11.

Radnóti Miklós eklogái

Radnóti Miklós (1909 – 1944):
- A Nyugat harmadik generációjához tartozott. Költő, műfordító prózaíró volt.
- Életművével ma már a magyar irodalom klasszikusai között foglal helyet.
- Radnóti fiatalon kezdett verseket írni, itt még érződik a nagy elődök, Ady és Babits hatása.
- Később azonban kezdett elszakadni az irodalmi örökségtől, amit elsősorban a Nyugat s
általában a szimbolista-impresszionista hagyomány jelentett számára.
- Az új formák keresésében támogatták az avantgárd irányzatai: legerőteljesebb mértékben az
expresszionizmus s kevésbé a szürrealizmus.
Ekloga:
- Utolsó éveiben Radnóti lírájának tartalma és lényege: küzdelem a költészet eszközeivel a
megtébolyult embertelenség ellen.
- Egy sajátos antik műfajt újít fel és honosít meg a háborús esztendőkben: az eclogát.
- Észrevehető, hogy művészete klasszicizálód
ik, azaz visszatér a hagyományos formai követelményekhez, és a téma a költő belső lelki
vívódására tér át, hiszen Radnótinak Hitler hatalomra jutását követően szembe kell néznie
azzal, hogy zsidó származása miatt veszélyben az élete, emiatt választania kell, hogy
felvállalja a harcot az életért, vagy feladja a küzdelmet. - Radnóti eklogái is a klasszicizálódás
folyamatának következtében íródnak, hiszen az antik műfaj újjászületik az ő munkája
nyomán.
- Ekloga: ,,válogatás" (gör.) szóból; többnyire pásztori környezetben élő vagy oda vágyó
emberek szelíd világát, illetve a nyugodt és békés életre való vágyakozást kifejező költemény;
az antik ecloga gyakran párbeszédes formájú, epikus és drámai elemeket is tartalmazó
költemény, szereplői rendszerint allegorikus alakok; később érzések és gondolatok
szembesítésére alkalmazott versforma, melyben a pásztori elemek átvitt értelműek (pl.
Radnóti költészetében)
- Az ekloga műfaja az antikvitás korában születik Görögországban. Műfaji előzményei
Theokritosz (Kr.e.3.század) idilljei, melyek az élet, a természet szépségéről szólnak, és
közülük legkiemelkedőbbek a pásztori témájú párbeszédes művek, a bukolikák.
(pásztorköltemény (pásztoridill) a természetben élő emberek békés, harmonikus világát
megéneklő lírai költemény; fő témája a szerelem és a természet dicsérete; jellemző alkotásai:
Theokritosz, Vergilius (eklogái), Csokonai Vitéz Mihály, Fazekas Mihály, Radnóti Miklós
(eklogái) stb.
- Radnóti vonzódik a bukolikus költészethez (Újmódi pásztorok éneke című kötet), 1938-ban
lefordítja Vergilius IX. eclogáját, ezután kezd el ő is eklogákat írni.
Radnóti Vergiliushoz hasonlóan tíz eklogát akar írni, ám végül csak nyolcat lát el
sorszámmal, amiből a hatodik hiányzik. A hiányzó eklogáról nem tudjuk, hogy miért
nem íródott meg, de az irodalomtudósok azt feltételezik, hogy a Töredék című vers lehet
a hiányzó láncszem.
Eklogái:
● Első:1938, Második:1941, Harmadik:1941, Negyedik:1943, Ötödik (Töredék):1943,
Hatodik (Töredék):1944, Hetedik:1944, Nyolcadik:1944
● Előhang az eclogákhoz: Száll a tavasz – 1938
● Az 1., a 2., a 4., és a 8. a párbeszédes formájú: az elsőben a Pásztor, a másodikban a
Repülő, a negyedikben a Hang, a nyolcadikban Náhum próféta a költő beszélgetőtársa.
● A többi eklogában a forma monologikus, illetve képzelt dialógus.
Első ecloga:
- Ez közelíti meg legjobban a vergiliusi mintát: párbeszédes hexameteres költemény. A költő
és a pásztor folytat párbeszédet a versben, ám valójában a költő két énje kérdez és válaszol.
- Bukolikus idillként indul a költemény. Radnótinál igen gyakori kép a tavasz, és itt is ez
jelenik meg először, ám az idillt hamar követi a rettegés, a fenyegetettség képe: a tavasz
csalóka, bolond április ez. Ez nem igazi tavasz – a kiábrándulás hangja.
- A természeti képekben ott az embertelenség, a kegyetlenség megsejtése, a félelem a
szörnyűségektől.
- Utalás a közelmúlt eseményeire: a spanyol polgárháború említése a vérengzés iszonyatát
kelti.
- Az egyén sorsa is megjelenik: Federico Garcia Lorca, József Attila említése.
- Az utolsó versszak a helytállás fontosságát írja le: a Költő úgy él, mint egy fa, amelyik meg
van jelölve: ez lehet látnoki kép, hogy meg fogják őt is jelölni. Ugyanakkor leírja azt is, hogy
a halálraítéltség tudatában is a halál pillanatáig új levelet hajtó, erős tölgyként kell élnie, és a
tölgy új levelei a jövőnek szólnak, tehát nem csak magának ír. A reménytelenséget mégis az
alkotó munka vágya és belső kényszere váltja fel.
- A végső következtetés levonása után a csendes megbékélés idilli hangulatával telíti a vers
lezárását. Az utolsó sor szépségét a hexameter mellett az alliteráció adja.
Radnóti eclogái az első kivételével csak poszthumusz jelenhettek meg a Tajtékos ég című
kötetben, mert zsidó származása miatt 1944. november 9-én Abda határában
munkaszolgálatos társaival együtt agyonlőtték. Halála óriási veszteség az egész társadalom
számára, hiszen egy fantasztikus írói tehetséget vesztett el a nemzet.
ELSŐ ECLOGA
Quippe ubi fas versum atque nefas: tot
bella per orbem,
tam multae scelerum facies;...
Vergilius
 
