Radnóti Miklós Eclogái

Radnóti Miklós 1909. május 5-én született és halt meg 1944. november 10-én Abda köség határánál,
tarkólövéssel végezték ki. Budapesten egy zsidó családban született, jelentősen befolyásolta életét, hogy
anyját és ikertestvérét is elveszítette születéskor. Elutasították őt zsidó mivolta miatt, ennek ellenére a
verseiben nagyon erősen kihangsúlyozza magyarságát. 1935-ben feleségül vette Gyarmati Fannit, akivel a
házassága rendkívül boldog volt. 1940-es évek elején besorozták a Magyar Hadseregbe, viszont zsidó
lévén munkaszolgálatra osztották be, áthelyezések után kényszermenetelésre kényszerítették, de mivel
nem bírta másik 21 társával együtt lelőtték őket. Életének utolsó hónapjaiban folytatta versek írását, a kis
noteszébe jegyzett le.

Radnóti az újklasszicizmus jegyében született. A 8 versből álló eclogáját - görög eredetű lírai műfaj,
gondolatok, érzések szembesítésére alkalmazott dialogikus forma, amely idilli, bukolikus, azaz pásztori
világot mutat be hexameteres verseléssel - Vergilius IX. eclogájának mintájára kezdte megalkotni.
Központi témái a haláltudat, elszánt sorsvállalás, és a hitvesi szerelem.

Első ecloga:

Ez közelíti meg leginkább a Vergiliusi mintát. Párbeszédes hexameteres mű. A költő és a pásztor
párbeszéde, de valójában a költő két énje kérdez és válaszol. A vers mottója Vergiliustól származik. A
világ romlására és a bűn eluralkodására utal. A háttere a versnek a spanyol polgárháború. Az első sorok
hétköznapi beszélgetést idéznek. Bukolikus idillként indul a költemény („rigók szava”). Később a
természeti képek elkomorodnak, a képek jelentése mögött ott van a rettenet az embertelenség. A tömegek
sorsát felmutató leírás után az egyén sorsa következik a műben. Radnóti, Garcia Lorca és József Attila
halálát említi. Ennek kapcsán tűnődik a saját sorsáról. A mű legismertebb része a tölgy hasonlat. Az
elődök példájának követése határozza meg a költő magatartását. Természeti kép fogja keretbe a
költeményt. A reménytelenséget a vers végén a munkavágy és az alkotás kényszere váltja fel. Az utolsó
sor szépségét a hexameter és az alliteráció összekapcsolódása adja.

Második ecloga:

A repülő és a költő párbeszéde. A repülő allegorikus alak. Az elgépiesedett, ölni kényszerített embert
jelképezi. A költő a humánus értékek védelmében emeli fel szavát. Felvetődik a versben: Mi a művész
dolga a világon? Válasz rá: Az emberi lét alapkérdésére rávilágítani. A vers végén egy ellentmondás van,
ugyanis a repülő földi életének nyomai csak akkor maradhatnak fenn, ha van költő aki megörökíti és lesz
kinek megörökítenie.

Harmadik ecloga:

Elveti a párbeszédes formát. Személyes vallomásban foglalja össze a vágyait Radnóti. A vers egy
könyörgés, invokáció a pásztori múzsához. Életképeket villant fel a költő. Életről, szellemről szeretne
írni. Mégis minden versében a veszélyérzetet kell megörökítenie.

Negyedik ecloga:

A negyedik eclogában, a ciklus egyik legmeghatározóbb darabjában a költő a "hanggal" folytat

párbeszédet. Valójában a költőben lezajló vita. Alapkérdése, hogy miért maradt életben és mia célja az
életének. Ez egy vallomás Radnóti félelmeiről és a közelgő tragédiákról. A belső hang ellenállásra
bátorítja a költőt, eszébe juttatja az átélt, és vissza nem térő apró örömöket. Tudja, hogy hiába való a
lázadás, de amíg él tanúskodnia kell ajövőről.

Ötödik ecloga:

Barátsirató vers. Bálint György emlékére írta, aki újságíró volt és munkaszolgálatosként tűnt el
Ukrajnában. Egyfajta bizonytalanságérzet, mély fájdalom hatja át a verset.

Hatodik ecloga:

Ilyen című verse nincsen. Vagy elveszett a Borban írt versek közül, vagy azonos a Töredék című
költeménnyel. Jelen idejű létösszegző vers. A költő számba veszi, összegzi a kor lényeges jegyeit. Korkép
és kórkép a 30-as évek Magyarországáról. A fasiszta hatalom és az erkölcsi züllés pontos rajzát adja
Radnóti a versben.

Hetedik eloga:

Szerelmi vallomás, szerelmes vers és a tábori élet bemutatása. A hangvétele elégikus, maga a vers egy
csonka dialógus. Költői kérdéssel indul, címzettje a kedves. A lírai én hitvesének számol be lágerbeli
életéről. A vers első két szakaszában egymás után jönnek a neki szóló megszólítások "Látod-e", "Mondd",
és kérdések. A harmadik versszakban visszatér a foglyok és a visszataszító környezetük leírása, a kedves
alakja háttérbe húzódik. Az embertelen viszonyok éles ellentétben vannak a költemény formai
harmóniájával. A társak álomba merülnek, a költő magányában hangzik el az utolsó sor megrendítő
vallomása "nem tudok már meghalni se, élni se nélküled immár".

Nyolcadik ecloga:

A költő és a próféta párbeszéde. Indulatos hangnemű és a lázadó haragot hirdeti a költő. A 8. ecloga a
félelemtől a lázadó haragig az elégikus idilltől a jövőbe látó tudatos bizalomig fogja össze a háborús évek
változó érzéseit. A hangnem különböző, a téma ugyan az (fenyegetettség, költői magatartás).