Kertben

Bevezetés:

A Kertben 1851-ben íródott Nagyszalontán. Az 1850-es évek nehéz időszak volt Magyarországnak és Arany
Jánosnak is. A szabadságharc leverése után az emberek elkezdtek egyre jobban elidegenedni egymástól, a költő
pedig teljesen kiábrándult az életből, hiszen a veszteség mellett több barátját, köztük Petőfi Sándort is elvesztette.

Tárgyalás:

1) Cím:
A vers címét többféleképpen is értelmezhetjük. Utalhat Arany János kertjére Nagyszalontán vagy akár egy
metaforaként is értelmezhetjük az egész világra. A kert lehet motívum gondoskodásra, születésre vagy akár
lehet maga az édenkert is.
2) Műfaj:
A műfaja elégia, ami a líra műnemébe tartozik.
Az elégiára jellemzően szerepet kap benne az elmúlás, boldogtalanság. A mű nem ad megoldást a feljövő
problémákra sem, hangvétele végig szomorú marad.
3) Téma:
A mű egy még most is aktuális jelenséget dolgoz fel, az emberi kapcsolatok elidegenedését, ezt ÉLETKÉP
formájában teszi meg. Arany úgy látta, hogy a sok tragédia között, ami ekkor érte az országot, az emberek
már nem is törődtek egymással többé. Mindenkiben annyi fájdalom volt, hogy már nem akartak együttérezni
egymással, úgy gondolták, hogy így is elég dolog történt velük, ha mások bajával is foglalkoznak azzal csak
rontanak a helyzetükön.
4) Tartalmi Szerkezet, költői eszközök included:
A történetben egy-egy versszak mindig egy szereplőt helyez középpontba.
Az első versszakban a költőt látjuk, ahogy nyugodtan kertészkedik magányosan, de már a legelején
észrevehetjük az elégikus hangnemét.
A második versszakban megtudjuk, hogy a szomszédban meghalt valaki, ezért rokonok jönnek látogatni a
gyászoló családhoz. Arany nem fejezi ki résztvétét igazán „Nem nyit be hozzá enyhe résztvét/Legföljebb…a
kíváncsiság”.
A következő strófában az elhunyt nő férjét láthatjuk, aki sóhajt és nagyokat nyög, és deszkák között válogat.
A deszkák fontos motívum a műben, az átmeneti rítusokra, azaz az emberi élet fontos eseményeire utalnak.
A fából először bölcső, menyegzős ágy és most koporsó épült.
Ezután a „kisded” kerül középpontba. A gyermek félárvává vált és „öntudatlanul” sír, mivel még túl fiatal
ahhoz, hogy teljesen megértse a helyzetet. Egy cselédlányra van bízva a síró gyermek, aki „megveri, hogy oka
legyen rá”. Arany a „megveri” szót nyomdatechnikai eszközzel, dőlt betűvel emelte ki.
Az ötödik versszak újra visszatér a kertészkedő emberhez, aki most a fák sebeit kötözi. Ez metafora az emberi
sebekre. Megjegyzi, hogy „kit érdekel más sebe” ezzel mutat rá a kapcsolatok elhidegülésére, az ember
önzőségére.
A vers további részében az egész világról van szó, általánosan. Az utolsó két strófa ugyanazzal a sorral
kezdődik: „Közönyös a világ…”.
Az életre az „összezsúfolt táncterem” metaforáját használja, amiben mindenki mindig valamit csinál, de senki
nem törődik a másikkal „Nagy résztvétel, ha némelyikünk/Az ismerőst… megismeri”.
Az embert egy hernyóval azonosítja, így illeszti be a kertbe. Az állat előre tud mászni, és harap is, elsöpri ami
előtte van, de ő is halandó.
Az élet kertjében viszont a halál a kertész, aki mindenkire ugyanúgy lecsap.
5) A strófák a műben 8 sorosak, a verselés időmértéke és minden második sor vége rímel, azaz félrímek
vannak benne.
6) Úgy gondolom, hogy a Kertben olyan üzenetet tartalmaz, ami a ma is megállja a helyét.
Az elidegenedés, olyan dolog, ami mindig is fontos téma lesz. Arany a kert metaforájával, pedig úgy hívja
fel rá a figyelmet, hogy ez mindenki számára érthető legyen, így mindenkihez eljut a gondolat.
Ágnes asszony
Bevezetés:
Az Ágnes asszony 1853-ban keletkezett, Arany nagykőrösi időszakában.
A költő ekkor tanárként dolgozott és balladák írásával kezdett el foglalkozni, olyan dolgot akart kipróbálni,
ami kihívást jelenthet számára, így született meg több műve ekkor.
1) Cím:
A vers címe megjelöli a főszereplőt. Az asszony megszólításból már tudunk arra következtetni, hogy egy
idősebb nő kerül majd középpontba.
2) A mű egy ballada, amire az jellemző, hogy a három műnem, azaz epika, dráma és a líra határán áll. Az
összes műnemből vesz át elemeket például jellemző rá a drámák tragikus befejezése. A balladának
sajátos eszköze a balladai homály, azaz a helyszínek vagy idősíkok között ugrál a történet és az
olvasónak jól oda kell tudnia figyelni, hogy teljes képet kapjon az eseményekről.
3) Téma:
