A Felhők-ciklus - versciklus (1845-46)

Emlékezet…
A bánat? egy nagy óceán…

Ars poeticái
A természet vadvirága (1844)
Levél Várady Antalhoz (1846)
A XIX. század költői (1847)
Dalaim (1846); Szabadság, szerelem (1847) ; Az apostol (1848)

Szerelmi költészete
Csapó Etelke - (Cipruslombok Etelke sírjáról - ciklus)
Mednyánszky Berta - (A szerelem gyöngyei - ciklus – Fa leszek, ha…)
Szendrey Júlia - (Reszket a bokor, mert…)

Hitvesi költészete - Szendrey Júlia

Szeptember végén - Beszél a fákkal a bús őszi tél (rapszódia) (1847)
Minek nevezzelek (1848)
 Petőfi Sándor költészete
A Felhők-ciklus
Petőfi már ismertté vált népies költőként, viszont a régi rend hívei erős kritikával fogadták,
túl egyszerűnek gondolják Petőfi költészetét. 1845 ősze és 46 tavasza között mélypontra,
magánéleti, szerelmi és költészeti válságba kerül. Ebben az időben kihasználja
szomorúságát, és kísérlezetik költészetével.
Ekkor írja meg a Felhők című ciklusát. Ami 66 rövid versből áll, és főleg
Szalkszentmártonon keletkeztek. A töredékben rejlő poétika lehetőségeket próbálja ki. A
felhők korszaka utáni műve a Levél Várady Antalhoz című episztola volt (1846), amikor már
kimászott költői és magánéleti válságából.

Felhők - versciklus
● Elégikus hangneműek, szándékosan rövid, töredékes versek, világmagyarázatok.
● Szenved, de ezt saját előnyévé állítja (tudatosan kísérletez), ugyanakkor a versekben
látható a nem akarás, a fáradtság ami figyelemfelkeltésre hajlik. Amikre direkt nem
hagy kielégítő választ, hadd gondolkozzon rajta az olvasó. Felkelti az érdeklődést.
● A szövegvilág egységes: megjelenhet ugyanaz a világkép, és ismétlődnek a
stilisztikai-retorikai hatások (pl ellentét, csattanó)

❖ Műfaj és forma
➢ epigramma
szentencia (bölcs mondás)
gnóma (mondás tapasztalati igazsággal)
új kötetlen műfaj
➢ spontaneitás (szabadon felötlő zabolátlan gondolatok, választékos) érzetét jelenti
 Ars poetica
Az ars poetica megfogalmazza a költő v. a költészet céljait. A fogalom
Horatiustól származik, akinek az Ars poetica című verse azt mondja el, hogy a költő
milyen célokat tűzhet ki magának.
A romantika szenvedélyessé tette (ezt látjuk Petőfinél is), a romantika előtt
tájékoztató, tanító volt.

Petőfi az ars poeticai költőszerepek közül hármat használt:

(mindháromban megjelenik a szabadság: érzelme, motívuma)

1. A természetes költő szerep (kötetlen, szabad)

2. A prófétikus/népvezér szerep (inkább politikai, míg a többi egyéni
3. Az egyéniség központú szerep

Eleinte bízott a népben, mivel úgy gondolta, hogy a nép a költő egy része.
Képviselőnek indult (Szabadszálláson) azt gondolva, hogy a nép támogatni fogja, de
megbukott - nagyot csalódott a népben. Arra eszmélt rá hogy a nép nem képes saját
magáért tenni, és kell néhány ember, aki feláldozza magát a nép érdekében. Néhány
nagy lélek (Ezt írja le Az apostol című elbeszélő költeményében)

Ars poeticái
(1844) - A természet vadvirága
(1846) - Levél Várady Antalhoz
Dalaim
(1847) - Szabadság, szerelem
A XIX. század költői
(1848) - Az apostol

A természet vadvirága (1844)

Még Petőfi költőként nem volt elismert, tehát élesen bírálták. Ebben reagál a
kritikákra.
Címe metafora - ő a természet vadvirága (ő szabadabb és erősebb mint a “házi
növények”, akiknek mindent megtanítottak, míg ő tehetségből költő)
Hangneme szenvedélyes, kissé agresszív
Dalaim (1846) - témakatalógus

Csak jellege ars poetica, nem hagyományos, mivel csak felsorolja a

verstípusokat, és alkotói lelkiállapotát.
Hangneme és szerkezete jóval nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb
Metaforikusan írja le a verstípusokat versszakonként.

Szabadság, szerelem (1847) - epigramma (amit bevezetőként írt egy kötetének)

Petőfi úgy gondolja, hogy a szabadság és szerelem két külön szerepet kínál, és
nem férnek együtt. Nem véletlenül írja ebben a sorrendben. Petőfi szerelmes
volt hitvesébe, de valójában még szerelmesebb volt a forradalomba és annak
akarta áldozni életét, minthogy a szerelmének. Amit valóra is váltott.

