencsét a végek katonáinak.
Istenes versek:
Istenes énekeket Balassi költői pályájának valamennyi szakaszában írt, de legszebb, legmegragadóbb költemények életének válságos
éveiben születtek. Balassi vallásos költészetében alkotta a legeredetibbet, s művészileg ezek a legértékesebb alkotásai. A vallásos
tematika a legszemélyesebb lírai mondanivaló kerete lett számára: elsírja élete kisiklását, szíve nagy keserveit, őszintén megvallja
vétkeit, bűnei bocsánatáért esedezik, szinte perlekedik, alkudozik Istennel a kegyelemért, egyéni megváltásért. Így lesz ez a vallásos
líra a reneszánsz költészet szerves része.
Kiben bűne bocsánatáért könyörgett...
A versfők összeolvasása saját nevét adja: BALASSI BÁLINTHÉ. Ez az alkotás ifjúkori költeményeit zárja le. A vers nem csupán az
első ciklust zárja le, hanem egy életszakaszt is, fiatalságának korszakát. Harminc éves ekkor, házasodni készül, nagy reményekkel egy
új életperiódus előtt áll, tisztázni és tisztára mosni szeretné korábbi életét, ezért tör fel belőle az őszinte bűnbánás és gyónás
megrendítő éneke. három eltérő, de egymással össze is függő érzelmi-hangulati lelkiállapot követi egymást a költeményben. Az első
szerkezeti egységben 1-5. versszak a bűnbocsánatért esdő sóhaj után a kétségek között hányódó meghasonlottság, a lelki válság, az
ostorzó önvád állapota nyilatkozik meg. Fájdalmas és szégyenkező gyónásban sorolja fel ifjúsága bűneit, hitetlenségét, s keserűen
vakja be, hogy nincs semmi érdeme, amivel az Istent engesztelhetné. Léte tele van tétova bizonytalansággal, rettegéssel, kétellyel.
Gyötri bűnösségének tudata, a lélek valóban szánalmas helyzetben vergődik. Bűneire nem talál semmi mentséget. A költő önmagát
teszi felelőssé elhibázott, méltatlan életéért. Talán a gyónás őszintesége, mély bűnbánata adja végül is kételyei, félelmei ellenére az
erőt és bizalmat, hogy reménykedve mégis isten szánalmáért könyörögjön 6-10. versszak.
A vers utolsó harmadában 11-15. versszak a bizakodás már bizonyossággá erősödik. Kétkedés nélkül, háborgásain túljutva és
lecsillapodva érvel a megbocsátás szükségessége mellett. Eddig egyes szám második személyben szól az Istenhez a jajongó panasz és
a bocsánatkérés, most az isteni irgalom reményében megnyugodva önmagához fordul, s saját lelkét szólítja meg 13. versszak. Az
Istenbe vetett bizalom immár megingathatatlan, s ez a bizonyosság múlt időben szólal meg, hiszen Isten "most megkegyelmeze"
A záróstrófa összefoglalja még egyszer a versen végigvonuló különböző lelkiállapotokat: a lelki válságot és keserűséget, a bűnbánó
őszinteséget és az Úr kegyelmében való, megnyugvást, lelki megbékélést.
Forrás: http://www.doksi.hu

2. Tétel
A barokk és Zrínyi Miklós

A barokk elnevezést csak 1750. után kezdték használni, mégpedig elítélő, gúnyos
értelemben. Azokra a művészi alkotásokra, főleg épületekre alkalmazták, amelyeket
mértékteleneknek, túl dí szítettnek, bi zarrnak t artottak. A stílusmegnevezés azonban
hamarosan elvesztette gúnyos értelmű mellékízét. Ettől kezdve alkalmazták a
reneszánszt követő korszak ( XVII. XVIII. s z.) művészetére, irodalmára, majd a
korszak egészére.
Az építészet jegyei a zárt szerkezetű antik elemekből alakulnak ki. A barokkban a fő
cél az erő kifejezése. A mozgás szétfeszíti a kereteket, és gyakran átlépi az egyik
művészet a másik határait. A barokk alkotás célja a meghökkentés, gyönyörködtetés,
lenyűgöző hatás keltése, misztikus révületbe emelés. Minden művészeti ágában
jellemző vonás a festőiség, a kontraszt kihasználása, a dinamizmus, a mértéktelen
díszítettség, az érzelmek ábrázolása a borzalmastól az extatikusig.
A ba rokk a világot hierarchikusan tagoltnak é rzékeli. A ha rmóniát s ugározzák a
barokk alkotások.
A barokk kialakulásában és elterjedésében nagy szerepe volt az ellenreformációnak, s
különösen a jezsuita rendnek. A barokk kultúra és művészet elterjedésének másik
fontos, gazdasági és társadalmi tényezője a refeudalizálás, a feudalizmus újbóli
megerősödése.
A képzőművészethez hasonlóan a barokk irodalmi alkotások is kedvelik a bravúros
formai elemeket: a merész asszociációkon alapuló költői képeket, a meglepő
ellentétektől feszülő hasonlatokat, a virtuóz rímtechnikák. Kedvelik a bonyolult
összetételű körmondatokat, a rokon értelmű vagy rokon hangzású szavak halmozását,
az erős érzelmi tartalmú kifejezéseket. Új műfajkánt ekkor jelenik meg a drámát,
zenét, táncot, képet egyesítő opera.
Magyarországon az első barokk művészeti és irodalmi alkotások a s zázad 4 0-es
éveiben j elennek m eg. F elépül a na gyszombati j ezsuita e gyetem ( 1635.) a ba rokk
szellemiség központja, és Kismartonban az Esterházy-kastély (1764-1766). A magyar
barokk irodalom legjelentősebb világszínvonalon alkotó költője és írója Zrínyi
Miklós.

Zrínyi Miklós (1620-1664)

- 1566 május 1. I. Szulejmán török szultán Isztanbulból magyarországi hadjáratra
indul
- 1566 augusztus 6. a török sereg megkezdi szigetvár ostromát
- 1566 szeptember 6. az ostrom közben a szultán meghal (az eseményt titokban
tartják)
- 1566 szeptember 8. gróf Zrínyi Miklós, a költő dédapja egy hónapi védekezés után
kitör a rommá lőtt várból és hősi halált hal
- 1636. itáliai utazása
- 1646. elkészül a Szigeti veszedelem című eposza
- 1647. Zrínyi horvát bán és Dél-Magyarország katonai főparancsnoka lett
- 1649. megírja Tábori kis tracta hadtudományi munkáját
- 1651. Bécsben megjelenik az Adriai tengernek Syrenaia című alkotása benne a
Szigeti veszedelem című eposza más verseivel együtt
Forrás: http://www.doksi.hu

- 1653. megjelenik a Vitéz hadnagy című hadtudományi munkája.

- 1656. megírja Mátyás király életéről való elmélkedések című művét
- 1661. megírja a török áfium ellen való orvosság című röpiratát
- 1663. szeptember 9. Zrínyi az egész magyar hadsereg főparancsnoka lesz
- 1664. január-február Zrínyi téli hadjárata a török ellen
- 1664. november 18. Zrínyi Miklós halálos balesete

A Szigeti veszedelem
Az 1640 -es év ek k özepén Z rínyiben a 3 0 év es h áborúban s zerzett t apasztalatai m egérlelték az a
felismerést, hogy a magyarság csak saját erejéből, nemzeti összefogással képes megszabadulni a
töröktől. Eszméjének megvalósításához meg kellet győznie a magyar fő- és közép nemeseket. Az ő
buzdításukra és nekik dedikálva írta meg 1645-1646 telén fő művét a Szigeti veszedelem című eposzát.
Az ep osz S zigetvár 1 566-os ostromát, a várvédők, elsősorban a költő dédapjának, Zrínyi Miklósnak
hősies küzdelmét és halálát, a török felett aratott győzelmét mondja el.
A szigetiek mentesek azoktól a bűnöktől, amelyek a korabeli magyarságot jellemezték. A legkiválóbb
erények t estesülnek m eg b ennük: h azaszeretet, önfeláldozás, b ajtársiasság, erkölcsi tis ztaság, v agyis
mindaz, amit a kor heroizmusa elvár. ilyen védősereg ellen nem elégséges a törökök számbeli, anyagi és
technikai fölénye. Ezért hihető el, hogy győzelműk Szigetvárnál csak látszatsiker. Valójában
veszítenek, hiszen seregük szétzüllik, vezérük elpusztul, miközben a szigetiek megdicsőülnek.
Az eposz egyik fő erőssége a szerkezete. A kompozíció eleget tesz a barokk szerkesztés kettős
követelményének: látomásos elemeivel a valóság határain túlra ragadja az o lvasó képzeletét, miközben
a részletek reális ábrázolásával megteremti a valóság illúzióját. Az események három cselekményszálon
indulnak el. 1. isteni rendelkezés az égben ( látomás), 2. Arszlán budai pasa palotai vállalkozása (reális
ábrázolás), 3. Zrínyi imája (látomás és realizmus).
A s zerkesztés egyik érdekes megoldása, hogy a tulajdonképpeni főcselekmény, a vár ostroma, csak a
VII. énekben kezdődik. A terjedelmes bevezetőnek fontos szerepe van. Megismerjük Magyarország
korabeli állapotát, a magyarság bűneit, a megbocsátás f eltételeit. F elvonul előttünk a hatalmas török
sereg és látjuk a feszület előtt imádkozó Zrínyit.
A h osszú bevezető elsősorban arra szolgál, hogy hihetővé tegye: nem lehetetlen legyőzni a hatalmas
támadó sereget.
A v ár ostromát b emutató h ét én ek ( VII-XIII) s zerkezete k ét s zempontból é rdemel f igyelmet. E gyik a
tömörítés, a másik a változatosság. A magyaroknak dicsőséget hozó ostromot leíró X. éneket Juranics
és Radivoj hősi, de tragikus kimenetelű története előzi meg. A török sereg széthullását, a l ázadást
bemutató X I. é nek ut án D elimán és C umilla s zerelmi ep izódja k övetkezik. Majd a p ogány ér zéki
szerelem ellenpárjaként Deli Vid és Borbála története, a hitvesi szerelem szép példája. Fontos szerepük
van az eposzban a végzetszerűséget érzékeltető véletleneknek is. Ezek sorozatát zárja a XIII. énekben a
postagalamb elfogása. A szultán, aki már f ontolgatta az o strom f eladását, az el fogott segélykérő
levélből értesült a vár súlyos helyzetéről, és felkészül a végső támadásra.
A végkifejletet megrajzoló k ét u tolsó én ek a b arokk f estészet f ény-árnyék t echnikája s zerint ép ül f el.
Alderán, a s ötétség u ra az eg ész al világot m ozgósítja Zrínyiék elpusztítására, de már n incs h atalma
fölöttük. A fény fiai Gábriel arkangyal vezetésével visszaűzik a pokolbeli szellemeket, a hősöket pedig
felviszik a menybe, akik így diadalmaskodnak.
Az eposz monumentális képei, hasonlatai, jelzői, egész barokkosan gazdag színes nyelvhasználata
jelenítik meg a heroizmust, a hősi, gyakran véres eseményeket és az ezektől elválaszthatatlan halált.
szembetűnő a hősi élet megkívánta testi és lelki erő megnyilvánulásait festő képek sokasága: szél, vihar,
villámlás, mennydörgés, láng, zivatarnak ellenálló hegycsúcs, tölgy stb. Az eposz verselése nem követi
az antik példát. A magyar verselés egy változatában, a négyrímű tizenkettesben íródott.
Magyar eposzi hagyomány nem lévén, Zrínyi az antik és az olasz epikus mintákat követte.
Az 1645 -1646 te lén ír t e poszt Z rínyi először csak 1651 -ben jelentette m eg n yomtatásban – más
verseivel együtt – Adriai t engernek Syrenaia címmel. A kötetben az eposzt idillek, szerelmes versek
előzik meg. Ezekre, a Violának nevezett kedveshez írt versekre utal vissza az eposz első versszaka.
Zrínyi ezzel is Vergiliust látszik követni, aki egyes kódexek bizonysága szerint az Aeneis elé négysoros
verset ír t, melyben hős eposzi vállalkozását összehasonlította korábban í rt s zerelmi és
pásztorköltészetével. Az eposz után epigrammák következnek, majd a költő vallásos számvetése: a
Feszületre című óda. A kötetet utóhang zárja. Ebben a költő hallhatatlanságot ígér magának.
Forrás: http://www.doksi.hu

3. Tétel
Csokonai és a felvilágosodás
A stílusok sokfélesége
Verseiben fellehető a kor valamennyi művészeti törekvése. Nem kötötte magát egyféle versrendszerhez. A barokkos
hagyományból indult el, a poétaosztályok t ananyagán és v ersgyakorlatain k eresztül m agába s zívta a k lasszicizmus i skolás
változatát, felhasználta költészetében a m anierizmus bizonyos elemeit is. De ott él költészetében az o lasz irodalomból elesett
rokokó a maga kellemvilágával, kecses, miniatűr formáival és sajátos örömkultuszával. Élete vége felé hangot kap
költészetében a r ousseau-i szentimentalizmus panaszos hangja, magányba menekülő kiábrándultsága, halálvágya is. Az
irányzatok tarkaságával rokon a hangnemek gazdag sokfélesége is. Minderre tudományos érdeklődése, nyelvtehetsége és az
egész világirodalomban való otthonossága tette alkalmassá.

Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805)

1773. nov. 17-én született Debrecenben
1780- A debreceni református Kollégium tanulója
1791- békaegérharc
1792- elküldi verseit Kazinczy Ferenchez, levelezni kezdenek
1794- pásztorregényt ír A csókok címmel, szerelmes verseket Rozáliához,
diákkori leíró verseit filozófiai költeménnyé dolgozza át
1795- húsvétkor Kiskunhalasra megy legációba,
Budán szemtanúja Martinovicsék kivégzésének ezért kizárják a kollégiumból
1795-96- Sárospatakon jogot tanul
1796- Balatonfüreden megírja A tihanyi Ekhónál első változatát, A füredi parton címmel.
Ősszel kiadja Pozsonyban a Diétai Magyar Múzsa c. újságját
1797- Komáromban megismerkedik Vajda Juliannával, Lillával
1798- Festetics Györgynél tanári állásra ajánlkozik a keszthelyi Georgikonban, de a gróf elutasítja, megírja a Dorottyát
1799-1800- Csurgón a gimnázium helyettes tanára. A Cultura és az Özvegy Karnyóné keletkezése
1802- Komáromban nyomtatni kezdi Kliest A tavasz c. művének fordítását. Tűzvész Debrecenben, leég a házuk
1804- Nagyváradon gróf Rhédey Lajosné temetésén felolvassa nagy filozófiai költeményét, a Halotti verseket. A hűvös időben
tüdőgyulladást kap
1805. jan. 28-án Debrecenben halt meg

Felvilágosodás és klasszicizmus
A sententia, s a pictura vegyítéséből nő ki a 90-es évek első felének nagy filozófiai lírája, melyben bátorsággal szólaltatja meg a
felvilágosodás legfőbb gondolatait. Kiemelkedő alkotásai e témakörben a Konstancinápoly és Az esve. E két vers egyúttal a
felvilágosodás két fő irányzatát is képviseli. A Konstancinápoly Voltaire egyházellenességét, csipkelődően szellemes
gunyorosságát és o ptimista r acionalizmusát v isszhangozza, A z es tve p edig R ousseau f elfogását: a romlott társadalommal
szemben a természet, a természetes állapot idilli harmóniáját hirdeti. Csokonai hosszú időn át dolgozott művein: verseit újra
meg újra elővette, csiszolgatta, tökéletesítette őket. A Konstancinápolyban az elképzelt Kelet színpompás leírása szinte
észrevétlenül hajlik át valláskritikába, a végén pedig a felvilágosodás általános győzelme szólal meg. A vers első harmadában a
térbeli rendező elv kívülről közelít a városhoz. Egy belső intim térbe kalauzol a leírás. a költői játékosságot a Múzsa óvó
figyelmeztetése fokozza, nehogy a "szemfül heréltek" őt is a hárembe zárják. A zárt térből újra a szabadba jutunk. A leírást
követő elmélkedő részben az időbeli szerkezeti elv érvényesül. A templomok bemutatása filozófiai általánosításba vált át. Az
indulatos kritikát felkiáltó mondatok vezetik be a két idegen érzékletes metaforával: "Denevér babona! bagoly vakbuzgóság!"
A felvilágosodott költő felidézi az eszményített múltat, a rousseau-i ősállapotot, amikor még "állott a Természet örök
építménye". Az emberi t ársadalom megromlásának k övetkezménye a v allás, a vallások megjelenése. A költeményt szérnyaló
jövendölés, boldogító látomás zárja le az ú j világról, melyben a T ermészet " örök törvénye" fog uralkodni s megvalósulhat a
mindenben embert és népet egybeölelő testvériség eszménye.
Az es tve v onzó természetleírás és keserű társadalombírálat: a természet romlatlanságát állítja szembe az emberi társadalom
romlottságával. Az alkony az "estve" tündérien szép leírásával indul a költemény. Ebben az átmeneti időszakban feldúsulnak
ugyan a természeti szépségek, de a nappaltól való búcsúzás szomorgó-vidám melankóliával is telíti a tájat. A legelső sorokban
a színhatások vizuális élménye az uralkodó: a tündöklő fény halovánnyá fakul, a horizont pirul, a felhők szegélye pedig aranyos
lesz. A hanghatások zenei elemei jelennek meg, és a különböző hangjelenségek az első egység utolsó, alliteráló sorában lágy
dallammá olvadnak össze: a madárkák "búcsúzó nótát" énekelnek, a kis filemile kisírja magát, a pacsirta szomorúan hangicsál,
a medve bömböl. Ide, ebbe az ideavilágba menekül a költő, vigasztalásért, lelki enyhülésért. Bánat és vigasz, szomorúság és
ennek oldódása teszi érthetővé a "vidám melankólia" jelzős szerkezet ellentmondását: a zsibbasztó emberi görcsök csak a
természet "kies szállásain" engedhetnek fel. A "setét éj" nem csak a t eljes fényhiányát jelzi, hanem a m egromlott, az ér telem
nélküli társadalom, az elviselhetetlen emberi világ ijesztő képévé is tágul. Kiszakad a költőből közvetlen panasz is: "e világban
semmi részem nincsen". A világ, az értelem fényét nélkülöző emberi közösség. A szépséget elpusztította a közönségesség.
Ezért az állapotért a "bódult emberi nem" a felelős: eltér a természet törvényétől. A további eszmefuttatásban a közismert
rousseau-i gondolat jelenik meg: a magántulajdon megjelenése megszűntette az ősi egyenlőséget.
Forrás: http://www.doksi.hu

A befejezés tulajdonképpen keserű, rezignált sóhaj: az ősi idill maradványa a közös kincs csupán a természet még álruhába nem
bocsátott néhány szépsége. Az utolsó sorok ódai pátosza azt hirdeti, hogy a természet szerint minden ember egyenlő. Mindkét
költemény versformája a páros rímű tizenkettes.
Rokokó
A rokokó Csokonai számára a szépség s a boldogság világát jelentette, felülemelkedést a köznapi élet szféráján. Legfőbb
tárgyköre viszonzottnak érzett szerelem, a finom erotika. Jellemző ezekre a versekre a miniatűr forma, a változatos ritmika
alkalmazása, a csilingelő rímjáték, a finomkodó könnyedségek. Nem eszméket hirdetnek ezek a versikék: csupán játékos,
fortélyos ötletek. Verseiben gyakori rokokó motívum a virágok bűbájos szépségében való gyönyörködés (rózsa, tulipán, jácint,
nárcisz). Nem tudjuk pontosan kikhez írta korai szerelmes verseit. 1795 előtt mintegy kéttucatnyi dal szólt "Laurához" és
"Rózához". Ezek jelentős részét átdolgozva, véglegesre csiszolva, besorolta a Lilla címen halála előtt kötetbe gyűjtött
"érzékeny dalok " közé.
Ilyen L illára á tköltött d al a Tartózkodó k érelem. E gyikváltozatát az ó dák k özé i s f elvette Egy t ulipánhoz címmel. A v ers
lényege, megejtő nyelvi dallamában, eleven, friss zeneiségben rejlik. Csupa játékos vidámság, táncos jókedv ez a miniatűr
remekmű. Kettős hangszerelésű sorait egyszerre lehet ütemhangsúlyosan és időmértékesen is skandálni. Kétütemű nyolcasok és
hetesek váltakozásából épül fel egy-egy versszak keresztrímekkel összefűzve. De ugyanezek a sorok az időmértékes ritmusnak
is megfelelnek. A kétféle ritmuselv egymásra játszása gazdagítja a vers szöveg zeneiségét, sajátos belső feszültséget is létrehoz.
A tartózkodó kérelem zenei hatását felerősítik a tiszta rímek is. Csokonai más költeményeiben is csaknem ilyen rímeket
használ.
A vers alapja egy meglehetősen elkoptatott metafora: "a szerelem tűz". De vonzó szépsége, üde bája éppen abban áll, ahogy a
költő jókedvűen, önfeledten eljátszik ezzel a képpel: kibontja és továbbfejleszti. Az enyelgő szerelmes viszontszerelmet kér
kedvesétől, enyhítő orvosságot lüktető sebére, s igenlő válaszért csókokat ígér. A költő udvarlásában megbújó bókokat az
utolsó s trófa k eresztény " angyali" és an tik " ambrózia" s zavai el mélyítik, ünnepélyessé színezik, az isteni szféra magasába
emelik. A r okokó él etérzéshez s imulnak a g örög A nakreón m odorában í rt k ölteményei. Ezeket 1 802-ben r endezte s ajtó alá
Anakreoni Dalok címmel. Többségükben rövid terjedelmű alkotások, és valamennyinek versformája az ún. anakreóni sor.
A bol dogság című verse 1797-ben született, s benne föllelhető mindaz ami az élet vidám, könnyű és szabad élvezéséhez
szükséges. Ez az anakreóni dal két részből, egy 14 soros leírásból s három soros tanulságból áll. A leíró rész első hétsoros
egységét a "Most", a másodikat az „Itt" határozószó vezeti be. Az elsőben az időt, a boldogság pillanatát ragadja meg, s ennek
a pillanatnak központja Lilla: vele és körülötte történik minden. A második egységben mintegy a b oldogság táját, környezetét
írja le, s ezt az ü nnepi d íszletett az " én" r endezte b e az ér zéki és s zellemi élvezetek kellékeivel. A pillanat és a hely
gyönyörűsége két költői kérdéssel nyomatékosítja a már-már fokozhatatlan és nyelvileg alig kifejezhető érzést, mely
mindenkinél boldogabbá teszi. A v álasz n élkül maradt k érdések l ezáratlansága azt a b enyomást s ejteti, h ogy ez a b oldogság
időtlen, örökké tartó állapot.
A r ousseau-i s zentimentalizmus L illa el vesztése ú j i rányt ad ott k öltészetének. A p oétai j áték helyébe a mélyen átérzett,
megszenvedett, sablontalan eredetiségű költemények lépnek. A Lilla-ciklus h armadik k önyvének v égére h elyezte a p oétai
románc lezárásaként A Reményhez írott költeményét. Elbúcsúzik benne mindattól, ami életét tartalmassá tette: jókedvtől,
reményektől, szerelmektől s költészetétől is, a "bájoló lágy trilláktól".
A Reményhez c. költeményben az érzelmi gondolati tartalom ellentétbe kerül a külső formával. a ritmus trochaikus lejtésű. A
hosszú strófák első felében 6-5 szótagos sorok váltakoznak. Ezt a szabályszerűséget töri meg a 9. és 11. sor: ezek az eddigi hat
szótag h elyett 8 s zótagból ál lnak. A 1 3. s oroktól k ezdve i smét 6 és 5 s zótagos s orok k övetkeznek. A k eresztrímek
négysoronként váltják egymást. Átgondolt logikus a v ers s zerkezete i s: az 1 . és a 4 . s zakasz t artalmi és ér zelmi p árhuzamot
alkot. a közbezárt 2. és 3. strófa pedig hangulati ellentétet, éles kontrasztot fejez ki. A megszemélyesített reményt szólítja meg.
párbeszéd nem alakulhat ki, így a költemény fájdalmas monológ. Az első strófában nem csak megszólítja hanem be is mutatja a
Reményt. A csalódott és kiábrándult lélek ingerülten utasítja vissza csalóka p róbálkozásait: a k étségbeesés mélyébe zuhanva
már r eménykedni s em ak ar. A m ásodik v ersszak a r okokó k észlettárából i smert k éppel, a t avaszi v irágoskert kibomló
pompájával jellemzi életének bizakodó korszakát. A következő szakasz az előző képsort a visszájára fordítja: a lélek sivárságát
a kerti tél pusztulásával ábrázolja. A befejező versszak a reménytelenség kiteljesítése a halálvággyal. Ezután hangzik e l a
szívbe markoló fájdalmas búcsú mindattól, ami az életet értelmessé és emberivé tette.
A t ihanyi E khóhoz című vers eredetileg Rózáról szólt. A strófaszerkezet újszerű, bonyolult. A trochaikus lejtésű verssorok
szótagszáma a következő: 10-7-10-7-8-10-7. A 8 szótagos s or kiválik a 10 -7-esek váltakozásából, s innen "szabálytalanul "
következnek a sorok. Az utolsó sor az előzőnek a megismétlése, mintha a visszhang mondaná vissza, de Csokonai kéziratában
nem is szerepel, csak az én ekelt d allam kívánta a duplázást Az elégia megszólítója a v isszhang. Az 1-1. versszakban a költő
saját élethelyzetét mutatja be. Azt kéri a nimfától, hogy panaszait fölerősítve sokszorozza meg, kiáltsa világgá. A
megfogalmazás nyelvi es zközei a s zentimentalizmus i rányzatának i smert m otívumai. A m ásodik s zerkezeti eg ység a 3 -6.
versszakot foglalja magába. a harmadik szakaszban a panaszos kérés erőteljes felszólítássá tágul. A reményeitől megfosztott
ember élete kisiklását, költői pályájának zátonyra futását panaszolja el. A panaszáradat oka nem Lilla. Ezért nincs egyetlen
zokszava sem a hűtlen kedves ellen. A 7-10. s trófák ú j em beri t artalmakat t árnak f el. A m agányba K íván m enekülni. A
felvilágosult gondolkodókra jellemző optimizmus Csokonainál is összekapcsolódik a jelenre vonatkozó keserű
pesszimizmussal.
A Magánossághoz című elégiko-ódájában újfajta strófaszerkezettel találkozhatunk: ezúttal 11 és 8 szótagos sorok váltakoznak
egymással nyolc alkalommal. Az azonos szótagszámú sorok egymással rímelnek: az első négy sorban kereszt-, a m ásodik
négyben pedig páros rímeket találunk. A ver legelső és legutolsó sora szó szerint megegyezik ugyan tartalmi-érzelmi, jelentésük
más. A költemény első versszakában megszólítja és hívja a Magánosságot, kéri ne hagyja el, hiszen reá talált itt. a 4-5.
szakaszok azt a világot ábrázolják, mely az előző részben bemutatottnak az ellentéte. A 6-7. versszakban újra szemléletváltás
következik, most a magány áldásait, jótéteményeit emeli ki a vers. A későbbi romantika korai felvillanása, a művészi szabadság
Forrás: http://www.doksi.hu

gondolatának e gyik l egkorábbi m egjelenése kö ltészetünkben. A 8-9. strófákban a Magánosság megérti őt, hűséges, s nincs
tettetés és csalfaság szavában. Az örök természettel megosztott magány a cs endes és nyugodt létet, a b ékét ajándékozza neki.
Az utolsó versszakban háromszor hangzik el újra az " áldott Magánosság" megszólítása, hívása, de ez a vers végén már nem a
természet idilljének vágyott vigaszát jelenti, hanem a végső magánosságot, az elmúlás óhajtását és siettetését.
A meghalás azonban i szonyat és b orzalom, n em o lyan éd es k imúlás, m int ah ogy eb ben a v ersében el képzelte. Ö rökölt
tüdőbetegségét egy súlyos tüdőgyulladás fordította tragikusra. Talán utolsó nagy költeménye a Tüdőgyulladásomról. A ver
esztétikai ér tékei m égsem eb ben r ejlenek, h anem a t esti s zenvedéshez kötött lelkiállapotnak, a kétség és reménység között
vergődésnek képi megjelenítésében. A magas láz keltette félig éber, félig eszméletlen állapot bizonytalan, hullámzó mozgáshoz
hasonló lebegését úgy érzékeli, mintha a hold mozogna. Ebből fakad, e hhez ka pcsolódik, ho gy a z, a miben há nykolódik ne m
koporsó hanem " csónak". A z áj ulásból v aló o csúdás s orán v égül s zétfoszlanak a v íziók, s o rvosára, S ándorffyra i smer: kis
lantja neki zengedez háladalt.
Dorottya: Somogyi tartózkodása során írta meg a dámák diadalma a Fársángon című komikus eposzát. A cselekmény
időtartama 24 óra. Színhelye Esterházy herceg kastélya. Csúfondáros, szatirikus, dévaj hangnem uralkodik a költeményben. A
szerelem cs alódás, a t ársadalmi s zámkivetettség m ost n em a m agánybavonulás melankolikus magatartást hívja elő, hanem
ennek v iaszhatásaképpen a p aródiához m enekül. K ritikájának él e az el len i rányul, h ogy a n emesség m egtagadja a nemzeti
hagyományokat, szokásokat, nyelvben, r uhában, táncban az i degeneket majmolja. A Dorottyában mégsem ez a fajta bírálat a
vezérmotívum. Egy farsangi bál a mese kerete. Az 1799-i "kurta farsang" miatt sok ifjú és idősebb leány maradt pártában. Ezért
harcot indítanak a házasságra nem hajlandó férfiak ellen. Elsősorban a leányságuk szégyenét és éveik számát n yilvántartó
matrikulát akarják Carnevál hercegnőtől megkaparintani, s magát, az ő sorsukat közömbösen szemlélő Farsangot is
megbüntetni. A d áma-sereg fővezére, Dorottya, "egy öreg kisasszony", ki mindenkinél inkább vágyódik a férfiak után.
Alvezére, Orsolya. Bár a vénkisasszonyoknak a táncban való mellőzöttségük miatt is elegendő okuk lenne a felháborodásra,
méltatlankodásukat Erisz, a viszály istennője fokozza haraggá. Egy fánk formájában jut Dorottyába. a merész és elszánt dámák
vadul csatáznak az ifjakkal. Opor, az ifjak vezére megígéri, hogy feleségül veszi azt a kisasszonyt, aki legelőszőr megcsókolja.
A komikum áthatja a műnek minden részletét. Az eseményekben jelen van az elbeszélő is. Keserű irónia színezi azt a részletet
amikor Dorottya végrendeletében emlékezik meg arról a költőről, aki majd megénekli a dámákért folytatott harcát. Egy
földbirtokot s házat hagy rá, ezenkívül valamennyi pénzét, hogy azzal holtig elverselhessen.
Népiesség: A népiesség is fellelhető Csokonai sokszínű művészetében. 1799 -ben írta Jövendölés az első oskoláról a
Somogyban című versét. A táj elbájoló szépsége által keltett csodálkozás szembekerül a műveletlenség sivárságával. De itt is
hangot kap a távoli jövő ígérete, a remény. A népdalokat is gyűjtő Csokonai írt olyan költeményeket is, amelyekben már a
magyar parasztdalok nyelve, ízlése is jelen van. Népies helyzetdalaiban, életképeiben már Petőfi elé készíti az utat. Fiatalon
derékba tört költői pályája, s így irodalmi terveit csak töredékesen tudta megvalósítani. Életműve így is a halhatatlanság
szintjére emelkedett.
Forrás: http://www.doksi.hu

4. Tétel
Berzsenyi Dániel
Húsz évig írta verseit, s K ölcsey hi deg, l esújtó b írálata ut án új abb hús z é vig í rt m ég: t anulmányok
sorában m agyarázta, miért f ormálta úgy verseit, ahogyan megformálta őket. A teljesületlen élet, a
terméketlen vágyak, a félbemaradt akarások költője Berzsenyi. Életének legjellemzőbb eleme a
várakozás. K épes m egalkotni a magyar felvilágosodás k öltészetének s zintézisét, és eg yszersmind
elindítani a romantikát. A költői hivatás, csupán mélyen rejtegetett parázs marad életében, az i rodalmi
élet b evilágító lángolássá soha nem b ontakozhatott, noha eszméi már a r eformkorban hatni kezdenek.
Berzsenyi az antik minták, különösen Horatius ideálját állította maga elé, de a költői én egyénivé,
eredetivé gazdagította a klasszikusoktól kapott formákat.

