A romantika a klasszicizmust felváltó stílusirányzat, melynek első hullámai

Angliából és Németországból indultak ki, majd Magyarországra a 19. században

értek el. A magyar irodalomtörténet egyik legelismertebb alakja Vörösmarty
Mihály volt, kortársai Victor Hugo, Petőfi Sándor és Kölcsey Ferenc voltak.
Élete utolsó öt éve lassú haldoklás volt, ebben az időszakan született meg két
kiemelkedőbb alkotása, az Előszó és A vén cigány című művek.

Vörösmarty Mihály Előszó című kéziratán nem szerepel dátum, de az

irodalomtörténészek szerint 1850-51 telén keletkezett, tehát a szabadságharc
leverése után. A bukás nemcsak lelkileg törte össze Vörösmartyt, de életében is
teljes összeomlást okozott. A mű első három szava, „Midőn ezt írtam" és címe
szó szerint utal arra, hogy a költő az alkotást egy másik, korábban keletkezett
műve elé szánta bevezetőnek, ám arról nincsen biztos információ, hogy melyik
volt ez a mű. A szerzemény 49 soros, ami az 1849-es tragédiára utal. Ez is
bizonyítja, hogy egy személyes átélt történelmi katasztrófa élménye van a vers
mögött. Egészen 1865-ig kéziratban maradt, amikor végre napvilágot látott.
Vörösmarty Mihály lírájának kiemelkedő alkotása, mely a világosi katasztrófát
kozmikus tragédia víziójává növeli. Jelentősége éppen az, hogy a 48-as
szabadságharc bukásának egyik első megjelenítője volt irodalmunkban.
Vörösmarty Mihály A vén cigány című műve 1854-ben keletkezett. Ez volt a
költő utolsó befejezett műve. Ez az alkotás sokféleképpen értelmezhető. Merész
képei között laza a kapcsolat, gyakran nincs összefüggés, ami megnehezíti az
olvasónak a jelentésteremtést. Saját korában kevesen értették meg, többen a
„megrendült ágyú” poéta nem egészen világos alkotásának tekintették. A
könnyű megértést a következők akadályozták, mint például a kihagyások,
érzelmi hullámozások. Amit mindenki felfogott belőle, az volt, hogy „Lesz még
egyszer ünnep a világon”, ami egy optimista üzenet. Vörösmarty Mihály nem
indokolt hite, a befejezés megalapozatlan, reménytelen reménye éltette a verset a
köztudatban. Sokan, de a téves értelmezés miatt hibásan szavalták a
pódiumokon.

Mindkét szerzemény műfaja rapszódia. Hangnemük szenvedélyes, az Előszót

romantikus pátosz, emelkedettség jellemzi, hangulata zaklatott. A vén cigány
című vers pedig önmardosó, csapongó, felfokozott lelki tartalmak fejeződnek ki
benne. Az első mű idő- és értékszembesítő, míg a másik önmegszólító
költemény. Vörösmarty Mihály mindkét remekművében elsiratta a nemzet
szabadságát.