13.

Tétel Radnóti Miklós eclogái

Radnóti a Nyugat harmadik nemzedékének tagja. A 20. század egyik legjelentősebb

műfordítója. Ö az egyik legtragikusabb sorsú költő. 1909-ben született Budapesten Zsidó
származású. Születéskor édesanyja és ikertestvéré is meghalt. A haláluk miatt érzett bűntudat
kihatott egész költészetére. 12 éves korában édesapja is elhunyt, a nagybátyja nevelte.
Kereskedelmi főiskolára járt Csehországban, hazatérve 1930-ban beiratkozott a Szegedi
egyetem magyar-francia szakra, itt került közelebbi kapcsolatba az irodalommal. 1940-től
többször behívjak munkaszolgálatra, 1944-ben Szerbiába viszik, munkatáborba 1944 őszén
Győr mellet lelövik.
Az ecloga mint műfaj:
Vergilius, a római irodalomköltője az ecloga irodalom egyik legjelentősebb képviselője. A
görög Theokritosz idilli világot bemutató verseit fejlesztette tovább. A műveiben megjelenő
szereplők álruhás pásztorok, akik tájékozottak a közéletben, politikában. A forma
mindig párbeszédes, a verselés, he hexameter, bukolikus

Első ecloga
 Ez közelíti meg legjobban a vergiliusi mintát: párbeszédes hexameteres költemény. A
költő és a pásztor folytat párbeszédet a versben, ám valójában a költő két énje kérdez
és válaszol.
 Bukolikus idillként indul a költemény. Radnótinál igen gyakori kép a tavasz, és itt is
ez jelenik meg először, ám az idillt hamar követi a rettegés, a fenyegetettség képe: a
tavasz csalóka, bolond április ez.
 „Még szomorú se vagyok…” – innen a költő életérzését tükrözi a vers:
megcsömörlöttséget érez. Egész Európa várta már a háborút, és most, hogy itt van,
undorodik és rosszul van tőle.
 A szomorúságnak, a világtól való undorodásnak az okait a pásztor kezdi érteni. A
spanyol polgárháborúra utaló sorok a vérengzés iszonyatát idézik fel. Még az állatok is
menekülnek, a természet lerombolása is a háború, ám ugyanakkor az egyén sorsa is
borzasztó -> Federíco Garcia Lorca mártírhalála a költők és a művészetek
pusztulásának a jelképe, ugyanakkor Radnóti halálának is előképe. Nem is gyászolta
meg őt Európa, pedig neves költő volt. Még a halál tudatánál is kegyetlenebb az a
sejtelem, hogy velük együtt pusztul műveik is, és a kíváncsi utódokra nem marad
semmi.
 A spanyol költő halálához kapcsolódik „a drága Attila” halála. József Attila menekült
ugyan, de nem tudott hova menekülni. (ám ez nem tulajdonítható a magyar társadalmi
rendnek, József Attila bárhol él, meghalt volna.) Őt sem siratjuk….
 Az utolsó versszak a helytállás fontosságát írja le: a Költő úgy él, mint egy fa, amelyik
meg van jelölve: ez lehet látnoki kép, hogy meg fogják őt is jelölni. Ugyanakkor leírja
azt is, hogy a halálraítéltség t tudatában is a halál pillanatáig új levelet hajtó, erős
tölgyként kell élnie, és a tölgy új levelei a jövőnek, szolnak, tehát nem csak magának
ír.
 A végső következtetés levonása után a csendes megbékélés idilli hangulatával telíti a
verslezárását. Az utolsó sor szépségét a hexameter mellett az alliteráció adja.
Hetedik ecloga
 Az utolsó haláltáborban írta Jugoszláviában.
  Ez az első bori lágerben írt költeménye, ezért érthető, hogy tárgyilagos részletességgel
ír benne a fogolytábor körülményeiről. Este/éjszaka több tucat ember van 1 barakkban,
nem lehet nyugodtan egyedül, mégis ez az az idő, ami csak az övék, ez a pár óra van
arra, hogy pihenjenek, visszagondolhatnak arra, hogy mit is hagyta otthon: „horkolva
repülnek a foglyok”.
 Ezt a versét „levélnek” szokták tartani, de az ecloga műfajára tekintettel
párbeszédszerű monológnak tartják. Valójában meghitt, bizalmas beszélgetést folytat a
feleségével, akit a képzelet maga elé varázsol.
 A vers szerkesztő elve a különböző valóságsíkok váltakozása: a rideg valóság és az
álom, a tábor és az otthon, a jelen és a múlt mosódik össze. Ez már az első vsz. -ban
látszik, mikor a drótkerítés feszülését az este eltünteti, és csak az „ész tudja a
drót feszülését”.
 Az otthon álombeli képe megtelik aggódó félelemmel: „Mondd van-e ott haza még?” ->
Pestről kaptak híreket, de a szeretteikről nem, és ekkor már bombázták Budapestet, és
nem tudta, hogy a felesége él e még. A bizonytalanság sokkal rosszabb, mintha az
ember tisztában van a tényekkel. Féltette a magyarságot is, és felötlik benne a
gondolat, hogy érdemes- e egyáltalán verseket írni, ha már nincs, aki megértse őket.
 A költői kötelességteljesítés erkölcsi parancsát a tábor embertelen világa sem
függeszthette fel. A vers születésének körülményeit már már naturalisztikus
hitelességgel közvetíti. Fogolytársai már alszanak, de benne a versírás tartja a lelket,
nem csak a szeretett nő, és az otthon gondolata, mint a többiekben.
 A „sűrű homályba bukó” vég a méltatlan halál tudatát, az irreális csodavárást próbálja
megcáfolni.
 „Egy nappal rövidebb” – Tudja, hogy fogoly állat, és hogy az élet rövidebb lett egy
nappal, ami lehet, jó mivel egy nappal közelebb kerül ahhoz, hogy haza menjen.
Azonban ez jelenthet rosszat is mivel lehet, hogy egy nappal közelebb került a
halálhoz. A holdfény enyhít kicsit a kinti a szorongáson, de újra látjuk a fenyegető
drótok feszülését, fegyveresőrszemek árnyát, és ez fokozza arabság kínzó érzését, és
így az illúzió szertefoszlik.
 Mondja, hogy „alszik a tábor”, és ez kiemeli, hogy az ő számára az enyhet adó álom sem tud
megnyugvást hozni. Ébren virraszt a társak suhogó álma felett, s a csókok ízének
feledhetetlen emléke fakasztja fel a múlhatatlan szerelem megindító vallomását: „nem
tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.”
 A rendszer embertelenségét mutatja a vers: noha a körülmények embertelenek voltak,
Radnóti és mások is képesek voltak emberek maradni.

Radnóti valószínűleg – Vergilius nyomán– tíz eclogából álló versciklust tervezett, ezt
azonban korai halála lehetetlenné tette. – A hét eclogából öt hexameteres, kettő rímes-
időmértékes. Az antik görögséget szabadon használó eclogáival, és előhangjukkal (Száll a
tavasz) új és egyéni műfajt teremtett. Különösképp akkor, amikor az antikvitástól már
eltávolodott 20.sz.- i ember individualitását, bonyolult érzékenységét, sőt tragédiáját jeleníti
meg. Felesége, otthona gondolata és a kultúra, az alkotás azonban erőt ad neki, hogy szem benézzen a
megpróbáltatásokkal, és soha ne adja fel.