1776- Egyházashetye, a költő születése

1788-95- megszakításokkal a soproni líceum tanulója
1799- feleségül veszi Dukai Takács Zsuzsannát, Sömjénbe költöznek
1803- Kiss János, lelkész-barátja elküldi Berzsenyi verseit Kazinczynak
1804- Niklára költözik családjával
1808- verseskötetének kézirata kapcsán megindul levelezése Kazinczyval
1810- Pestre látogat, megismeri Vitkovics Mihályt, Szemere Pált, Kölcseyt
1813- megjelenik a kötete
1817- a Tudományos Gyűjtemény közli Kölcsey lesújtó bírálatát verseiről
1825- megjelenik az Észrevételek Kölcsey recensiójára
1833- megjelenik akadémiai székfoglalója: Poétai harmonistika
1835- elkészül A kritikáról c. tanulmánya
1836- Nikla a költő halála

Az ódák
Máig a legismertebb műve A magyarokhoz című agitatív ódája. A vers 1807-ben a napóleoni háborúk
idején keletkezezz. A háború fő hadszíntere Poroszo., mely teljes f üggésbe k erült az 1806. okt. 14-i
csatát követően. A balti partot Napóleon Lengyelo.-tól csatolja el, Adria öblei a harcok során többször
gazdátcserélő Dalmáciát Isztriát jelölik. S zinte p ontos, naprakész p olitikai h íradás r ejlik e
versföldrajzban. A verstér az eg ész földdé szélesülve az eg yetemesség egyik megvalósítója. Kilépünk
az idő pillanatnyiságából is. Az első az antikizálás, am ely a k lasszicista í zlésirány f ormai
követelményének is eleget tesz. Ráadásul nemcsak a h elyszínek ókori neve, hanem a viszály istenének
említése és az idegenek fölötti győzelem örök jelképére, Marathonra való utalása még új abb s íkkal
gazdagítja a jelentést. Ugyanígy az alkaioszi- horatiusi hajómetafora Európa egész történelmével k elt
képzettársításokat.
De nemcsak évezredek épülnek a versbe, hanem a történeti erők megidézésével maga a véghetetlen idő:
földrészek r omlanak, né pek s zületnek, t rónusok omlanak l e a nagy romantikus l átomásokban. A
korlátlan tér és idő fókuszában azonban mégis s aját h azája, k ora áll. Bennük elemi természeti erők
hatnak, a mozgás visszafoghatatlanul dinamikus az i gék j elentése al apján, a h angok h arsányak, a
minősítések is határozottak. A fennköltséget az egymásra torlódó rövid versmondatokban is megőrzik
az összetett szószerkezetek. A kettős ritmus a lendületet tovább fokozza. Az alkaioszi strófa alapjellegét
a lassúbb jambusok adják, de a belépő anapesztusok mégis magukkal sodornak. A ne gyedik s or
ellenkező lejtése, a trocheusok és a daktilusok újabb iránnyal dinamizálják a hullámzó mozgásokat. De
érvényesül a hangsúlyos, magyaros ritmus is, mint egy nyomatékot adva minden közbenső lépésnek,
rohanó-megtorpanó ütemnek. A harci hangulat az utolsó részben elcsitul, a világerők kavargásában
megtaláljuk a t ámaszt, az értelmes, cselekvő, emberi, közösségi erőt. E morális magaslaton a hangnem
is visszafogottabb, noha itt van az egyetlen igazi iperatívusz, felszólítás: a szabad közösséget hirdetve, s
Buda említésével ezt Mo.-ra vonatkoztatva.
Mindegy tíz év vel korábra valószínűsíthető a Romlásnak indult... kezdetű, szintén A m agyarokhoz
címmel közölt óda keletkezése. A két mű Berzsenyi v ilágképének v áltozását s zinte példaerejűnek
mutatja. A korai vers jelzőkkel kinagyított történelmi példái is a bölcseleti megállapítást argumentálják.
A szerkezet is a jövőtlenséget, a lezáruló t örténelmi s zerepet ér zékelteti. A visszafordíthatatlanságot
különösen hangsúlyozza a végső ellentétező látomás: a korábban viruló nemzetnek a jövőben csak a
hamvait kavarja a szél. Az óda e zárással és az "Ó, jaj" indulatszavas, személyes indítású, de elvont
bölcseleti megállapítást közlő szentenciájával egyetemes távlatba helyezi a magyar nemzet
korcsosulását. Így az aktuális erkölcsi-politikai válságon, lealacsonyodáson háborgó vers a p esszimista
Forrás: http://www.doksi.hu

világkép hordozója. A metafizikai síknál erőteljesebb az i ndulati- érzelmi s ík. Á tokszó k iáltására
kényszeríti. de a nemzetostorozó, expresszív erejű fölkiáltások a vers egészében a dicső múlt képeibe
ágyazódnak. Mind a metaforát, metonímiát, szinesztéziát egyesítő komplex képek, mind az erős indulati
töltés, mind a szervezőerőként ellentétező hangnemváltás az elhivatott költő felelősségtudatának,
nemzetféltésének dokumentuma.

Elégiák
A magát csöndesítő, visszafogni kényszerülő lélek áll előttünk Berzsenyi elégiáiban, az 1804-08
közötti, e légikusnak tekintett korszakában. M ár a h uszonhárom évesen írt Osztályrészem ál-idillje ide
utal. Hiszen bármilyen elégedettség sugárzik is az első négy strófából, a következők rácáfolnak. Már az
ötödik a vers szövetébe szövi a baljóslatú végzett szót. A hatodikban az eddigi kies, ragyogó, békés táj
a vadon jelzőt kapja. Ha nem vissza-, de előreutalás ez az utolsó strófára akkor i s é les a ha ngulati
váltás. Az indító kép "soha" időhatározóját érvényteleníti a k ét v égpont. A k öltészet az eg yetlen
menedék, a szív, a lélek, az értelem menedéke, lételeme, mely kiragadhatja a lehúzó mindennapiságból,
eszménytelenségből. A tudatos cél a klasszicistáé, az élmény a romantikusé. Elégiái mindegyikében, de
egész életművében is a nagy távlatok költője ő.
A közelítő tél ünnepélyes cí m K azinczytól s zármazik, az er edeti az Ősz volt. T árgya a H oratiustól
kezdődően oly sokak által megénekelt topoz: az idő múlása. A sorvégek mondat- vagy
tagmondathatárokra e snek. A s zókincs an tik r eminiszcenciákat h ordoz, an tikizáló az aszklepiádészi
strófa is. Az erős metszetű trocheusokat és daktilusokat váltó ütemekbe belecsendül a magyar felező
tizenkettes ritmusa, megbontva az an tik egységet, ami a visszafojtott feszültséget is hordozza. A költő
nem az őszt festi, hanem a nyár és a tavasz hiányát. A pompa tagadva van jelen. A vers záró szakaiban
még a mondatok szabályossága is föllazul kissé.
Az illatok, színek, fények, csillogó hangok az idő egyetlen szárnycsapására elhalványulnak, s a mégeket
és majdot érvényteleníti a soha szigorúsága. Alapszerkezete a szuverén, belső törvények működésének
eluralkodását, a romantika látásmódját igazolja. A közelítő tél értékszembesítő, időszembesítő és
létösszegző típusú vers. Romantikus, paradoxon jellegű képet rajzol a közelítő télről, mely után már
nincs kikelet többé. A realitás feloldottságának titka ül ezen a versen. S emmi s em t ud b enne s zilárd,
nyugvó valósággá válni.

Episztolák
A P esti M agyar Társasághoz vagy a Vitkovics Mihályhoz a felvilágosodás t ételes követelményeit a
majdani r eformkort megelőlegezve mutatja meg. A hevület ugyanakkor a horatiusi aranyközéppel, a
carpe diem elvével társul. A személyiség föloldhatatlan belső paradoxonjait is megmutatja. Látszólag az
episztolák sorát gazdagítja a Levéltöredék barátnémhoz is. Egy helyzet, eg y hangulat rögtönzésszerű
közlése után, annak jelképpé emelkedése is így válik lehetővé. Az utókor rezignáltan teheti hozzá, hogy
a romantikus sejtelem egyszersmind a l egjózanabb realitás is volt. Az életközeliség másrészt ott van a
vers képanyagában. A tá rsalgó, le vélszituációt m ímelő közlő mondat indítja. A kárha egy romantikus
festményt s zemlélnénk: e st, a hatalmas d iófa, a tűz fényküllői, lepelbe burkolt árnyalak. A valóság
konkrétumai azonban ellenpontozzák ezt a lebegést: szüreti lárma, őszi bogár zúgása hangzik. Az
emlékező álom-hangulat a j elképességbe v áltással el komorul. A z ér zés és a k öltészet jelent
kapaszkodót: a s zerelem s zikrája és a melankólia, a z e légia o ly p ontosan k ijelölt lé lekállapotának
szomorkodó n ótája. A z ál lapotrajz s ummázattal zár ul, d e nem valamiféle klasszicizáló- bölcselkedő
általános i gazsággal, h anem l étösszegzéssel. E zen b elül azo nban bármely életre érvényesen: az élet
vidám álorca. Az elmúlás, a halál teszi minden törekvésünket végül is töredékké.
Forrás: http://www.doksi.hu

5. Tétel
Katona József
Katona József nemzeti drámánk megteremtője, aki sokféle szerepet játszott a pesti színházi élet kialakításába az 1810-es
években. Fő művét, első változatában egy kolozsvári drámapályázatra küldte be (1815-ben). Végső alakjában a Bánk bán 1819-
ben készült el.
A hazai drámairodalom Katona fellépéséig csak kevés jelentős alkotással dicsekedhetett. A korabeli divatos német
lovagdrámák a Sturm und Drang szellemében íródtak. Kisfaludy Károly már a magyar nemzeti múlt drámai eseményeit vitte
színre, de nem tudta elkerülni az érzelmes hazafiaskodás buktatóit. A Bánk bán jelentős mértékben a kortárs német irodalom
(Schiller) hatása alatt született, sőt átvett szövegrészeket is tartalmaz. Katona művének magas fokú drámaisága Shakespeare
világára is emlékeztet. A magánélet és a közélet összefonódott tragikuma, a gondolat és a tett konfliktusa, a bosszú
kötelezettsége, a sejtés és a megbizonyosodás problémája stb. a dán királyfi alakját is felidézheti. A Bánk bán azonban minden
külső hatással, drámatörténeti előzménnyel együtt a nemzeti sorskérdéseinket magas szinten ábrázoló, szerves kompozíciójú
tragédia.
A mű középpontjában az idegen hatalom, a vele való szembefordulás és mindezek következményei állnak. Katona a
nemzetfogalom tartalmának újragondolását is kezdeményezi: a király, a nemesség, a parasztság, valamint az idegenek helyzetét
és szerepét külön-külön is értelmezi. A hazafiság tartalmát is árnyaltan vizsgálja.

1791. szeptember 11-én született Kecskeméten

1802-1807- a pesti és a kecskeméti piarista gimnáziumban tanul
1807-1810- az egyetemi tanulmányokra előkészítő filozófiai osztályokat végzi ugyanott
1810-1813- Pesten jogot tanul. A pesti magyar színtársulatnál statisztál, színészkedik, dramatizál, fordít és saját darabot ír.
Szerelmes Széppataki Róza színésznőbe
1813-1814- drámái: István, a magyarok királya, Jeruzsálem pusztulása, Aubigny Clementina, Ziska, A rózsa- avagy a
tapasztalatlan légy a pókok hálójában
1815- a társulat elhagyja Pestet. Katona ügyvédi vizsgát tesz. A Bánk bán első kidolgozását elküldi az Erdélyi Múzeum
pályázatára (eredményhirdetés 1818-ban, a Bánk bán említése nélkül)
1819- a Bánk bán előadását a cenzúra betiltja, Katona átdolgozza a művet, könyv alakban 1820-ban jelenik meg
1820- alügyész majd főügyész Kecskeméten
1821- Mi az oka, hogy Mo.-ban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni? c. tanulmánya a Tudományos Gyűjteményben
1830. április 16-án szívszélhűdésben meghal

Bánk tragikuma
1. Bánkra, a főszereplőre óriási terhek nehezednek. Országjárása során előzőleg személyesen tapasztalhatta az általános
nyomort és elégedetlenséget, a királyi udvarba érkezve láthatja a dőzsölést, amely egyszerre ellentéte és oka az ország
állapotának. A nemzet egészét érinti a jogtiprás, és Bánk, a király helyettese hivatalból is felelős az ország sorsáért. Az
abszolutista zsarnokság azonban nem csupán a nemzeti szabadságot tapossa el, hanem a személyiséget is megtámadja. A Bánk
bán az első mű a magyar irodalomban, amely a személyiség integritásáról, sérthetetlenségéről és becsületéről szól. A mű fő
konfliktusát tehát az adja, hogy a haza és Melinda egyaránt veszélyben forog, és a szálak Gertrudis, a merániai származású
királyné felé vezetnek. A szabadság és a becsület védelme, majd helyreállítása lesz tehát Bánk heroikus feladata. Ez pedig csak
úgy volna teljesíthető, ha megváltoztatná azt a hatalmi rendszert, amelynek őréül II. Endre megbízta, és amely megbízatásának
teljes lelkiismerettel eleget akar tenni.
2. Az első felvonásbeli expozíció során Bánk még csak veszélyekről értesül, nem látja tisztán a helyzetét és a feladatát. Az
emberi tudat tragédiája: a teljes bizonyosság lehetetlensége. Bánk felismerései tehát csak részigazságok lehetnek.
Betoppanásakor ugyan személyesen szerezhet tanúbizonyságot Gertrudis becstelenségéről, ő azonban azt is tudni akarja, hogy
volt-e a porokról tudomása a királynénak, hogy tettette-e az álmosságot. Bánk csak sejtheti Gretrudis mögöttes szándékait,
konkrét bűneit. A téves tudat tragédiája nyilvánul meg abban is, hogy Melinda egyetlen félreérthető gesztusát Bánk, a
szerelmes férj azonnal félreérti. A gyarló ember áll tehát szemben a világ kiismerhetetlenségével.
3. Bánk feltétlenül és tökéletesen eleget kíván tenni államférfiúi és családapai, férj kötelezettségének, de még inkább erkölcsi
parancsokra akar hallgatni, az abszolút becsület törvényét szándékozik követni. A haza dolgát és Melinda ügyét is ezért kívánja
teljesen elfogulatlanul rendezni. Ehhez ragaszkodik akár élete árán is. Melindát megtagadja, vele együtt a gyermekét is
megátkozza, majd odaveti a nádori jelvényt Gertrudis koporsójára.
4. "Itten Melindám, Ottan a hazám" – e két legszentebb földi érték ellentétes irányból vonzza Bánkot az expozíció végén.
Nehezen dönt, de végül a hazát fenyegető veszélyt indul elhárítani. Magabiztos fellépéssel leszereli a békétleneket, sőt Peturt is
térdre kényszeríti. Sorsának tragédiája azonban most az, hogy Ottó épp ezekben a percekben környékezhette meg Melindát. a
két főmotívum, a haza és Melinda sérelem a továbbiakban is felváltva, váltakozó erővel késztetik előre, a bosszúállás irányába.
a nagyjelenetben egyértelműen Melinda sorsa lesz a súlyosabb tényező.
Az ötödik felvonásban Bánk majd annak önérzetes hangoztatásával lép színre, hogy tettét a haza "polgári háborútól" való
megóvásáért követte el. A becsületét azonban nem tudja megvédeni, és a sorsát megbélyegző csapásként éri a védetlenül
hagyott Melinda halála.
5. Bánknak meg kell menteni a haza és Melinda becsületét és ezzel együtt a magáét. Nem látja, hogy konkrétan mi a feladata: a
veszélyek elhárítása, vagy a már megtörtént események megállítása, esetleg megtorlása, igazság szolgáltatása? Mindegyikre sor
Forrás: http://www.doksi.hu

kerül, hiszen Bánk tragédiájához az is hozzájárul, hogy ezt az utat lépésenként végig kell járnia és rendre késlekedéssel.
Legvégül pedig még az önigazolásra, az önbecsület tisztázására is rá fog kényszerülni.
6. Késlekedésének az a fő oka, hogy világszemlélete ellentmondásos. Bánk egy középkori tragédia hős, de felvilágosodott
gondolkodás is jellemzi. Katona ezzel a drámájával azt illusztrálja, hogy az ő jelenében, a XIX. század elején a feudális és
felvilágosult szemlélet szövevénye könnyen okozhat politikai, magánéleti váltságot. Bánk ugyanis önérzettel védi meg
hagyományos nemesi kiváltságait akár a királlyal szemben is. Többször jelenik meg a színen félig vagy egészen kivon kardal,
fel-feltör benne a békevágy az emberszeretet. A békétleneket is azért fékezi meg, mert békét akar, mert a parasztok is benne
bíznak. Bánk már nemzeti egységet akar képviselni. Az egész mű azt sugallja: olyan nemzeti egység és béke kívánatos,
amelyben a személyes méltóság és sérthetetlenség is érvényesül.
Bánk nosztalgiával tekint vissza nemzeti függetlenség korára. Látásmódja egyúttal illuzórikus is, az eseményei és illúziói
gyakran takarják el előle a valóságos történéseket. Az első felvonás végi monológjában Bánk még elveit és monológjait
fogalmazza meg, de Ottó már a kezében tartja a porokat Melinda megbecstelenítéséhez, s utóbb kiderül: a Délvidéken már
korábban megkezdődtek a zendülések. Bánkot a helyzete, jelleme, szemlélete és főképp a sorsa rendszerint megfosztja az
adekvát cselekvéstől: az illúziós szándék, és a radikális tett konfliktusa nehezedik rá.
A IV. felvonásban, Gertrudishoz érkezve már mintha elszánta volna magát a véres tettre, de erőszakellenessége megint
visszarettenti. Vádjait szenvedélyesen, de indulatainak nagyfokú fegyelmezésével olvassa a királyné fejére, és végül is csak
önvédelemből öl, az életére orozva törő Gertrudis tőrét fordítja vissza a hátulról támadóra. Felrémlik előtte, hogy gyilkolni
semmilyen körülmények között nem szabad. A sor büntetése az lesz, hogy az erőszaktól eleve idegenkedő Bánk mégis gyilkol,
de az ezután elszabaduló erőszakhullám el fogja pusztítani a legdrágább kincsét, elvakultan megtagadott, de mindig rajongással
szeretett Melindáját.

Az ötödik felvonás
A Bánk bán első négy felvonása a klasszikus drámamodellt testesíti meg: a konfliktus két oldalán Bánk, illetve Gretrudis áll, az
ő összecsapásuk a negyedik felvonásba lezajlik. az ötödik felvonásban azonban nem csupán a leszámolás következményei
játszódnak le, hanem a főszereplők tetteinek megítélése kerül sorra. Gertrudis már halott. Bánk pedig el kell, hogy szenvedje
egyfelől az udvartól tetteinek jogi és erkölcsi megítélését, másfelől saját belső lelkiismereti drámáját. Bánk most szilárdan áll
saját lelki ítélőszéke előtt, és ez az önérzet színpadi igazsággá válik.
Lelkiismereti nyugalma azonban ingatagnak bizonyul. Petur átka megrendíti, de még egyszer mindenki fölé magasodik: leteszi
a kardját királya, Isten földi képviselője és a haza megszemélyesítője előtt. Tisztaságán azonban rögtön folt esik. Még
súlyosabb tőrdöfés Bánk lelkébe: Solom "átkozott"-nak nyilvánítja őt és ezért méltatlannak a bajvívásra. Mind a hazafi, mind a
férj bosszújának jogossága megkérdőjeleződött. Bánk önbecsülése, magabiztossága végképp megingott. A családi életbe, a
magánszférába való visszavonulás lehetőssége pedig a következő percekben hiúsul meg: Tiborc Behozatja Melinda holttestét.
Bánknak tehát be kell látnia: megsértette a világrendet, amelynek őréül rendeltetett, Isten büntetése jogosan éri.
Melinda holttestének behozatala ugyanakkor Bánk sorspárhuzamát is jelzi II. Endréével, akinek egyrészt Bánk tetteit kell
megítélnie, másrészt viszont felesége esetleges bűnösségével kell szembenéznie. A folt Gertrudis becsületén ráadásul a férjre is
átszállhat – akárcsak korábban Melindáé Bánkra. Gertrudis mint királyné, mint esetleges bűnrészes Melinda
megbecstelenítésében, és mint szeretett feleség méretik meg az V. felvonásban. Endre számára hamar nyilvánvalóvá válik, hogy
a királyné a magyar haza méltatlan uralkodója volt, hogy kizárólag saját dinasztiája érdekeit szolgálta. Ottó bűnös udvarlásával
kapcsolatban azonban Endre semmit nem fog megtudni. Endrét a lelkiismeretes embert és államférfit elvakította ragaszkodása a
felesége emlékéhez, egyenlőre erőtlenül vádaskodik saját emberi gyengeségével.
II. Endre tehát Bánkhoz hasonlóan szerető férj, felelősségteljes államférfiú és a becsületére kényes, igazságosságra törekvő
ember. A tragikus feszültségek kiegyenlítődése a színpadon majd csak akkor jöhet létre, amikor a király személyes veszteségét
ellensúlyozni tudja a haza érdeke, és ezzel együtt a felébredő emberi, emberbaráti érzés.
A mű záróképében kiegyenlítődés, megbocsátás és béke uralkodik. Izidóra bosszúszomja már sehonnan nem kap visszhangot,
végül is elhallgat. Tiborcon a család bizalmasán kívül a feltétlen lojális Solom is irgalmat kér Bán számára.
Csak a liberális nemzeteszme érvényesülése segít megoldani a személyes tragédiákat, segíti diadalra az emberség parancsát. Az
uralkodó mindezeknek a személyes biztosítéka, letétményese és őrzője. Az össznemzeti érdekeket képviselő nemzeti király a
XIX. század eleji magyarság eszményképe lehetett. II. Endre az utolsó mondatok után nem jut el Gertrudis ravataláig, mert
gyermekei kerülnek elébe, és átöleli őket. így a jövő királyaira esik az utolsó tekintet.
Forrás: http://www.doksi.hu

6. Tétel
Kölcsey Ferenc és a reformkor
Reformkor
1823-1848-ig ta rtott, te hát a szabadságharccal szakadt v ége. A f eudalizmus k orszakának, v áltságában kialakul a k apitalista
átalakulás i génye. L ehetségessé m ajd elkerülhetetlenné válik e gy p olgári f orradalom, mely ezt az átalakulást segíti elő. A
reformmozgalmakat elsősorban a liberális főnemesség és középnemesség támogatta, ak ik r eformereknek s zámítanak, d e
forradalmároknak nem. Akik a népet fel ak arják szabadítani, de an nak megmozdulásától rettegnek. Akik kívánják a polgári
átalakulást, de attól félnek, hogy egy gyökeres változás megfosztja őket előjogaiktól.
A reformkornak 3 fő követelése volt:
1. Az örökváltság
2. Közteherviselés
3. A népképviselet
A reformkor alapvető törekvése az volt, hogy a feudalizmus-maradványokkal küzdő társadalmat átalakítsa és a polgári fejlődést
elindítsa. Ebben a korban a nép előtt két nagy feladat állt. Először kivívni a nemzeti függetlenséget az Osztrákokkal szemben és
megvívni a maguk harcát a feudalizmus erőivel a polgári átalakulásért. Ezért ennek érdekében az irodalomerősen politizálódik.
A felvilágosodás eszméinek hatása erősen érződik, és megpróbálják a felvilágosodás filozófiáját saját gondolkodásuknak
megfelelően átalakítani. Az irodalom alapvető követelménye az eredetiség, vagyis, hogy eredeti, nemzeti irodalmat akarnak a
népességre alapozva.

Kölcsey Ferenc (1790-1838)

Kölcsey irodalmunk eg yik l egrokonszenvesebb s zemélyisége. M inden önösségtől mentes férfi, a ki m egtestesíti a r eformkor
összes nemes tulajdonságát anélkül, hogy a legkisebb engedményt is tenné céljai érdekében. Előnytelen külsejétől sokat
szenved. A közért végzett nemes munkákban keresi élet értelmét. A debreceni ,református Kollégiumot úgy hagyja el, hogy az
antik holt nyelveken kívül ír és olvas németül, franciául, műveltsége, olvasottsága európai színvonalú.
Szemere Pállal való barátsága pótolja számára a családot. Jogvégzettsége révén kerül Szatmár megye szolgálatába. Naplójában
megfogalmazza a nemzetért felelősséget érző férfi minden kétségét is önmaga tehetségét és munkabírását illetően.
1790- Sződemeteren születik középnemesi családban
korán árvaságra jut
debreceni kollégium
joghallgató Pesten – bekapcsolódik a nyelvújítási harcba
1829- Szatmár megye aljegyzője
1830- főjegyzője
1831- képviselő a reformországgyűlésen
1835- leköszön a képviselőségről
Kölcsey Kálmán nevelése (Parainaesis)
1838- halála

Himnusz
A magyarság himnuszával Kölcsey Ferenc a nemzeti bűntudat érzésének ad hangot. Középkori vallásos műfajt elevenít fel ódai
hangvételben költeményében. A lcímet használ mellyel az volt a célja, h ogy a cenzúra figyelmét elterelje a költemény valós
mondanivalójáról. Azt a látszatot kelti, mintha csak egy történelmi áttekintést adna a „magyar nép zivataros századaiból".
Istenhez szól, tőle kér áldást, majd pedig szánalmat a magyar nép sorsának enyhítéséért. A költeményben úgy tűnik, mintha
csak a múltat énekelné meg benne, azonban észre kell vennünk azt is, hogy a jelenről a jelennek szól. A költemény történeti
tárgya a Mohácsot megelőző és azt követő időszak. Felsorolja mindazt a nagy történelmi eseményt, mely korának emberéből a
múlt dicsősége által ki tudja váltani a bűntudat érzését. Ezzel a felsorolással, áttekintéssel az a célja, hogy rávilágítson arra,
hogy mi mindent rombolt szét bűneivel a magyarság.
A v allásos s orok m ögött te rmészetesen p olitikai f elismerés is h úzódik, h iszen istenhez való fordulását tekinthetjük a költő
pesszimizmusának i s. K ülönösen ki ke ll e melnünk a Rákóczi szabadságharc bujdosó hőseinek rajzát, mellyel azt akarja
éreztetni, hogy ez a hatalmas véráldozat hiábavalónak tűnik, a nemzet nem képes bűneivel megküzdeni, nem képes népe sorsán
változtatni. A költemény keretes szerkezetű, melyben a keretet az első és az utolsó versszak adja. Nem szó szerinti ismétlést
látunk, hiszen a keret közben foglalt mondanivaló az áldást szánalommá változtatja. 5 versszakon keresztül idézi a múlt képeit,
majd a 6. versszakban a jelen problémáira utal negatív festésű képekkel. Elpanaszolja benne, hogy a hazára saját fiai törtek rá,
tehát rávilágít a magyar egység hiányára. Ezekkel, a sorokkal véglegesen bebizonyosodik, hogy a R ákóczi szabadságharcosok
véréből nem született a várva várt szabadság az utódok, a jelen számára. Ez a történeti tanulság a jelenre készíti fel azt a jövőt,
melyben végre fel kell derülnie a szabadság fényének. A Rákóczi szabadságharc és dalainak hatása oly erős volt a költőre, hogy
a költeményben szinte egy Rákóczi nóta szavit véljük felismerni: "Jaj régi szép magyar nép, Az ellenség téged miképp szaggat
és tép."
Forrás: http://www.doksi.hu

Móricz Zsigmond

- 1879. július 2-án született a Szatmár megyei Tiszacsécsén.

- édesapja: Móricz Bálint fölfelé törekvő kisparaszt
- édesanyja: Pallagi Erzsébet
- Csécsén élt hét éves koráig, ekkor következett be a család anyagi összeomlása
- Zsigmondot anyai nagybátyjához Pallagi Lászlóhoz adták.
- 1890-től a debreceni református kollégium tanulója
- 1892-ben a szülők Sárospatakra költöznek, itt végzi a gimnázium 4. és 5. osztályát
- 1879-ben a kisújszállási gimnáziumban érettségizik
- 1899-ben beiratkozik a debreceni református teológiára, fél év után átiratkozott a jogi karra
- 1900-ban a budapesti egyetemen jogi és bölcsészeti tanulmányokat folytat
- 1903-ban Az Újság című napilap munkatársa, részt vesz a népköltészeti gyűjtőúton
- 1905-ben feleségül veszi Holics Jankát (Eugéniát), a házasság azonban börtön volt Móricz számára
- 1908-ban Nyugat közli a Hét krajcárt
- 1909-ben megjelenik a Hét krajcár című első novellakötete, megismerkedik Adyval
- 1915-ben a világháború frontjait járja haditudósítóként
- 1919-ben a Kisfaludy Társaság tagjává választják, sürgeti a fölosztást ezért kizárják a Kisfaludy Társaságból
- 1925-ben felesége meghal
- 1926-ban feleségül veszi Simonyi Máriát
- 1929-ben átveszi a Nyugat prózai rovatának szerkesztését, 1933-ig Babits szerkesztőtársa
- 1936-ban megismerkedik Csibével
- 1937-ben felbomlik második házassága is és Leányfalura költözik
- 1939-ben átveszi a Kelet Népe című folyóiratot, haláláig szerkeszti
- 1942. szeptember 4-én meghal

Móricz művészetének újszerűsége témaválasztásban, problémaérzékenységében, ábrázolásmódjában és

stílusában egyaránt keresendő. Elsősorban a parasztság és az úri osztály világát ábrázolta. A falu világát belülről
látta, ő fedezte fel irodalmunkban a falu társadalmi tagozódását éles rétegződését. Elődeivel szemben akik a
vidám parasztság képet alkották Móricz a valós paraszti világot mutatja be a sok keserűséggel, szegénységgel,
kínnal. Ábrázolásmódját a líraiság és ezzel egyidejűleg a drámaiság jellemzi. Móricz hősei különleges
egyéniségek, mély érzelmekkel, erős szenvedélyekkel, nagyra törő vágyakkal. Művei cselekményét, a történések
jellegzetesen a főszereplő nézőpontjából látjuk aki mindig színen van. Az író aprólékosan tárja fel a tettek
indítékait, a tudatosult vágyak világát. Vívódó hősei két világ határán élnek: el égedetlenek ö nmagukkal és
környezetükkel, magányosak és társtlanok. Változtatni, új világot teremteni azonban nem tudnak.

