Arany János

Letészem a lantot

Arany János nemzetőrként szolgált a szabadságharcban, de a bukás nagy hatást gyakorolt rá.
Ekkor válik teljes állású költővé, de korábban is írt verseket. Hangja: elégikus, műfaja: elégia. A vers
1850. március 19. keletkezett. A vers legérdekesebb retorikai eszköze a versszak végi refrén, de az utolsó
versszak végen változik ez 1.-6. versszakig ez egy költői kérdés, megszólítja az ifjúkori énje. Az utolsóban
pedig egy felkiáltás vagy sóhaj. A címben a lant egy költészeti képként jelenik meg. A mű 7 db
versszakból tevődik össze.
1. versszak
Idő és érték szembesítő vers, megjelenik a versben a jelen és a múlt. A lírai én elvesztette egykori
lelkesedését
2. versszak
A reformkor mozgalma és buzgalma jelenik meg a költő tavaszi képekkel idézi meg.
3. versszak
Jelen es a múlt ellentété. megemlékezik Petőfiről a múltban költői versenyekkel értékgazdag volt a
jelenben pedig magányos költő es érték szegény állapotot mutat.
4. versszak
Egy jövő kép jelenik meg és a múlt szemszögéből mutatja meg az elképzelt jelent
5. versszak
A jövő víziói jelennek meg a hálás utókor miatt
6. versszak
visszatér a jelen tragikus hangvétel következik és hiába valónak mutatja be a költészetet
7. versszak
a költő megkérdőjelezi a költészet értelmet
költői kép
a fa a nemzet
a virág a költészet

befejezés: Az idős Arany megírja a párversét ennek a műnek és teljesen mást fogalmaz meg és
mutat a világ felé