József Attila

Életrajza:
- 1905. április 11-én született Budapesten (születésnapja lett a magyar költészet napja).
- Apja József Áron szappanfőző munkás.
- Anyja Pőcze Borbála háztartásbeli.
- Gyermekeik: Jolán, Etel, Attila.
- 1908-ban apja elhagyta a családot. Családi történet szerint Amerikába ment szerencsét
próbálni. A valóság viszont az, hogy Romániába, Ukrajnába ment és új családja lett.
- Az édesanya és a gyerekek mélyszegénységbe kerülnek, az anya nem tudja őket ellátni.
- 1910-ben Attila nevelőotthonba kerül Öcsödre, aztán időnként vissza az édesanyjához,
akinek a haláláig ez a vándorlás tart.
- Elkezdi az elemi iskolát, ott jó tanuló. Úgy emlékszik vissza, hogy azért lett költő, mert
olvasott a Hun Attila költeményből.
- 1916-ban keletkezett első híres verse
- 1919ben édesanyja rákban hal meg
- Anyja korai halála után (amit élete végéig nem tudott feldolgozni) idősebbik nővére, Jolán
és férje Makai Ödön lett Attila és Etel gyámja. Jolán innentől kezdve a rokoni kapcsolatot
nem vállalja fel a testvéreivel.
- Ödön beíratta Attilát a makói gimnáziumba, aki ott megismerkedett Juhász Gyulával.
- 1922-ben jelent meg első kötete, a Szépség koldusa.
- Népszerű lesz, olyannyira, hogy a Nyugat is közli verseit.
- 1924-tól a szegedi egyetem magyar-francia-filozófia szakán tanult, tanárnak készült, de
innen a Tiszta szívvel című verse miatt Horger Antal 1925-ben eltanácsolta.
- Ezután Franciaországba is eljutott, ahol nagy hatással volt rá a francia költészet, művészet.
- Tanult, képzett, olvasott költő, ember volt. Ennek ellenére már 9 évesen próbált meg
legelőször öngyilkos lenni, majd tizen- huszonéves korában is folyamatosan próbálkozott.
- 1928-ban megismerkedett Vágó Mártával és egymásba szerettek, Márta családja is
támogatta őket.
- Márta még ez idő alatt tanul és egy ösztöndíjas lehetőséget kihasználva elutazik, aminek
köszönhetően elhidegülnek. Közös megegyezéssel szakítanak, viszont Attila ekkor még
mélyebb depresszióba esik, és szanatóriumba kerül idegösszeomlással.
- 1930-ban megjelenik az életében Szántó Judit, akivel 6 éven keresztül együtt élnek. A gond
csak az volt, hogy Judit nem, mint férfit szerette, hanem mint költőt tisztelte és imádta. Judit

sokkal jobban keresett és mondhatni eltartotta Attilát, aki agresszív és szeretethiányos volt.
Judit vetett véget a kapcsolatuknak.
- 1936-ban jelenik meg a Nagyon fáj című verseskötete, amit az olvasók izgatásnak és
szeméremsértésnek szántak.
- Elfordulnak tőle a társai, barátai
- 1936 végén a Szép szó szerkesztője lett
- Idegállapota romlik és újból szanatóriumba kerül, ahol Gyömrői Edit kezeli, aki egy frissen
végzett szakember, Attila bele is beleszeret.
- A szanatóriumi kezelését sikeresnek és lezártnak tekintették.
- Ödön és Jolán elválnak, majd ezután Ödön elveszi Etelt, aztán meghal. Halála után a két nő
Balatonszárszón összeköltöznek a gyermekeikkel és Attilát is magukhoz veszik. Hiányzik
neki Pest, de szereti a szárszói létet, szeret a gyerekekkel lenni.
- Utolsó napjaiban a barátai meglátogatják, akikkel ő vissza akar menni Pestre, viszont nem
fér be a kocsiba.
- December 3.-án este fürdetési időben sétálni indul, de mire testvérei utána mennének már
egy rendőr áll az ajtóban és Attila halálhírét hozza.
- Halála körülményei bizonytalanok
Életműve:
-Hatott a költészetére : Petőfi Sándor, Ady Endre, Juhász Gyula, Kassák Lajos
- Rá jellemző stílusok: népiesség (babonák, rítusok érdekelték), expresszionizmus,
újrealizmus, avantgárd, szürrealizmus (csak a képalkotási módban)
Költészetére jellemző a kötetlen gondolatáramlás, egyéni képalkotásmód, groteszk szürreális
képek, népköltészeti motívumok, népdalszerű hangvétel, ütemhangsúlyos verselés, háború
utáni kilátástalanság, személyesség, lázadás.
Kései költészete:
Tudod, hogy nincs bocsánat című vers:
- A Freudi pszichoanalízis hatása érződik a művön, pl: „S romlott kölkökre leltél
pszichoanalízisben.”
- Önelemzés figyelhető meg a versben (5,6,7 vsz.), egy belső vita, ami végig vonatkozásokat
tartalmaz. Magánéleti kudarc – anya hiánya, szerelmi kudarc.