A magyar Ugar írója

A magyar irodalomnak ez az időszaka csak a romantikusra színezett parasztképet kedvelte, a népszínműveket,
amelyekben a piros arcú menyecskék jókedvűen táncolnak a patyolatinges férfiakkal. Jókainál a paraszt
mellékalak. Mikszáth a maga romantikus bájával vonta be a tót atyafiakat és a j ó palócokat. Gárdonyi parasztjai
bölcsen, el égedetten élik a maguk egyszerű életét. Tömörkény már a parasztok elesettségéről is tud, de az ő
emberei még naívan együgyűek. Móricz a Hét krajcárban először fogadja leereszkedés nélkül testvérré a koldust,
itt azonosul teljesen a szegény, szenvedő emberekkel. Folyik a mese az anya és a fia krajcárkeresgéléséről,
minden talált krajcárral közelebb lép Móricz a leírt szegénységhez. Szorongva várjuk, mi lesz a tréfás kergetőzés,
kutatás és kacagás vége. Hátha csoda történik! Átérezzük a szegénység minden fájdalmát, amely ott húzódik meg
a kacagás mögött. De a m esebeli csoda helyett egy koldus érkezik, a játék egy súlyos drámává mélyül: a koldus
adja oda a hetedik krajcárt. Úgy tűnik, hogy ennél súlyosabban semmi sem fejezheti ki a nyomort, pedig ez csak
az egyik motívum, s ha itt záródna a novella, csattanós lenne a befejezés. A játék, a kacagás azonban tovább
folytatódik, egyre világosabban érezzük az emberi indulatokat. Az anya fuldokló nevetésekor kibuggyan a vére, s
ráömlik a k isfiú k ezére. N emcsak az an ya " drága, s zent v ére" ez, h anem ezr eké. I lyen él et j ut a s zegény
embereknek. Idillt és tragédiát, mosolyt és könnyet egyszerre, együtt látni egyetlen művön keresztül. A Hét
krajcár nyomora még csak a t estet törte meg, a l élek ép és egészséges maradt. Móricz azonban tovább lépett. A
naturalista hatások nemcsak sötétebbre színezték írásai világát, hanem a valóság mélyebb tanulmányozására is
sarkallták. Tragédia című novellája (1909) az örök éhezésről szól. Kis János egyszer lakott jól, a saját
lakodalmán, s most újra itt az alkalom: gazdája lányának lakodalma. Elgondolja, mennyi mindent fog megenni,
aprólékos pontossággal kigondolt haditervét azonban nem képes végrehajtani. Eltorzult bosszúja csupán önmagát
pusztította el. Célja – ki akarja enni Sarudyt a vagyonából. Kis János nem klasszikus hős, hanem csak kisember.
Az író és az olvasó vele kapcsolatos érzése több a s ajnálatnál: megrendültség és f elháborodás. E mber h alálát
Forrás: http://www.doksi.hu

festeni nem könnyű, egyetlen hamis hang hitelét veheti az egész műnek. Kis János halálának rajzával igazolódik
Móricz művészete és embersége.
Móricz első regénye a Sárarany (1910). Művészetének, életének legnagyobb problémáit pendíti itt meg: a magyar
Ugar sorsát, hogy mi a sorsa a sárba került aranynak, a szűkös, kicsinyes viszonyok közé került nagy léleknek.
Túri Dani arca újra és újra kísért majd, faluban és kisvárosban, értelmiségi és dzsentri hősökben, a jelenben és a
történelmi múltban. Túri Dani, a v ad, b üszke l ázadó t udatlanságában i s t ehetséges, d e k ibontakozni k éptelen,
feltörekvő paraszt. A Sárarany problémája: a mostoha körülmények között elsikkadó népi tehetség sorsa. Ez a
probléma Mó ricznál az eg ész magyar élet megrekedtségének tükrözőjévé nő. Túri D ani a m ozdulatlanság, az
ósdiság, a babonás megszokások ellen lázad. Földet akar; ő a szegény paraszti vágy hordozója. Harcba indul a
népet sanyargató nagybirtok ellen. A megrekedtség a k icsinyes és nyomorúságos élet következménye, amelyben
nincs más kiélési terepe az erőnek és életkedvnek, csak a csók. Asszonyéhsége nem ok, inkább csak okozat.
Az egyik legtökéletesebb Móricz-mű az Isten háta mögött (1911). Egy kisváros életét festette meg benne, annak
sivár, hétköznapi, kicsinyes világát. A bogaras figurákon, a k isvároson keresztül Magyarország egész sivárságát
megrajzolja. Az öregedő férj és ifjú feleség problémáját ábrázolja. Móricz megmutatja, hogy ugyanaz az emberi
élet mennyire másként alakul a XIX. századi Franciaországban és a magyar Ugaron.
A k örnyezetével, k örülményeivel szemben küzdő hős A fáklya című regényben is megelevenedik (1917).
Matolcsy M iklós, a d ebreceni r eformátus t eológia j eles d iákja, ak i n agy t ervekkel, r ajongással, l obogással
érkezik egy kis Szatmár megyei falu parókiájára. Mintaközösséget akar teremteni falujából a s zeretet jegyében.
De zát onyra f ut a l elkesedése; és zreveszi, hogy nincs ereje a f eladathoz. A kkor m agasodik fel újra, amikor a
szerencsétlen véletlen, a tűzvész okozta tragédia következtében feláldozhatja magát népéért, amelyért eddig mit
sem t udott t enni. A góniájában r ájön: n em a s zerete v áltja m eg a v ilágot. M atolcsy bukásának legfőbb oka a
magyar Ugar; de oka tehetetlensége, gyámoltalansága, teologikus kultúrája is.

Parasztábrázolás

Móricz újszerű parasztábrázolása a parasztok valódi világát, nyomorát, kínjait mutatja be.
Ez jól tükröződik Barbárok című novellájában, amiben a pusztán - barbár módon - élő parasztokról (juhászokról)
kapunk képet. A mű egy olyan előre kitervelt gyilkosságot és következményét tárja elénk melynek indítéka nem a
szegénységben s n yomorban r ejlik, h anem cs ak a v agyon g yarapítására s zolgál. A n ovella h árom r észre
tagolódik.
Az első rövidebb részben meggyilkolják Bodri juhászt és fiát egy rézzel kivert öv miatt. Már a mű eleje tele van
feszültséggel. "A... puli, fülelt, szimatolt s... vicsorítva kezdett ugatni"
A második, hosszabb időtartamot felölelő részben a Bodri juhász aggódó felesége családja keresésére indul.
Nagy utat jár be míg rátalál az igazságra.
A harmadik, szintén rövidebb drámai részben a bíró a Veres juhászt vallatja. Aki egyéb bűneit beismeri ám a
gyilkosságot - mint le galjasabb te ttét - mindaddig t agadja m íg a t árgyalóterem aj tajának k ilincsén m eg n em
pillantja a bűnjelet (rézveretes szíj). Tovább nem tud tagadni beismeri tettét. Bár a bíró magasabb pozícióban van
még sem érzékelteti felsőbbrendűségét, hasonló nyelvezetet használ mint a korábbi szereplők. A bíró, bűnöshöz
intézett szava "barbárok" híven tükrözi a novella egész mondanivalóját.
Mert a pusztában élő rideg pásztorok környezetük sivárságának hatására vállnak barbárokká.

A dzsentri ábrázolása

A húszas években Móriczot elsősorban az foglalkoztatta, hogy tud e a dzsentri a XX. században vezetésre termett
embert adni a m agyarság fölemelkedéséhez. Az Úri muri c. regényével (1927) arra szándékozott figyelmeztetni,
hogy a produktív szerep találása és vállalása, sőt végrehajtása létérdeke a dzsentrinek. Szakhmáry Zoltánban az
író azt a hőst kereste, aki visszavezeti a dzsentrit a munkához. Nem lett belőle hős, elbukott. Háromszáz holdas
birtokából m intagazdaságot ak ar t eremteni, t udományosan g azdálkodik. S zemélyes él etében i s h adat ü zen a
parlagi életformának: tanyáján p arkot v arázsol R ozikának, a t ündéri s ummáslánynak. R ozikáról s em t udja
eldönteni azonban Zoltán, hogy a teste vagy a lelke kell e neki. Rozika más világból való, ők sem érthetik meg
egymást. De nagyon bizonytalan a dolgaiban, nincs kitartása, nem visz végig soha semmit. Segítői Borbíró,
Csörgheő Csuli, Balogh Ábel kedves derűs emberek. Szakhmáry az ő szintjükre süllyed, velük együtt mulat s
végül egy éjszakán, amikor a leghangosabba muri felgyújtja tanyáját és szíven lövi magát.
Az Úri muriban Móricz a f élfeudalizmusba r ekedt m agyar t ársadalom t eljes k eresztmetszetét r ajzolja m eg.
Szerkesztési bravúrral egy idegent, egy utazó könyvügynököt hoz az unatkozó urak közé (Lekenczey Muki), őt
vezetik körbe a helybéli urak a társadalmi lét jellegzetes színterein: a vendéglőn, a tanyán, a kaszinón, a kúrián, s
végül Szakhmáry tanyájára érkeznek. Az élet tartalmát evés, ivás, adomázás vaskos tréfája adja. Az idő
egybefolyik, eg yetlen n égynapos d áridóba. A z an ekdotázás v égtelen sora alakítja a történetet, Szakhmáry
személyes sorsa sokáig csak a háttérben szövődik. A bonyodalom hirtelen robban ki. M egjelenik a t anyán a
Forrás: http://www.doksi.hu

féltékeny feleség, majd eszeveszett hisztériája elűzi mellőle Zoltánt, a férfi számára a családi harmónia reménye
végleg megsemmisül. Mások a cél jaik n em ér thetik m eg eg ymást. A z u rak él ete és az an ekdoták s zerves
egységet alkotnak. Az anekdotizmus Móricz kezén a jellemzésnek és ábrázolásnak egyaránt központi eszközévé
válik. Kifejezi és leleplezi a szereplők álomvilágát, megóvja az írót a hősökkel való azonosulástól, lehetővé téve
az irónia érvényesülését.
Móricz "benne él a hősben" együtt vívódik alakjaival együtt keresi a megoldás gondjaikra.
Az utolsó nagy Móricz-regény, amelyben a dzsentri a főhős és központi helyet kap a vívódó ember: a Rokonok
(1932). E gy v áros é lete k apcsán f orradalmi b átorsággal ábrázolja az el lenforradalom u ralkodó osztályainak
legtipikusabb alakjait, a polgármestertől a miniszterelnökig. Jó szava nincs már róluk, valamennyien egy nagy
korrupció részesei, "rokonok". A főhős Kopjáss István átlagon felüli, alulról a tehetségével feltörő dzsentri. Mint
egyszerű kultúrtanácsosban még nagy tervek és álmok élnek, de amint Zsarátnok város főügyésze lesz, lassanként
megtagadja ifjúkori e lveit, elnyeli őt is a panamák világa, s csak saját karrerjével törődik. Mi re r ádöbben a
kíméletlen igazságra, bírálatra m ár n incs er kölcsi al apja, öngyilkos lesz, de a regényből nem derül ki, hogy
meghal-e. Kopjáss b ukása n em tragikus. Az ő sorsa nem azt hirdeti, am it M atolcsyé, h ogy " elvégeztetett, d e
semmi sem tisztáztatott", nem azt mondja, amit Szakhmáry, hogy " kár volt mindenért". A Rokonok azt hirdeti,
hogy aki sorozatosan megalkuszik, annak értékes vonásai elkopnak, s a "született gazok közé" kerül.
Forrás: http://www.doksi.hu

8. Tétel
Petőfi Sándor
A reformkor:
A reformkor 1823-1848-ig tartott, tehát a s zabadságharccal szakadt vége. Azért hívjuk r eformkornak, mert reformtörekvések
jellemzik, m elyek az 1 848-as szabadságharcot készítik elő. A feudalizmus válságának korszakában kialakul a k apitalista
átalakulás igénye. Lehetségessé, majd elkerülhetetlenné válik egy polgári forradalom, mely ezt az átalakulást segíti elő. A
reformmozgalmakat elsősorban a liberális főnemesség és középnemesség támogatta, akik reformernek számítanak, de
forradalmároknak n em. Akik a népet fel ak arják szabadítani, de annak m egmozdulásától rettegnek. Akik k ívánják a polgári
átalakulást, de attól félnek, hogy egy gyökeres változás megfosztja őket előjogaiktól. A reformmozgalomnak 3 fő követelése
volt: - örökváltság
- közteherviselés
- népképviselet
A reformkor alapvető törekvése az volt, hogy a feudalizmus-maradványokkal küzdő társadalmat átalakítsa és a polgári fejlődést
elindítsa. Ebben a korban a nép előtt két nagy feladat állt. Először kivívni a nemzeti függetlenséget az osztrákokkal szemben ,
és megvívni a maguk harcát a feudalizmus erőivel a polgári átalakulásért. Ezért ennek érdekében az irodalom politizálódik. A
felvilágosodás eszméinek hatása erősen érződik és megpróbálják a felvilágosodás filozófiáját saját gondolkodásuknak
megfelelően átalakítani. Az irodalom alapvető követelménye az eredetiség, vagyis , hogy eredeti, nemzeti irodalmat akarnak a
népességre alapozva.

Petőfi Sándor: (1823-1849)

1823. január 1-én született Kiskőrösön
iskolái: Kiskunfélegyháza, Kecskemét, Szabadszállás, Sárszentlőrinc, Pest, Aszód, Selmecbánya
1838-1844- vándorlás, színészélet katonaság (1839-1841), Pápán tanul és barátságot köt Jókaival (1841-42)
1842- A borozó az Athenaeumban
1844- Vörösmarty pártfogása, Versek 1842-1844 c. kötet, A helység kalapácsa
1844-45- János vitéz
1845- Cipruslombok Etelke sírjáról, felvidéki uatzás-Úti jegyzetek, Versek II.
1846- a Tízek Társaságának alapítása, Felhők: A hóhér kötele (regény)-első szatmári út
1847- Tigris és hiéna (dráma, könyv alakban), Összes költemények
Második szatmári út – házasság Szendrey Júliával
Úti levelek
1848- a forradalom vezéralakja: nemzetőr
Shakespeare: Coriolanus (fordítása)
Választási kudarc Szabadszálláson – Az apostol
1849- januárban a harctérre megy (Bem szárnysegédje, majd őrnagy)
július 13-án részt vesz a segesvári ütközetben, Fehéregyháza határán elesik

Indulása a népies költészet jegyében (1842-1844)

Az 1842 és 1844 között írt verseiben az érzelmes almanach-líra meghaladására törekszik, egy új irodalmi ízlést honosít meg. A
népköltészettel nyer t árgyi és formai i hletet, de nem "utánozza" a népdalt. Ekkor írt verseinek a többségére a hetyke, t réfás
hangnem, a szándékoltan egyszerű nyelvhasználat, a természetesség jellemző. Legfőbb esztétikai elve az egyszerűség, mely
tudatos művészi munka eredményeképpen jön létre, s az olvasóban azt az illúziót kelti, hogy ennél egyszerűbben,
természetesebben aligha lehet szólni. E lveti a s tílromantikát: a s tílus nem akar ö nálló esztétikai hatást elérni, azt alárendeli a
gondolat uralmának. Petőfi is nagymértékben kitágítja a líra témakörét, s új műfajokat teremt.
Népies helyzetdalok, életképek:
Legjellegzetesebb k ölteményei, m elyekben s zerepjátszó hajlama leginkább megnyilvánulhat, a népies helyzetdalok. Ezekben
beleéli magát egy-egy sajátos emberalak: szerelmes juhász, bánatos parasztlegény, vidám borissza stb. helyzetébe, s egyes szám
első személyben magát az alakot szólaltatja meg.
Gyakoriak a n épi él etképek, m elyek eg y-egy kiragadott életdarabot, a nép világából vett jelenetet emelnek költői témává.
Keletkeztek ezekben az években olyan költemények is, melyek a szerepjátszás nélküli önmagát, őszinte érzéseit tükrözik.
Családi líra:
Új témakör a családi lírája. Legbensőbb családi kapcsolatairól is fesztelen, közvetlen modorban közügyként beszél. Egy estém
otthon (1844) című Dunavecsén keletkezett költeményét nevezi az új ízlés egyik diadalának, mely szembefordul a korábbi
költő-eszményével. a költő nagy művészi erővel imitálja a kötetlen, könnyed családi társalgás természetességét, s a csipkelődő,
ironikus dialógus és elbeszélés felvillantja apa és fia ellentmondásos viszonyát. A jambikus ritmusú versben valóban nincsenek
"költői kifejezések" csupán a legvégén ragyog fel a tükör metafora, mely az édesanya iránti rajongást érzékelteti.
Ebből az évből való a Füstbe ment terv, az István öcsémhez, a Szülőimhez című hasonló tárgyú három költemény.
Tájköltészet:
Újat hoz Petőfi a tájköltészetben is. E témakör első remeke az Alföld (1844). Az első két szakasz a kétféle tájideál
szembeállításával indítja a verset, majd később fokozatosan egy sajátos szerkesztési technikával: a látókör tágításával, később
fokozatos szűkítésével, egy ponttá zsugorításával, végül a horizont legtávolabbi széléig való lendítésével a költő az Alföld
Forrás: http://www.doksi.hu

végtelenségének illúzióját kelti fel; az utolsó versszak meghitt, személyes vallomása hatásosan zárja le a költeményt. A tájleíró
versek nagy sora fog következni ezután: A csárda romjai (1845), A Tisza (1847), A puszta, télen (1848), Kiskunság (1848).
Elbeszélő költemények:
A helység kalapácsa komikus eposz, remek stílusparódia és kacagtató falusi történet: egy kisszerű küzdelmet, egy kocsmában
elkezdődő és lezajló szerelmi versengést a nagy eposzok ünnepélyességével ad elő, valamennyi eposzi kelléket is felhasználva.
A stílusparódia legfőbb eszközei: az eposzi jelzők, értelmezők állandó használata, a szándékoltan bonyolult és fölösleges
körülírások, a hosszadalmasra elnyújtott, aprólékosan részletező hasonlatok, a meghökkentést kiváltó tréfás fordulatok,
ellentétek.
1844 novemberében fogott bele a J ános v itézbe ( 1845 m árcius 6 -án j elent m eg). K iharcolt ú j í zlésének ö sszegezése ez az
elbeszélő költemény. A népies epika mintapéldája. Versformája a régi hagyományokból örökölt négyütemű 12-es, de már páros
rímekkel; pátosztalan nyelve a népnyelv kifejező gazdaságából táplálkozik; cselekményében a valószerű falusi életkép a
mesevilág jól ismert motívuma, s a népi mesemondó színes képzeletével, tódító nagyotmondásaival kapcsolódik össze.
A talált gyerek Kukoricza Jancsi János vitézzé lesz, s nem csak erejével, bátorságával, eszességével kell rendkívüli akadályokat
legyőznie, hanem jellempróbáló erkölcsi csapdákon is sikerrel túljut. A János vitéz a szegények, az elnyomottak győzelmes
felülkerekedését hirdeti, de szól írójának derűs optimizmusáról is. A költő a világot, annak berendezését alapvetően jónak
tartja: a bűnösök elnyerik méltó büntetésüket, az erényesek pedig maguk megérdemelt jutalmát: az igazság diadalt arat.
Felhők:
Az a m agabiztosság, melyet az 1 844-es év sikerei teremtettek meg, a következő évben kezd szétfoszlani, megrendülni. 1845-
ben kísérletet tesz témaköreinek bővítéseire. elsősorban a szerelmi költészettel szeretné gazdagítani költői palettáját. Ez az év
főleg kudarcokat tartalmaz számára.
A C ipruslombok d arabjaira i s i nkább a s zándékoltság, n émi s zínpadias p óz, a m esterkéltség n yomja r á b élyegét; gyakori
bennük az epigrammai szerkezet. Mikor megismerkedett Mednyánszky B ertával ak kor i s azt h itte, h ogy i gazán s zerelmes,
pedig csak egy újabb múzsát talált szerelmes verseinek. a gödölői szőke szépséghez írt 39 darabja esztétikai érték tekintetében
alatta maradt a Cipruslombok verseinek, mert ott legalább a bánat volt őszinte. Itt a szerelemvágy s a szerelemköltői ambíció
uralkodik. Szerelemköltői kudarcai, csalódása, a kritika támadásai, elmélyítik magányosságát. Szinte menekül Pestről. A
kiváltó okok az önmagával való művészi elégedetlenség s az új utakat kereső szándék. Egy érték nélküli kiábrándító világ veszi
körül. lelki betegségének lírai tükre a 66 "epigrammából" álló Felhők című versciklus, mely 1845 novembere és 1846 márciusa
között keletkezett. A költemények arról vallanak, hogy nem csak lelki válságot él át a költő, a művészi világ is éppúgy tetten
érhető. Eljut korábbi korszaka legjellemzőbb műfajának, a népdalnak legszélsőségesebb tagadásáig, s felerősödnek bennük a
romantika túlzásai. E rövid versek formája, ritmikája is ideges nyugtalanságot, szeszélyességet árul el, szerkezeti elvük pedig az
epigrammáké.
"Szabadság, szerelem..."
1846 tavasza meghozza a lelki betegségéből való kilábalást: a falu, a természet, a kikelet volt leghatásosabb orvosa. A
Dömsödön 1846. május 22 -én írt Levél Várady Antalhoz című episztola kedélyesen tréfálkozó hangneme a m egváltozott, az
újra bizakodó és magabiztos költőt állítja elénk, aki már elindul új célok felé. Ebben e levélben jelenik meg először az a
"forradalom előtti" optimizmus, mely az emberiség minden társadalmi bajának megoldását egy közeli, kegyetlen, véres
háborúban látja, s az a meggyőződése, hogy ezután "isten képeihez hasonló" emberek lakják majd a földet. 1846 tavaszától újra
Pesten van, szervezni kezdi a fiatal írókat, t ürelmetlen cs elekvésvágy f ogja el . 1 847. m árcius 1 5-én megjelent Ö sszes
költemények című kötete. Ennek mottója volt a Szabadság szerelem!, mely azon kívül, hogy megjelöli ekkori költészetének két
legfontosabb témakörét, értékrendjét is megszabja.
Forradalmi látomásköltészet:
Költészetében 1 846-tól fölerősödik a politikai líra, művészi forradalmisága megtelik politikai forradalmisággal. Ilyen tárgyú
verseit az a hit hatja át, hogy az emberiség egyenletesen, törés nélkül halad végső célja, az általános boldogság felé, a cél
elérésének eszköze pedig a s zabadság. Ezt a s zabadságot egy utolsó, kegyetlen, véres háború fogja megszülni, melyben a r ab
népek leszámolnak zsarnokaikkal. Ez a derűlátás lobog benne a szabadszállási képviselőválasztás kudarcáig. Látomásversei
közül az egyik legjelentősebb, az Egy gondolat bánt engemet... Ezzel a zaklatott menetű rapszódiával búcsúztatja az 1846-os
esztendőt. A bántó, az elviselhetetlen gondolat a lassú, észrevétlen elmúlás, melynek visszataszítóan hosszadalmas folyamatát
a két hasonlat ( hervadó virág, elfogyó gyertyaszál) részletező kibontása érzékelteti. A cselekvő akarat két felkiáltásban utasítja
el ezt a halálnemet, s rögtön ezután két metafora (fa, kőszirt) fejezi ki a költő óhaját. A metaforikus képek azonban csak annak
a másik, lassú és beteg sorvadásnak vágybeli ellentétei: az épnek és erősnek hirtelen, elemi erők által okozott, nagyszerű
jelenségektől kísért pusztulását jelentik. De ez a megsemmisülés is passzív halál, mint a verskezdeti, s ezért a költő számára ez
is elfogadhatatlan. A három pont és a gondolatjel a töprengés csendjét jelzi, a végleges döntést megelőző időt. Az előbbi képek
után jelenik meg a cselekvő halál gondolata egy nagyszabású látomásban. Ez a látomás-szakasz egyetlen versmondat, mely
időben egymást követő jelenségek során át rohan a megnyugtató megoldás felé. ez a rész az előzőekhez képest is, de
önmagához véve is nagyarányú fokozást valósít meg. A látási és hallási képzetek ismétlődése, kiemelése erőteljes hangsúlyt ad
célkitűzésének. A költemény a feltételes mondatok főmondatával egyes szám első személyben folytatódik. A költő erkölcsi
elszántsága, a föllelkesült akarat ebben az utolsó ütközetben t udja cs ak el képzelni a m egnyugtató h alált. az ö nfeláldozás, az
életáldozat misztériumát. Elesni ebben a nagy csatában már nem passzív megsemmisülés, mert maga a hősi halál ténye is
szolgálat. Ritmust vált a költemény az eddigi jambusi sorok lejtését robogó anapesztusok veszik át. A ponttal és gondolatjellel
lezárt m ondat u tán a v ers l ecsendesedik. A z a b iztos h it s zólal m eg a zár ó szakaszban, hogy az utókor, a h álás n emzedék
megadja a végső tisztességet önfeláldozó hőseinek. A rapszódia a legfőbb gondolat a "szent világszabadság" jelszavának végső
zengésével fejeződik be.
A XIX. szászad költői(1847.) című verse szerint a költő Isten küldötte. A költők kötelessége a népet elvezetni a Kánaánba, az
ígéret földjére. Ezt a szent és nagy küldetést állítja követelményként századának költői elé. Ennek érdekében szenvedélyes
Forrás: http://www.doksi.hu

indulattal érvel és bizonyít: tiltással f igyelmeztet a f eladat r endkívüliségére, m eghatározza a n épvezér-költők szerepét,
rendeltetését, felháborodottan árkozza meg a gyáva és hamis, hazug próféták magatartását. A látnok-költő feltárja a jövendőt. A
cél elérése nem kétséges, a prófécia beteljesülése bizonyos, de az időpont bizonytalan. a költő itt már nem látja önmagát az
elkövetkező időben, nem szól személyes részvételről. a költemény mégis a megnyugvással, a feladat teljesítésének boldogító
tudatával zárul. Ez a költemény minden romantikus szenvedélyessége ellenére klasszicista ízlésű kompozíció.
Júlia:
Második nagy ihletforrása a szerelem. az 1846-os szerelmes versek tele vannak belső bizonytalansággal, kétellyel.
Reszket a bokor, mert...
A dallamos versforma, az azonosan felépített strófák szerkezete, a kezdő természeti képhez kapcsolt párhuzamos érzelmi
tartalom a beletörődést, az érzelmi vihar elcsöndesedését , a lelki veszteségen való rezignált felülemelkedést jelzi. a búcsúvers
hangja nem kétségbeesett, inkább nyugodt lelkiállapot tükrözője. A második strófa képi anyaga ugyan a régi szenvedély
megerősödéséről vall, de a záró szakaszban az évszakok ellentétéből levont következtetés a kijózanodást mutatja, s köznapi
búcsúformula az indulatok lehiggadásáról ad hírt.
Petőfi teremti meg irodalmunkban a hitvesi költészetet. Szeptember v égén című elégiája közvetlen tájszemléletből indul. A
költő nézi a völgyet és a bérci tetőt, s ezek a nyár szépségeit, a még nyíló virágokat, a zöldellő lombokat, a tél fenyegető
közelségében mutatják. ugyanezt az el lentétet fedezi fel ö nmagában: még fiatal, ifjú szívében még o tt a v iruló kor, de sötété
haja őszbe vegyül már. a szubjektív párhuzam képeiben felvillannak mind a négy évszaknak motívumai, megsejtve a rohanó,
feltartóztathatatlan időt. A fenyegető elmúlás közvetlen látványa személyes élménnyé mélyül, s ennek hatása alakítja a
költemény további érzelmi-gondolati lírai anyagát. Az általános mulandóság, az él et eliramlása ébreszti fel a h alál gondolatát,
az özvegyen maradó fiatal feleség elképzelését. A fiatal özvegy képe hívja elő annak a fájdalmas elképzelését is, hogy J úlia
újból férjhez mehet. A költő "eljátszik" ezzel a lehetőséggel: a szentimentális költészet kelléktárából kölcsönöz színpadias
jelenetezéssel látja az özvegyi fátylat eldobó asszonyt, s a sírból kilépő halott önmagát. Mégis a hitvesi hűtlenségre nincs más
szava, mint a halálon túli szerelemé, hiszen még akkor is, a sírban is örökre szeretni fogja.
Forrás: http://www.doksi.hu

9. Tétel
Arany János
A reformkor:
A reformkor 1823-1848-ig tartott, tehát a s zabadságharccal szakadt vége. Azért hívjuk r eformkornak,
mert reformtörekvések j ellemzik, m elyek az 1 848-as szabadságharcot készítik elő. A feudalizmus
válságának korszakában ki alakul a k apitalista át alakulás i génye. L ehetségessé, majd el kerülhetetlenné
válik egy polgári forradalom, mely ezt az átalakulást segíti elő. A reformmozgalmakat elsősorban a
liberális főnemesség és középnemesség támogatta, akik reformernek számítanak, de forradalmároknak
nem. A kik a n épet f el ak arják s zabadítani, d e an nak m egmozdulásától r ettegnek. Akik kívánják a
polgári átalakulást, de attól félnek, hogy egy gyökeres változás megfosztja őket előjogaiktól. A
reformmozgalomnak 3 fő követelése volt: - örökváltság
-
közteherviselés
-
népképviselet
A reformkor alapvető törekvése az volt, hogy a feudalizmus-maradványokkal küzdő társadalmat
átalakítsa és a polgári fejlődést elindítsa. Ebben a korban a nép előtt két nagy feladat állt. Először
kivívni a n emzeti függetlenséget az o sztrákokkal szemben , és megvívni a maguk harcát a feudalizmus
erőivel a polgári átalakulásért. Ezért ennek érdekében az irodalom politizálódik. A felvilágosodás
eszméinek hatása erősen érződik és megpróbálják a felvilágosodás filozófiáját saját gondolkodásuknak
megfelelően átalakítani. Az irodalom alapvető követelménye az eredetiség, vagyis , hogy eredeti,
nemzeti irodalmat akarnak a népességre alapozva.

