Radnóti Miklós költészete

 A Nyugat harmadik generációjához tartozott. Költő, műfordító prózaíró volt.

 Radnóti fiatalon kezdett verseket írni, itt még érződik, Ady és Babits hatása.
 Az új formák keresésében támogatták az avantgárd irányzatai: legerőteljesebb mértékben az
expresszionizmus és a szürrealizmus.
 Egyre inkább visszatér a klasszikus formához.
Első ecloga: Az 1930-as 40-es években mozgalom indult az ókor értékeinek felelevenítésére.
Cél a kulturális értékek megőrzése, továbbvitele volt. Vergilius hatására kezdett el ő is
bukolikuszokat, azaz hexameteres pásztorkölteményeket írni. Első eclogáját 1938-ban írta, a
jelmondata Vergiliustól származik. A versben újra találkozik tavasszal a pásztor és a költő. A
pásztor a költő szomorúságáról kérdez, a költő szörnyűnek tartja a világot, nem lehet
menekülni, csak tűrni a gonoszságot. Megtudják egymástól, hogy József Attilát és Garcia
Lorcát sem gyászolta senki. A pásztor kérdezi a költőt, hogy van-e értelme ilyen időkben írni,
a költő szerint háború idején senkit sem érdekel a költészet. Saját magát kérdezi költészetével
kapcsolatban, ezért ez a mű Radnóti ars poeticája. Tölgyfa és a költő hasonlata tovább erősíti
Radnóti optimista költészetét, életfelfogását.
Erőltetett menet: 1944 szeptemberében írta, a Bori noteszben található. Előzménye a
fogolytáborok áthelyezése több száz kilométerre a jelenlegi helytől, amibe Radnóti is tartozik.
A vers ezt a fizikai és lelki megpróbáltatást írja le. Az egyetlen versszak a két szélre van
igazítva, ez utalhat az útra, utazásra és a kettősségre is. Az első két mondat a kilátástalanságot
írja le a tragikus helyzet során. Pesszimizmus figyelhető meg a mű első felében. A második
rész indulatszóval kezdődik, innentől sokkal inkább reménytelibb hangulatú a vers. Hinni akar
a jobb jövőben. Impresszionista képekkel mutatja be az idilli múltat és Fannit.
Razglednicák: 1944 októberében írta a Bori noteszben. A szó jelentése: képeslapok. Ez a
versciklus négy versből áll, pontos keletkezési helyekkel és dátumokkal feltüntetve. Az első
vers elején a háború képei erőteljesen érzékelhetőek, majd a második felében Fannihoz szól.
Reményteli, idilli képeket idéz fel, biztonságot ad neki Fanni. A második vers ellentétje az
előzőnek. Idilli helyen tartózkodik, távolról hallani csak a háborút. A pásztori élet képei
jelennek meg a bukolikus költészethez hűen. A harmadik versben kiderül, hogy az ökrök
világa semmiben sem különbözik az emberekétől. Pesszimista módon ábrázolja a halál
közelségét is. A negyedik versben elfogadja a halált, úgy véli nincs menekvés a kivégzés elől.
Radnóti Első ecloga és Erőltetett menet című versében még megfigyelhető a jobb jövőért való
reménykedés. A Razglednicák című művében már-már eltűnik ez az idilli kép, pessszimistává
válik, elfogadja a halált, nem lát több reményt az életben maradáshoz.