- E/2 – ben szólítja meg önmagát, ez is bizonyítja, hogy egy belső vita zajlik
- Önmegszólító beszédmód jellemző – az 1. szólam a lírai én szólama, - a 2. szólam a
megszólított szólama  ez nincs kifejtve a szövegben
- Nincs idő és értékszembesítés, mert a múlt eleve negatív
- Rövid a terjedelme, egyszerűek a mondatszerkezetek, a mondatvég egybeesik a sorok
végével, nincsenek áthajlások, a képi világ is egyszerű
- Szóhasználatát tekintve törvényszéki, bírósági kifejezéseket használ
- Tételmondat: Légy, ami lennél: férfi (majd) a fű kinő utánad  jóslat
- Szerkezet:
- 1. vsz: tételmondat
- 2. vsz: magyarázat ( feltételez egy bűnt)
- 3.-4. vsz: tanács
- 5.-8. vsz: belső vita(életrajzi vonatkozással)
- 8. vsz utolsó sora és 9. vsz: jövőkép (állatiasodás, nincs mit remélni)
- Az, hogy két választási lehetőség van az csak illúzió
- Mi a bűn? : Nincs benne a versben, nem tudja a lírai én és nem is jön rá, csak a bűnhődés
miatt érzi azt, hogy valami van.
Az utolsó 3 vers: Önmegszólító, idő- és értékszembesítő és létösszegző költemények:
A vershelyzet egy kijelentő mondatban rögzített szituáció, amit szentenciaszerűen követnek a
létértelmező, értékszembesítő kijelentések, amelyek az önmegértés eredményeit közlik.
Gyakori az egyes szám második személyű önmegszólítás, amely a személyiség válságát jelzi,
és az önfelszólítással annak megoldására tesz kísérletet, vagy bejelenti annak kudarcát. A
mondatok közötti nyelvtani és logikai viszony többnyire jelöletlen, ezért a befogadónak kell
értelmezni azokat. Az időszembesítő verstípus jellemző szavai: még, már, most, majd.
Ezekben teljes létidejét, beleértve abba saját halálát is, a múlt-jelen-jövő időhármasságában és
ok-okozati összefüggésben vizsgálja és értékeli. A létösszegző költemény az önmegszólítás,
és/vagy az idő- és értékszembesítés sajátosságait ötvözi
Karóval jöttél... című vers:
1937 -ben keletkezett. Ez is önmegszólító, idő- és értékszembesítő és létösszegző költemény,
amelynek sajátossága, hogy metaforáival, hasonlataival a gyermekkori énjét szólítja meg.
Születésétől feloldhatatlanul szemben állt a világgal: lázad, feleselt, önsorsrontó életet élt.
Értékszerkezete és hangneme tragikusan ironikus: amit korábban értéknek tekintett, már nem
érzi annak. Költői kérdések és válaszok sorozatában faggatja önmaga sorsát.
Időszemléletében (még, már, most, majd) életét már lezártnak, befejezettnek tekinti, ezért is
tud összegezni, értékelni, és ítéletet mondani önmaga fölött. „be vagy zárva a Hét Toronyba":
a sor variációsan ismétlődik, tehát a legfontosabb motívummá válik. Gárdonyi Géza
regényéből a börtönképzetet idézi, ahova a bolondgomba", vagyis ő maga, be van zárva, amit
a rím is sugall. A külső börtön a szanatórium, a köznyelvi ,,bolondokháza", a belső, a
végzetesebb pedig a beteg személyiség, amiből nincs menekvés. Mert éppen az a betegsége,
hogy olyan, amilyen, így csak az „én" fölszámolásával szabadulhat meg tőle. Ezt a
következtetést csak utolsó versének zárlatában mondja majd ki. (Íme, hát megleltem
hazámat...)
Talán eltünök hirtelen... című vers:
1937-ben keletkezett. Ez is idő- és értékszembesítő és létösszegző költemény, amelyből
hiányzik az önmegszólítás gesztusa. Ebben leghangsúlyosabb az idő- és értékszembesítés: a
múltat a jelenből visszatekintve elhibázottnak értékeli: kilencévesen dohányzott, ezért nővére
megverte. Majd sokak ellen lázadt, így a jelene és jövője a múlt bűnei miatt kilátástalanná lett,
és hiába a megbánás, a múlton már nem lehet változtatni. Ezért a jövő az elégikus, rezignáltan
beletörődő önsiratás mellett, csak az eltűnés lehet. Beleolvadás, visszatérés a természet
rendjébe, amit a tavasztól télig tartó vadon képei állítanak párhuzamba az életszakaszokkal. A
még létező lírai én beszél itt önmaga lét-utáni állapotáról.
Íme, hát megleltem hazámat... című vers:
1937-ben keletkezett. Ez is idő-és értékszembesítő és létösszegző költemény, valószínűleg a
költő utolsó műve. Tragikus metafora fejezi ki a vershelyzetet: a lírai én búcsúja - a szűkre
szabott, megtalált hazából - saját sírjából szól a túlélőkhöz. Majd tragikus, értékvesztett
iróniával folytatja: számára a jövő közösségi és egyéni értelemben sem létezik már, mert őt
meglelt új hazája, a sír mélye hívja. De a zárószakasz értéktelített harmóniája a megértett
halál reményét hordozza, hogy mások azért lehetnek még boldogok, élhetnek teljes, énazonos
életet, (ha ez most neki nem is sikerült). Akiknek így haláluk életük beteljesülése lesz, és nem
pusztán tragikus megsemmisülés, hiszen értelmes, önazonos életük végén a haláluknak is lesz
értelme, mert életük ezzel válik befejezett egésszé.