Arany János: (1817- 1882)

1817. március 2-án született Nagyszalontán
1833-35- a debreceni kollégium diákja
1834- Kisújszálláson tanító
1836- beáll színésznek, de Máramarosszigetről hazatér
1840- aljegyző Szalontán – feleségül veszi Ercsey Juliannát (gyermekeik Julianna és László)
1845- Az elveszett alkotmány
1846- Toldi – a Kisfaludy Társaság pályadíja
1847- barátság Petőfivel
1848- A Nép Barátja szerkesztője – Toldi estéje – önkéntes nemzetőri szolgálat
1849- elveszti lakását és állását
1850- a Bolond Istók első éneke
1851- Geszten a Tisza családnál nevelő – Nagykőrösön gimnáziumi tanár – A nagyidai cigányok
1860- a Kisfaludy Társaság igazgatója; Pestre költözik
1861- Szépirodalmi figyelő, majd 1862-től Koszorú címmel lapot indít
1863- Buda halála
1865- az MTA titkára – leánya halála
1867- a Hamlet fordítása
1870-79- az MTA főtitkára
1877- Margitsziget, Őszikék ciklus
1879- Toldi szerelme
1882. október 22-én Pesten meghal

A epikus Arany
Arany János erősen lírai alkatú költő volt, m égis e pikusként i ndult, e pikusnak hi tte, t udta m agát.
Kezdetben csak az as ztalfióknak írt, m ajd baráti bíztatásra benyújtotta pályázatát Az elveszett
alkotmányt (1845) és nyert. Ebben az ep osz formájú szatírában Arany a konzervatívok és a liberálisok
hazug, d emagóg v álasztási k üzdelmét g únyolta k i, g roteszk-barokkos s zcénákban, ep és, h exameteres
kommentárokban.
1846-ban a K isfaludy T ársaság p ályázatára j elentkezik. " Téma és n yelv n épies l egyen!" – így szólt a
feltétel. T oldit v álasztja, a s zalontai m ondavilágból ismerős alakot. és Ilosvai Selymes Péter
széphistóriáját veszi alapul. Fölényesen különdíjjal nyer. A Toldi valamilyen módon ugyan azt fejezi ki
mint a János vitéz: a nép fia tehetséges, erős, erkölcsös – győzni tudó. Miklós ugyan nemesi
Forrás: http://www.doksi.hu

származású, de mégis pórsuhancnak mondható, életmódja miatt. Természetes, egyszerű, tiszta lélek,
mentes a civilizáció rontásától. Önzetlen, de önérzetes és öntudatos.
A költő 1848-ra elkészült a Toldi estéjével. A mű hangulata, életszemlélete eltér a Toldiétól. Miklós
Lajos király udvarában nem a vágyott világot találja, s őt sem érti meg ez a világ. arany iróniával
ábrázolja az ö reg v itézt, d e i róniáját t úlbúgja el égiája. E posz f ormájú el égia a Toldi estéje. Toldi
Miklós a régi erkölcs, spártai férfikar megjelenítője. A hős férfikorát, kalandjait , csalódásait az 1850-es
évek elején a Daliás időkben szerette volna Arany megírni. A kidolgozás töredékben maradt. és csak
1879-re készül el a Toldi szerelme.
Az epikus Arany régi á lma vo lt e gy hun e posztrilógia megírása, melynek Attila és Csaba lett volna a
hőse. Erős lélektaniság jellemzi az elkészült első részt, a Buda halála(1863)című eposzt, mely a nagy
hun király, Attila és Bátyja, Buda testvéri és trónviszályát adja elő. Szerep és személyiség tragédiája a
Buda h alála. B uda k irály eg y p illanat n emes f ölhevülésében m egosztja h atalmát öccsével, Attilával.
Ezzel Buda is, Attila is o ly s zerepet v esz m agára, m ely l ényükhöz n em vág: az eg yik t úl g yenge, a
másik túl erős az osztott hatalomhoz. S elpusztulnak mind a ketten, övéikkel együtt. Előbb Buda Attila
kezétől, majd Attila a Bűn következtében.
Arany balladái:
A romantikus ballada epikus műfaj, de drámai párbeszédeket és lírai monológokat is tartalmaz.
általában lelkiállapotok egymás után vetített tablóiból áll össze az igen sűrített cselekmény, melynek
hátteréül valamilyen erkölcsi konfliktus szolgál. az egyén erkölcsi felfogása egy szűkebb vagy
szélesebb közösség normarendszerével ütközik össze, ezért a konfliktus rendszerint tragikusan ér véget.
Az er kölcs és l élektan Arany legfontosabb témái. balladái az em beri l élek m élységeit j árják b e.
Képeinek tömörsége mellet a balladák szerkezete is újszerű, a huszadik századi prózában találkozunk
ilyenféle párhuzamos szerkesztése. idősíkok váltogatásával, filmszerű vágással, a képzettársítások
összekapcsolódásával.
Ágnes asszony:
Az Á gnes as szony ( 1853) m egírásának k özvetlen él ménye az v olt, h ogy A rany g yakran l átott egy
szótlan asszonyt, aki estig mosott a patakban.
A mű három szerkezeti egységre bontható a helyszínek szerint: 1. a patak partja
2. a börtön és a tárgyalóterem
3. újra a patakpart
A témát röviden összegezhetjük: a lappangó lelkiismereti konfliktusnak, a bűntudatnak bomlasztó
hatása egy naiv, szép, ér zéki as szony t udatában. A rany zs enialitását és eg yúttal em berszemléletének
modernségét mutatja, h ogy f elfedezi a t udatalatti f ogalmát. Ágnes p atakparti s zavai ar ról ár ulkodnak,
hogy valami titkos, talán bűnös dolog történt, aminek nem szabad napfényre kerülnie. A ballada az
asszony megőrülésének mélyüléséről szól. A második szerkezeti egységben Ágnesnek a megőrülésen
jár az esze. A ballada a fény-árnyék ellentéttel az őrület éjszakáját és az ész világosságát állítja szembe.
A népi tárgyú ballada ősi nyolcas ritmusa a 8. versszak 3. sorában csak 7 szótagos. A harmadik
szerkezeti egység Ágnest a patakparton találja. Az idő a végtelenbe tágul. Ágnes megöregszik a holló
haj megőszül, a fehér lepedőből csak foszlányok maradnak, a könnyed, játékos, futó habból hideg,
nagyobb hullámokat vető szilaj hab keletkezik. a refrén korábban hol a meg-megújuló könyörgés, hol a
rettegő lélek sikolya, hol a megdöbbenés önkéntelen kitörése, hol a szánalomérzet visszhangja; a 3 .
részben viszont a már megtébolyult asszony gépies üres motyogása. A lélektani folyamat mellet a másik
olvasási lehetőség az erkölcsi. a földi bírák a jogszabályok fölötti isteni igazságszolgáltatás képviselői
lesznek. A harmadik olvasási mód szerint Ágnes a bűnbe esett ember jelképe. isten megmenti azzal,
hogy őrületet bocsát rá, mert ezáltal még életében lehetősége nyílik a vezeklésre, elkerülvén az örök
kárhozatot.
Arany lírája: Arany 1849 után l írikus lett, pedig nem akart az lenni. A tisztábban személyes
költemények a sivár nagykőrösi környezetben születnek. Jellegzetes témái: a menekülés vagy
elzárkózás a valóság elől kedélyének fokozatos elfásulása, és már-már f elbukkan az él ettel v aló
leszámolás gondolata.
Visszatérés: az élettel gyakran számvetést készítő költő létösszegzése. A ver arról szól, hogyan bánt a
költő a különböző életszakaszaiban az élet értékével, tudott-e élni a felkínált lehetőségekkel. A kezdő
versszak gyermekkort idéző képében felsejlenek az életrajzi mozzanatok. Arany döntésektől való
visszariadásáért önmagát hibáztatja, Így lett az örömből örömtelenség, az ifjúságból korai vénség, a
boldogságból annak kerülése, a függetlenségből önkéntes lánchordás, a jövőt elképzelő álmokból,
ábrándokból széthulló légvár, füstgomoly. A z ötödik versszak minden s zava a megfoghatatlanságról,
múlandóságról v all el égikus n osztalgiával. A hatodik szakasz el lentmondásos magatartását sem tudja
feloldani: sem halált, sem a sivár életet nem választhatja, erőszakolt vigasza. az élet lehetőségei
beszűkültek: a költő megelégszik a család zártabb világával, s úgy látja, ez elégséges lehet még az élet
Forrás: http://www.doksi.hu

elviseléséhez, a sírig. Az első nagy lírai korszakot lezáró mű egy balladás hangú drámai monológ, a lírai
elégia és epikus ballada ötvözete: Az örök zsidó (1860). A vers a m egnyugvás, pihenni vágyás, és az
űzöttség , a művészi útkeresésé és az életszomj konfliktusává fokozódik. A létbizonytalanságról, a lélek
zaklatottságáról szól.
Arany a kiegyezés után évekre el hallgat, s em p olitikailag, s em er kölcsileg n em k épes azo nosulni a
társadalmi körülményekkel. egyéni tragédiája: lánya halála. Erről írna verset, de csak töredék sikerül.
Betegségétől való félelmei is zavarják, de a belső okok legalább i lyen f ontosak: h iányoznak az új
élmények, az ihletforrások elapadnak. Évek múltával megszabadul a kötelező fárasztó hivatali
munkától. Írni kezd, önmagának. A bénító hatások megszűnnek, megszületik az Őszikék.
Az augusztustól októberig virágzó őszike mintha az emberi élet őszének halk, bánatos, mégis kedves
pillanatait szimbolizálná. A hervadó természetbe belesimuló őszike a mi végső elmúlásunk előtti apró
örömök, szépségek törékenységével azonos. Arany 1877-79 közötti műveire ezért találó a ciklus név. E
megható őszinteségű versek a költő belső világának szorongásit, aggodalmait, emlékeit idézik meg. a
korszak legismertebb remeke az Epilógus (1877). Idő- és értékszembesítő, valamint létösszegző
versnek mondhatjuk, szövegszervező elvül az élettel való számvetés erkölcsi parancsát jelölhetjük meg.
Arany végszónak szánta egy költészet és egy élet zárásaként, s érdemes figyelni arra is, hogy mennyire
hasonlít a 25 évvel korábbi vershez, a Visszatéréshez.
A három szerkezeti egység a múlt, jelen, jövő szerint tagolható. Az emlékidéző, leltárkészítő elégia első
része tréfálkozik és ironizál, társadalmi és státusviszonyokat tár fel. A második az í rói létet vizsgálja ,
válságokat, kételyeket. A harmadik szembesíti a múltban megálmodott, de meg nem valósult jövővel, az
illúziók elvesztésével, a vég szorításával.
Forrás: http://www.doksi.hu

10. tétel
Madách Imre
A reformkor:
A reformkor 1823-1848-ig tartott, tehát a s zabadságharccal szakadt vége. Azért hívjuk r eformkornak, mert reformtörekvések
jellemzik, m elyek az 1 848-as szabadságharcot készítik elő. A feudalizmus válságának korszakában kialakul a k apitalista
átalakulás igénye. Lehetségessé, majd elkerülhetetlenné válik egy polgári forradalom, mely ezt az átalakulást segíti elő. A
reformmozgalmakat elsősorban a liberális főnemesség és középnemesség támogatta, akik reformernek számítanak, de
forradalmároknak n em. Akik a népet fel ak arják szabadítani, de annak m egmozdulásától rettegnek. Akik k ívánják a polgári
átalakulást, de attól félnek, hogy egy gyökeres változás megfosztja őket előjogaiktól. A reformmozgalomnak 3 fő követelése
volt: - örökváltság
- közteherviselés
- népképviselet
A reformkor alapvető törekvése az volt, hogy a feudalizmus-maradványokkal küzdő társadalmat átalakítsa és a polgári fejlődést
elindítsa. Ebben a korban a nép előtt két nagy feladat állt. Először kivívni a nemzeti függetlenséget az osztrákokkal szemben ,
és megvívni a maguk harcát a feudalizmus erőivel a polgári átalakulásért. Ezért ennek érdekében az irodalom politizálódik. A
felvilágosodás eszméinek hatása erősen érződik és megpróbálják a felvilágosodás filozófiáját saját gondolkodásuknak
megfelelően átalakítani. Az irodalom alapvető követelménye az eredetiség, vagyis , hogy eredeti, nemzeti irodalmat akarnak a
népességre alapozva.
Madách Petőfivel egy évben, egy hónapban született. A forradalom és szabadságharc bukása után tíz évvel, 1859-ben kezdi írni
intellektuális problémákkal küzdő, különös művét, Az ember tragédiáját. Társadalmi, nemzeti és személyes t ragédiák
ösztönzésére nyúlt a f ilozófiai-bölcseleti költészet eszközeihez, hogy számot adjon magának az emberiség létének értelméről,
céljáról. Madách a valóságnak általános eszmei szférájában o tthonos. M itikus és t örténelmi k épekben j eleníti meg az em ber
útját a földön és az egymással mérkőző eszmék, gondolatok történelmi képsorából születik meg a magyar irodalom legnagyobb
drámai költeménye. Egy válságos ko rszak nagy emberi útkeresése a mű, amely teljes világmagyarázatra, egyetemes
történelemértelmezésre t ör. A romantikus, l iberális t örténetfilozófiák s zabadságeszméje szembesült gondolkodásában a
pozitivizmus természettudományos, gépies determináció-tanával.

Madách Imre: (1823-1864)

1823. január 21-én született Alsó-Sztregován
1834- apja halála; édesanyja neveli négy testvérével együtt
1837- Pesten, az egyetem filozófiai tanfolyamán tanul
1839-1844- jogot tanul Pesten – első drámája: Commodus
1840- Lant-virágok című lírai kötete
1842- ügyvédi vizsgát tesz. Csák napjai
1843- lírai ciklus: Fagy virágok
1844- megismerkedik Fráter Erzsébettel – Vadrózsák: szerelmi versciklus
1845- házasság Fráter Erzsébettel (három gyermekük lesz)
1849- a honvédsereg főbiztosa, családi tragédiák
1852-1853- letartóztatás és börtön, Kossuth titkárának Rákoczy Jánosnak a rejtegetéséért
1854- elvál Fráter Erzsébettől
1859- A civilizátor című vígjáték
1859. február 17. – 1861. március 26. –Az ember tragédiája
1861- Arany János bemutatja a Tragédiát a Kisfraludy társaságnak – Mózes
1862- a tragédia első kiadása
1864. október 5-én Sztregován meghal
1883. szeptember 21.- Az ember tragédiájának első előadása a Nemzeti Színházban, Paulay Ede rendezésében

Műfaj:
Az ember tragédiája drámai költemény. Összetett műfaj ez, amelyben összefonódik a drámai és gondolatlírai jelleg. Amikor a
műfaj drámai összetevőjét említjük, az ún. kétszintes drámára gondolunk. E típusban nem ho rizontálisan b ontakozik ki a z
ellentét, hanem vertikálisan, a mű két szintje között. Az alsó szín ezek közöl az ev ilági történések színhelye, a felső pedig az
amelyik a z e világi s zintet tö rvényekkel e llátja; az utóbbiban megjelenő alakok azokat a kozmikus erőket jelképezik tehát,
amelyek a világ folyását irányítják. A küzdelem lényege, hogy a felső szint ellentétes erői egymás rovására akarnak döntő
befolyásra szert tenni az em ber fölött. Ilyen típusú művek például a középkori misztériumok és moralitások. Ez a drámaforma
tette lehetővé, hogy Madách objektíválja lírai anyagát: gondolkodói énjének megosztottságát, személyessége belső vitáját. e
belső vita hozza létre a mű tematikus szerkezetét.
Szerkezet:
Az 1-3, és a 15. a mitikus, bibliai keretszínek. Az Úr és a Sátán vitájának előképe a Jób könyve; a bűnbeesés, a Paradicsomból
való kiűzetés és az édenkerten kívüli jelenetek motívumai Mózes első könyvéből, a Genezisből valók.
A 4-14. szín Ádám álma az emberiség történelméről, ezen belül a 4-10. a múltat, a 11. Madách jelenét, a 12-14. a jövőt mutatja
be.
Forrás: http://www.doksi.hu

Eszmei hatások:
Madách olvasmányai a forradalom előtt a szabadelvű történelembölcselet szellemében írt művek voltak. Madáchnál is, mint
Hegelnél, minden történeti fok megszüli a maga ellentétét, s az ellentétek harca hozza létre a következő történeti fokot, de nem
feltétlenül m agasabbat is , m int H egelnél. Madách olvasmányai a s zabadságharc b ukása u tán a k or t ermészettudományos
szellemű, minden ízében pozitivista-materialista beállítottságú művek voltak. A kor divatos természettudományos tanai közül
említést érdemel a 12. színben megtapasztalt frenológia, mely szerint a k oponya alkata határozza meg az em ber jellemét és a
képességeit, valamint az antrópia-elmélet, azaz a N ap kihűlése következtében a F öld p usztulásáról s zóló ta n, m ely e llen ú j
energiaforrás felfedezésével akarnak védekezni. A mű zárlatában Kant hatását mutatja: a világ teljesen soha nem ismerhető
meg. Az Úrtól kapott válaszokból bizonytalanság fakad.
Az eszmék szerepe és változása a Tragédiában:
A m ennyekben játszódó első szín első felében az angyalok kara harmóniát fogalmaz meg a világ megteremtéséről; a vi lág
mozgatásáról isteni dicshimnuszt énekel. A szín második felében felbomlik ez a harmónia, elhangzik a t eremtésbírálat. A vita
tárgya: tökéletes-e a teremtés vagy sem. Az Úr szerint igen, Lucifer szerint "hiányzik az összhangzó értelem". Az Úr Lucifert, a
tagadás ősi szellemét kitagadja az égi karból, de Lucifer bizonyítani akar. Az Úr azt hirdeti, hogy rajta kívül senki és semmi
nem létezett, Lucifer viszont azt állítja, hogy ő is létezett kezdettől fogva. Az Úr Lucifernek ad két fát, és ezzel ő a bizonyítási
lehetőséget megkapja, de már előre tudjuk, hogy kudarcot vall.
A bizonyítás a lanya az em berpár, am ely a P aradicsomban él , ah ol t eljes az összhang em ber és t ermészet, ember és em ber,
ember és i sten között. A P aradicsom t ehát a h armónia r eprezentánsa. relatív is, nincs b enne er kölcsi t eljesítmény, n em
működnek benne a dialektika összetevői, nem hordozza magában a fejlődés lehetőségét, és a későbbi történeti színek küzdésre
orientáltságát sem. E körből taszíttatja ki őket Lucifer a csábítás által. Bizonyítási kísérlete félig sikerül, Ádám és Éva csak a
tudás fájáról szakítanak. Az Úr egy kerub által beavatkozott. Ha az Ú r mindenhatóságát elfogadjuk, akkor bizony azt is tudta
előre, hogy az emberpár elcsábul és bűnbe esik.
A Paradicsomon kívüli színben Ádám számára elkezdődik a megismerés. Lucifertől tudást kér, hogy a jövőbe láthasson.
Lucifer álmot bocsát az emberre, hogy kiábrándítsa a jövőből.
Az első álomkép az ókorba, Egyiptomba viszi Ádámot. Istenimitációval indul a s zín: a p iramis a n agyratörés, is tenülés
szimbóluma, mellyel nevének fennmaradását akarja a f áraó el érni. M agányossága m iatt v álságban v an, n em b oldog, n em
szerelmes, a b oldogságért n em k üzdött meg. L eginkább k orlátlan h atalma ál l b oldogsága ú tjában. R áadásul a halál, a
halandóság őt is nyomasztja. Uralmából való kiábrándulását a rabszolga-epizód felgyorsítja.
Athénban (5. szín) Miltiádészként, a demokrácia bajnokaként lép föl. A nép azonban megfizethető, manipulálható, demagógok
által félre vezethető, felheccelhető. A megvásárolt tömeg nem bírja elviselni, hogy valaki különb legyen nála, s h alálra ítéli
Ádámot. A nép háládatlan, méltatlan, a közösségi eszme megcáfolódik.
Ádám Rómában (6. szín) az élet élvezésébe menekül, de Évával együtt megcsömörlik ettől az élettől. A színen megjelenő Péter
apostol a kereszténység eszméjét hirdeti. Ádám ú jra k ész k üzdeni. A keresztény eszme azonban em bertelen f anatizmusba
torkollik, s Konstantinápolyban (7. szín kö zépkor) e zreket ö lnek meg va llási kül önbségeik miatt. Á dám p asszivitásba vo nul,
tudományba akar megnyugvást találni.
A késői középkor bomló feudalizmusának Prágájában vagyunk (8. szín). Eszménytelen és eszmenélküli, közömbös világ, akár
csak a római. Ádám cselekvő történelmi hősből csupán szemlélő lesz: a világegyetem titkait fürkésző, felfedező tudós. Kepler
zseniális csillagász, de tudományát el kell titkolnia. Passzivitásából magánéletének v álsága zö kkenti k i. A t udósnak e zért b e
kell szennyeznie tiszta tudományát, kénytelen megrendelésre horoszkópokat meg időjóslásokat csinálni. Kepler megelégelvén a
fagyos világot, forradalmat jósolva álomra hajtja fejét.
Párizs (9. szín) szerkezetileg álom az álomban. Danton újoncok felvonulását nézi végig, bevádolt arisztokraták fölött ítélkezik,
szerelmet vall egy arisztokrata hölgynek, majd testvériség nevében maga is áldozata lesz a forradalmár társai intrikájának és a
tömeg fanatizmusának. A forradalmi vezér csalódott a forradalomnak módszerében. Ádám történelemfelfogását ez a szín fejezi
ki leginkább: szabadság, egyenlőség, testvériség; az emberiség szellemi nagykorúsága. Erre az útra nem Lucifer vezeti, aki egy
szót sem szól a színben.
Prágában éb redve ( 10. szín) Á dám a tanítványának fejtegeti az ú j világ, új ember p erspektíváit. London ( 11. szín): M adách
jelene. Á dám n em t örténelmi nagyság képét ö lti m agára, inkább "alig résztvevője", szemlélője annak a szabadversenyes
kapitalizmusnak, m elyet es zményi t ársadalomnak g ondol. A k eret: egy l ondoni vá sár, kül önféle á rusok, p olgárok, d iákok,
katonák forgatagával. Hamar rájövünk: a szabad versenyből a megélhetésért folyó kíméletlen küzdelem lett, melyben a szellemi
értékek devalválódtak. A bábjátékos és a Zenész megjelenése a művészet hanyatlását jelzi; a Nyegle a tudomány elsilányulását,
a koldusok marakodása az elemi erkölcs hiányát. Madách belesző a vásár képébe egy munkás t ragédiát, s e nnek ka pcsán
történelmileg h iteles g yáros- és m unkásportrékat v illant f öl. B eszédes h aláltánc-szimbólum zárja l e a s zabadversenyes
társadalom képét: a szín óriási sírgödörré alakul át, melybe a szereplők sorra belehullanak. A züllött társadalom h alálra van
ítélve. Csupán a nő, a szerelem, a költészet értékeit továbbvivő Éva nem pusztul el.
Elkövetkezik tehát az értelemmel megtervezett jövőbeli társadalom (12. szín): a f alanszter. Ádám reméli, hogy megvalósult a
tökéletes társadalom, melyben az ész és a kollektív gazdasági érdek irányít mindent. A 13. szín az űr. Az eddigi színekben az
időben kísértük figyelemmel Ádámék utazását, mintegy horizontálisan, lineárisan. Ez a szín viszont térbeli vertikális mozgást
jelent. Az űrrepülést az motiválja, hogy Ádám, Lucifer érveinek engedve, úgy véli: ami az emberben értékes az tisztán szellemi,
s ha ez nem tud kibontakozni, annak egyetlen oka, hogy anyaghoz, a földhöz van láncolva. El kell tehát szakadni az anyagtól,
valami tiszta szellemországba kell emelkedni. De Ádám tapasztalja: az anyagi léttől való eltávolodás szegénnyé, tartalmatlanná
tesz az életet: elmarad a virág, az erdő, a természet szépsége, a nő. a szín végén Ádám abban bízik, hogy a tudomány megmenti
a földet.
Forrás: http://www.doksi.hu

A 14. szín: eszkimó-világ, a jövő. A tudomány azonban elbukott a természet erőivel szemben. Az emberiség nagyobb erőkkel
kerül s zembe, mint amelynek leküzdésére lehetősége lenne. A színben nincs es zme, n incs k üzdelem. az es zkimószint a
nullpont, a v ég, az em beriség ravatalánál vagyunk. A Nap kihűlt az Egyenlítő vidékét is jég borítja. Lucifer szerint az emberi
szellemnek semmi ereje a természet erőivel szemben, s primér szükségletek teljesen lekötik az energiát. E keserű tanulsággal
fejeződnek be az álomképek.
Ádám a gyötrő álomképek hatására az utolsó színben az akarat szabadságát akarja bizonyítani az ember történelmének
megszüntetésével: öngyilkos akar lenni. A természet (Éva bejelenti anyaságát) azonban legyőzi. Ádámot Éva híre letablózza, a
porba h ull. A b ekerítettség é s tehetetlenség érzése hatja át. M ég nem tud örülni az apaságnak, gyötrő kérdéseire választ kell
kapnia az Úrtól. Az első a lélek halhatatlanságának problémája, a második: haladás v agy k örforgás j ellemzi-e az em beri
történelmet, a h armadik: " Van-é jutalma a n emes k ebelnek?". A z Ú r azo nban b izonytalanságban h agyja. Á dám n egyedik
kérdésére: hogyan maradjon meg a helyes úton, az Úr kijelöli a szerepeket. Ádám, a férfi sorsa a folytonos küzdés.
Forrás: http://www.doksi.hu

11. Tétel
A XIX. század második felének magyar szép prózája
Jókai Mór és Mikszáth Kálmán

A középnemesség a századközéptől már nem képes a függetlenségi és polgárosodási küzdelmek élére állni. A kiegyezés és
főként 1875 után átalakul a társadalmi szerepe, élősködő életmódra kényszerül, a kialakuló dzsentri egyik alkotó eleme lesz.
Polgárságunk még csak alakulóban van, a polgári kultúra majd csak a Nyugat első nemzedékével lép elő, megőrizve például a
nemesi kultúra időtállónak bizonyuló hagyományait is.
A magyar epika a XIX. század közepére már megerősödött. Az első számottevő közönségsikereket még Kisfaludy Károly
novellái és Jósika Miklós regényei aratták a század első felében, de az epika széles olvasótáborát csak Jókai fogja
megteremteni.
Irodalmi életünk átütő fejlődése 1867 után még várat magára, egyedül a sajtó a kivétel. A nagyepika virágzásához a polgárság
széles l átóköre és t ársadalmi p erspektívája – és maga az erős polgárság is hiányzik. Jókai regényeinek hatalmas sikerét a
nemesi közelmúlt nosztalgikus megidézése okozza. A novellisztika, a v áltozatos, rövid prózai írások azonban a s zázad végére
azonban vezető szerephez jutnak irodalmunkban. Mikszáth az 7880-as év ek el ején r obban b e a t ót és a p alóc t émájú
novellákkal; regényei i s i nkább a nekdoták, epizódok lazább szerkezetű füzérei. A paraszti élet eszményített, idillikus,
nosztalgikus rajza nála már keveredni kezd a helyzetelemző ábrázolásokkal, balladás, tragikus, megjelenítésekkel. Életművének
jelentős része a publicisztika. Novellaíróink tehát Jókai és Mikszáth anekdotizmusán, zsánerrajzain növelődtek. Művészetükben
az érzelmesség vagy a naturalizmus, olykor a szecessziós dekorativitás is jelentkezik.

Jókai Mór: (1825-1904)

1825-ben született Komáromban
1841-46- Pápán majd Kecskeméten tanul, barátságot köt Petőfivel – jogot végez
1846- Hétköznapok (első regénye)
1847- az Életképek szerkesztője Pesten
1848- a Tízek Társaságának vezéralakja
házasságkötés Laborfalvi Rózával
1853-54- Egy magyar nábob
1454- a Vasárnapi Újság szerkesztője
1861-67- országgyűlési képviselő (határozati párti)
1863-82- A hon szerkesztője
1869- a kőszívű ember fiai
1870- Fekete gyémántok
1872- És mégis mozog a föld
1876- a Petőfi Társaság elnöke lesz
1893- Sárga rózsa
1894- műveinek százkötetes díszkiadása
1904- meghal

Az arany ember:
Jókai műveinek szellemét alapjaiban a liberalizmus és a határtalan optimizmus hatja át. A tevékeny akaratot segíti diadalra
csaknem minden írásában. Eszménykereső- és felmutató művészete az önkényuralom éveiben a nemzeti lelki támaszt nyújtott.
Legnépszerűbb regényeit a történelmi közelmúlt lélekmelegítő eseményeiről hőseiről alkotta. Az arany ember viszont a
jelenben j átszódik, és an nak l egérzékenyebb p ontját ér inti: az egyéni boldogság lehetőségeit vizsgálja a kapitalizálódó
társadalom valóságában. Főhőse most nem egy eszme megszállott harcosa, hanem vívódó, meghasonlásra kényszerülő ember.
Tímár Mi hály a s iker m inden k ellékét m egszerzi m agának, v alódi b oldogságát azo nban cs ak a t ársadalomból k ivonva, a
természet menedékében meghúzódó családi közösségben találja meg. A főszereplő a Jókainál megszokott, kivételes képességű,
abszolút főhős: Timár Mihály kiváló hajós, előrelátó és szerencsés üzletember, sikeres gazdálkodó. O lykor a v életlen is a
kezére j átszik; Krisztyán Tódor váratlan halála a biztos lelepleződéstől menti meg a feszültségek tetőpontján, sőt a halott
ruházata teszi lehetővé Timár számára az elvonulást Senki szigetére. Egyetlen ponton azonban megtörik Timár minden
próbálkozása, és ez: Tímea szerelme. Timár büntettlen bűnössége, a boldogság lehetőségeinek eljátszása elzárja előle Tímea
szerelmét. Senki szigetére azonban nem kell magával vinnie vétkeit. Amikor teljes énjét majd át tudja adni Noéminek. akkor
révbe érhet. Timár és Tímea érzelmi válságát J ókai finom lélekrajzzal jeleníti meg; a többi szereplő belső alkata egyszerűbb.
Noémi a szelíd jóság, természetes nőiesség megtestesítője, Athalie-t szélsőséges szenvedélyek fűtik, féktelen gyűlölködés
motiválja. Krisztyán Tódor a főhős elsőszámú ellenfele, maga a megtestesült gonoszság. A cselekmény több pontján tűnik fel,
nem csupán gátlástalan önzés vezérli, hanem politikai hatalmaknak is kiszolgálója. Jókai ebben a műben a lélek történéseire
koncentrál, T imár boldogságkeresése alkotja a cselekmény fővonalát. A romantikus cselekményvezetésben hatásos jelenetek,
kiélezett értékhelyzetek, fordulatok, megkapó költőiségű leírások, váratlan találkozások, tömegjelenetek, ritmusváltások
fordulnak elő. Stílusában is a hangulatváltások, kifejező előadásmód, ellentétezés érvényesül. A romantikus ábrázolómód
mellett írói eszköztárnak másik részét az an ekdotázás elemcsoportja alkotja: életkép, idill, adomák, a komáromi hétköznapok
életanyaga.
Regényei között négy alaptípust lehet kimutatni:
1. heroikus regény (A kőszívű ember fiai)
2. vallomásregény (Az arany ember)
Forrás: http://www.doksi.hu

3. kalandregény (Fekete gyémántok)

4. anekdotikus életképek (Egy magyar nábob)

Mikszáth Kálmán: (1847-1910)

1847-ben született Szklabonyán (Nógrád megye)
1866-tól- Budapesten 4 évig jogot tanul
1871- Balassagyarmaton szolgabírói esküdt lesz
1873- házasság (felesége Mauks Ilona) – újságíró Pesten
1875- válás (anyagi okokból)
1878- újságíró szegeden, sikeres
1881- Tót atyafiak – az év végén: A jó palócok
1882- a Petőfi Társaság tagja – megismételt házasság – a Pesti Hírlap munkatársa, országgyűlési karcolatok
1887-től kormánypárti (szabadelvű) képviselő
1894-95- Beszterce ostroma
1895- Szent Péter esernyője
1898- Új Zrínyiász
1900- Különös házasság
1906- A Sipsirica
1907- Jókai Mór élete és kora
1908- A Noszty fiú esete Tóth Marival
1910- A fekete város – negyvenéves írói jubileum, két hétre rá meghal

Beszterce ostroma:
A regény világában más szempontból az eszmék és a valóság ellentéte a fő téma. Mikszáth azt kutatja, hogy milyen szerepet
tölthetnek be a magasrendű eszmények a századforduló felé közeledő magyar társadalomban. Ezt azért is fel kell vetni, mert a
Beszterce ostroma tárgyi alapjául egy képviselőtárs (nevezetesen Pongrácz Károly) anekdotája szolgált Mikszáth számára. Az
író regénnyé kerekítette az érdekes történetet.
A r egényben P ongrácz I stván a n edeci v ár u ra k özépkori s zokások, t örvények er kölcsök s zerint él , a XIX. századi jelentől
érintetlenül. Az ő zárt világában a nemes érzelmek, az egyenesség, az elvszerűség, érvényesül – és a feudális jog is, a brutális
erőszak is. A mű döbbenetes végső mondanivalója azonban ebből a szempontból éppen az, hogy a különc úr konzervált világa
mindezzel együtt is magasabb rendű, mint a kinti erkölcsű zűrzavar. A külső valóságban a képmutatás, az önzés és törtetés, az
eszméknek anyagias és nyers érdekek szerinti felhasználása, megcsúfolása dívik. Pongrácz Istvánnak végül is vereséget kell
szenvednie, el kell tűnnie, de túlkapása ellenére is az igazi emberi nagyságutolsó képviselője távozik.
Pongrácz István irodalmi előképe Don Quijote. Nem véletlen, hogy a várúr a cselekmény során ajándékba kapja Cervantes
regényét. A magyar környezet elnézi Pongrácz István grófnak az anakronisztikus viselkedést, még statisztálnak is az ismerősök
és r okonok, eg yütt j átszanak a v árúrral. M ég l ényegesebb azo nban P ongrácz lelki történéseibe Apolka érkezése után
betekinteni. Az üde fiatalság, a természetes szépség mélyen megrendíti a nagyon érzékeny grófot. eddigi álomvilága mellé egy
elemi erejű vonzalom be sem vallott ábrándjai kerülnek. Mikszáth mesterien érezteti a szeretetvágy és kötelességtudat
küzdelmét, melyet a hős heroikus erőfeszítéssel leplez el mindenki elől, csaknem mindvégig. Apolka távozásakor azonban
megmutatkozik veszteségének nagysága: nélküle képtelen tovább élni, tovább játszani az életét.
A környező világban viszont merőben másféle erkölcsök működnek. Ilyen körülmények között az igazi emberi kapcsolat és
érzelem üdítő színfolt. Annak számít Pongrácz István eszeveszett ragaszkodása Apolkához, és az ő hálás vonzalma István
bácsihoz.
Sok melegséggel, mesélő derűvel, humorral, elkomorulásokkal, szatírával és tragikummal írja le Mikszáth a különc várúr
kiterebélyesített an ekdotáját. P ongrácz I stván l elki t ragédiáját r ajzolja m eg a l egnagyobb r észletességgel, a t öbbi f igurát és
epizódot vázlatos de találó tollvonásokkal írja le. Néhány szóval mesterien jellemez, rengeteg életbölcsességet villant fel.
A szerkezet a Mikszáthra jellemző módon épül fel: lassú hömpölygéssel, ezúttal két teljesen külön szálon indul el, majd az
összetalálkozás után drámaian felgyorsul, és nagy hatású, tanulságos végkifejlet zárja.
Forrás: http://www.doksi.hu

12. Tétel
Ady Endre (1877-1919)

Ady messiásként robbant be a magyar szellemi életbe. Költői világát a maga személyisége köré építette
fel. Ady kölotészete a századvég lírájából nőtt ki. E korszakban sorra jellentek meg a költészetet
megújítani szándékozó törekvések, és első köteteiben még Ady is az ő követőjükként indul. A döntő
lépést Ady a harmadik kötetével (az Új versekkel) tette meg, ekkor került a versvilág középpontjába
saját személyisége. Versei gazdag összefüggő jelképrendszert alkotnak. Lehet külön látomásszerű
tájversekről, szerelmes költeményekről, magyarság-versekről, háborúellenes költészetről, létharc-
versekről stb. beszélni Ady költészetét illetően, hiszen e nagy témák egy-egy nagy szimbólumcsoport
kapcsán jelennek meg. Költői nyelve egészen egyéni. Visszanyúlt a kuruc költészetig, az erdélyi írók
hagyományaihoz, sőt a Biblia ősi fogalomvilágához is. A versritmust is megújította, az ősi magyar
tagoló vers és a jambikus időmérték különös ötvözetét hozta létre. Költeményeit a köteteken belül
összefüggő ciklusokba rendezte. A Nyugat című folyóirat vezéralakjaként stílusszintézist teremtett.
Költészetében mindvégig meghatározó tényező a mítoszteremtő szimbolizmus.