PÁSZTOR
Régen láttalak erre, kicsalt a rigók szava végre?
 
KÖLTŐ
Hallgatom, úgy teli zajjal az erdő, itt a tavasz már!
 
PÁSZTOR
Nem tavasz ez még, játszik az ég, nézd csak meg a tócsát,
most lágyan mosolyog, de ha éjszaka fagy köti tükrét
rádvicsorít! mert április ez, sose higgy a bolondnak, -
már elfagytak egészen amott a kicsiny tulipánok.
Mért vagy olyan szomorú? nem akarsz ideülni a kőre?
 
KÖLTŐ
Még szomorú se vagyok, megszoktam e szörnyü világot
annyira, hogy már néha nem is fáj, - undorodom csak.
 
PÁSZTOR
Hallom, igaz, hogy a vad Pirenéusok ormain izzó
ágyucsövek feleselnek a vérbefagyott tetemek közt,
s medvék és katonák együtt menekülnek el onnan;
asszonyi had, gyerek és öreg összekötött batyuval fut
s földrehasal, ha fölötte keringeni kezd a halál és
annyi halott hever ott, hogy nincs aki eltakarítsa.
Azt hiszem, ismerted Federícót,* elmenekült, mondd?
 
KÖLTŐ
Nem menekült. Két éve megölték már Granadában.
 
PÁSZTOR
Garcia Lorca halott! hogy senki se mondta nekem még!
Háboruról oly gyorsan iramlik a hír, s aki költő
így tünik el! hát nem gyászolta meg őt Európa?
 
KÖLTŐ
Észre se vették. S jó, ha a szél a parázst kotorászva
tört sorokat lel a máglya helyén s megjegyzi magának.
Ennyi marad meg majd a kiváncsi utódnak a műből.
 
PÁSZTOR
Nem menekült. Meghalt. Igaz is, hova futhat a költő?
Nem menekült el a drága Atilla* se, csak nemet intett
folyton e rendre, de mondd, ki siratja, hogy így
belepusztult?
Hát te hogy élsz? visszhang jöhet-é szavaidra e korban?
 
KÖLTŐ
Ágyudörej közt? Üszkösödő romok, árva faluk közt?
Írok azért, s úgy élek e kerge világ közepén, mint
ott az a tölgy él; tudja, kivágják, s rajta fehérlik
bár a kereszt, mely jelzi, hogy arra fog irtani holnap
már a favágó, - várja, de addig is új levelet hajt.
Jó neked, itt nyugalom van, ritka a farkas is erre,
s gyakran el is feleded, hogy a nyáj, amit őrzöl, a másé,
mert hisz a gazda se jött ide hónapok óta utánad.
Áldjon az ég, öreg este szakad rám, míg hazaérek,
alkonyi lepke lebeg már s pergeti szárnya ezüstjét.
 
1938