A XIX. század költői (1847) - [közösségi líra]

Címe megjelölő -A költő célját, miértjét, és a költő és nép viszonyát mutatja be

1. vsz. - Nem egyszerű költőnek lenni - az felelősség és küldetés

metafora - húr / lant – Apolló a költészet istene
2. vsz. - Elmondja a költő feladatát (Bibliai képekben)
A költő az élet Mózese, ő tereli a népet ekkor a szabadsághoz, Kánaánhoz
3. vsz. - Bíztatva kezd, de sorelei ismétléssel elmondja hogy kit sújtson
átok
A zászló egy útjelző lehet a népnek, hogy merre menjenek - a költő küldetése
4. vsz. - Van aki azt mondja hogy nem kell tovább harcolni - az hazudik
Milliók szenvedése cáfolja meg amit ők mondanak
5. vsz. - Leírja a magyar nép Kánaánját - 3 feltétel alapján
Nincs éhezés (“bőség kosara” [mitológia])
Jogegyenlőség van (“a jognak asztalánál”)
Mindenki egyaránt tanulhat (“szellem napvilága”)
6. vsz. - Temetői látomás - jellegzetes befejezése Petőfinek
A halál meghozza a fizetségét - Akik a boldogságért harcoltak már nem
lehetnek azok, de legalább lesz aki tud boldog lenni
Az apostol (1848)

Elbeszélői költemény, és annyiban lehet rá ars poetica ként nézni, hogy Petőfi ekkor
látta be, hogy szerinte mi egy költő célja: Az emberek magukat nem tudják
megsegíteni, ezért kell pár nagy lélek aki megmenti őket. Ez az első műve, ami ezzel
a gondolkodással íródott.
 Szerelmi költészete
Csapó Etelke - Mednyánszky Berta - Szendrey Júlia

Csapó Etelke (Cipruslombok Etelke sírjáról - ciklus)

● Petőfinél sokkal fiatalabb volt, kezdetleges fiatal szerelem

● Fiatalon meghal a lány, amire megírja petőfi a Cipruslombok Etelke sírjáról
című ciklusát
○ Témája a bánatának kifejezése - költőként jó ihlet volt a szomorúság

Mednyánszky Berta (A szerelem gyöngyei - ciklus – Fa leszek, ha…)

● Berta szülei gátolták a kölcsönös viszonyt lányuk és Petőfi között, mivel a

költő ismert volt a lányok körében, féltették tőle a szülei és elküldték lányukat
Angliába
● Ciklusába bánatát írja le

Szendrey Júlia (Reszket a bokor, mert…)

Reszket a bokor, mert… - dal

A szerelem bizonytalansága idejében írta - pontot akart tenni a végére ezzel

Nem kétségbeesett, nyugodt - már beletörődő, elfogadó, csak a választ akarja

● Természeti képpel indít, ami a lelki állapotát festi le

(az érzelmi vihar lecsillapodása, megszűnése,)
● metafora - Júlia = a világ legnagyobb gyémántja
● Leírja az érzelmének nagyságát:
szomorúbb, hűvösebb amikor nincsenek együtt
● Kétsége - “Szeretsz rózsaszálam?”
Ha nem szereti őt, akkor áldja meg az isten, de ha szereti, akkor áldja meg
1000-szer

Júlia válaszként annyit ír vissza, hogy: 1000-szer - tehát ő is szerette

Hitvesi költészete
Szendrey Júlia

Szendrey Júlia (Szeptember végén - Beszél a fákkal a bús őszi tél - Minek nevezzelek)
Szeptember végén - elégia

Témája az élet, a boldogság és a szerelem elmúlása.

Természeti kép - Ami előttünk van még lehet szép, de a távolban látszik az
elmúlás. Petőfi eleinte is rövid életet látott maga előtt, és itt is. Még mindenben
fiatal, de az elmúlásra gondol.

Ezután a szerelemről és a hűségről beszél.

● Te aki most itt vagy meddig fogsz szeretni

● 3.vsz-ban megkérdi, hogy vajon hűséges lesz-e hozzá Júlia halála után
○ Abba gondol bele hogy nem lesz hűséges:
○ Miután özvegyi fátylát eldobja J., azzal törli majd le a könnyeit
sírjában, ahol örökké szeretni fogja - örök hűség megvallása

Akkoriban Júliának férje halála után felnevelni egy gyereket egyedül lehetetlen
lenne. Egyetlen lehetősége az lenne ha férjhez menne, tehát sok választást nem ad
neki Petőfi. Aki pedig nem csak magát, hanem a családját áldozta fel, elhagyta őket
(fia 1848 dec-ben születik - Zoltán).

Beszél a fákkal a bús őszi tél - rapszódia

Koltón, a nászútja közben is a forradalomra is gondol. A pár fekszik, de Petőfi

lélekben a reményteli jövőben, víziókban jár - haszna csak a jövőben lesz

Nagy ellentét - A nyugodtan pihenő pár, és a gondolatok százfelé való járása

Refrén - A vers egyre és egyre indulatosabb, de minden vsz végén lecsillapodik

szerelme láttán

A végén vérpanoráma van előtte, a jövőbe tekintve

Minek nevezzelek - óda

A szerelmes Petőfi Júlia szépségét, és az iránta való érzéseket fogalmazza meg.

Ehhez rengeteg képet fest metaforákkal:
(Párjának szemét, szelíd tekintetét, zengő hangját, lángoló ajkát stb) Amik
láncolatszerűen kapcsolódnak.
Minden vsz vége azt sugallja, hogy a szavak elégtelenek.
Rapszódia felé a már feszült újrapróbálkozások és szabálytalan vsz-ok viszik.
Az utolsó vszban halmozást alkalmaz egyszerű szavakkal, ami azt jelentheti, hogy
azok mondhatnak ki a legtöbbet.