Ars poetica és lírai önszemlélet

Ady nemcsak szép versek írója kívánt lenni, hanem egy új élet hírnöke, új Messiás is, aki a magyarságot
európai helyzetének kritikai önszemléletére akrata ráébreszteni. Úgy tört be a magyar életbe, olan gőgös
önérzettel, mint akinek eleve joga és kötelessége ítéletet mondani. Hangja csupa dacos ingerültség.
Büszkeséggel hirdette magáról: ő az igazi magyar, Góg és Magóg fia, ős Napkelet álmának
megvalósítója. Önmítoszában ott élt a tragikus küldetéstudat, a mártírságot is vállaló elhivatottság, de
azt is tudta magáról, hogy mint költő sem hasonlítható össze senki mással. Ennek a hitnek az alapja
éppen az volt, hogy átélte és művészi erővel fejezte ki a lét és a magyra lét minden fájdalmas korlátját,
bűnét problémáját.
Az új versek előhangja a cím nélküli Góg és Magóg fia vagyok én... kezdetű költemény (1905)lírai ars
poetica és programadás is egyben. Az első két versszak hasonló felépítésű: a kezdő sorok erőteljes
hangütésű kijelentéseit a záró sorok bizonytalanságot tartalmazó kérdésai követik, s már a költeméyn
első felében megteremtik a mű egészének egyre fokozódótragikus-elszánt kettősségét, feszítő ellentétét.
A kijelentő mondetok szimbólomai csaknem ugyanazt az érzést, élményt szuggerálják: a bezárt,
elátkozott, pusztulásra ítélt néphez való sorsszerű kötődést és a teljes azonosulást, az ősi múlt vállalását
s egyben a közösségből való kizártság tragikumát. A kérdőmondatok tétova, engedélyt kérő félelmében
egyenlőre csak a hazatalálás, a hazatérés nosztalgiája szólal meg, de belevegyül ebbe már valamiféle
messiási küldetéstudat, a megváltásnak, a bezártság feltörésének bizonytalan reménysége is. Góg és
Magóg népe az ércfalakkal körülzárt, pusztulásra ítélt, az élettől elrekesztett "keleti" magyarsággal
azonos, s a versben megszólaló hangsúlyozza népével való sorosközösségét, különösen az első sorok
végére helyezett nyomatékosított névmással: "vagyok én", "jöttem én". Kívülről döngeti a kaput, falat,
hogy bebocsássák, hogy elsírhasa népe sorsát. Ezért kíván betörni nyugatról új időknek új dalaival.
Szembekerül az első két versszakban a "hiába" és a "mégis": a küldetés hiábavaló reménytelensége, de
az ebbe beletörődni nem tudó, nem akaró szembeszegülés daca. Az ellentétek lendítik tovább a
költeményt, s a belső feszültség a régi magyar történelemből vett szimbólumok révén még inkább
elmélyül és kibontakozik. Góg és Magóg lázadó pogány fiát, "az új, az énekes Vazult" eltiporni akaró
durva erőszakkal, az új dalokat elátkozó Pusztaszerrel, vagyis a jelen minden haladását gátló hatalmával
azonosul. Ezzel a hatalommal száll szembe a lírai én elszántsága. A negyedik versszakban megszólala
lázadó eltökéltség, mely nem engedi eltiporni, elhallgattatni magát. A hallmozott állapothatározókban
kifejezett, vállalt szenvedés és a kétely ellenére is diadalmasan, jövendölészsreűen csendül meg az
utolsó sorban a remény: az új szárnyakon szálló dal végül mégis győztes, új és magyar lesz. A
költemény egyik kulcsszava a hatszor ismétlődő "új" szó. A vers egéyz jelképrendszeréből kiderül,
hogy a költő a nemzeti múlt vállalása mellett érvel, s a jövő fejlődését összekapcslja a múlttal.
Kulcsszóként négyszer fordul elő a "mégis" szó is. Az elhivatottság tudata és a reénytelenségnek
kettőssége alapvető élménye lett a költőnek: a hangsúly a későbbiekben hol az egyikre, hol a másikra
esik.
A hiábavalóság élménye és ennek ellenére a mártíriumot mégis vállaló elszántság szólal meg A magyar
Messiások (1907) című költeményében. A ynolcsoros versből árada afájdalom: a költő átérzi a magyar
Messiások tragédiáját. Ezt a tragikus elbukást fokozza akétszer előforduló ezerszer számhatározó erős
túlzása, a szóismétlésekból fakadó rímek fáradt egyhangúsága. A második strófa sem hoz feloldást;
nemcsak megokolja, hanem el is mélyíti a reméyntelenségetés a céltalanságot: a megváltófdás vágyát
hangsúlyozó üdv szót rögtön a nincs követi, a tevéssel pedig a semmi kapcsolódik egybe. A magyar
Messiások sorsa a meddő áldozat, a magyar sivatag halálra ítél minden megváltási szándékot. A
Forrás: http://www.doksi.hu

szomórúság méllyén azonban fölfedezhető a konok mégis-morál: a bukások ellenére a magyar

Messiások újra meg újra, ezerszer is vállalják megválltást ígérő küldetésüket. A stófák végi ráütő rímek
poétikailag húzzák alá ezt a meg nem hátráló bátorságot.
Az Új versek legelső költeményének önérzetes, profetikus hangjára rímel a kötet záródrabjának, az Új
vizeken járok (1905) címűnek művészi öntudata. Önmagával szemben a legmagasabb igényt állítja fel.
Élete nagyszerűségének és sosrsszerűségének érzése szólal meg itt is, mint oly sok költeményben. A
művészlét együtt jár a meg enm értettség árvságával, az otthontalansággal, a tragikus elhagyatotsággal.
Átokvertnek érezte magát, mert érzékenységével, lelkének finom rezdüléseivel messze kiemelkedett
kicsinyes, szürke, hérköznapi környezetéből.
A művész-magány, a próféta-magány nagy verse az Illés szekerén (1908) című kötet előhangja. Az
ótestamentumi történetet használta fel aköltő a vers jelképrendszerében: Illés prófétát élete végén tüzes
szekér ragadta az égbe. A művészek, a próféták érzékeny, kivételes, kiválasztott lelkek: sorsuk
felemelően szép, de egsban tragikus is. Sorsuk szép, hizsen a tüzes szekerek kiragadják őket a
hétköznapi lét földhözkötötségéből. A Illés-nép Ég felé rohan, izgató, különös szépségek felé, de útjuk
mégsem vezet fel az Égbe, nem lesz osztályrészük a boldog megérkezés.
Ebből a léthelyzetből sírt fel a Szeretném, ha szeretnének (1909) bevezető verse. A megírás alkalmát a
művész kitárulkozni vágyó meg nem értettsége szolgáltatta ugyan, de a költeméyn nem csupán egyetlen
ember magányáról beszél, az általános emberi elhagyatottság, az elidegenedés is hangot kap benne. Az
első versszak tagadásaiban még érezhetjük az elkülönülés arisztokratikus gőgjét, a második szakaszban
is ott van a megközelíthatettlenség büszke kevélysége, noha nem egyedül a lírai alanyra vonatkoznak
csupán a halmozott állítmányok: minden ember "fenség, észak-fok, totok, idegenség, lidésrces messze
fény" mások elszigetelt megánya azonban nem tudja elhinteni az egyén tragikus árvaságát, s a
költeméyn második felében, a "de" kötőszó után felzokog a panasz jajjszava, s halk sóhajként
hangzanak el a mohó szeretetvágy óhajtó mondatai.
A vers jellegzetes alakzataként a strófákat záró sorismétlések tűnnek fel legelőször. Ezek az első két
szakaszban még kemény határozottságot fejeznek ki a duplázással az utolsó kettőben inkább merengő
tűnődéssel, halk ellágyulással telnek meg. Az indító versszak (senki) szavára sz utolsó egység (valakije)
felel: a másoktól való rideg elzárkózottságot a valakihez való tartozás örök emberi vágyakozása váltja
fel. Külön is figyelemre méltó a szöveg dísztelen puritánsága, mely az őszinteség, a keresetlenség
illúzióját kelti fel. A rímek felét az azonos toldalékolás monotóniája csendíti össze, a másik felének
alapja a szóismétlés. Alkalmi versként született meg a költőnek ez az alkotása: 1909. június 20-án
Nagyváradon az újmagyrfestők kiállításán olvasta fel. A felolvasást döbbenetes csend fogadta.

A magyar Ugar víziói

Korszaknyitó kötetének versei mind arról vallanak, hogy Ady művészi törkvésekben és életformában
messze szakadt már a feudális maradványokkal terhelt falusi Mo.-tól. Egy újfajta, kritikai jellegű
nemzetszemléletet, hazaszeretetet tudatosított, amelyben egyszerre adott volt a szeretet gyöngéd és a
bírálat indulatos érzése ugyan úgy, mint Berzsenyi, Kölcsei, Vörösmarty vagy Petőfi verseiven. Harca a
szellem harca volt a szellem ellenes, tompa korlátoltsággal szemben.
Ez a keserű, támadó, nemeztostorozó indulat fejezősött kia az Új versek legfontosabb, a többit maga
köré szervező ciklusában, A magyar Ugaron-ban. A költő szemében a táj elátkozott föld, ahol minden
és mndenki pusztulásra ítéltetett. A ciklus címadó verse (1905) nem "tájleírás", a szimbólumba átváltó
metafórák sora nem egy vizuálisan elképzelhető konkrét tájat abrázol, sokkal inkább belső látásunkat
ragadja meg riasztó látomásként. Feszítő, cselekvésre izgató ellentétek található a költeményben: az
elvadult táj, a vad mező szemben áll az ős, buja, szűzi földel, a szent humusszal: a szépséget jellképező
illatával szerelmesen bódító virággal prdig a dudva, a muhar, a z égig nyúló giz-gazok, a vad indák
kerülnek szembe. A képek és a jelzők egyrészt a negy lehetőségekre, a föld gazdag termékenységére
utalnak, másrászt az elkeserítően kopár valóság, az eldurvult, műveletlen világ leverő élményét fejezik
ki. A versnek lefelémenő, aláhulló kompozíciója van. Az 1-2. versszakban még az egyes szám első
személy, a lírai alany, az ébresztő, felfedező szándék az aktív, a cselekvő (gázolok, ismerem, lehajlok).
Ezt jelzi a szépséget, a kultúrát, a világot számonkérő hetyke, még megabiztos felkiáltó kérdés is. A 3-
4. versszakban már az Ugar válik cselevővé: az indarengeteg megmozdul, gyűrűzni kezd. A föld alvó
lelkét ébresztgető virágot kereső s a régmúlt szépségeket idéző hős tehetetlen, béna rab lesz az indák
fojtogató gyűrűjében. A hallmozott alany indít (a dudva, a muhar, a gaz), s a fokozásos igesor (lehúz,
altat, befed) a vad mező végső győzelmét fejezi ki: az ugar-léttel szemben a virág-létre vágyó lírai én
sorsa az aláhullás, az züllés, a közösnségességben való elveszés. A süket csöndben akacagó szél
irónikusan kíséri a nagyratörő szándékok, merész álmok elbukását. A (művész), a szellemi-leki életet
élő érzékeny ember helyzete, az albatrosz-sors a ciklus többi versének is a közös témája. A szó
Forrás: http://www.doksi.hu

megszokott értelmében nem politikai költemények ezek. Mindegyikben hangot kapa tiltakozó keserűség
s a tehetettlenségből fakadó fogcsikorgató düh.
A művész tragédiájáról szól A Hortobágy poétája (1905) című költemény is. Az ellentétekre épülő
szerkesztésmód uralkodik itt is: a szimbolikus jelentésű művész-portré s a durva környetet kontrasztja.
A Kezdő ellentét a vers során fokozódva tér vissza, egyre inkább kiteljesedik. A művész rejtett belső
életének rajzát felerősítik a vissza-vissza térő számneves túlzások (sok-sok, százszor, ezerszer) s a
halmozások. Az első versszakban már ott rejlik az elkerülhetettlen bukás. A taszító érzelmi töltésű
"csorda" szó puszta hangalakjában is és az ironikusan emlegetett (híres) magyar Hortobágy sejteti a
vállalkozás lehetetlenségét: itt nincs szükség ilyen emberre. A csorda és a csorda-népek csak állati
vegetációra képesek, a szívből nőtt szépség virág-voltát észre sem veszik: nem elpusztítják hanem
(lelegelik). Tragikussá színezi az ellentétet az önálósult két rímszó lelkét – lelegelték: a lélek szavára
rímként az állati durvaság válaszol. A művészet itt megsemmisül, senki sem tart rá igényt: a szent
dalnok választékos szókapcsolata utal az elvetélt elsikkadt lehetőségekre. A szemlélődő lírai hős
cselekvővé válik, ez a scelekvés azonban a társakhoz és a környezethez való hasonulás: eltemeti a nótát,
káromkodik vagy fütyörészik. Beteljesedett a művész-tragédia: a szépség, adal elveszetta káromkodó,
durva műveletlenségben. A Hortobágynak nem lehet poétája, illetve a poétasors itt az elnémulás.
A magyar Ugaron ciklust a kötetben közvetlenül A daloló Párizs versei követik: kiélezett kontraszt
teremtődött így a szellemtelen, művészetellenes sivatag és a tűnékeny, messzi szépségek álmát
megvalósító, daloló Párizs között. Az 1906-os második párizsi utazás már nem (tanulmányút) volt,
hanem egyértelműen emigráció. A megérkezés üzenetét hozzta haza Párizs, az én Bakonyom (1906)
című verse. A nyomasztó fenyegetettségtől szabadulva megpihent Párizs szívén, az ember-sűrűs gigászi
vadonban, de a költemény még őrzi azt a belső riadalmat, hogy "bűnét": a "lelkét", "messze látását",
"hittszegését" megtorolhatja "pandúr-hada a szájas Dunának".

Léda versek
Ady életformájában, szerelmi ügyeiben is más értékrendhez igazodott, mint az emberek töbsége. A
polgárokat riasztó feltűnésvágy, az ún. perdita kultusz, Dosztojevszkij halhatatlan szánalmának
félremagyarázása vola a forrása Az én menyasszonyom (1900) című versének. Ezt jóval Lédával való
megismerkedése előtt írta Nagyváradon. Kesztyűt dobott azoknak az arcába, akiket megbotránkoztatott
a táncosnővel veló viszonya, s provokáló daccal csttant fel a vers indításában a legfőbb gondolat:
Mit bánom én, ha utcasarkokrongya,
De elkísérjen egésza síromba
Szokatlan hang volt ez a magyar lírában a múltban a magyar szerelmi költészetből hiányzott az
érzékiség, az érszéki forróság. A nagy szenvedély s az áhitaos életvágy szólalt meg a Léda-
zsoltárokban. Valódi szerelem fűzte az asszonyhoz. Léda fétjes asszony volt, ráadásul zsidó nő, idősebb
is a költönél. Léda is, Ady is túl sokat, mindent várt ettől a felfokozott érzéstől. Ilyen lobogással csak
álmodni lehet, való életet élni nem. A csalódás rövidesen diszharmónikussá változtatta a kezdetben
lázadó, ünnepi érzést, s napirenden voltak közöttük a súrlódások, féltékenykedések, perpetvarok.
Elválások és egymásratalálások sorozata volt ez a szerelem. Így lett ez a viszony mindketőjük számára
egyszerre üdvösség és kín, öröm és gyötrelem; olyan érzés, mely nem boldogságot ad, hanem izgalmat,
olyan szüntelen feszültséget, melyből költeméynei táplálkoztak. Szerelmükbe a hiányérzet fészkelte be
magát, állandó kísérője lett a hiábavalóság tudata s a halál hangulat. Nincs az örömnek egyetlen tiszta
hangja ebben az érzelemben, s így a szerelem minden mozzanata bús, tragikus színt kap, mintha a
szerelmesek mögött mindig ott állana a halál. Bonyolult, sok szálból összeszőtt, ellentmondásos és
vígasztalan érzelem volt az övéké, de egyben megrendítő.
A diszharmonikus szerelem fő motívomai jelennek meg a Héja-nász az avaron (1905) című
költeményben. Nem boldogságot, búfelejtő idilt sugallnak a jelképek, hanem vergődő nyugtalanságot,
örökös mozgást, gyötrelmes fájdalmat és céltalanságot. A szerelmesek szimbóluma a ragadozó héjapár;
a nász: dúló csókos ütközet, egymás húsába tépés. Bántó, kellemetlen hanghatások kísérik aszerelmi
vágyat: víjjogás, sírás, csattogás. A második strófa bizonyítja, hogy nem csupán két meghatározott
ember sajátos kapcsolatásról van szó, hanem a szerelmi érzésről általában, mindenfajta szerelem közös
sorsáról. Ezt a diszhamónikus érzést tükrözi a külső forma is: a strofák páros rímű sorait egy-egy
visszhangtalan, elárvult, rímtelen sor követi. A szerelem útja a Nyárból az Őszbe tart: a boldogságból a
boldogtalanságba, az ifjúságból az öregségbe. S ez az út egyre gyorsul; ezt fejezi ki a mozgást jelentő
igék cselekvésének fokozása: útra kelünk – megyünk – szállunk – űzve szállunk. A gyorsuó rohanás
vége a megállás "valahol az Őszben", a lehullás "az őszi avaron", vagyis a halál, a pusztulás.
Céltalanná, hiábavalóvá lett tehát a korábbi mozgás: a héjanász az őszi, élettelen avaron ér véget.
Baljós, szomorú hangulat uralkodik a két évvel később keletkezett Lédával a bálban (1907) című
versében is. Sejtelems vízió fejezi ki a boldogtalanságot, az ifjúság és a szerelem elmúlásának
Forrás: http://www.doksi.hu

tragikumát. Két féle szerelem ellentétére épül a költemény. Az egyik oldalon ott áll a "víg terem" a
maga harmóniájával, tavaszi-nyári színeivel és hangulatával, a szerelemnek még örülni tudó gyanútlan
mátkapárjaival. A fiatalok boldogságával szemben megjelenik a testet öltött boldogtalanság. A forró
örömöt a téli szél hidege űzi el, a fényen és a vígságon győz a feketeség, a szomorúság. A fiatalok sírva,
dideregve rebbenek szét: a fenyegető elmúlás állt eléjük a táncoló halott szerlmesekben. A vers azt
érzékelteti, sejteti: nincsigazi öröm, nincs megváltást jelentő szerelem, a boldogság mögött ott lappang
könyörtelenül a boldogtalanság. Minden szerelem rejtett ellentmondása: az egyesülés vágy és a teljes
eggyé válás lehetetlensége, a vonzás és a taszítás kettőssége jelenik meg a léda versek csaknem
mindegyikében. Az Örök harc és nász (1906) is a "várlak, kívánlak" s az "űzlek, gyűlöllek"
paradoxonát méllyíti el. De minden meghasonlottság, diszharmónia ellenére a Léda-szoltárok hírdetik a
társ utáni vágyat a menekülést valaki máshoz.
A Léda regénynek többszöri szakítási próbálkozás után végül is az Elbocsátó szép üzenet kegytlensége
vetett véget 1912-ben. A szerelmes évek során Ady fölébe nőtt a lassan öregedni kezdő nőneks most
hallhatatlanságának gőgős magasából küldte szavainak halálos ütéseit Lédának. Leszed róla minden
díszt, mint egykor rárakott, s kíméletlenül kimondja, hogy szerelme már rég nem volt igaz, már régóta
csak neki címezte az ékes Léda-zsoltárokat, a versek csupán kegyes csalásként szóltak hozzá. Ez az
igaztalan költemény nemcsak egy asszony megtagadása, hanem az egész szerelemé is. Több korábbi
versben is szó van arról, hogy minden nőben csak önmagát szerette, de most nyíltan odaveti: az ő
szerelme "magam imádó önmagam imája".

A hiányérzet versei
Ady nemcsak a megbotránkoztató szerelem merészségét vállalta, hanem azt is, amit mások nem mertek
kimondani: a vér mellet az élet másik nagy mozgató ereja az arany, a pénz. Ady küzdve s elszántan
kereste az emberhez méltó, tartalmas életet, de szembe kellet néznie azzal a lehetősséggel is, hogy a
huszadikszázadi ember számára már nincsenek meg a megnyugvást és biztonságot adó, kikezdhetetlen
értékek. Erről vall rövidségében díyztelen tömörségében is egyik legnagyobb bölcseleti költeménye, a
Kocsi-út az ájszakában, 1909.augusztus 10. táján íródott. Az életrajz ismeretében lelhetünk mögötte
akár valóságos élményt is: Nagykárolyból akéső éjszakai órákban indult haza Mindszentre zörgő rossz
parasztszekéren. A fogyó hold ekkor valóban csonka volt, a táj elhagyatottan hallgatott, de a vers
világában mindez jelképes értelmet kap, egy képzeletbeli, lelki tájat jelenít meg a költő.
Szándékoltan visszafogott, puritán a költemény szövege. A legfeltűnőbb poétikai kellék itt is a
sorismétlés: mindegyik strófában két rövidebb (7 szótagos), sor fog közre két hosszabb (9 szótagos)
verssort. Az ölelkező rímrendzsreben a két szélső a megismételt szó miatt tiszta rím, a két középső
viszont művészi már-már virtuóz asszonánc. A vers a lírai én monológja. Az egyes szám első
szemlyben megszólaló alany az első és a harmadik versszakban jelenik meg, a másodikban csupán a
tények leltározása található. Csodálkozást, borrzongást kiváltó felismerések szólalnak meg az első
strófa lehelkított falkiáltó mondataiban. A különösség elsősorban nem az állítmányokban kifejezett
megállapításokban, hanem ezek mértékében rejlik, a Hold csonkább, mint máskor, az éjszakai táj jóval
elhagyatottabb, a szomorúság is lehangolóbb. Az első szakaszban még szorongó levertség uralkodik: az
egyén hangulata a lélekből árad. A sötétséghez a pusztaság, a kietlenség fázó érzése, illetve a teljes
csend riadalma kapcsolódik. Az első versszak kísérteties, félelmet keltő idegensége a továbbiakban
általánossá válik: a Hold csonkasága az egész világmindenségra rányomja bélyegét. Összetörten,
szétesette, darabokban hever már minden. A harmadik stófában már a lélek jajjkiáltásaként hallatszik az
eléőző sorokban kifejezett megrendűltség. A félig mély csöndből és félig lármábó összetevődő
panaszos "jaj" szó kíséri az életből kifelé futó "rossz szekeret", mely a halál felé viszi kétségbeesett
utasát. A költemény a huszadik szászadi embernek azt az alapvető élményét sugallja, hogy minden érték
és igazság bizonytalan, lehetetlen a beteljesülés, a boldogság elérhetetlen.

Halál versek
A halál, a halálvágy, az elmúlás nosztalgiája, a francia szimbolizmus a századvégi magyar líra e
jellegzetes témája korán megjelent Ady költészetében is, a Vér és arany kötetben már önálló ciklust is
kapott (A Halál rokona). A Léda-versek álandó kísérője lett a halál.
A végzetes testi betegség riadalma gyakran úrrá lett a költőn, s ilyenkor előtérbe nyomult a halál
gondolta. Elgondolni sem lehet egészségtelenebb, a test és lélek energiáját jobban pusztító életmódot,
mint amit Ady folytatott. Ahogy ő élt az nem volt más mint lassú öngyilkosság. Ezt maga is tudta, s
állandóan lehangolt, rosszkedvű volt.
A Halál rokona (1907) című vers strófáiban makacsulismétlődik a "szeretem" szó, mintha valami
szerelmi vallomás lenne. Visszájára fordul az élet megszokott értékrendje: a szent Halál szemszögéből
az tűnt,fel szépnek, vonzónak, szeretetre méltónak, ami a közfelfogásban szánandó, ijesztő és szomorú.
Forrás: http://www.doksi.hu

14. TÉTEL
Babits Mihály (1883-1941)

Babits Mihály a magyar irodalom egyik legsokoldalúbb jelensége. Költő, műfordító, regény-és es széíró. A h úszas év ek
második felétől a Nyugatnak a szerkesztője, és mint a Baumgarten-alapítvány kurátora az irodalmi közélet szervezője is. Mind
alkotásaiban, mind közéleti szerepében rendkívüli igényesség vezette, ami tulajdonképpen családi örökség is volt.
Szekszárdon a Dunántúlon született. Család, szülőföld, nevelők együttesen formálták hagyománytisztelővé. Magyar-latin
szakos tanári diplomát szerzett a budapesti bölcsészkaron, de közben görögül, németül, franciául, később olaszul is tanult.
Gondolkodására, világlátására az antikvitás és a k ereszténység mellett l eginkább K ant, N ietzsche és B ergson h atottak. N agy
művében az 1936-ban megjelent Az európai i rodalom t örténetében an nak ö sszefoglalására v állalkozott, am it k özös eu rópai
hagyománynak tartott. Elsősorban olyan műveket akart fordítás révén beemelni irodalmunkba, amelyeket az európai
szellemiség szempontjából meghatározó jelentőségűnek érzett. Legkiemelkedőbb műfordítói teljesítménye Dante Isteni
színjátékának átültetése. Jelentősek drámafordításai is. Regényei közül a lélektan, különösen a tudathasadás iránti érdeklődését
tükröző Gólyakalifa, az önéletrajzi ihletésű Halálfiai és az elégikus hangvételű lélekrajzi kisregénye, Tímár Virgil fia a
legjelentősebbek. Költőként először 1908-ban A Holnap című antológiában jelentkezett. Verseire felfigyelt Osvát Ernő, a
Nyugat szerkesztője, s ettől kezdve költőként és értekezőként rendszeresen szerepeltette a folyóiratában.
Első önálló kötete, a Levelek Írisz koszorújából 1909-ben j elent m eg. 1 911-ben ú jabb k ötettel j elentkezett H erceg, h átha
megjön a tél is. Ez évben ért véget a költő vidéki elszigeteltsége. Pest közelsége lehetővé tette, h ogy b ekapcsolódjon az
irodalmi és tudományos közéletbe, a felgyorsuló politikai események pedig lírai válaszadásra késztetik. Az 1916-ban megjelent
harmadik kötete, a Recitatív már jelzi, hogy a politikai események is hatnak költészetére. Ebben a kötetben jelent meg az 1912-
es m unkástüntetésre r eagáló m editatív v erse, a Máj us h uszonhárom R ákospalotán. A h áború u tán megsokasodnak politikai
tartalmú versei. Háborúellenes verseiért (Húsvét előtt, Fortissimo) a hivatalos politika részéről megtorlást kellet elviselnie.
A kultúrát mindenki számára egyformán hozzáférhetővé akarta tenni, emiatt népszerűségében tevékenyen részt vállalt, de az
erőszaktól idegenkedett. A tanácsköztársaság idején visszavonult a közélettől. A bukás után mégis meghurcolták. Személyes
üldöztetésénél is mélyebben érintette azonban az ország kétségbeejtő helyzete. Mélységes, de minden szélsőséges
nacionalizmustól mentes hazaszeretetét tükrözi a Hazám! című vers. A vers az 1925-ös kötetben , a Sziget és tengerben jelent
meg. Az 1934-ben megjelent Versenyt az esztendőkkel kötet nagy verseiben már megfogalmazódik Babits hite.
1937-ben jelent meg utolsó verseskötete, a Babits Mihály összes versei. A még ezután írt nagy mű, a Jónás könyve, s az ehhez
később (1939) hozzáfűzött Jónás imája, valamint a halál utáni kiadott posztumusz kötete bizonyítja, hogy szinte élete utolsó
percéig alkotott.
1941-ben bekövetkezett halálával egyszersmind a Nyugat korszaka is véget ért.

Babits költészetének első szakasza

Babits, amint ezt első kötete (Levelek Írisz koszorújából) mutatja t árgyiasabb k öltészetet ak art t eremteni, eg yúttal b ölcseleti
igénnyel lépet fel. A versek a kötetben nem keletkezésük ideje szerint következnek egymás után, hanem mintegy a szerző
szellemi életének útját követik. A kötet élén az alkaioszi óda, az In Horatium áll. Ebben a költő merészen szembeszáll a
horatiusi „arany k özépszerrel” és a „soha meg nem elégedést”, az örökös megújulás v ágyát hirdeti. Testvérversében (Óda a
Bűnhöz) még merészebb hangot üt meg. A lázadás erkölcsét hirdeti: o storozza a k ispolgári j ellemtorzulásokat é s la ntját a
fennálló renddel ellentétes „bűnöknek” ajánlja.
A nyitó versek ellenpólusaként a kötetet egy, a művészi megújulás vágyát sugalló szonett: A lírikus epilógja zárja. Babitsnak ez
az egyik legkorábban közreadott verse a lírikus általános léthelyzetét fogalmazza meg: „Csak én bírok versemnek hőse lenni”.
Babits s zerint az em beri én ö nmagában k eresztül l átja a v ilágot, ö nmegismerésre v iszont azért nem képes maradéktalanul,
mivel saját magát nem tudja kívülről szemlélni.
Babitsot 1908 -ban Fogarasra helyezik tanárnak. Itt írt verseinek jelentős része második kötetében jelent meg. A kötet nyitó
verse: Ballada Írisz fátyoláról formai újítást mutat. A ballada itt ajánlással záródó hármas strófaegyüttest jelent. Az ajánlás első
sora: „Herceg! hátha megjön a t él is”. Eredetileg Babits a K lasszikus álmok címet szánta a kötetnek. Ez a cím azokra a görög
tárgyú versekre utal, amelyekben B abits ú j, az i mpresszionizmust m eghaladó p oétikát al akított k i. E gyetemes lírát a kart
teremteni, s ennek érdekében fordult ösztönzésért a klasszikus ókorhoz. Legtöbbször a d ionüszoszi szenvedélynek, valamelyik
tragikus küzdelemnek utójátéka fogalmazódik meg ezek ben a versekben. Ilyen vers a Danadiák i s. A v ers ar ra p élda, h ogy
Babits a görög hagyományt díszítőelemként alkalmazza. A vers igazi hatását a hangzásával éri el, s a benne szereplő görög
szavaknak is hangalakjuk különössége, zeneisége folytán van jelentőségük a szövegben. 1909-ben keletkezett az Esti kérdés. A
vers tizenhét sornyi látomásos nyitány után, az olykor határozószóval kezdődő részben a bergsoni önkéntelen emlékezésnek
megfelelően időrend nélkül kapcsol egymáshoz konkrét térre és önéletrajzi eseményekre utaló különböző életszakaszokat. A
sebes képváltással föl-fölvillanó életút rajzolatai kérdésekbe torkollanak. A kérdésekre azonban a válasz is csak kérdés lesz.
Főleg az életlendület és a teremtő képzelet elve jelentett szinte kiapadhatatlan ihletforrást Babits számára. Így például az
életlendületet te stesíti meg a Cigánydalban a korlátozatlan szabadság szimbólumává növő lírai hős. A teremtő képzelet az
ember tragikus kötöttségein, a tér problémáin is győzedelmeskedni képes – hirdeti a Bolyai című vers.

