Radnóti Miklós: Idill és halál

Radnóti Miklós 1909 május 5-én látta meg a napvilágot egy zsidó értelmiségi család
sarjaként, ám életének legelső mozzanata sem volt könnyű számára. Szülés közben
elveszítette édesanyját és ikertestvérét. 12 évvel később apját is elveszítette. Ezután belekerült
a világ bajos körforgásába. Egyetemi terveit majdnem meghiúsította az első zsidótörvény
bevezetése, ami miatt nem vették föl az ELTE-re. Emiatt Szegeden folytatta tanulmányait.
Hiába diplomázik Summa cum Laude tanárként, zsidó származása miatt nem alkalmazzák.
Versei kiadásából és magántanítványok tanításából él. 1935-ben összeházasodik diákkori
szerelmével, Gyarmati Fannival. Élete ezek után még keserűbbre fordul. 1940-től kezdve
háromszor küldik munkatáborba. Hiába tér át a katolikus hitre 1943-ban, ismét beívják
munkaszolgálatba. Ekkor a bori Láger Heidenau-ba küldik, s ez lesz élete utolsó fő állomása.
1944-ben kezdik el felszabadítani a tábor közelét, emiatt erőltetett meneteltetésbe kényszerítik
a foglyok egy részét. Útjuk végét az jelentette, hogy a győri kórház nem tudta fogadni a
rabokat túlzsúfoltság miatt. Ezért Radnótit a többi fogollyal együtt agyonlőtték a feltevések
szerint. 1946-ban találták meg holttestét egy tömegsír feltárásakor. Az egyik sorsdöntő
bizonyíték, mely alátámasztotta a test kilétét, a nála talált, később Bori noteszként ismertté
vált jegyzetfüzet volt.
Költői pályáját 3 szakaszra oszthatjuk. Első korszakában keletkezik a Pogány köszöntő és az
Újmódi pásztorok éneke című kötetek. Mindkét kötetében megjelenik már az idill, ám elégiák
is megjelennek. Pályája kezdetét erőteljesen meghatározza az avantgárd iránti vonzalma.
Második kötetét elkobozzák, illetve őt nyolc napra börtönbe zárták istenkáromlás és
vallásgyalázat vádjával. Ebben a korszakában jelenik meg továbbá a Lábadozó szél, mely
lázadó hangvételű műveket is tartalmaz. A második korszaka 1935-höz köthető. Változás
figyelhető meg. Klasszicizálódni kezd művészete. Ez talán arra vezethető vissza, hogy míg a
világban káosz volt, költészetében rendet akart. Kötött formákat kezd el használni, mint
például az óda, elégia himnusz és dal. Ekkor jelenik még két nagy elismerésnek örvendő
kötete Újhold és Járkálj csak halálraítélt címmel. A verseiben megjelennek a rímek, illetve a
jambikus lejtés. Két fő téma jelenik meg az idilli környezetben, a műveiben, a halál
közelsége, és a sorsközösség-vállalás. Harmadik pályaszakasza 1938-ban kezdődik meg. A
második szakaszban előbukkanó jegyek, még jobban felerősödnek. Ám egy fontos változás itt
is megjelenik. Életre kelti az ekloga műfaját. Ezeket a pásztorkölteményeket, melyek
időmértékes verselésben íródtak, idilli környezetben ám nem idilli cselekménnyel, Vergilius
írt előszeretettel. Mindezek az 1938-as Meredek út című kötetében jelennek meg először. Ide
soroljuk még a posztumusz kötetet Tajtékos ég címmel, mely tartalmazza a Bori noteszben
fellelt műveket is.
Talán a hányatott sors, talán a kifinomult esztétikai érzék segítette abban, hogy költészetében
szebbnél szebb módon fogalmazzon, jelenítsen meg gyönyörű, nyugalmat sugalló képeket,
még a legsanyarúbb időkben is. Radnóti Miklós költészetét talán legjobban az idill
megjelenése jellemzi, ám az idill nem jár egyedül. Mindig ott van a háttértben, a falvak között
elrejtve a végtelen türelemmel váró halál. A műveiben mindig másképp jelennek meg. Mégis
a legjelentősebb művei, melyekben a halál és az idill motívuma összefonódik. Ezek az
eklogák.
 Első ekloga: A mű a tökéletes idillel indul: rigók énekelnek, ébredezik a természet, az
erdő megtelik zajjal. Az idillt már itt megzavarja a hamis tavasz képe, ahogyan a
tulipánok elfagytak. Ebben megjelenik a rettenet, a félelem. A spanyol polgárháború
megidézi a halál jelenlétét a versben. A versben megjelenő tölgyfa hasonlat pedig
biztosítja az olvasót, hogy a versben szereplő költő tudja, hogy meg fog halni, mégis
alkotni fog, ameddig lehet.
