ARANY JÁNOS – LÍRAI KÖLTÉSZETE

Arany János, a 19. századi magyar irodalom kiemelkedő alakja, az aranykor legnagyobb
költője és írója. Munkássága mély nyomot hagyott a magyar irodalomban, és azóta is jelentős hatással
van a hazai irodalmi és kulturális életre. Arany a magyar romantika és realizmus jelentős alakja, és
művei számos különböző műfajban kiemelkedőek. A balladák, az eposzok, a lírai költemények és a
fordítások egyaránt megtalálhatók az életművében. Az irodalmi közvélemény Petőfi mellett Arany
Jánost tartja az egyik legnagyobb magyar költőnek.
Líráját két nagy csoportra tudjuk osztani. Az egyik az 1850-es évek elején elkészült versek.
Ezek a művek a személyes válság hatására készültek el. Ebben az időben Aranyon céltalanság és
bizonytalanság uralkodott. Verseiben a keserűség és a kiábrándulás erősödik meg.
A Letészem a lantot című versét 1850-ben írta. A lant a költészet jelképe, így a cím arra utal,
hogy felhagy a költészettel. Ezt nyomatékosítja az első sorban is, illetve az utolsóban, ami egy keretet
ad a versnek. A szabadságharc bukása miatt kiábrándult, reménytelen helyzete miatt pedig lemond
költészetéről. A vers hangulata lemondó és fájdalmas, műfaja pedig elégia.
A verset egyszerű, de határozott mondatokkal kezdi. Kijelenti, hogy abbahagyja a költészetet.
A mű ezután az indoklással folytatódik. A költő fáradtnak érzi magát, lelkesedése és reménye elhagyta
és érzi, hogy megváltozott. A jelennel állítja szembe a múltat, emiatt pedig érték szembesítő versről
beszélünk. A jelen valóságát és csalódását állítja szembe a múlt értékes pillanataival. A 2.-5.
versszakig a múltat idézi fel. Elmondja, hogy Petőfi költő barátsága ihletett adott neki, kellemes
bizakodó világban élt és verseivel dicsőséget hozott a hazának. Tudott még reménykedni a hírnévben
és a sikerben. Az utolsó két szakasz a jelent ábrázolja. A költészet haldoklását Arany a nemzet
halálával hozza összefüggésbe. Teljesen kiábrándult és megkérdőjelezi saját művészi hitvallását.
A másik nagy csoport az Őszikék ciklus. Ezeket a verseit a kapcsos könyvbe írta, 1877 nyarán
a Margit-szigeten. A cím két dologra is utal. Az ősszel nyíló virágra, ami szép, de már illat nélküli és
magába hordozza az elmúlást is az élet mellett, illetve a későn kikelő őszi csibékre.
A Mindvégig a Letészem a lantot című vers ellentéte. Az első sor visszautal a korábbi műre.
Önmegszólító vers, saját magát szólítja fel az írásra és a minden körülmények közötti alkotásra. Új
filozófiát alakít ki a2. és a 4. versszak közötti szakaszban. Szerinte elkell fogadni a sorsot, ki kell
használni az élet nyújtotta örömöket és megélni a boldog jelent. A vers témája már nem a külső világ,
hanem a belső szubjektív érzés. A lírai szemlélete megerősödött és a költészet ad erpt a világ
gondjainak elviseléséhez.
Az Őszikék ciklus egyik legismertebb műve az Epilógus. A cím jelentése lezárás, utóhang,
mivel a költő ebben a versben összegzi életét és költészetét. A verset 3 részre tudjuk osztani. 1.-5.
versszakig olvasható a múlt. Az élet egyszerű volt, nyugodt, derűs, és a költőt nem érdekelte, hogy
milyen emberi magatartásokkal találkozott. Metonímiával jelöli a tulajdonságokat. Mindegyik
versszak egy magatartást mutat be. A 6.-10. szakasz a múltban megálmodott jelen. Nem azt kapta, amit
szeretett volna és felmerül az Arany Jánosi kérdés, hogy tudott-e elég jót alkotni. Az utolsó versszakok
mondják el a múltban megálmodott jövőt. Függetlenséget nem kapott és csalódott, mert már nem
tudna élni vele, mikor megkapja. A vers befejezése szomorú, emiatt a műfaja óda.
Arany János költészete számos műfajban megmutatkozik, de a lírai költemények jelentős
szerepet játszanak életművében. Verseiben a költő személyes élményeit, érzéseit és gondolatait
fogalmazta meg lírai formába, és így teremtette meg az olvasók számára maradandó műveket.
Költészete nemcsak az egyéni élményeket és érzéseket fejezi ki, hanem gyakran tükrözi a kor
társadalmi és politikai eseményeit is.