Babits költészete a két világháború között

A Trianont követő időszak első kötete, az 1925-ben megjelent Sziget és tenger tartalmi és formai szempontból is új korszakot
jelentett Babits lírájában. A kötet tartalmi újdonsága a magánlírában a hitvesi szerelem, a közéletiben pedig a fennálló renddel
szembeni el égedetlenségmegszólaltatása. A h ázasság r évén k ialakult b iztonságot ad ó élethelyzetre utal a kötet címében
szereplő sziget, mint a lehetséges pozitív értékek szimbóluma. A tenger ezzel szemben csupa negatívum. Vissza lehetne vonulni
a védelmet nyújtó szigetre, de az „nem elég magas” ahhoz, hogy az érzékeny lélek elől elrejtse a nemzet, az emberiség
Forrás: http://www.doksi.hu

szenvedéseit (A sziget nem elég magas). Nem hallgathatja el, hogy kétségbeejtőnek látja a nemzet sorsát. A közélet torzulásaira
először a Petőfi-centenárium kapcsán figyelt fel annyira, hogy verssel tiltakozik ellene. Tiltakozó verse, a Petőfi koszorúi 1923.
január 1-jén jelentek meg a Nyugatban.
Szekszárdon szülőházában írja meg hazaszeretetének egyik legszebb versét Hazám! címmel. A két részből építkező vers a költő
lelkének szárnyalása a szülőháztól a városon, országon Európán, a világmindenségen át vissza a házhoz.
A húszas évek közepétől egyre többször kap hangot Babits költészetében az önvizsgálat. 1929-ben megjelent kötet: Az istenek
halnak, az em ber él , a k özélettel annak problémáival foglalkozó alkotónak mutatja a költőt. Olyannak akit még akkor is
foglalkoztat a közélet, amikor látszólag visszavonult tőle. Hagyományőrzése nem politikai állásfoglalás, hanem az erkölcs
oltalmazása egy etikátlan környezetben. Az alkotói felelősség a baljós jövővel terhes világ szorongást, megnevezhetetlen
félelmet vált ki belőle. A maga és a kor válsághangulatát a természeti környezet részleteinek szimbólummá nagyításával fejezi
ki. A szimbólumversekkel p árhuzamosan m egszaporodnak önszemléleti költeményei. Közülük is kiemelkedik az ars poetica
jellegű, költői fejlődését végigkísérő verse, a Cigány siralomházban.
Az 1934-ben megjelent Versenyt az esztendőkkel kötetben még inkább kiteljesedik a küldetéses költő magatartása. Már a kötet
nyitó verse, a Mint a kutya a silány házban felvillantja zárlatában a prófétaszerepben való hitet.
A Holt próféta a hegyen lírai hőse kesergő, mord Jeremiásként pörlekedik, a Mint különös hírmondó pedig látszólagos
köznapisággal l ep m eg. A v ers v alójában a t ermészet ö rök k örforgásának cs odáját h irdeti. A v ers l ehetséges f olytatásaként
értelmezhetjük a költő öngyötrő lelkiismeretvizsgálatának megjelenítését a Csak posta voltál című önmegszólító verset. Az
önmagát megszólító költő kérdéseket tesz fel magának.
1937 szeptemberében jelent meg verseinek gyűjteményes kiadása, a Babits Mihály összes versei, benne tizennyolc új verssel.
Ezek, a költő életében még megjelent utolsó versek, költői erejének teljességében mutatják meg a halálra, éspedig a már nagyon
közeli halálra készülő költőt.
A meglódult naptár, Babits lelki és művészi nagyságának egyik legszebb megnyilatkozása. Az öt tagversből álló
kompozícióban az ember múlandóságának élménye a külső világra, az egyre gyorsabban változó évszakokra vetítve jelenik
meg. A filmszerűen, merész vágásokkal felvillantott természeti képek, a környezet finom rajza mögött elsősorban az első és
utolsó versszak „Jaj” felkiáltásában szól ki a halállal szembenéző lírai én. Ez a „Jaj” visszhangzik a középkori haláltánc
hangnemét idézve a kötet, és egyben a lírai életmű egyik legtökéletesebb verse, az Ősz és tavasz között refrénjében is. A halálra
való készülés másik nagy verse, a Balázsolás a kétes kimenetelűnek ígérkező műtét légkörében született. Még a műtété előtt
érlelődött Babitsban a Jónás könyvének terve. Megírására az operáció után került sor. Babits ebben a művében még egyszer
hitet tesz az európai kulturális hagyomány mellett. 1939-ben fűzte a műhöz a Jónás imáját, mint utolsó fohászt a végső búcsú
előtt.
Forrás: http://www.doksi.hu

15. Tétel
Kosztolányi Dezső (1885-1936)

A Nyugat első nemzedékének kiemelkedő tagja. Az irodalom a versek tudományának szakembere,

minden nyelvi dolgok tudója. Újságíró lett, bár tanárnak készült, de mindenek előtt író-költő. Bár első
kötete Négy fal között 1907-ben j elent meg. Az 1 910-es A szegény kisgyermek p anaszai a szabadkai
gyermekkor felsejlő hangulatai a felnőtt ember szorongásait rögzítik. A félénk és ideges kisgyermek
hallucinációit, s zínes v ízióit, a v ilág titk aival v aló ta lálkozását ö rökítik meg a költemények. Ezzel a
könyvel a költő megtette az első lépést az impresszionizmustól az expresszionizmus felé azáltal, hogy a
versfüzért p illanatnyi b enyomások r ögzítése h elyett eg ységes v iláglátásnak rendelete alá. A szegény
kisgyermek p anaszai a m agyar irodalom legegységesebb világképű és hangnemű versesköteteinek
egyike. A formában Kosztolányi szereti a játékost. A rím és ritmus ebben a költészetben nagyon fontos.

A líra
Elsődleges témájuk az egyén, az én világa, a belső lelki világ: az én válasza a valóság bizonyos
kihívására. A lírikus nem világot jeleníti meg műveiben, hanem önmagát. A lírai költemény
legtöbbször verses monológ. A lírai formák általában a rövid műfajok körébe tartoznak, és
szükségszerűen nagyobb tömörséggel, sűrítéssel tükrözik az emberi-társadalmi lényeget, az em ber és a
valóság viszonyát. A modern lírai alkotások zöme a hagyományos műfajok körébe nem sorolható, bár
tematikai, hangnembeli vagy formai sajátosságaik sokszor hasonlóságot mutatnak e műfaji
előzményekkel.

Esti Kornél
Kosztolányi szépprózájában sajátos színt j elentenek az ú n. E sti-novellák. Ezeknek darabjai a műfaj
különböző változatait képviselik, s csupán egyetlen közös elemük van: Esti Kornél. Esti Kornél
rejtélyes, talányos al ak. S zoros k öze v an az í róhoz, t etteit, g ondolatait azo nban m égsem s zabad
Kosztolányin számon kérni.
Nagy időt fognak át a novellák: a legkorábbi 1925-ből való, a legkésőbbiek az 1936-ban m egjelent
Tengerszem című kötetben láttak napvilágot. Kosztolányi előzetes terv nélkül dolgozott, s szándékoltan
is laza szerkezetű művet akart létrehozni. Esti arra kéri az elbeszélőt, hogy közös művük legyen
egyszerre útirajz, életrajz és regény.
Hogy kicsoda is Esti Kornél, rendszerint az Első fejezet alapján szokás megítélni. Ez a fejezet az 1933-
as könyv legkésőbb, utólag készült darabja: 1933. április 9-én adta közre írója a Pesti Hírlapban.
Kosztolányiné a férjéről írt életrajzi regényében így mutatja be: "Ez az alak, az ő másik énje, az ő
érzelmes és polgári énjének csúfondáros és korlátlan mása, aki kimondja és főképpen megteszi mindazt,
amit ő szeretne, a tizenkilencedik századvég regényesen szabad életét éli Kosztolányi Dezső helyett, aki
csak ül az íróasztalnál, és dolgozik, dolgozik, végzi mindennapi robotját a h áború utáni társadalom, a
pénzkeresés s a családi élet jármába törve".
Az Első fejezet szerint Esti Kornél az író alakmása, énjének, alkatának az a része, melyben lázadó,
anarchikus h ajlamai g yökereznek, d e am elyeket p olgárrá válva, a társadalmi közszokásokban
belehelyezkedve el kellet fojtania. Képtelenség kettejüket megkülönböztetni. Kora gyermekségükben,
bohém ifjúságukban egymástól válhatatlanok voltak. Az emlékeket idéző íróban úgy jelenik meg Esti
Kornél alakja, mint a gonoszkodás, a vásottság, a féktelenség, a léhaság képviselője akinek
egyéniségéhez tartozik a társadalmi erkölcsöket és tilalmakat megszegő lázadás szelleme, mindenféle
tekintély kicsúfolása, az életet megvető sátániság. Esti bujtogatta folyton kihívó és dacos
engedetlenségekre, merész képzelgésekre, vakmerő és tilalmas tettekre. Kegyetlen vérengző tettekre
unszolta: az ázott verébfiókának tépje ki a szárnyát, szúrja ki a szemét, ölje meg, dobja tűzbe. De ezt ő
sem merte megtenni: remegni kezdett, és megszánta az ártatlan madarat. Esti Kornél riasztó és igéző
egyben: a rossz és a jó, a romboló és a teremtő hajlamok szétfejthetetlenül szövődnek jellemében.
Az E sti-novellák s em j ellegben, s em é rtékben ne m e gyenletesek. V annak kö zöttük o lyan t ípusú
darabok, amelyeknek Esti Kornél nem is szereplője, csupán elmesél egy-egy érdekes, figyelemreméltó
történetet. Játékos, csibészkedő tréfának indul az a történet is, amelyben egy bolgár kalauzzal cseveg
bolgárul anélkül, hogy e gyetlen s zót i s t udna a ny elvén. A vé gén a zonban a f rivol hum or f anyarra
fordul: a kalauz közléskényszere, megrendültsége mögött fölsejlik valami mély dráma, s kifejeződik az
emberi sorsokkal való játék kritikája is, az a részvétetika, mely a Számadásban szólal majd meg.
Valójában kedves, fiatalos idill a török lánnyal, Kücsükkel való kaland (Hetedik fejezet), de meghatódó
lírai árnyalást az anyanyelv iránt rajongó szerelemtől kap a novella: Esti háromszázharminc csókot ad a
kislánynak azért a háromszázharminc legékesebb magyar szóért, melyet a töröktől kölcsönöztünk.
Forrás: http://www.doksi.hu

Ezek az "öntanúsító novellák". Ezek sorából különösen a Második és a Harmadik fejezet emelkedik ki.
Az előbbi a "szegény kisgyerek" élettáját idézi: a hatéves gyermek-Esti találkozását a "tömeggel” az
emberi társadalommal. A vérszegény, beteges ideges fiúcskát édesanyja szeptember 1 -jén el kíséri az
iskolába. A gyerek tele van félelemmel, szorongással: előbb átéli a társtalanság, a magány riadalmát, azt
a kétségbeesést, hogy egyedül van a világon. Később az osztályban meg kell tapasztalnia a sehova sem
tartozás kitaszítottságának érzését, a s zeretetlenséget, a társakra utalt, esendő ember csalódását. A kis
Esti Kornél már négyéves kora óta írt és olvasott, s ez a s zellemi fölény hoz számára végül is diadalt:
szép, finom i betűjét a tanító megdicsérte, s Kornél a nevét már bátran és értelmesen mondta meg. A
novella befejezésében az a hit, remény szólal meg, hogy az ember tehetségével, kiemelkedő
képességeivel meglelheti a m aga helyét a k özöny és idegenség közepette is, megállhat a m aga lábán a
zűrzavarban is.
A Harmadik fejezet a legösszetettebb, leggazdagabb elbeszélése a sorozatnak: ez egyben a legteljesebb
költői önjellemzése is az írónak. A kitűnő érettségi után a fiatalember-Esti a kisvárosból, Itáliába indul.
A tudásvágy hajtja, hiszen megkaphatta volna édesapjától azt a gyönyörű kerékpárt is, amelyre már
régóta áhítozott. Első ízben szakad ki az otthon védettségéből tele kalandvággyal s az ifjú költőnek
azzal a h evületével i s, h ogy m egismerje a v ilágot, az em bereket, m ások s zívébe pillanthasson. Útja
Pesten át vezet. Itt hamar eltanulja a zárkózás és alakoskodás művészetét, mert naiv nyíltságán a pestiek
összenevettek a háta mögött. A vonaton egy fülkébe kerül egy asszonnyal és annak tizenöt éves beteg
gyermekével. Az elmebeteg, p aranoiás lány az éj szaka folyamán hirtelen szájon csókolja. E z a f urcsa
kaland Esti számára az élet első igazi vizsgája, a szerelemmel való találkozás jelképe: borzongva érzi a
kéj és az undor együttesét. Az írónak készülő Esti megsejti, hogy meg kell tanulnia "virrasztani,
szenvedni, megérteni önmagunkat és másokat".
Az Esti Kornél utolsó fejezete (Tizennyolcadik) a maga áttetsző logikájával néhány soros mondandót
jelenít meg: az él et irgalmatlan tülekedés, a t ömeg-emberek kegyetlen, vicsorító vadállatok, a s zépség
és a b oldogság r itka p illanata cs upán, s m ire a h elyünket v égre k iverekedjük, a v illamos a
végállomáshoz ér, vagyis meghalunk.
Esti Kornél talányos figurája olyan lehetőséget teremtett Kosztolányinak, hogy a világ és az élet dolgait
játékosan, ironikusan, eltúlozva és sajátos nézőpontból mutathassa be, olyan szerepet, melyben kedvére
bánhat a tabukkal, kicsúfolhatja mások és maga elveit is. Ez a játékos könnyedségbe menekülő, a tabuk
fölé emelkedő szemléletmód a lényege az Esti Kornél énekének is.
Forrás: http://www.doksi.hu

16. Tétel
A Nyugat első nemzedéke Tóth Árpád és Juhász Gyula

1908. január elsején jelent meg a Nyugat első száma. Főszerkesztője Ignotus, aki a tehetség mindenek feletti értékét hirdette;
szerkesztői Fenyő Miksa és Osvát Ernő. A Nyugat mindvégig az alkotói szabadság elvét érvényesítette, és ez a k ét szempont a
magyar irodalom fejlődésének adott szakaszában egyet jelentett a polgári átalakulás, a haladás, a szociális reformok
programjának vállalásával is. A Nyugat rendkívül széles és változatos mezőnyt képviselt. A magyar kultúra egészének
megújulását célozza a Nyugat a nyugati, polgári civilizációk eredményeinek közlésével, bemutatásával.
A magyar irodalomban most ismét a líra kerül előtérbe, a példakép a francia szimbolizmus, mellette helyet kapnak a
szecessziós, i mpresszionista és n aturalista t örekvések i s. M ivel a l ap eg yedüli s zempontja az i rodalmi-művészi érték volt,
különösen az első években a politikai óvatosság jellemezte. Később azonban, a világháború éveiben a Nyugat egész gárdája
védelmébe vette a háború e llenes versei miatt tá madott Adyt é s B abitsot is. A háború után I gnotus külföldre tá vozott, O svát
Ernő öngyilkos lett. A húszas évek második felében radikális beállítottságú fiatal írók-költők jelentkeznek a Nyugat lapjain,
annak m ásodik n emzedékét alkotva. Kibontakozásukat a Nyugat segítette, de később saját lap alapításával is próbálkoztak.
1929 és 1933 között Babits és Móricz szerkeszti a Nyugatot, majd 1933-tól Babits és Gellért Oszkár. 1933-tól a fiatalok újabb
csoportját karolja fel a Nyugat. B abits h alála u tán cs ak a f olyóirat cí me v áltozott m eg, M agyar C sillag n éven I llyés G yula
szerkesztette tovább 1944 márciusáig.
A Nyugat hatalmas mértékben járult hozzá esztétikai kul túránk, kö zgondolkodásunk, í zlésünk é s kr itikai s zemléletünk
haladóbbá és európaibbá válásához.

Tóth Árpád (1886-1928) a m ély emberi ér zések, megragadó hangulatok szelíd szavú p oétája. Boldogságvágy, szépségigény
fejeződik ki lírájában; jellegzetes műfaja az elégia.
Debrecenben lett újságíró, de versei és kritikai cikkei a Nyugatban is megjelentek. 1931-ben költözött ismét Budapestre, ahol
arra kényszerült, hogy "kenyérkereső" állást vállaljon. Házitanító és újságíró lesz, a húszas években már az Est-lapok mindenes
szerkesztője. Közben egyre súlyosabban beteg.
Különleges f ormahűségű műfordító volt. Finom gonddal megmunkált saját költeményeiből négy kötet született. A Hajnali
szerenád a szecesszió hatását mutatja. A Lomha gályán 1917-ben jelent meg. Impresszionista jegyek jellemzőek Az öröm illan
című kötetre (1922). Ezután már csak 1928-ban lát napvilágot posztumusz kötete: Lélektől lélekig. Összegyűjtött verseit Szabó
Lőrinc adta ki.

A magány költője
Költészetének alaphangjai a bágyadt, tehetetlen lemondás; jellemzője a csüggedt szemlélődés, a panasz. A Hajnali szerenád az
első kötet címadó verse. A cím finom hangulatával ellentétes a vers indítása. Tárgyilagos meghökkentően merész városkép.
Aztán hirtelen magasba röppen a tekintet: a hajnali égbolt színpompáját látjuk. A második strófa három teljes metaforára épít: a
sötétség "éji, rút csuha"; az erdő – öltözékéből kivetkező lány; a nap pedig "vén dús kéjenc". A két versszakot áthatják a
színélmények. A harmadikban a színek helyére a szürkeség, a sivárság lép. A város szennyét eltakarta a sötétség. Érdekes, hogy
a városkép megörökítéséhez a természetből kölcsönzi a képi a költő: a város gázlángjai virágokként ragyognak, a fénykörök a
szirmok lehullását idézik. A vers szerkezeti tengelye a 4. versszak, ahol látókörünkbe kerül a költő alvó menyasszonya,
Annuska, és megjelenik a poéta alakja is. Kedvese az el érhetetlen boldogságot szimbolizálja. A két utolsó szakasz érteti meg
velünk a költő szomorúságának tartalmát.

Költészete a húszas években

A Lélektől lélekig kötet három ciklusba osztott 59 költeménye az évtized magyar irodalmi életének egyik legnagyobb eseménye
volt, és Tóth Árpád költészetének kiteljesedéséről adott számot.
A húszadik századi modern nagyváros líráját a magyar költészetben a Nyugat folyóirat vidékéről származó költők teremtik
meg. A Körúti hajnal című versének élményalapja egy valóságosan is megélt budapesti "hajnali varázs", talán az újságírói-
szerkesztőségi munkából hazatérő költő élménye lehetett. A hajnali színváltozások impresszionisztikus villanásaiból életre
keltette egy városrész tájképét és ébredő életét. A vers a nagyvárosi hajnal három időmozzanatát mutatja be az
impresszionizmus eszközeivel. Az első szakasz a félig éjszakai állapotot idézi, az utolsó strófa már a nappali élet valóságát. A
kezdő és a záró egység között elhelyezkedő 3 versszak pedig a bűvöletet: a néhány perces hajnali mámort. Az első sorok
minden jelzője a napkelte előtti város sivárságát, élettelen, taszító mivoltát mutatja. Az emberek mozdulata lomha, esetlen.
Aztán a felkelő nap hatására a rútság helyére lép a szépség: a szürkeségből fény és tűzpiros ragyogás lesz. A 3. versszak
kezdősora: összefoglalja a varázslatot. A csönd zavartalan. Csak a színek tombolnak, harsognak a szinesztézia poétikai
erejével. A mély magánhangzók éreztetik a hangélményt. Az utolsó sorok jelzői viszont már arról vallanak, hogy elmúl a
hajnali percek mámora. A költemény a nagyvárosi kőrengeteget egyértelműen csúnyának mutatja.
A Lélektől lélekig kötet lenyűgöző szépségű darabja az Esti sugárkoszorú. A magyar szerelmi líra olyan remekei mellé
kívánkozik, mint Balassi, Csokonai, Vörösmarty, Petőfi, Vajda, Ady, József, Radnóti legszebb szerelmes versei. Már az első
sor olyan, mint egy miniatűr festmény. Ketten vannak s a nappal éppen estébe vált. Felidéződik az alkonyati séta hangulata.
Csupa impresszió és ámulat, ahogy a költő a búcsúzó napfényt a kedves asszony hajába font koszorúnak látja és láttatja. Az
ámulatot olyan jelzők érzékeltetik, mint a "finom" és a "halk". A második strófa elején ismét feldereng az előző élmény. Aztán
kép, szín, hangulat, minden eltűnik, s kibuggyan a költőből a vallomás. Az élmény egyre elvontabb lesz, valami léten túli létbe,
testetlen semmibe visz a költő. Szelíd, elbeszélő hangon kezdi a 3. versszakot. Az asszony mintha a felhőkből hívná vissza a
férfit.
Forrás: http://www.doksi.hu

Az alkonyi parkban egy férfi és egy nő mennek az úton, kézenfogva, s a versben minden csak ezért fogalmazódott meg, hogy a
költő leírhassa a legtöbbet, amit férfiember asszonyembernek mondhat: jó élni, mert szeretlek.

Juhász Gyula (1883-1937) Szeged költője. Eszmények, felfokozott boldogságvágy és szépségigény v ezérelték él etén, d e
sorsának b alszerencsés, majd egyre tragikusabb alakulása mind magányosabbá tette. Helyettes tanárként jár városról városra.
mígnem 1908-ban Nagyváradra kerül. Itt értő társakra talál. A Holnap című antológiával, vihart kavaró fiatalok egyike. Innen is
tovább kell költöznie.
Kötetei: Juhász Gyula versei (1907), Új versek (1914), Késő szüret (1918), Ez az én vérem (1919), Testamentom (1925), Hárfa
(1929), Fiatalok, még itt vagyok! (1935).

Tájversei
A T isza-part volt Juhász Gyula kedves világa. A tiszai csönd című verse A Hétben jelent meg 1910 őszén. A költeményben
egyszerre szólal meg csönd, nyugalom, békesség, harmónia és fájdalom, egyedüllét. A kulcsszó a "hajó", mely a költő számára
az otthont, a szülőföldet és benne saját magát jelenti, a költő és szűkebb hazája összetartozását. A Tisza-parti este varázslatos
hangulatát finom metaforával érzékelteti: "Hálót font az est, a nagy barna pók." A metafora az idő lassú múlását és a sötétség
fokozatos beálltát egyaránt megjeleníti. A táj nyugalmát a térből kiragadott egyetlen pont – a mozdulatlan tiszai hajók képe is
jelzi. Az estében az égi és a f öldi v ilág k apcsolatot t art eg ymással: a cs illagok h allgatják a h armonikaszót, a h old f énye
beezüstözi a hajókat. A fények, színek, hangok szinte mindenütt átjárják az impresszionista képeket. A vers alaptónusát a mély
magánhangzók és a lágy mássalhangzók határozzák meg. A szépséges természeti képeket valami szomorúság is belengi.
1912-ben S zakolcára n evezik ki helyettes tanárnak. Bár a költő számkivetettnek érzi magát, költészete itt is gazdagodik:
érlelődik az új táj élménye, az Alföld utáni vágy, az Anna-szerelem s ajátos t ovábbélése. A k öltészet es zközeivel f est m ost
tájképet a Magyar táj, magyar ecsettel című versében, amelyben a tájrajz új tartalommal telítődik: milyennek látja egy XX.
század eleji költő a magyar tájat, a magyar valóságot. A Tisza környéki vidéket örökíti meg: fűzfák, folyóvíz, tehenek. A jelzős
szerkezetek a táj sivárságát, az én kiábrándultságát fejezik ki. A tájban minden megviselt, elnyűtt, élettelen. A szépségbe a
fájdalom vegyül. A vers zárójeles utolsó sorában a költő önmagát is belerajzolja a képbe.

Az Anna-versekből
A M ilyen v olt... 1 912-ben jelent meg A Hétben. E kkor Szakolcán él és tanít J uhász Gyula. I tt írta a l egtöbb Anna-verset. A
Váradon megismert színésznő emlékét az idő nem homályosította el, sőt érzelmi világának egyre mélyebb rétegeit szólaltatta
meg. A Milyen volt... három évszakot idéz meg, s ezekből a képekből Anna emléke áll össze. A versnek nincs adatszerűsége, az
alföldi táj hangulata uralkodik és ez olyan szép, mint Anna, és Anna olyan szép, mint a táj. A nyári búzamezők emlékképe
Anna szőkeségét villantja fel, a szeptemberi ég a szeme kékjét idézi, a tavaszi rét sóhaja a szeretett nő hangjából mosódik.
Tulajdonképpen nem is vall szerelmet a költő. Mindössze azt mondja el milyen különös, hogy egy nő emléke idővel
elhalványodik. Keresztrímek, szinesztézia, jambikus lüktetés és az az hangok uralma kölcsönöz erős zeneiséget. Az u tolsó
versszakban jutunk Annához a legközelebb. De a költő boldogsága nem a valóságban, hanem csak a képzeletben él. Az arckép
eltűnik az érzelem viszont végtelenné magasztosodik. Ebben a három kis strófában egy régi nyár, egy régi ősz és egy régi
tavasz van elrejtve: az ifjúság. Egyszerű, finom és áhitatos ez a vers.
Az 1926-ban keletkezett Anna örök című költemény zárja le végérvényesen az Anna szerelmet. Minél távolabb van térben és
időben Anna, annál szebb versek születnek Juhász Gyula tollán. A versben megörökített Anna már nem a Váradon megismert
színésznő, hanem egy idealizált lény, szimbólum. Három hatsoros versmondatból áll a mű. A mondatok az állítmánnyal
kezdődnek, s ezek az állítmányok mind a sorvégére esnek, s a folyamatos sorátlépések bizonyos feszültséget teremtenek. A férfi
tetteti a közömbösséget, uralkodni próbál egykori szenvedélye fölött. A második hat sor a jelenről szól. S amikor ár majdnem
elhisszük, hogy lezárta a szép emlékeket, akkor robban ki a "ne hidd" kétszeri tiltakozása. A harmadik mondat elsöpör mindent:
a szerelem a költő egész életét átitatta, minden cselekedetében tükröződött. A verset záró imaformula Anna alakját az isteni
szféra magasába emeli.
Forrás: http://www.doksi.hu

17. Tétel
József Attila
József A ttila é letrajzi a datait n em k ell a le xikonokban, ir odalomtörténeti m unkákban kutatnunk.
Születésének helyéről ,idejéről, körülményeiről, szüleinek nevéről, foglalkozásáról, származásáról,
édesapja " kivándorlásáról", éd esanyja betegségéről, haláláról mindent elmond verseiben. A versből is
megismert t ényeket p rózában i s el mondja él ete u tolsó év eiben eg y ál láskérelemhez mellékelt, mégis
költői szintű önéletrajzban, amelyet, a latin megfelelőt használva Curriculum vitaenek nevezett.
Első kötete a Szépség koldusa 1922-ben jelent m eg J uhász G yula aj ánlásával. A k ötet v ersei b iztos
formakészséget tükröznek, de egyenlőre még a Nyugat költőinek, leginkább Juhász Gyulának hangján
szólal meg. A következő kötet (Nem én kiáltok, 1925) sem mentes még egészen a Nyugat hatásától, de
új színként már megjelenik az avantgárd. Amint a kötet címadó verse is mutatja, a költő már bátran él a
szabad vers lehetőségeivel, a merész asszociációkra épülő költői képekkel. És megjelenik a kötet
verseiben a modern technika a nagyváros világa is. A nem én kiáltok kötet még Szegeden jelent meg. Itt
született az a vers is (Tiszta szívvel), amely miatt el kellett hagynia az egyetemet, és amelynek első
sorát: N incs se ap ám, se a nyám választja 1929-ben megjelenő új kötete címéül. A két kötet közötti
időben a költő tíz hónapot tölt Bécsben, egy i deig a p árizsi S orbonne hallgatója, el tölt eg y nyarat a
francia tengerparton: hazaérkezése után pedig találkozik első igazi szerelmével, Vágó Mártával, és
elviseli első nagy csalódását is, amikor Már tát szülei, L ondonba küldik tanulni, és ezzel m egszakadt
kapcsolatuk. A négy év lírai termését tartalmazó kötet sokszínű változatos. József Attila költészete sok
új vo nással gazdagodott. A dalszerűség (Ringató), a groteszk hangvétel (Klárisok) mellett különösen
fontos új vonás a szürrealista képalkotás (Medáliák).
Külföldi ta rtózkodása a latt J ózsef Attila megismerkedett a s zocialista es zmékkel. Ezek hatására a
húszas évek végére kialakult marxista világszemlélete. Új kötete az 1931-ben megjelent Döntsd a tőkét,
ne siránkozz a k özeli v ilágforradalomban v aló h itét t ükrözi. Feladatát ek kor az agitációban látja, d e
politikai v ersei ( Tömeg, Á radat, S zocialisták) az agitációs hang ellenére e lvont go ndolatiságot
tükröznek, és bár a kötet színvonala egyenetlen, olcsó mozgalmi költészet még nyomokban sem jelenik
meg benne.
A tö rténelmi, p olitikai események h amarosan rádöbbentik a költőt, hogy a megszülető új világ közeli
eljövetelével kapcsolatos elképzelései t évesek. A f elismerés hatására világképe át alakul.
Gondolkodásának középpontjába az egyéni lét értelmezése kerül.
Magánélete zaklatott. Nincs biztos állása, nem talál társra. költészete azonban mindinkább kiteljesedik.
Az 1932-ben megjelenő Külvárosi éj és a válogatott verseit tartalmazó Medvetánc kötet nagy gondolati
versei már teljes világképet jelenítenek meg. Jellemző vonásuk ezeknek a verseknek , hogy bennük a
leírás és a gondolati elem szerves egységet alkot.
Egyre többen figyelnek föl tehetségére. Kitűnő kritikusok, köztük Halász Gábor és Bálint G yörgy
méltatják költészetét.
Magánéleti válsága azo nban eg yre m elyül. J elentkezik r égóta l appangó b etegsége, f elbomlóban v an
Szántó Judittal való élettársi kapcsolata, nem találj helyét a politikai életben, támadások érik minden
irányból. Így érthető, hogy költészete egyre inkább elkomorul. Verseiben egyre több lesz a sötétséget,
hideget, félelmet árasztó kép: megszólal bennük a halálos fenyegetettség érzése.
Utolsó éveiben h elyzete, s orsa eg yre k ilátástalanabbá v álik. V an ugyan egy rövid, reményteljes
időszaka, amikor hajlamainak megfelelő állást kap: társszerkesztője lesz az 1936-ban alapított Szép Szó
című folyóiratnak. A lapnál barátokra talált, publikálási lehetőséget is kap. Igazi megoldást azonban
már az s em jelent. Lassan úrrá lesz felette a tudathasadás. Betegségének kórképét megdöbbentő
pontossággal rajzolja meg utolsó kötete, az 1 936-ban megjelent Nagyon fáj egyes verseiben. Három fő
téma foglalkoztatja ebben az időszakban József Attilát: a szerelem, a közélet és a saját tragikus sorsa.
Szerelmes verseit utolsó nagy s zerelméhez, K ozmucza F lórához í rja, azzal ál tatva magát, h ogy v égre
viszontszeretik
Közéleti verseiben megszólal a szabadságvágya (Levegőt!), félelme a közeledő új barbárságtól
(Thomas Mann üdvözlése), hazaszeretete (Hazám), a költészetről való felfogása (Ars poetica), a Duna-
menti népek összefogásának gondolata (A Dunánál).
Költői szempontból az önmaga tragikus sorsát bemutató versekben nyújtott leginkább újat. Újszerűsége
a rendkívüli tömörség, a gazdag jelentéstartalmú szavak használata, az elvontat és a konkrétat egyszerre
kifejezésre juttató metaforák, a végérvényességet árasztó megfogalmazások. Legjellemzőbb verstípusa
az önmegszólító vers. Utolsó versei még egyszer mintegy összefoglalják, értelmezik léttörténetét, hogy
végül e lmondhassa b elenyugvó b úcsúsorait: Íme, hát megleltem hazámat. Életét 1 937. d ecember 3 -án
magaválasztotta, tragikus halállal zárta le.
Forrás: http://www.doksi.hu

1905. április 11-én született Budapesten

1910-1912- nevelőszülőknél Öcsödön
1919- édesanyja meghal, gyámja Jolán nővérének férje dr. Makai Ödön ügyvéd
1920-tól - a makói gimnázium diákja
1922- Szépség koldusa
1924- a szegedi egyetem magyar-francia-filozófia szakos hallgatója
1925- Nem én kiáltok. Ősztől a bécsi egyetem hallgatója
1926- ősszel kijut Párizsba a Sorbonne hallgatója
1927-1928- két szemeszter a pesti egyetemen: francia levelező a Külkereskedelmi Intézetnél
1928- először kerül szanatóriumba idegbetegséggel
1929- Nincsen apám, sem anyám
1931- elkészül Irodalom és szocializmus című művészetbölcseleti tanulmánya: megjelenik a Döntsd a
tőkét, ne siránkozz
1932- Külvárosi éj
1933- megszakad kapcsolata a munkásmozgalommal
1934- Medvetánc
1935- Baumgarten-jutalmat kap: szanatóriumba kerül
1936- márciustól a Szép Szó egyik szerkesztője: decemberben megjelenik a Nagyon fáj
1937- Skizofréniája súlyosbodik: december 3-án egy tehervonat halálra gázolja.

