Radnóti Miklós

1909-1944
„Szabad szerettem volna lenni mindig…” – Negyedik ecloga
 1909 Ikertestvére és anyja a szülésbe belehalt
 Ikrek hava című naplójában ír erről
 1921-ben apja is meghal, ekkor tudja meg, hogy akit anyjának hitt, csak nevelőszülője volt
 1926 őszén ismerkedik meg Gyarmati Fannival
 1927 textilipari főiskolán tanul
 1930 a szegedi egyetemre iratkozik, magyar- francia szakos
 1931 Párizsban jár - fontos művészeti hatások érik
 még kétszer jár a francia fővárosban
 1934 Irodalomtörténeti doktorátust szerzett
 1935 Házasságot köt Gyarmati Fannival
 A GONDOLAT című folyóirat munkatársa
 1937-ben Baumgarten - díjat kap
 1940-ben hívják be először munkaszolgálatra zsidó származása miatt
 1942- 43-ban ismét munkaszolgálatban
 1943-ban áttér a katolikus vallásra, egykori tanára, Sík Sándor avatja katolikussá
 1944. május 18-án megkapja az utolsó behívót: Szerbiába viszik (Bor)
 innen került Lager-Heidenauba
 1944. november 9-én Abda határában agyonlőtték a végsőkig elgyötört költőt
 tömegsírba került
Kötetei:
1930 Pogányköszöntő
1931 Újmódi pásztorok éneke
 perbe fogják szeméremsértés és vallásgyalázás miatt
1933 Lábadozó szél
1935 Újhold
1936 Járkálj csak halálraítélt
1938 Meredek út
1946 Tajtékos ég
Az első kötetek jellemzői:
 szelíd szomorúság
 gyengéd pátosz, erotika
 Természetszeretet
 derűs, pogány életöröm
 részletek és kicsiségek láttatása
 hétköznapi apróságok iránti érzékenység
 az avantgard mozgalmak vonzásában szabad verseket ír
 több költeménye egyetlen mondat
 a versekben nyomon követhető Fanni iránt érzett szerelmének fokozódása, kiteljesedése
JÁRKÁLJ CSAK HALÁLRAÍTÉLT!
 Önmegszólító vers, felszólítás is.
 Szerep - valóság: halálraítélt. Ez a legpontosabb szó önmagára, így szemléli önmagát.
Címe: felszólító, hangulatfestő, mondatszerű
Téma: a költő felszólítja magát sorsának bátor vállalására és a küzdésre
Színek: sötét , komor árnyalatok uralják a költeményt
Hangok: ezek is veszélyt sugároznak (sziszegés )
 kiszolgáltatottság
 szorongás, félelem, rémület
 Párhuzam a Mint a bika c. verssel
I. rész
 a rémület jelenik meg a sorokban
 lemondó sorral kezdődik: neked már úgyis mindegy, nem kerülheted el sorsodat
 „bokor”: teljesség, ugyanolyan körforgás, mint a macska összegubódzva”
 „sötét fák”: árnyék, fenyegetettség
 „dől”: lefelé irányuló mozgás - halál
II. rész
 a természet felé fordulás, segítségnyújtás, lefelé irányuló mozgás
 védekező mechanizmusok, az elrejtőzés motívuma
 hideg: szeretet, melegség hiánya.
 sziszegés: sűrített fenyegetettség, veszély „rozsdás”: halálraítéltség
 magatartás: merev - egyenesen, tartással várja a véget
 „ejtik”: a mozgás lefelé irányul
 elvonuló vadlibák – a menekülést választó emberek
 III. rész
 ismét önmegszólítás
 kulcsszavak:
 tisztán 
 hó  az 1-2 vsz. ellentételezése
 bűntelen  a költő programja maga számára
 jámbor
 gyermek: tisztaság, bűntelenség
 Krisztus: kezében a világ megváltásának jövője
IV. rész: ellenállás, a sors vállalása
 sokkal rövidebb versszak
 felhívó jelleg, vizuálisan
 sebzettség, kiszolgáltatottság
 farkas:dac, vadság, erő, küzdelem a végsőkig
 (utalás Petőfi :A farkasok dala c. versére)