Eklogáiban és más költeményeiben az eddig jelen lévő idillt felváltja egy közvetetten ott lévő
idill, mely a múltban, álmokban vagy gondolataiban jelenik csak meg és helyeződik ellentétbe
a sanyarú rabsággal és halállal, félelemmel teli jelennel. Most ezeket a verseket fogom
elemezni.
 Á la Recherche: a lírai én olyan jelenben van, aminek minden pillanatát meghatározza
a bizonytalanság. A halál ott van mindenki mozdulatában, és az attól való félelem is.
Az idilli múltat emlékeiben keresi, kérdezi magától, hogy hová tűnt mindaz és
mindenki, aki meghatározta az múltját. Maga az öröm és a nyugalom nem valamilyen
gyönyörű már-már elvont helyen van, hanem az egyszerű, szürke hétköznapokban. A
lírai én már ott találja meg az idillt a sanyarú jelen miatt, ahol normális esetben nem is
keresné az ember. Reményvesztettség jellemzi a lírai ént, ugyan nem fűz nagy
reményeket, ahhoz, hogy ez a normális, mindennapi idill, vissza fog térni.
Reményvesztettség jelenik meg.
 Erőltetett menet: A vers már a versképében is elüt eddigi versinktől, hiszen egy
képvers, ami a foglyok útját szimbolizálja. A vers tartalma ugyanakkor még eltérőbb.
Három fő részre bontható a mű. A lírai én jelenére, múltjára és újra a jelenére. A
beszélő első jelenében egy kérdés fogalmazódik meg benne. A konstans jelenléte a
halálnak, miért készteti őket folyamatosan arra, hogy továbbmenjenek, miért nem
adják föl és halnak meg. Erre kérdésre keres választ a lírai én a múltjában, ahol
 megjelenik az idill, boldogság, nyugalom, s a mindennapi élet minden háborútól
mentes képe, a szerelme. A lírai én ezek felidézése után, megpróbálja a halált
eltávolítani magától, és ráébred, hogy nincs értelme még meghalni, mert ezek a
felidézett képek megérik a küzdelmet, és tovább menetelni, minden sanyarúság
ellenére.
Az idill és a halál két versben igen szélsőségesen jelenik meg. Az első műben az abszolút idill
jelenik meg.
 Tétova óda: Radnóti leghíresebb szerelmi verse. A cím önmagában is beszélő, hiszen
műfajmegjelölő, a vers műfaja ugyanis óda. A címben továbbá ellentét feszül,
méghozzá a tétova és az óda szó között. Hiszen az ódákra semmiképpen nem
használható az a jelző, hogy tétova. A lírai én a műben lehetetlen feladatra vállalkozik:
Szerelmének a lényét szeretné egyetlen képben, hasonlatban megörökíteni,
megragadni. A szerelem, mely megjelenik a tinédzser szerelemtől egészen a felnőtt
férfi érzéséig, bemutatta, hogy az érzés mennyire tud nőni, fejlődni, egyre gazdagabbá
válni. A versben megjelenő metaforák és hasonlatok lényegében a hétköznapi dolgok
egyszerűségét, a nyugalmat, a békét és a szeretet emelik idilli magaslatokba. Az igazi
boldogságát a lírai énnek mégis az adja, hogy a szerelme mellette van és vigyáz rá.
A következő mű pedig az előző ellentéte, mely már szinte csak a halál és kétségbeesés érzetét
hordozza magában, idill már nem jelenik meg.
 Hetedik ekloga: ez a műve már lágerben íródott (bori láger), és erősen érződik ennek
a hatása. A klasszikus értelemben vett eklogából már csak az időmértékes verselés
maradt meg, mivel eltűnt a párbeszéd és az idill is. A vers központi szervező elve a
valóságsíkok folyamatos váltakozása. Váltakozik többek között a valóság-álom, az
otthon-barakk, jelen- múlt, melyek szép lassan egybeolvadnak és összefonódnak. A
lírai én leírja a barakk borzalmait, azt, ahogy a foglyok „féregként” élnek. (Az
emberek állati szinten vegetálnak, olyan körülmények között kell élniük.) A versben
megjelenik a reményvesztettség és a magárahagyottság képe is, főleg a „van-e még?”
kérdés, mivel nem tudnak semmit, hogy mi történik a barakkon kívül. A lírai én
kétségbeesett szerelmi vallomást fogalmaz meg.
Radnóti Miklós költészetét meghatározta a származása miatti megkülönbözetés, a háború
sanyarúsága. A verseiben is mindig megjelenik ez, mégis valahogy sikerült neki a legrosszabb
helyzetekben is felidézni az idilli boldogságot.