József Attila bölcseleti versei

József A ttila k öltészetében m ár kezdettől jelen va nnak a go ndolati elemek. Korán ébredő filozófiai
érdeklődését mutatja, hogy már első köteteiben is találkozunk az élet alapvető kérdéseire választ kereső
versekkel. Az Ülni, állni, ölni, halni című versben például a v álasztás, a d öntés kényszerét mutatja fel,
és azt a f elismerést, h ogy m inden döntésünkkel a lehetőségek végtelen soráról kell lemondanunk.
Fiatalon Isten léte is foglalkoztatja. Isten keresésének érzelmi, gondolati tartalmait a sokféle változatban
megjelenő istenképben jutatja kifejezésre. A Medáliák szürrealista képsoraiban pedig az én és a világ
viszonyát feszegeti. Ezektől a korai megnyilatkozásoktól azonban még hosszú út vezetett a Külvárosi éj
és főleg a Medvetánc kötet nagy gondolati verseihez. A Medvetánc kötet mottója szerint annak, aki
költő akar lenni, meg kell járnia a poklokat. József Attilánál ezt senki sem tudhatta jobban. Még nincs
harminc éves, de m ár s ok b ugyrát m egismerte. Mí g k orábbi v erseiben v ilágképének cs ak eg y-egy
vonása jelenik meg, ez időtől fogva teljes világképet képes felmutatni bennük. Ekkorra kialakította azt a
verstípust, amelyik a legjobban megfelelt a g ondolkodó, a v ilág és a l ét p roblémáira v álaszt kereső
ember szemlélődő, figyelő magatartásának, a meditáció során egymást váltó gondolatok logikus
összefűzésének. Ezeknek a verseknek szerkesztési módja a perspektíva váltás: a költemény részei a
nézőpont változása szerint tagolódnak. Lényeges elemük a leírás és a gondolati elem egysége. A vers
indítás l egtöbbször eg y t ájnak, eg y h elyzetnek a leírása. Erre gyakran már a cí m is utal, d e a t áj és a
környezet egyszerre külső és ugyanakkor metaforikus belső táj, a leírt, bemutatott tárgyi világ már
hordozza a vers gondolati elemeit is. Minthogy a sivárságot érzékeltető képek: a guanóként lerakódó
korom, az ó lmos ég al att s zálló f üst ah hoz a t árgyi v ilághoz t artoznak, ahol a proletáriátus él, így
egyúttal e réteg életérzéseit is közvetítik. Egy következő jelentés szinten pedig kifejeznek egy fogalmi
úton megfogalmazhatatlannak tűnő érzelmi állapotot, a költő létérzését. Ugyanígy közvetítenek
egyszerre társadalmi, általános emberi és egyéni létérzést a versek gyakorta visszatérő olyan motívumai,
mint a tél, a fagy, a nyirkosság, sötétség, a hideg űr. A gondolati versek közös jegyei ellenére rendkívüli
változatosságot m utatnak, m ind a b ennük ki fejlett go ndolatok, m ind f elépítésük és v erselésük
szempontjából. A l egkorábbi ( 1932-ben í rt) K ülvárosi éj eg yre t águló képeivel, a nyomasztó sötétet
megtörő fel felvillanó fényeivel, ódai szárnyalású részével még egy eljövendő jobb világ reményét
sugallja. A z 1932-után született versek azonban már jelzik, hogy a költő csak egyre nehezebben tud
szembenézni a külső és belső világ fokozódó zűrzavarával. Erre utal a Téli éjszaka önmegszólító kezdő
sora: "Légy fegyelmezett!" A gondolkodás, a m editáció most az egyén léthelyzetét vizsgálja, a korhoz
kötött problémánál hangsúlyosabb szerepet adva a metafizikainak. A világot és benne saját helyzetét
felmérni készülő lírai én meditációja során átéli az egyén szorongató magányát, szembenéz az
embertelenné vált világgal, az űr közönyével. Megérti, h ogy az ér telem bármekkora győzelme sem
oldhatja fel a szív keserűségét. És mindezek ut án d önt a vi lágról é s a vi lághoz való viszonyáról.
Mindenestül vállalja a külvárost. A téli éj szakát s ajátjának v allja ú gy " méri", mint " birtokát
tulajdonosa". M íg a T éli éjszaka első sorban az egyén léthelyzetét vizsgálja, A v áros p eremén
"szereplője" a munkásosztály. A költő sorsközösséget vállalva a munkássággal tekinti végig
osztályának történelmi színrelépését, szerepét. Meghirdeti annak szükségszerűen bekövetkező
Forrás: http://www.doksi.hu

győzelmét és meghatározza a maga költői szerepét. Kétely nélkül valja magát a külvároshoz tartozónak.
Itt n incs h elye an nak az am bivalenciának, ami az ugyanebben az időben született Elégiának a
legjellemzőbb formateremtő elve lesz. Az Elégia alapélménye a lírai én szomorúsága, lehangoltsága.
Kétségei a v ers ö nmegszólító r észeiben s zólalnak meg, azok kiváltó o kai p edig az ö nmegszólításokat
váltó leírásokban. A leírásokban megjelenített s ivárság ü resség, m ozdulatlanság, te hetetlen kínlódás
szorongást v ált k i a lírai énből, és megnehezíti számára a más versekben oly magabiztosan vállalt
azonosulást. Amint azt önmegszólító kérdései mutatják ambivalenciája éppen az eddig vállalt szerepébe
vetett hi tének megingásából adódik. Az elégia felépítésében jól követhetően jelenik meg a gondolati
versek egyik szerkezeti sajátossága, az i ntuíció, g ondolkodás, i hlet h ármassága. Az al acsonyan s zálló
füst éb resztette i ntuíció i ndítja el a g ondolkodást, am ely a p aradox h elyzet m iatt csak az ihlet
segítségével talál megoldást. 1934-ben, a költő életének egy különösen válságos időszakában született
egyik legjelentősebb bölcseleti verse, az addig elért eredményeit összegző és a folytatást előlegező
Eszmélet. A vers az emberi lét legfontosabb kérdéseit feszegeti, a lét értelmére kérdez rá. A vizsgálódás
eredménye lehangoló. Szín, s zépség, s zabadság cs ak az ál mok k usza, l ogikátlan, d e kötötségektől
mentes v ilágában v an. E zzel az ál ombeli v ilággal s zemben az éb renlétben a " vas világ rendje"
uralkodik. A szellem hiába vágyik szabadságra, újra és újra rácsokba ütközik. A világ
kiszámíthatatlanságát ér zékelve b izonytalanság éb red az emberben, a d etermináltság u ralma p edig
szorongást ébreszt benne. Ezzel a v ilággal szemben csak két magatartás lehetséges. Az egyik a felnőtt
emberé, aki nem ragaszkodik semmihez, tudomásul veszi a világ törvényeit. Tudja, hogy az élet csupán
ráadás a halálra. Nem rab, de nem is akar senkit rabságban tartani. Az így felvázolt, értelemmel megélt
élettel állítja szembe és utasítja is el egyszersmind a másiklehetőséget, a pillanatnyi örömöknek élő
ember kisszerű, állati szintre süllyedt létét.

Az utolsó évek költészete

1936. decemberében jelent meg József Attila utolsó verseskötete a Nagyon fáj. A Medvetánc
megjelenése óta eltelt időszakban a költő személyes élete egyre nehezebbé, egyre kilátástalanabbá vált,
miközben költészete tovább mélyült. A változás elsősorban alkotói módszerében figyelhető meg. Míg a
Medvetánc nagy gondolati verseiben a k örnyezet és a k özélet jelenségeit közvetlenül, tematikusan írja
le, ú j v erseit fegyelmezettebb, zártabb forma j ellemzi, a jelenségek leírását p edig f elváltja a
személyesen átélt ál talános ér zület m egfogalmazása. Élete utolsó három é vében egyre i nkább
foglalkoztatják a m elylélektan és az eg zisztenciálfilozófia kérdései: az önmegismerés n ehézségei, a
valódi és az ál létezés, az eg yéni önmegvalósítás, a világ megismerhetőségének problémai. Mindig
meglévő analizáló hajlama a pszicho analitikus kezelések hatására megerősödik. Felszabadulnak
elfojtott gyermekkori vágyai, előtörnek fájdalmas emlékei. Sokszor idézi fel verseiben a korán
elvesztett édesanyja képét. Úgy érzi, korai árvasága miatt nem tudott igazán felnőni, ezért szerelmeitől
is azt v árja, h ogy ú gy s zeressék, m int eg y v édelemre s zoruló g yermeket. U gyanakkor tisztában van
azzal, hogy ez a vágya is betegségének tünete, és szeretne felnőtté válni végre. A szerelem még egyszer
hangot ka p a z ut olsó ko rszak kö ltészetében. Új s zerelme, K ozmucza F lóra s zintén p szichológus. A
költő azzal áltatja magát, hogy b enne v égre i gazi t ársra t alált. A hozzá írt első, ár adó ér zelmi v ersek
(Flóra, Flórának) u tán h amarosan m egszólal a s zorongás, a k étkedés ( Ha n em szorítasz). Bár J ózsef
Attila ezekben az években már közvetlenül n em v ett r észt a m ozgalmi él etben, k özéleti-politikai
érzékenysége megmaradt, í gy a közéleti téma továbbra is j elen van költészetében. A p olitikai közélet
egyetemes k érdései, a s zabadság, a j ogállamiság m egsértése, a v eszedelmes nézetek terjedése
foglalkoztatja. A szabadság korlátozása, a nyomasztó légkör ellen emeli fel szavát a Levegőt! című
versében. A t éves, v eszedelmes es zmék t erjedésére f igyelmeztet. B eszél a D una-menti né pek
összefogásának fontosságáról ( A Dunánál), és m egírja a m agyarság s orsával v aló azo nosulásának
vallomását, a Hazám! című szonett c iklust. A z u tolsó k orszak ta rtalmi é s f ormai s zempontból is
legjelentősebb, legtöbb újathozó verseinek témája a költő tragikus sorsa. E versek gyakori motívumai:
A fenyegetettség, az otthontalanság, az árvaság, a feloldozás utáni eleve reménytelennek tűnő vágy már
a Nagyon fáj kötetben is megjelentek. Utolsó nagy verseiben ehhez még hozzájárul annak felismerése,
hogy a vi lágban ni ncsenek m eg önfenntartásának feltételei, nincsen már számára betöltendő szerep,
egyéni léte így véget ért. A Tudod, hogy nincs bocsánat utolsó versszakában, ugyan még felvillant egy
lehetőséget: "remélj hű szerelmet", de amint a feltételes módban álló igék jelzik, már nem hihet, nem
bízhat ennek a szerelemnek a létében. De a r emény m ásik f eltétele: a " vess el m inden el vet" s em
valósulhat meg, mert ez egyet jelentene az intellektuális lét teljes feladásával, az ösztönlények szintjére
való lesüllyedéssel. Formai szempontból e versek legfőbb újítása a tömörítés. A versek csak a végső
konklúziót mondják ki. Az egymást követő, szentenciaszerű kijelentések között gyakran hiányoznak az
összefüggést jelző grammatikai összekötő elemek. Gyakori a második személyű önmegszólító forma. A
költő közvetlenül halála előtt még egyszer számot vet életéről. Még egyszer felteszi magának a kérdést:
Forrás: http://www.doksi.hu

mi volt, és volt e egyáltalában értelme életének. Ebből a számvetésből születik utolsó három verse, a
bezártságból való szabadulás lehetetlenségét, a l emondást megfogalmazó Karóval j öttél, az eg yéni lét
végét l ázadás n élkül el fogadó T alán eltűnök hirtelen és a legkeserűbb felismerést, a feleslegességet
tudomásul vevő Íme hát megleltem, hazámat.
Forrás: http://www.doksi.hu

18. Tétel
Radnóti Miklós (1909-1944)

Tragikusan kezdődik a költő élete: édesanyja belehal az ikerszülésbe. A nevelőanya és a féltestvér Ági rövid időre pótolják az
elvesztett édesanyát. De ha első köteteit olvassuk, nyomát sem látjuk a gyermekkori megrázkódtatásoknak, sőt az életvidám hang az
ifjú ember boldog életszeretetét sugározza.
1909. május 5-én született Budapesten, édesanyja belehal az ikerszülésbe (ikertestvére is meghal)
- szülei halála után nagybátyja neveli
- kereskedelmi érettségit tesz, Liberecben folytat textilipari tanulmányokat
- a szegedi egyetemre jár magyar-francia szakra
1930- Pogány köszöntő (szabadverseket tartalmaz)
1931- Újmódi pásztorok éneke
1932- tagja lesz a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának
1933- Lábadozó szél megjelenése
1935- az Újhold című verseskötet megjelenése
1936- Járkálj csak, halálraítélt – Baumgarten díj
1937- párizsi út
1938- a Meredek út megjelenése
1939- Apollinaire – fordítások
1944 május- munkaszolgálatosként Heidenau-táborba kerül (Bor közelében)
1944. novemberének első napjaiban Abda közelében agyonlövik.

A pályakezdő Radnóti
Első két kötetének célja az öröm megéneklése. Állatok és növények kísérik az ifjú embert, bárhol jár is, s ezek az állatok még
valóságosak. Talán innen erednek állathasonlatai, melyek az érett férfi verseiben már inkább szimbolikus jelentőségűek. Erre az időre
tehető Sík Sándor professzor, a jeles papköltő erős hatása, valamint a szegedi diáktársakhoz fűződő önfeledt barátsága.
Radnóti hus zonnégy é ves H itler hatalomrájutásakor, d e azo nnal megérzi, h ogy zs idó s zármazása m iatt ú tjában lesz az új, terjedő
hatalmi ideológiának. Mint a bika... című versében mintegy "bejelenti", hogy lezárult egy korszak, s jön a küzdelem időszaka. Az ifjú
bika nem vágtázik többet a s zabad természetben gondtalanul, mert farkascsorda szagát hozza a s zél. De el sem menekül, miként az
őzek, hanem küzd, elesik, de "okulásul késő koroknak" csontjait őrzi a táj. Már ekkor írt verseire is az jellemző, hogy minden s ort
gondosan megmunkál, mert az a célja, hogy a versen ne érződjék, hogy szavakból írták. Ezután már a "magatartáskijelölő" versek
korszaka következik.

Magatartáskijelölő versek
Arról van szó e v ersekben, hogy Radnóti újabb és újabb aspektusokból és más-más kiváltó élményhez kötődve megfogalmazza azt,
hogy az elkövetkezőkben az üldözött, majd elhallgatott költőnek hogyan kell viselkednie. Ilyen jellegű ver a Kortárs útlevelére. A
költő magatartásformákat villant barátai és önmaga elé. A megmenekülés fizikai értelemben már lehetetlen. A Járkálj cs ak,
halálraítéltben nagyszerű érzékenységgel teremt már atmoszférát. Érdekes megemlíteni, hogy az ál latmotívumok milyen dinamikusan
változnak a versekben: a Mint a bikában a farkascsorda maga jelentette az veszélyt, itt a "sok sebből vérző, nagy farkasok" a
követendő létforma jelképei. Verseiben a sorokat, rímeket még szabadon használja, a későbbi feszes formáknak még a nyomait sem
látjuk. Az első ecloga. Vergilius VII. eclogájának fordítása közben szeret bele Radnóti az antik, bukolikus költészetbe. Úgy érzi, hogy
az ecloga pásztori cs evegése al kalmat adhat arra, hogy elpanaszolja a spanyol-polgárháború szörnyűséges tragédiáit, megsirathassa
Lorcát és József Attilát. A Száll a tavasz... című versben a költő szinte mozgósítja a természetet, az elemeket és a néma növényeket is,
mert a magatartásban most már nem elég a tisztaság, a morális példa, a költő velük és általuk cselekszik. A sok felszólítómódú igealak
mutatja, hogy Radnóti számára az " itt maradás" kötelességet, és az azzal való teljes azonosulást jelenti! A XX. század talán legszebb
hazafias v erse a N em t udhatom. O lyan i ntim v ilágként f esti a h azát, m elybe a k omondor, a s zöcske és V örösmarty egyaránt
beletartozik. És miként az úr Babits Jónásának elmagyarázta, hogy miért kellet megkegyelmeznie Ninivének, úgy kér Radnóti a költők,
a cs ecsszopók és a büntetlen munkások n evében i steni i rgalmat. A v ers u tolsó s ora ag godalmat , a n emzetért ér zett felelősséget
árasztva borul a költeményre. E költői korszak lezárása a Töredék. Minden versszaka egyformán kezdődik ("Oly korban éltem én"),
mert hogy mindent el a kar mondani e korról a tanú és a szenvedő ember jogán.

A lágerben írt versek

A hetedik ecloga a s zerelmes versnek és a korrajznak monumentális alkotása. Ebben az eclogában már nincs párbeszéd a költő és
felesége között. A nemzetközi tábor foglya a költő, s este, mikor a tábor elnyugodott már, csonk ceruzájával üzen Fanninak, küzdve a
tökéletes hexameterért. Mert kopaszok a foglyok, mert férgek közt élnek, de bizonyíték Isten és ember előtt, hogy az ember minden
körülmények között ember maradhat, ha itt is alkotásra képes. Az Erőltetett menet kér hónappal Radnóti halála előtt születik.
Megindulnak Németo. felé. Ott vonulnak különböző nemzetek üldözöttjei, akik az elveszett idillt idézve s zedik ö ssze m aradék
erejüket, hogy tovább mehessenek a végzetes úton. Ezután már csak a Razgeldnicák következnek. A négy képeslapra írt vers a század
szörnyű dokumentuma. Miközben "ágyúszó gurul" és "égnek a kazlak", Radnóti képes meglátni a "tóra lépő apró pásztorleány" idilli
jelenetét. A negyedik razglednicában hegedűművész bajtársa halálakor testi mivoltában éli meg a halált, saját lelövetése előtt számol
be a következőről: "Sárral kevert vér száradt fülemen"
A lírai életműhöz szorosan hozzátartozik az Ikrek hava című, Napló a gyermekkorról alcímet viselő prózai írás 1939-ben zárja le
ifjúságát e művel. Összefoglalása ez az addigi út fő témáinak, az emlékanyagnak.
Forrás: http://www.doksi.hu

19. Tétel
Az 1945 utáni magyar irodalom

1945 áprilisában megalakult az Írószövetség. Korábban ilyen országos szervezet nem volt. Az 1948. évi
fordulat után az egzisztenciálisan is az irodalmi élethez kötődő írók teljes állami függőségbe kerültek,
irányított művészet jött létre, melynek során az író nem az olvasóra, hanem a megrendelő és ellenőrző-
felügyelő jogait gyakorló államra volt utalva. Az irodalompolitika az évek során egyre többet kényszerült
föladni eredeti céljai közül.

Irányzatok, tendenciák a korszak magyar irodalmában

Ha a korszak irodalmát műnemekre és irányzatokra tagoljuk , a folytonosság jobban látható. 1945 után is
a líra dominál, melyben a Nyugat második és harmadik nemzedéke játszik vezető szerepet. Költészetükre
sajátos újklasszicista tárgyiasság jellemző.
A korszak kiemelkedő költője Weöres Sándor. Az újnépies mitologikus költészet legjelentősebb
képviselői, Nagy László és Juhász Ferenc a kortárs irányzatok és a népköltészet mély rétegeinek sajátos
szintéziseit hozták létre. A történelmi drámák. Németh László és Illyés Gyula művei, melyek rejtjelezett
üzeneteit gyakran politikai eseményekre vonatkoztatták a nézők. A hatvanas évek közép-európai
irodalmában a groteszk az uralkodó irányzat. A magyar drámairodalomban ez Örkény István Tóték című
darabjával kezdődött. A nyugatos próza főként stíluseszményével, az írói autonómia következetes
megvalósításával és Kosztolányi példájával hatott. Kiemelkedő képviselői Márai Sándor és Otlik Géza. A
mitologikus létmegértés képviselője Hamvas Béla. A groteszk próza legjellegzetesebb darabjai Örkény
István egypercesei. A neoavantgárd líra és próza több központhoz is köthető, melyek közül a legfontosabb
Párizs, Ú jvidék é s B udapest. A he tvenes-nyolcvanas években feltűnt prózaírók nem helyezhetők el a
korábbi irányzatokban.

Otlik Géza: Iskola a határon

Otlik Géza (1912-1990) Kőszegen, majd Budapesten tanult. Érettségi után leszerelt. A Nyugat harmadik
nemzedékéhez tartozik, 1931 ót a j elennek m eg í rásai, 1939 -től a Nyugatban is rendszeresen publikált.
1945-től 1957-ig a P EN C lub m agyarországi s zervezetének t itkára vol t. S okáig f ordításból é lt.
Életműveiből kiemelkedik az Iskola a határon (1959). A regény irodalmi legendává vált. Első változatát
már 1948 -ban befejezte Otlik, de ez t S chöpflin A ladár, a F ranklin kiadó szerkesztője tízévnyi
átdolgozásra ítélte. Az elbeszélés nehézségei című bevezető rész fordulatot hozott a magyar regény
történetében: a későbbi írónemzedékek tanúságtétele szerint e mű helyezte át a hangsúlyt a történet
elbeszéléséről magára az elbeszélés problematikájára. Évtizedekkel megelőzve a magyar olvasók
elvárásait, Otlik itt gondolta először azt, hogy elmondható-e a t örténet. A k ézirat k orrigálásával
foglalkozó elbeszélő a hiteles megszólalás lehetőségeit keresi, eközben negatív tapasztalatokat s zerez a
nyelvről. A címbeli "határ" szó nemcsak országhatárt jelent, hanem a hallgatás és a megszólalás közti
határterületet is kijelöli. A regényben gyakori a néma kommunikáció, a deformált beszéd, a kifacsart szó.
A szereplők hang nélkül, szótlanul is értik egymást. A történetet évtizedekre eltávolítja a keret, Szeredy és
Both Benedek beszélgetése az us zodában, 1957-ben és egy évvel később, valamint egy 1944-es epizód.
Medve Gábor a hátrahagyott kézirat szerzője 1957-ben m ár n em él . Halála idejét és körülményeit a mű
nem adja meg. Mindannyiuk legfontosabb közös élménye a katonai alreáliskolában, egy megnevezetlenül
hagyott ki svárosban, a ny ugati ha társzélen e gyütt t öltött há rom é v ( 1923-1926). A m onarchia
hagyományait őrző iskola hétköznapi élete klasszikus fejlődésregény témája is lehetne, de ez a közeg nem
az értékek hagyományozásának színtere, felismerések a hivatalos és informális hatalmi központokkal való
konfliktusok során születnek.
Medve kézirata Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből vett latin nyelvű mottóval kezdődik. Az idézet
kést részlete az első és harmadik rész címe. A regény hármas tagolódása az Isteni Színjátékra utal. A
megvilágosodással véget ér a pokoljárás. A határszéli kisváros múltja Kőszegével azonosítható. Végvár
volt, a hol ha t é vvel a m ohácsi ve sz ut án m egállították a törököket. Az ostrom fontos helyet foglal el a
közös emlékekben. Ez az esemény indítja el a szereplők küldetéstudatát felépítő történelmi hitvallást. A
harmadik év vége f elé az i skola a m ohácsi cs ata n égyszázadik é vfordulója ünne plésére ké szül. A
Forrás: http://www.doksi.hu

győztesek eltűnnek, a vesztett csaták emlékét csak a túlélők őrzik. A vereség-etikát e mű, nem sokkal a
befejezés előtt, minden pátosz nélkül a magyar történelem legfontosabb tapasztalataként foglalja össze.
Forrás: http://www.doksi.hu

21. Tétel
A középkor irodalmából

Dante Alighieri és kora

A k özépkor a f eudális t ársadalmi r endszer k eletkezésének és b ukásának k ora v olt. M int minden társadalomnak, ennek is a
kulturális fejlődésnek a gazdasági fejlettség az alapfeltétele. Így alakult a helyzet I táliában i s, ah ol a X . és X I. s zázadban
kialakul a feudalizmus, kiéleződnek a társadalmi ellentétek, melyek elsősorban a kialakuló és megerősödő városok és feudális
környezetük között húzódnak. A városi fejlődés nagy vonzalmat jelentett a hűbérurak birtokain élő parasztság számára, akik
saját eszközeikkel osztályharcot folytattak uraik ellen. Egyik ilyen eszköz volt a t ömeges szökés. Különösen a falusi lakosság
élt ezzel az eszközzel. Elmenekültek a városba, ahol is kézművesszakmájukat akadálytalanul gyakorolhatták, é s a vá rosfalak
között még védelemre is találtak. a Város és a falu között egyre nagyobb méreteket ölt az árúcsereforgalom. a hűbérurak eleinte
támogatták a birtokaikon kialakult városok fejlődését, mert ez számukra is nagy hasznot hozott, de a XIII. századra ádáz
küzdelem kezdődött, a városok és a falusi nagybirtokosok között. A felfegyverkezett városi lakosság fokozatosan megszállja a
környező területeket és erős városállammá alakulnak. Ezek a városállamok gazdaságilag teljesen önállóan fejlődtek, de
erejükkel egyre jobban kellet számolnia az egymással állandó harcban álló és Itália társadalmára oly jellemző pápaságnak és
császárságnak. 9 62-től I. Ottó német császár " Szent Római Birodalom" császárrá koránázása óta Itália állandó harcok
színterévé válik. A városfalakon belül sem idillikus már az élet, állandó harc van a alakosság különböző rétegei között. A céhek
zárt testületeket alkotnak és megindítják a harcot a felsőbb rétegeket képviselő kereskedők és uzsorások ellen. Ugyanakkor
harc folyik a különböző céhekből, kereskedőkből kialakuló pápapártiak és császárpártiak ellen. A pápapártiakat gueljeknek, a
császárpártiakat ghibellinek-nek nevezték. A nagy összefogás eredményeként a hűbérurakat végre sikerül megtörni, a városok
elfoglalják a környezetükben lévő területeket és kialakulnak Firenzében a manufaktúrák. Egyik legjelentősebb városállama
Itáliának amely városköztársasággá fejlődik, és az akkori világ legnagyobb városa Firenze. Fejletségét elsősorban
kereskedelmének, v irágzásnak i nduló iparának és bankjainak köszönhette (posztó és selyemszövő ipar). A kereskedők és a
bankárok alkották elsősorban a gueljek pártját, a földbirtokos nemesség pedig a gibellinek pártjába tömörült. A céhek inkább a
gueljekkel szimpatizáltak. A céhek jelentősége továbbra is fennmarad, azonban az egyes céhek jogai nem egyenlők. A
kormányzó testületben az ún. signorában csak a nagyobb céhek képviseltették magukat. Az egység a guelj párton belül sem volt
meg, egyre több összeütközés robbant ki, és két részre oszlanak. Az egyik a megalkudni nem akarók, ezek voltak a feketék, a
másik csoport a népi mozgalomhoz akar csatlakozni, ők voltak a fehérek. A feketéknek nagyobb volt az erejük a fehérek nagy
részét száműzetésbe küldik, így találjuk meg Dantét a száműzött fehérek között.
1265-1321. Nemesi családból származik, ezért iskoláztatása biztosított volt. Az első szerelem Beatrice iránt egész életét
végigkíséri és meghatározza, mert a l ány korán meghalt. Életszemlélete alapján nem hitt a túlvilági éltben, nem hitt az egyház
túlvilági kategóriáiban, mindig a kor haladó gondolkodású c soportjához t artozott. E nnek b izonyítéka a z i s, ho gy a B olognai
egyetemen végzett tudományai alkalmával azonosul a kor új szellemévvel az "édes új" stílussal. Az orvosok, festők,
gyógyszerészek céh ébe t artozik, ak tívan r észt v esz a p olitikai él etben. N épbírói t evékenységet f olytat, pártatlan volt és
igazságos. E nnek a g ondolkodásának l ett k övetkezménye, h ogy az eg yház p ápai át okkal sújtotta a firenzei polgárokat és
követségbe Dantét és két társát küldi el a város Rómába a pápához. A pápa két kísérőtársát szabadonengedi, de Dantét magánál
tartja. Ezzel a feketéknek átadja a hatalmat Firenzében és Dantét pedig tűzhalálra ítéli. Dantéban ekkor fogalmazódik meg az
Isteni színjáték gondolata. Főbb művei: Új Élet, Szeretetlakoma, A köznyelvi ékes szólásról, Az egyeduralom.

Isteni színjáték
Műfaját tekintve a mű túlvilági látomás. A mű logikája, gondolatmenete tökéletes, szerkezeti felépítése szimmetrikus, száz
énekből áll. Az első a bevezető ének, majd három harminchármas egységre bomlik. Ítéletet mond a műben saját koráról,
melyben a középkori teológia (vallás) illetve erkölcsrendszerét követi, és e s zerint szabja meg a b üntetéseket és a j utalmakat.
Az egyetemességre törekszik, az eg ész való világot akarja visszatükrözni. Mivel a k özépkori gondolkodásmód határozza meg
az író világképét is, ezért az lesz a mű meghatározó eszmerendszere. Mindazt gazdag fantáziájával, elképzeléseivel színezi. A
középkori el képzelés s zerint, a v ilágegyetem k özéppontja a Föld, amely szabályos g ömb al akú és azt eg y t engely s zeli
keresztül. Ennek a tengelynek az északi végén van J eruzsálem, v agyis a G olgota h egy, ah ol K risztus s zenvedett. A F öld
középpontján keresztülhalad a tengely, ahol i s a p okol k irálya L ucifer l akik, m ajd a t engely v onalán t ovábbhaladva, d élen
helyezkedik el a p urgatórium hegye. A tengely a v ilágegyetemben folytatódva keresztülhalad az Isten székhelyén és elvész a
végtelenben. Az északi féltekén vannak szárazföldek, a d éli féltekén csupán a t isztítóhegynek a csúcsa látszik ki. Kilenc eget
különböztet meg: Hol, Mars, Merkúr, Vénusz, Nap, Jupiter, Szaturnusz, Állócsillagok, Kristályég.
A pokol: az ebben a részben ismerté váló büntetési rendszerét Arisztotelész ókori gondolkodó etikájára alapozza. Ő az erkölcsi
eltévelyedéseket három forrásból származtatja. Az első a mértéktelenség, a másodika a vadság, a harmadik a csalás. Kísérőül
választja magának Vergiliust, aki eszerint az erkölcsi törvények szerint csak a pokolban és a purgatóriumban lehet kísérője, a
mennyek kapuját nem lépheti át. Onnan Beatrice lesz a kísérő társa. A pokol kapujára a következő mondat van írva: "ki itt
belépsz, hagyj föl minden reménnyel".
- A pokol kapuja. Itt azok vannak, akik közönyösen éltek.
- A pokol tornáca. Itt azok vannak, akik a kereszténység előtt születtek.
- A szerelem halottai.
- A tivornyák, a féktelen lakomák áldozatai.
- A fösvények és a pazarlók.
- A haragosok.
- Az eretnekek.
- Óriási szakadék, ami elválasztja az előző köröket az alköröktől.
Forrás: http://www.doksi.hu

Alkörök:
- Bűnt követtek el felebarátaik, önmaguk személye vagy birtoka ellen.
- Vérengzők, gyilkosok, rablók, öngyilkosok, zsarnokok.
- Az istenkáromlók, kéjelgők, uzsorások.
Forrás: http://www.doksi.hu

22. Tétel
William Shakespeare (1564-1616)

William Shakespeare a világirodalom egyik legnagyobb klasszikusa, az angol reneszánsz kivételes tehetségű drámaírója.
Darabjait mindmáig sikerrel játsszák a világ színpadain, emlékezetes történetei és hősei mitologikus örökségként élnek velünk.

