1.

Petőfi Sándor forradalmi látomásköltészete – Egy gondolat bánt engemet

- XIX. szd. költői
- Nemzeti dal

Forradalmi látomásköltészete:
Petőfi 1846 tavaszától a világforradalom lázában égett, a nemzeti és az egyetemes emberi
szabadság ügye 1848-ig szorosan összekapcsolódott gondolkodásában. Ismerte kora
valamennyi politikai eszmeáramlatát, verseiben, leveleiben, nyilatkozataiban jelen voltak az
utópikus szocialista és a kommunisztikus nézetek is.
Költészetében 1846-tól felerősödik a politikai líra, művészi forradalmisága megtelik politikai
forradalmisággal. Ilyen tárgyú verseit az a hit hatja át, hogy az emberiség egyenletesen, törés
nélkül halad végső célja, az általános boldogság felé, a cél elérésének eszköze pedig a
szabadság. Ezt a szabadságot egy utolsó, kegyetlen, véres háború fogja megszülni, melyben a
rab népek leszámolnak zsarnokaikkal, s ezután „a menny fog a földre leszállni”.

Több versében is megjósolja a forradalom eljövetelét. Tudja, hogy a győzelemhez

véráldozatra van szükség. A költő vállalja a mártírhalált. Meghatározza a költők szerepét is
ebben a harcban: a költőnek látnok szerepet szán és azt, hogy népének vezére, "lángoszlopa"
legyen (költő-apostol).

Jellemző, nemcsak Petőfire, hanem általában a forradalom előtti optimista hitre, hogy a világ
máról holnapra, egycsapásra megváltozhat, beteljesülhetnek az emberiség évezredes álmai.

A XIX. Század költői című verse a költő isten küldötte, a költészet pedig politikai tett.. Ezt a
szent és nagy küldetést állítja követelményként századának költői elé.
-          1.versszak: tiltással figyelmeztet a feladat rendkvüliségére
-          2.versszak: meghatározza a népvezér költők szerepét, rendeltetését
-          3-4.versszak:felháborodottan átkozza meg a gyáva és hamis, hazug próféták magatartását
-          5. versszak:a látnok-költő az éhen-szomjan, kétségbeesve tengődő millióknak vigaszul
feltárja a jövendőt: költői képekkel írja körül az elérendő cél, a Kánaán legfőbb jellemzőit
-          A vagyoni, a  jogi és a kulturális egyenlőség utópisztikus elképzelése túlmutat a közeli
jövőn, ezt az időbeli messzeségbe való helyezést az ötödik versszak „ha majd” kezdetű
tagmondatainak párhuzamos ismétlődése érzékelteti
-          6.versszak: a cél elérése nem kétséges, a prófécia beteljesülése bizonyos, de az időpont
bizonytalan. A költő itt már  nem láttatja magát az elkövetkező időben, nem szól személyes
részvételről, sőt a „talán” tétovasága azt jelzi, hogy munkájának eredményét nem fogja
megélni
-          A költemény mégis megnyugvással, a feladat teljesítésének boldogító tudatával zárul
-          A képek ellágyulása, puha finomsága (szelíd, lágy csók, virágkötél, selyempárna) a halál
órájának lelki békességét sugallja.
-          Nem az eredmény, hanem a szándék minósíti az embert
-          A próféta szerepe nem a beteljesülés átélése, hanem csupán ennek hirdetése
-          Ez a vers Petőfi ars poeticája

Hátralevő néhány évében ez a küldetéstudat hatja át Petőfi politikai költészetét. Büszke

magyarságára, s szereti, imádja gyalázatban is nemzetét.
A megsejtett világforradalom vízióját az Egy gondolat bánt engemet c. költeménye jeleníti
meg.
Keletkezése:
1846 végén írta, szilveszteri vers. Az esztendő utolsó napján eltöpreng a jövőről.
Látomásvers, a műfaja: rapszódia.
-Csapongó, változó ritmika jellemzi,
- hangulatok, érzelmek áradak (elégikus, szenvedélyes, szentimentális).
Szerkezet:
1.) A vers két kulcsszava: a világszabadság és a halál:
a világszabadságért folyó küzdelmben a költő a hősi harcot és a halált is vállalja.
2.) Kompozíciója: 3 részből áll.
- 1-12. sor: Témája: a halál.
Kétféle halál lehetőségét állítja szembe egymással:
1-8.sor: lassú, hétköznapi,
metaforái: a féreg rágta lassan pusztuló virág,
üres szobában álló lassan elégő gyertyaszál;
ezeket elutasítja: negatív töltésű szavak;
kétszeres tiltó felkiáltás.
9-12. sor: dinamikus, gyors, erőszakos halálfajtákat (ez az előző halálképpel szemben álló)
- villám sújtotta fa;
- vihar kicsavarta fa;
- mennydörgés ledöntötte szikla.
Az igenlő felszólítások nyomatékosítják vágyait (Legyek…,Legyek…)
13-30. sor egyetlen hömpölygő feltételes összetett mondat
Témája: a világ népeinek ütközete a szabadságért, melyben a költő az életét adja.
- Az első 13 sor a feltételeket bontja ki: mikor szeretne ő meghalni.
A hegyi táj eltűnik, egy óriási síkság látomása jelenik meg;
mely egy harcmező, ahol a világ minden szolga népe elfér;
ezek felsorakozva indulnak a világszabadságot kivívni.
- A szerkezeti rész 2. fele a főmondat.
Alapgondolata annak a vágynak a megfogalmazása, hogy ő is a csatamezőn szeretne lenni
(ott…, ott…,), sőt sokkal tovább megy, mert életét szeretné áldozni ebben a csatában.
Ez a 10 sor a vers érzelmi csúcspontja: itt teljes. be az életáldozat.
A hangokkal (harsog, kiáltás, acél zörej, ágyúdörej), dinamikus mozgásokkal (a jambikus
sorokat itt anapestusok gyorsítják) és a színekkel ( főként a vörös ) válik a jelenet képszerűvé.
- A 3. szerk.részben (31-36.sor) hangnemváltással folytatódik:
a csatazajt felváltja az ünnepélyes, lassú gyászzene,
a vörös színt a fekete,
a verszene is megváltozik: a jambusokat spondeusok lassítják.
A harcmezőn elesettek temetésének látomása zárja a verset.
A rapszódiát a vers legfőbb gondolatával (világszabadság) jelszavával fejezi be.