ECLOGÁK:
 Radnóti 1938-ban fordítja Vergilius IX. eclogáját.
 1938-44 között 8 eclogát ír
 Radnótinál csak vágy az idill
Jellemzői: remény, kétségbeesés, ellenállás, szenvedés

 Idill és tragédia összeolvadása

 Szenvedély, félelem és fájdalom megjelenítése

 „háborús idillek”: az emberi méltóságot megsemmisíteni akaró barbársággal szegül

szembe bennük a művészet és a szellem ereje
Negyedik ecloga:
 A költő küzdene a létezés ellen: a születés kínját eleveníti fel
 A Hang biztatása: - valami célja kell, hogy legyen az életnek
- küldetéstudatra , a hasznosságra utal
- A költő megkérdőjelezi mindezt
- szerinte az ember csak szabadon lehet önmaga
A Hang a létezés szépségeit, apró csodákat sorol fel.
 Harmónia, idill, erotika lengi át a sorokat
  Múlt és jelen ellentéte fogalmazódik meg a költő szavaiban
- elégikus létértelmezés
- A természetben való feloldódásra vágyik a költő: panteizmus
- az Újjászületés vágya  reinkarnáció
- A közelgő halál biztos tudata, a halálra születettség fájdalma elkeseríti
- Csak a képzeletbe lehet menekülni a szörnyű valóság elől
 A HANG - kitartásra, ellenállásra szólít fel
- a művészet és önkifejezés halhatatlanná emeli az alkotóját
- feladat: jelet hagyni az utókornak, bármi áron
 Tulajdonképpen belső párbeszéd hangzik el az író két énje között.
 Születéstől a halálig jutunk el a versben: múlt, jelen, jövő egyaránt jelen van
Témája: - a lét kilátástalansága, az emberi szabadság korlátai
 a halál közelléte
 szembesítés az élet szépségeivel
 Radnóti költészetének meghatározó szavai megjelennek:
rabság- lehull, elejt, halál, szél, szabadság, gyümölcs, lepke, csönd
 A vers ellentétekre épül:

KÖLTŐ  HANG

Háborús jelen  idilli múlt

Feladná  küzdésre szólít

Pesszimista  optimista

Fizikai rabság  belső szabadság

halál  élet

Indulatos  nyugodt

Tiltakozik  érvel
 műfaji jellemzők: párbeszédes forma, háborús jelen és idilli múlt ellentéte
 Eltérés: nem hexameteres, hanem jambikus lejtésűek a sorok, a párbeszéd csak látszólagos,
hiszen a költő belső vívódásait olvashatjuk
 A költő számára legfontosabb érték a szabadság, de ezt csak a halál hozhatja el neki. A belső
hang viszont arra inti, hogy az élet apró szépségeit nem szabad lebecsülni, és az írás számára a
belső szabadság biztosítéka.
Tétova óda:
A hitvesi szerelem legkitűnőbb alkotásai a negyvenes években születtek. A személyes élet intimitása
és a történelem tragikuma emeli ódai magaslatra ezeket a verseket. Közülük is talán a legszebb
a Tétova óda (1943), mely méltán állítható Petőfi Minek nevezzelek? című költeménye mellé.
A vers címében a „tétova” jelző bizonytalanságot, határozatlanságot jelez, melyben ott rejlik az
esetleges kudarc lehetősége, a kísérlet sikertelensége is. A költő valójában lehetetlen feladatra
vállalkozik: szerelmének „lényegét” szeretné egyetlen képben, egyetlen hasonlatban megragadni.
A „mióta” kérdő névmás is arra utal, hogy többszöri próbálkozás előzte meg a mostanit, hiszen
a Pogány köszöntőtől kezdve versek sokaságában énekelte meg hol játékos boldogsággal, hol
himnikus hangon azt az érzelmet, melyet Fanni iránt érzett. Ez a szerelem a diákkori kamaszos
érzésektől a felnőtt és a háború rémségeitől létében fenyegetett férfi áhítatos rajongásáig egyre
gazdagodott,oly bonyolultan összetetté vált, hogy érthető a verset indító töprengő megtorpanás. A
világirodalomban is ritkaságszámba megy az a szerelmi líra, melynek mindvégig egyetlen szeretett nő
az ihletője. A vers forrása tehát nem pillanatnyi fellángolás, mint pl. József Attila Ódája esetében. –
A „rejtett csillagrendszer” metafora a kozmosz és a szerelem bejárhatatlan és beláthatatlan
végtelenségét sugallja, a világmindenség létének nyüzsgő és áradó mozgalmasságát, a „kőben a
megkövesedett csigaház” pedig az előbbivel szemben a változatlan mozdulatlanságot, a szerelem
biztos és örök voltát, halhatatlanságát. Ilyen végleteket összefogni egyetlen képben vagy hasonlatban
valóban lehetetlen vállalkozás. A művészi erőfeszítés újabb kudarcának bevallása, de egyben az
újrakezdésé is a következő néhány mondat:
„S még mindig nem tudom elmondani neked...”; „Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.”; „És
holnap az egészet újra kezdem”. (Tanulságos elolvasni az 1941-ben írt Hasonlatok című verset.) – A
költő azonban a szó művésze: a hétköznapi nyelven elmondhatatlan dolgok kimondója, a
megfogalmazhatatlan megfogalmazója. A legtökéletesebb, a legpontosabb kifejezés megtalálása
számára nemcsak szakmai becsvágy, hanem erkölcsi helytállás, élet-halál kérdése is. Ezért kerül a vers
első részének lezárásába a költői elszántságot kifejező ars poetica:
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
A mű következő egysége az esti otthon meghitt intimitásába, a nehéz nap után hazatérő asszony
közvetlen világába vezet. A „mit mondjak még?” elégedetlenkedő sóhaja után most a köznapi dolgok
idézete veszi át a szerepet. A szerelmi érzés hallatlan gyöngédségét érzékelteti, hogy az átlelkesült
tárgyak is a szeretett nőt dicsérik. Neki vall szerelmet a fél cukordarab, a méz színarany csöppje s az
üres vizespohár, mert boldogok, hogy vele élhetnek. (Ugyanilyen motívumok találhatók az Együgyű
dal a feleségről című versben is.) Az emberibb jövőben reménykedő költői tervezgetés után („S talán
lesz még időm, hogy elmondjam...”) a fáradtságtól lassan elszenderedő asszony törékeny testi
valójának szépsége lesz a csodálkozó ámulat tárgya. Az elalvásnak, az álomba merülésnek apró
mozzanatai közvetítik most a testi-lelki vágyakozásból fakadó meghatódottságot. Az eddig
keresztrímes jambikus verssorok „szabályossága” a költemény befejezésében rímtelen szabad versbe
megy át: a vallomás túlcsorduló érzése szétfeszítette a forma kötöttségét. A versben beszélő már nem
kívülről figyel, szemlélődik, hanem mindenestül azonosul a másikkal: egyek a szerelemben, benne
alszik ő is, hiszen a kedves nem „más világ”. Az utolsó három sor sejtelmessége („hallani” a tenyér
vonalainak „változását”) valami érzékek feletti szférába emeli a verset – így vallva a hitvesi rajongás
kiismerhetetlen titkairól. A költemény – ha nem is egyetlen képben – mégis sokat tudott elmondani a
szerelem „rejtett csillagrendszeréről”.
ars poetica: költészettan, költői mesterség (lat.); 1. olyan műalkotás, amely a költészetre vonatkozó
szabályokat foglalja össze, 2. olyan műalkotás, amelyben a költő a költészethez fűződő viszonyáról, az
irodalom és művészet feladatáról vall