Shakespeare színháza
Shakespeare drámái iránt a társadalom minden rétege érdeklődött, a csetepatékra kíváncsi kocsmatöltelékektől a filozófiai
problémákra fogékony jogászértelmiségen keresztül a látványosságokat kedvelő és művelni vágyó udvarig. Ez a széles
közönség hatalmas feladat elé állította a drámaírót, és mire Shakespeare felbukkant Londonban, az angol reneszánsz színháznak
már komoly h agyományai voltak. 1576 -ban épült az első állandó deszkaszínház, a Theatre, amelyet később számos további
követett.
Shakespeare színháza a G lobe nevet viselte. Kör- vagy nyolcszög alakú deszkaépület, amely gyökeresen különbözött egy mai
színháztól. A közönség ült vagy állt a nézőtéren. Az előadás feszített tempóba, szünetek nélkül, délután kb. 2 és 5 óra között
zajlott, kezdetét harsonaszó jelezte. A színpad nagyjából embermagasságú deszkaemelvény volt, hátsó részében ún öltözőfülke
húzódott meg, ami a szobajelenetek helyéül is szolgált. Az öltözőfülke tetejét balkonszerűen képezték ki, ah ol ál talában
zenészek muzsikáltak, az előadás előtt, de ez volt a színhelye a Romeo és Júlia híres erkélyjelenetének is, és itt sétálta az őrök a
Hamlet 1. felvonásának kezdetén. Az erkélyt magas tető fedte, amely mélyen benyúlt a színpad fölé, hogy védje az esőtől a
színészek jelmezeit. A tetőt mennyországnak nevezték, annak a rejtett süllyesztőnek az ellentéteképpen, amely a színpad
közepén helyezkedett el, s amelynek pokol volt a n eve. Nem volt függöny és díszlet, ezért volt fontos a dráma szövegében a
színhely pontos megjelölését és a színtér leírását beépíteni, ami persze a közönség képzelőerejére is a mainál nagyobb terhet
rótt. A színészeknek alaposan meg kellet küzdeniük a közönség figyelméért, ráadásul a mindig újra vágyó publikumnak még a
legsikeresebb darabokat is csak háromszor-négyszer játszhatták egy szezonban. A próbákra nem volt sok idő, ezért gyakran
rögtönözniük kellet a színészeknek, és nagy szükség volt a súgó segítségére is. A színészek kizárólag férfiak voltak, a női
szerepeket fiatal fiúk játszották.

Shakespeare élete és művei

Pályafutását Shakespeare is színészként kezdte. Feltehetőleg 1564. április 23-án s zületett S tratford up on A vonben. A pja
iskolába járatta, de az egyetemre már időközben fellépő súlyos anyagi gondjai miatt nem tudta beíratni. William 18 évesen
megnősült. Csak sejthetjük, hogy 1587-ben egy Stratfordba látogató színtársulathoz csatlakozott, és így került Londonba. Mivel
vérbeli s zínész, a s zínházból cs inál i rodalmat, s n em f ordítva. Ö sztönösen m egérzi, h ogy m i k ell a népszerűséghez, és
szakszerűen kiaknázza az intuíciót. Már Londonban való felbukkanásakor népszerű volt a királydráma. Az első négy darabban
a "rózsák háborúját" dolgozza fel, a York és a Lancaster uralkodóház véres küzdelemit, melyből egy harmadik család, a Tudor-
dinasztia kerül ki győztesen: a második sorozatban pedig ugyanennek a háborúnak az előzményeivel foglalkozik. Shakespeare
nemcsak a történelmi tárgyú drámákhoz használt forrásműveket: szinte alig van olyan darabja, melyben magát az alaptörténetet
ő találta volna ki. Gátlástalanul merített az antik irodalomból és saját kortársainak műveiből. Vígjátékaiban több a romantikus
mint a szatirikus elem: szereplőit nem "kineveti", hanem velük együtt nevet és nevettet. A komédia zárt világában kötelező a
"happy end", a szerelmesek egymásra találnak és összeházasodnak. Az ún. "probléma-színművekben" (pl.: Troilus és Cressida,
Szeget szeggel) már megbomlik az egyensúly; a darabot záró házasság a szereplők többségé számára inkább büntetés, mint
jutalom, s c sak kompromisszumok, és áldozatok árán menthető meg valamiféle erkölcsi világrend. Shakespeare első színházi
sikereit az 1 590-es évek elején érte el: befogadták a n épszínházak, darabjaira tódult a k özönség. Felfigyelt rá és pártfogásába
vette a lányos szépségű aranyifjú, az előkelő Southampton gróf, akihez elbeszélő költeményeit és szonettjei nagy részét írta. A
szonett rövidsége nyelvi tömörítésre tanította Shakespeare-t. Szonettjeiben mindig egy kibontakozó lelkiállapotot fejezett ki, és
a s ajátosan an gol szonettforma rímképlete (abab cdcd efef gg) inkább lehetővé tette a fokozást, amelyre Shakespeare
törekedett. Maga Shakespeare a költeményeit jóval többre becsülte, mint a drámákat, számára a színház elsősorban üzleti
vállalkozás volt. 1 594-től Shakespeare-nek á llandó színtársulata volt, s a tá rsulat 1 599-ben megépítette a G lobe színházat. A
józanság és a végletek közötti ellentét jellemzi életének ezt a korszakát is, hiszen mialatt a jól jövedelmező üzlet hasznából
gondos családapaként földbirtokot vásárol, egymás után írja meg nagy tragédiáit. A nagy tragédia világa nem "egyszer volt, hol
nem volt" birodalma. A tragédiában bőven van tragikum és politika, de világa minden irányban kitágul. A tragikus hős
legfeljebb csak rövid ideig él boldogan és a történet végén bizonyosan meghal, de pusztulása egyszerre vereség és győzelem. A
tragikus hős azért hős, mert őt a mindennapi ember hétköznapjainak ellentmondásai a lehető legtöményebb koncentrációban és
a lehető legmagasabb hőfokon feszítik. Az erkölcsi világrend tehát, amelyet a tragédia főszereplője önnön feláldozása árán
helyreállít, a l ét és a t udás v ilágrendje i s eg yben: H amlett, O thello, L ear és M acbeth m indent m eg ak arnak tenni, a lét
teljességét kívánják birtokolni, azaz halandóságukat is átélik. Shakespeare utolsó alkotói korszakában rájött, hogy a rend, ami a
történelemben kiszámíthatatlan és kifürkészhetetlen, ami a komédiában túlságosan is kiszámítható és szűkre szabott, ami a
tragédiában t úlon t úl t ág és ö npusztító, az el eve ad va v an abban a dramaturgiai felfogásban, amelyben es etleges történeteit
reprezentatív cs elekménnyé s zerkesztette, g ondolatait k épekbe v etítette és s zínpadi l átszatvilágát a v aló él et es eményeihez
hasonlította. Megalkotta hát a metafora metaforáját: a színpadi rend lett regényes színműveinek témája. Maga Shakespeare
fokozatosan visszavonult a színházi élettől. 1610 táján végleg letelepedett Stratfordban s csak ritkán utazott Londonba. Élete
utolsó szakaszáról éppoly keveset tudunk, mint a pályakezdés előtti öt évről. Feltehetően tüdőgyulladásban halt meg 1616.
április 23-án.
Forrás: http://www.doksi.hu

Romeo és Júlia
Baljós csillagzatok alatt született szerelmesek történetét dolgozza fel a mű. műfajilag a lírai hangvételű drámai költeményekhez
hasonlítható. Shakespeare gondolatait az emberi kapcsolatok komikus oldala foglalkoztatta. Erre példa műből Mercutio alakja.
Mercutioból a túláradó fiatalság a bohémség, a csapondó életerő sugárzik, aki a hálál közelettét is tréfával, szójátékokkal
fogadja. Ki kell emelnünk a realista vonásokkal megrajzolt dajka alakját, kit Shakespeare megfigyelései alapján alkotott meg. A
dráma cselekménye, szerkezeti felépítése Mercutio haláláig korai vígjátékok felépítésére emlékeztet. Ezután sűrűsödik a komor
hangulat, a drámai intenzitás, amely Romeo halálával éri el tetőpontját. Az egység benyomását Shakespeare azzal kelti, hogy
mindent Romeo és Júlia szerelméhez viszonyít. A külső világ értetlenül, ellenségesen áll szembe ezzel a szerelemmel. Pl.:
Capulették véleménye szerint a házas fél kiválasztása csak a szülők feladata lehet. A házasság m indenképpen t ársadalmi
felemelkedést jelentsen. A fiatalok tiszta szerelme haláluk után a családok kibékülését eredményezi.
Júlia:
Júlia jelleme egyszerű, természetes, gyermeki, csak a szívére hallgat. A félénk, ijedt, gyöngéd lányból a szemünk láttára válik
tragikus hősnő. Romeo száműzetése után Júlia kerül a dráma középpontjába, amikor is Shakespeare megragadóan ábrázolja
szerelméért folytatott küzdelme reménytelenségét.
Romeo:
Romeo alakjának jellemfejlődését követhetjük nyomon. Először Rozáliába szerelmes, mely szerelem viszonzatlan és ez az ifjút
egy magányos mélabúba kergeti. Júlia szerelme kiváltja az ifjúból a szenvedélyeket, a felhőtlen boldogságot. A drámai
cselekmény ezt követő sorozatos csapásai Romeot a szemünk láttára érleli férfivá. Halála előtti pillanatában szavait tragikus
elszántság és nyugalom lengi körül.
Belső konfliktus a műben alig található. A szereplők között érdekes jelleme és feladata van Lőrinc barátnak, aki furfangos
bölcsességgel p róbálja a s zerelmesek útját egyengetni. Ez a tevékenysége azonban hiábavaló, a s zerelmesek sorsa akkor sem
alakult volna másképpen, ha netán keresztbe tett volna nekik.
Shakespeare hőseinek pusztulását nem a jellemük okozza, hanem a külső körülmények, amit végzetszerűségnek nevezhetünk.
Ennek a célnak a szolgálatába állítja a cselekmény felgyorsítását. Vasárnap este kezdődik a cselekmény és csütörtökre meg is
hallnak hőseink. Ugyanennek a megvilágítására rendeli alá a műnek a képi világát. A fiatalok szerelme olyan tiszta, mint a
Napnak és a Csillagoknak ragyogása, amely ezt a sötét társadalmat megvilágítja. A mű tragikus katasztrófájának végső oka
tehát a két család már-már kibékíthetetlennek tűnő viszálya. A háttérben kibontakozik előttünk egy hűbéres társadalom reális
rajza. Ennek az erőszakos társadalomnak megtestesítője a Tybalt család. A konfliktus, tehát a családok közti viszály a mű
elején, az estélyen jelenik meg igazi arcával, a későbbiek folyamán ezt halványítja az író.
Forrás: http://www.doksi.hu

23. Tétel
A REALIZMUS
- a romantikával egy időben született
- forrása a csalódás az illúzióvesztés
- a realista írók szembefordulnak saját korukkal
- a realisták tisztelik az apró részleteket is
- a realizmus lényege a szereplők lelki világának föltárása
- a realista író nem a képzeletére támaszkodik, hanem a valóság pontos megfigyelésére
- a realista stílust a tárgyilagos, higgadt, részletező előadásmód jellemzi
- a realizmus uralkodó műfaja: a regény és a novella
- az új művészeti törekvéseket megnevező szó, a "realizmus" első ízben egy festészeti kiállításon szerepelt
- 1855-ben Gustav Courbert egy párizsi bódéban mutatta be képeit, s a kiállításának ezt a címet adta: "A realizmus"

AZ OROSZ REALIZMUS VILÁGA

- a 19. század az orosz irodalom fénykora
- Oroszországban a társadalom feudális megrekedtsége miatt nem volt még erős, művelt polgári osztály
- I. Miklós cár nem járult ugyan hozzá a jobbágyság felszabadításához, de hajlandónak mutatkozott számos enyhítő intézkedés
meghozatalára
- a jobbágyságot 1861-ben II. Sándor cár szüntette meg
- a cári rendszer áttekinthetetlen bürokratizmusa, s az ország siralmas helyzete lett a mind erőteljesebben kibontakozó orosz
realizmus legfőbb témája
- az orosz regényírók fedezték fel és ábrázolták elsőként a szegényeket, az alázatosokat, a megalázottakat, a cári rendszer
deformált kiszolgálóit és kiszolgáltatott áldozatait
- az orosz realista írók művei jórészt arról szólnak, hogy hogyan nem szabad, hogyan nem érdemes élni
- hőseik afféle "fölösleges" emberek

NYIKOLAJ VASZILJEVICS GOGOL

1808-1852

- 1808 április 1-én született Szorocsinciben

- édesapja tisztviselőként dolgozott
- Gogol gyermekkorát Vasziljevkában töltötte
- apja szenvedélyesen szerette a színházat, s ukrán nyelven verseket írt
- gimnáziumi tanulmányait Nyezsinben végezte (1821-1828)
- már diákként verseket írogatott, vonzódott a festészethez különösen kitűnt a vígjátékokban megmutatkozó komikai
tehetségével
- 1828-ban nagy reményekkel érkezett Pétervárra
- egy rövid ideig tartó németországi utazás után állami szolgálatba lépett: segédírnoki állást kapott havi 50 rubel fizetéssel
- fizetéséből alig tudott megélni
- kereset-kiegészítésként fordult az irodalomhoz
- 1830-ban megjelent egy "ukrán " elbeszélése
- megismerkedett és összebarátkozott Zsukovszkijjal és Puskinnal
- otthagyta hivatalnoki állását
- első jelentős műve egy kétkötetes elbeszélés-gyűjtemény: a Tanyai esték (eredeti címe: Esték egy gyikanykai tanyán
- 1834-ben elnyerte a pétervári egyetemen a középkori történelmi tanszék adjunktusi állását, egy év múlva leköszönt
- 1835-től élete végéig csak az irodalomnak élt
- 1835-ben még egy kötete hagyta el a sajtót, az Arabeszkek című
- a pétervári csalódásokból, kiábrándulásokból fakadó kisember-novellák, az ún. pétervári elbeszélések egy-két darabja itt látott
napvilágot
- későbbi hivatalnok-novellák közül jelentős Az orr (1836), A köpönyeg (1842), A revizor
- utóbbi művében a hivatalos körök oroszország megrágalmazását látták
- Gogol 1836 júniusában külföldre utazott
- ezekben az esztendőkben írta meg utolsó és minden eddigit betetőző művét: Holt lelkek címmel (1835-1852)
- 1841 őszén hazautazott Moszkvába, hogy könyve kiadásához megszerezze a cenzúra engedélyét
-1842-ben jelent meg a regény "Csicsikov útkalandjai avagy a holt lelkek"
- a Holt lelkek "megrázta egész Oroszországot" s újra az író ellen hangolta a közvéleményt
- visszatért külföldre
- a következő 6 év vándorlások között telt el
Forrás: http://www.doksi.hu

- önvád gyötörte az orosz világ sötét ábrázolásáért, s a folytatásban ki akarta engesztelni olvasóit
- utolsó éveit már súlyos depresszióban, a világtól elzárkózva töltötte
- halála előtt 8 nappal elégette a Holt lelkek második részének teljes kéziratát, tíz év munkáját
- 1852-ben Moszkvában halt meg

A köpönyeg
A hivatalnok novellák között a leghíresebb A köpönyeg (1842)című elbeszélése. Ezen is több éven át dolgozott: átírta, újra írta,
kiegészítette.
Komikus előadás, stílus humor: A köpönyeg elolvasásakor egyre jobban az író stílusának a hatása alá kerül az olvasó. A
humort, a k omikus h atást az el beszélés m odora v áltja k i, n em a t éma: ez ö nmagában n em i s n evetséges. A z el beszélés
nyomtatott szövege mögött mintha egy színész rejtőzne, aki mimikával és gesztusokkal kíséri az előadást. Hűvös, epikus
tárgyilagossággal indul a novella, de ez a h angnem hirtelen megszakad, s a t úlzott ingerültség, a m aró gúny hangja váltja fel.
Így a rögtönzés benyomása keletkezik, az eredeti közlési szándékot kitérők bontják meg. Az író még semmit sem mondott, de
már hallottunk egy sebtében hanyagul odavetett anekdotát. Különös, komikus hanghatása van a kereszt- és az ap ai névnek is:
Akakij Akakijevics. Érdemes megfigyelni a többi felmerülő név komikus hangzását is. A jelentéktelenségek pedáns
részletezésével ellentétben a fontos dolgokról hallgat a történetmondó, s gyakran megjátssza, hogy bizonytalan emlékezete ki-ki
hagy. Az elbeszélés olykor a bizalmas bőbeszédűség jellemét ölti. Se szeri, se száma a különböző szójátékoknak, a képtelen
túlzásoknak, fölösleges részletek kiemelésének, közbeszúrt anekdotáknak, logikátlan szókapcsolatoknak és ellentmondásoknak,
a k ülönféle s zatirikus el emeknek. A t udatos s tilisztikai, n yelvi megoldások azt eredményezik, hogy A köpönyeg
elbeszélésmodora sajátos, hanyag és naiv fecsegésnek tűnik. Éppen ezért az élő szóbeli bizalmas rögtönzés hatását kelti. Ez az
egész elbeszélést a valóságos történet illúziójával ruházza fel. Az eseményeket az elbeszélő olyan tényként tolmácsolja,
amelynek nem ismeri pontosan minden részletét.

Humánus érzelmesség
A köpönyeg komikus stílusába néhány helyen váratlanul hatol be egy másik hangnem: a szentimentális-patetikus érzelmesség,
az ellágyulás. Ezzel a megoldással érte el Gogol, hogy A köpönyeg egyszerű anekdotából groteszkké emelkedett. Gogolnál a
téma csak másodlagos, maga a mese, a cselekmény igen egyszerű: egy senkitől meg nem hallgatott magányos, megnyomorított
kisember észrevétlenül meghal bánatában ellopott köpönyege miatt, amellyel az életet lopták el tőle. Halála után egy ideig
kísértetként visszajár a túlvilágról, s "rangra és címre való tekintet nélkül mindenkiről leráncigál mindenféle köpönyeget". A
bosszú e komédiája igazságszolgáltatás Akakij Akakijevicsnek, de egyben az író ítélete is felette: élete nem több egy köpönyeg
értékénél.

Eltorzult világ
A groteszk ábrázolás követeli meg, hogy a l eírt esemény az él mények fantasztikusan korlátolt, kicsinyes világába ágyazódjék.
Ennek szűk határai között az írónak módja van eltúlozni a részleteket és megbontani a mindennapok szokásos arányait. E világ
törvényei és arányai szerint az egyhangú, lélekölő másolás. Tragikomikussá fokozódik az aprócska cél és az ironikusan
felnagyított v ágyálmok, a m egnövekedett ö nérzet, em beri m éltóság k özti ellentét. Elégedett volt elevenebb és szilárdabb
jellemű lett, viselkedéséből eltűnt az ingatag bizonytalanság. A helyettes irodafőnök estélyén a felnagyított boldogság
lelkiállapota k ezd v isszájára f ordulni: v annak d rágább, s zebb k öpönyegek i s, s az ö vét v alaki g ondatlanul a f öldre l öki,
bepiszkítja. A köpeny elrablása és a tekintélyes személy durva elutasítása, sértegetése pedig Akakijt a sírba viszi. Torz figura az
elbeszélésben a rendőrfőnök is, aki épp az áldozat bűnösségét akarja bebizonyítani. A tábornokgondolat- és érzésvilága épp oly
fantasztikusan leszűkített, korlátolt, mint Akakijé. Ebben a világban az arányok épp úgy eltolódtak, groteszk módon eltorzultak.
A főszereplő halálát többféleképpen is lehet értelmezni. A szokásos magyarázat szerint Akakij Akakijevicstől köpönyegével
együtt em beri m éltóságát, él etét i s el rabolták, s a s zerencsétlen kishivatalnok belehalt bánatába. Egész pályafutása alatt
megalázkodó, mintaszerű hivatalnok volt: mindig a magasabb állású személyiségek értékrendjéhez igazodott, létének legfőbb
értelmét abban látta, hogy a rangban felette állók elismerését kivívhassa. Csupán egyetlen egyszer került olyan helyzetbe, mikor
egy feljebbvalóját viselkedése felháborította. A saját hatalmától megmámorosodott tekintélyes személy valóságos dührohamot
kapott Akakij ügyetlen, félénk kérelme miatt. A tábornok ezt szemtelen vakmerőségnek, megengedhetetlen lázadásnak
minősítette, ráordított a megszeppent hivatalnokra, s egyszerűen kidobta irodájából. Addigi élete összeomlott. Másnapra magas
láz tört ki rajta, s a betegség lefolyása gyorsabb volt, mint várni lehetett volna.

Fantasztikus befejezés
Akakij A kakijevics h alálát u gyan o lyan g roteszk m ódon m eséli el a t örténetmondó, m int s zületését. S záraz t ényközlésként
jelenti be: "Szegény Akakij Akakijevics végül kilehelte lelkét". Majd váratlanul mindenféle apróságokra tér át. A befejezés is
furcsa, groteszk játék: maga az elbeszélő jegyzi meg tréfásan: "...szerény kis történetünk váratlanul fantasztikus befejezést
nyer." Gogol humora megkacagtatja, megnevetteti az olvasót, de nem vált ki igazi jókedvet, derűt belőle: a kacaj összemosódik
a megdöbbenéssel, a k eserűséggel. Épp ez a groteszk ábrázolás célja. A köpönyeget először Arany János ültette át magyarra
német fordítás nyomán (1875).
Forrás: http://www.doksi.hu

24. Tétel
Avantgárd

A francia eredetű avantgárd (elő őrs) gyűjtő fogalom. A különböző izmusok a művészet általános reformjának jegyében
alakultak ki, az átalakulás oka a művészet szerepének megváltozása. Az alkotók radikálisan újat akarnak, elvetik a bomló régit
nemcsak a művészetben a társadalomban is.
Jellemzők: - a nyelv mintegy önálló erővé válik: a jelentés földúsul, a jel néha önálló életre kél a szó mágia esetenkén öncéllá
válik
- önállósodnak a költői képek, elszakadnak az érzékelhető valóság hordozásától.
- az idő és a tér fogalmát szubjektívan kezelik.
Az avantgárd művészet újféle kapcsolatot keres a közönséggel, a közvetlenséget akarja érvényre juttatni. Esztétikai elveiben a
művészeti ágak közelítése az interart jelleg közös vonás. Szintén közös vonás az előző század poeticai jellege elleni lázadás, a
konvenciók elvetése (abszurd, groteszk). Programjaikat kiáltványokban monifesztumokban hozták nyilvánossá.
Irányzatok:
- kubizmus
- futurizmus
- dadaizmus
- konstruktivizmus
- szürrealizmus
- expresszionizmus

Bertold Brecht: Kurázsi mama és gyermekei

Bertold B recht ( 1898-1956) nagypolgári család gyermeke volt, ám fiatal éveitől kezdve a baloldalhoz húzott, s csakhamar a
marxizmus híve lett. Az 1919-es forradalmi mozgalmakat követően (melynek aktív részese volt) színi kritikus, majd színházi
dramaturg lett, előbb Münchenben, aztán Berlinben. 1928-ban írt koldusoperájával vált világhírűvé, amelyben hatásos módon
alkalmazz az expresszionista színház eszközeit. A z ex presszionista d ráma, " epikus s zínház" l egnagyobb al kotójaként v ált
igazán ismerté. Ennek az új dramaturgiának a lényege, hogy megakarja fosztani a nézőt a színházi illúziótól, mert a régi színház
"a nézőt a cselekményrészesévé teszi" és ezzel "feléli a néző aktivitását", az új viszont elidegeníti a színpadi világtól, s ezzel
kielégítetlenül hagyja a tett vágyát. Az illúzió, a beleélés szétfoszlatását szolgálják az ún. "elidegenítő effektusok", amelyek
minduntalan kizökkentik a nézőt a színpadon megjelenített világ átéléséből, és azzal szembesítik, hogy kívül áll a darabon.
Ilyenek Brechtnél a rideg, üres színpadképek, az újra meg újra megjelenő didaktikus feliratok, transzparensek, az eseményeket
kommentáló dalbetétek. Hiányoznak darabjaiból a konfliktusok, igazi cselekmény, sőt az egyénített jellemek is.
Bercht szerint a darab világa nem az életből épül fel vagy indul ki, s jut el különböző írói eszközök révén az általános
igazsághoz, hanem az általános igazságból épül fel, indul ki, s jut el az élethez. A Kurázsi mamában ez az általános igazság így
hangzik: a háború minden értéket elpusztít, mindenkit tönkre tesz, azt is aki látszólag belőle él, vagy haszonélvezője. A darab a
harmincéves há ború ( 1618-1648) idején játszódik, s Brecht itt is egy régi történetet elevenít föl. Vakmerősége miatt nevezik
Kurázsi mamának; azért, mert az üzlet virágzása érdekében akár a tűzvonalon is át mer kelni. Markotányosnőként kereskedik a
frontokon, s i gyekszik m eggazdagodni, úgy a zonban, ho gy e közben há rom gy ermekét t ávoltartsa a ha rctól, s mindenáron
megkímélje őket. Végül lányát is fiait is elveszíti. A háború, s a figyelem középpontjában Kurázsi mama alakja áll. Kurázsi
mama három gyermekének pusztulása a dráma három ún. stációja. Eilif bátor, Stüsszi tisztességes, Kattrin pedig hőssé válik.
Stüsszi és K attrin halálának kettős jelentőségét ismerhetjük fel: egyrészt azt jelzi, hogy az erény nem számíthat jutalomra, a
háború halállal fizet a tisztességét; másfelől mintha Kurázsi mamából szakadna ki egy egy rész pusztulásukkal – gyermekei egy
egy hajdani jó tulajdonságát képviselik, s halálukkal Kurázsi mama is végkép elveszíti ezeket az erényeket. Kattrin halálával az
anyai érzések is kivesznek belőle: érzelmek és gondolatok nélküli szinte állati szintre süllyedő lénnyé válik. Kurázsi mama az
5. jelenetben viselkedik legellenszenvesebben, amikor sebesülteket hoznak a kocsijához, s ő megtagadja a segítségnyújtást. Az
asszony közömbösségét Kattrin ösztönös részvétérzése teszi még feltűnőbbé: a szerencsétlen lány kétségbeesetten vergődik
anyja tilalma és lelke parancsa közt, majd drámai módon rátámad szívtelen anyjára. A darab világát a mérhetettlen pusztulás és
az em beri k apzsiság áb rázolásán t úl m ég k omorabbá t eszi a b efejezése. K urázsi mama nem tanul a tragédiából: bár immár
magának k ell h úznia a szekerét, újra nekivág az ú tnak, h ogy f olytassa a k ereskedést az eg ymást-mészárlás f öldjén. E z a
befejezés is tudatos dramaturgiai megoldás: nem a hősnek kell tanulnia a történtekből, hanem a nézőnek. S minél inkább vak
marad a hős, annál nagyobb az esély arra, hogy a néző fölháborodik, s ráébred tévedésére.
Forrás: http://www.doksi.hu

25. Tétel
A XX. század világirodalmából – néhány választott mű alapján

A "világirodalom" kifejezést először Goethe használta, jelezve, hogy van valami egész, ami a nemzeti
irodalmakat ha egységessé ne m i s, de ös szetartozóvá ková csolja. K ét vi lágháború, f orradalmak és
haláltáborok adják e század í rói s zámára a f eladatot, a m egírás k ötelezettségét. E gyikük a m últ s zázadi
realista próza folytatója és egyben betetőzője, míg másikuk a szürreális világban cselekedteti hőseit; a
harmadik író m aga i s á ldozatává a S ztálini di ktatúrának, a ne gyedik pe dig r észt ve sz a há ború i dején a
francia ellenállási mozgalomban. Különféle nemzetiségű, sorsú és stílusú írók művei alapján ismerjük
meg tehát az egyetemesen európait és jellegzetesen egyénit.

Thomas Mann: Tonio Kröger

Thomas M ann ( 1875-1955) va lamennyi e lbeszélése köz ül a T onio K rögert ( 1903) szerette legjobban,
mivel ez a mű bizonyos mértékig önéletrajzának egy része. Tonio származásában, szüleinek zeneszerető
otthonában, i fjúkori é lményeiben, a z a pától ör ökölt c ég f elbomlásában, a m üncheni és olaszországi
tartózkodásban nem nehéz felfedezni az egyezéseket Thomass Mann élettörténetével.
A novella Mann életének egyik legnagyobb dilemmáját tárgyalja: szellem és élet, azaz művészet és
polgáriasság vi szonyáról va n benne szó. Tonio küzd a művészlét elszigeteltsége ellen, Harcol Hans
Hansen barátságáért, de fájdalmasan kell tapasztalnia, hogy Hansban nem tud megértést kelteni, és éppen
olyan fájdalmasan kell tapasztalnia ezt a számkivetettséget a tánciskolában Inge Holm oldalán.
Az orosz festőnővel, Lizaveta Ivanovával folytatott nagy párbeszédében Tonio kifejti nézetét arról,
hogyan árulja el a művészet a szeretetre méltó emberiséget. Jelentős megállapítások hangzanak el ebben a
rendkívül intellektuális be szélgetésben. E zek köz ül i s a l egfontosabb, hog y ha a z í ró a z é rzelmeket
gátlástalanul átplántálja a művészetbe, annak mindig szentimentalizmus, pátosz, unalom az eredménye.
Az e lbeszélés ha rmadik r észében, e gy dá niai ut azás s orán m inden esztétizálásnak búcsút mond, és
művészetét arra az egyszerű életre alapozza, melyből a jóság és humor fakad, s a zúgó tender partján egy
olyan világról álmodozik, amelyben lehetővé válik az emberszerető művészet. A mű három részből álló
zeneműhöz hasonlít, amelyben a vágymotívumok sokféleképpen variálódik. A Tonio Kröger nyelvéről
ugyanaz mondható, mint Mann minden művéről: nem igazodik szigorúan az ábrázolt figurához, a szerző
általában a s aját í rói n yelvét h asználja, m ely egyszerre em elkedett és ironikus, olykor patetikus, máskor
gunyoros.

Franz Kafka: Az átváltozás

Franz Kafka, aki nemet nyelven írta műveit, Prágában született és élete java részét is itt töltötte (1883-
1924). Műveit halála után az író szándéka ellenére adta ki barátja, Max Brod. Az átváltozás című művét
1915-ben írta. Már a novella első mondataiban találkozik az olvasó a fantasztikummal. Az, hogy mi volt
az átváltozás oka, hogy miért lett George Samsából ganajtúró bogár, sosem tudjuk meg. Ám ettől a perctől
végesvégig ú gy l átunk m indent, ah ogy a " féreg" t udatában m egjelenik. George Samsa családját eltartó,
maradi kispolgár volt, akinek szellemi érdeklődését betölti az újság és a menetrend tanulmányozása. A
megváltozott helyzetben a cselekmények gyorsan peregnek, S amsa hamarosan pus ztulni, s orvadni kezd,
míg végül a takarítónő lapátra söpri a tetemét, s a család megkönnyebbül a szörnyű tehertől.
A novellát sokan magyarázzák és igen sokféleképpen. Az egyik magyarázat szerint Samsa bűnös volt,
ezért bűnhődik: nem tudta átlátni elviselhetetlen életét, s így nem tudott eljutni a változtatás gondolatáig
sem, mielőtt még féreg volta megakadályozta volna döntési szabadságában. Egy másik megközelítésben a
novella a beteg Samsa lázálma. De folyamodjunk Kafkához, aki ezt mondja saját novellájáról: " Az álom
leleplezi a valóságot, amely mögött elmarad a képzelet."
Kafka a m aga ab szurditásában áb rázolta a v ilágot, am i az óta már nem is olyan szokatlan számunkra. A
novella végén a tárgyilagos elbeszélői hang tudatja velünk az eseményeket, mely a maga paradox módján
egy lezáró idillben ér véget (családi kirándulás).