A mű téma szerint népi-paraszti ihletésűnek mondható. Arany még Geszten látott ez csendes öreg
parasztasszonyt, aki reggeltől estig mosott a patakban és pletykáltak róla a város lakói. Az alaptörténet
ezekből a mende-mondákból jöhetett létre.
A nő története azt akarja bemutatni, hogy a bűn mindig büntetést hoz magával és senki nem tud
elmenekülni előle, mert a bűntudatot nem lehet legyőzni.
4) Tartalmi szerkezet:
A műben három helyszín váltja egymást: a patakpart, a börtön és a bírósági tárgyalóterem.
A negyedik versszakig egyre több tragédiára utaló elem jelenik meg.
Ágnes asszony a mű legelején mossa véres lepedőjét, amiről később a gyerekek és szomszédok elkezdik
őt kérdezni. A szomszédnők rákérdeznek a férjére is, amire ő csak annyit mond, hogy alszik. Itt már
tudhatjuk, hogy a férfi már biztosan halott.
A negyedik strófában megjelenik a hajdú, aki a börtönbe hívatja az asszonyt, aki azzal az indokkal nem
akar bevonulni, hogy még mindig nem mosta ki a foltot. Itt már láthatjuk rajta az őrület első jeleit.
A következő három strófa a börtönben játszódik, a főszereplő egyre jobban elveszti az eszét. Ezt Arany
nyomdatechnikai eszközzel is kiemeli, a „megőrülne” szót dőlt betűvel írja. Ágnes már rémeket lát és egy
kis fénysugárba kapaszkodik reményként.
Egy hosszabb egységen keresztül, a nyolcadiktól egészen a tizenkilencedik versszakig a bíróságról
láthatunk egy hosszú jelenetet.
A nő próbál normálisnak tűnni, megigazítja magát „Nehogy azt higgyék: megbomlott”.
A hölgyre a bírók szánalommal néznek, nagy büntetést akarnak neki adni.
Ő elkezd sírni, de azt is gyönyörű módon teszi, a könnye” Liliomról pergő harmat, /Hulló vizgyöngy hattyu
tollán”. Arany ezekkel a metaforákkal mutatja be nekünk a nő szépségét.
Mikor megint elkezd a mosásról és a foltos lepedőjéről beszélni, a törvényszék rájön, hogy már
megtörtént az igazi büntetés, megőrülés formájában.
A hátralévő versszakokban visszatérünk a patakparthoz.
A tiszta lepedő még mindig koszosnak tűnik a nőnek és nem hagyja abba a mosását „Virradattól késő
estig” aztán később „ez így megy évrül-évre, / Télen-nyáron szünet nélkül” egészen az öregkoráig.
Az anyag a végére már csak rongy marad.
5) Szerkezet:
A műben a patakjelenetek pillérversszakok. Ezért hívhatjuk kör-körös szerkezetűnek, mivel mindig
ugyanoda térünk vissza. Ezek bemutatják úgymond a lepedő állapotát, ami metafora lehet Ágnes
állapotára is.
6) A terjedelme 26 versszak, ezek mind 5 sorosak.
A strófák 8 szótagosak és mindegyik végén megjelenik egy 9 szótagos refrén.
A verselés ütemhangsúlyos, 2 ütemű 8-as sorokból áll, de az 5. sor időmértékes.
Rímelése félrím, azaz minden második sor rímel csak.
7) Úgy gondolom, hogy az Ágnes Asszony olyan történetet mond el, ami a mai emberek számára is
érdekes tud lenni és a balladai homály ellenére egészen könnyen követhető is. A mondanivalója, pedig
mindenki számára hasznos lehet.
Arany János eddig tanult művei közül ezt tartom a legjobbnak pont ezért.
Mindvégig
Bevezetés:
A művet Arany öregkorában írta, a kapcsos könyvébe, ezért az Őszikék-ciklus versei közé sorolható.
5 évvel halála előtt már sokkal másabban gondolt a költészetre, mint korábban.
Arany ekkor már sokat gondolhatott a halálra, számos betegsége volt. Sántított, fél fülére vak volt,
epehólyaggyulladásban szenvedett. Már leélte az élete nagyrészét, és a megszerzett bölcsességét írta le.
A mű nem került kiadásra, magának írta egyfajta terápiaként, így adta ki az érzelmeit.
1) Cím:
A cím arra utal, hogy az író élete végéig írni akar, ez az ő feladata. Érdekes módon a versben egyszer
sem szerepel a szó.
2) Műfaj:
A műfaja ars poetica, azaz költői hitvallás. A műben a saját gondolatait írja le, arról hogy hogyan kell
írni. Emellett önmegszólító költemény is, mert saját magához írja, önmagát szólítja fel a versírásra.
3) Téma:
A vers főüzenete az, hogy örülni kell a kis örömöknek is. A fiatalság elmúlása után is van még
tennivaló az életben, az időskornak is megvannak a saját boldog és szomorú pillanatai.
Emellett felszólítja saját magát arra, hogy írjon „mindvégig” akkor is, ha nincs hallgatója, ne hagyja
abba a költészetet soha.
4) Szerkezet:
Az első versszakban írja le a mű alapgondolatát. A költő ezt úgy írja mondja el, hogy „a lantot szorítsd
magadhoz, ha jő a halál”. A lant a költészet istene, Apollón jelképe, így tudjuk mire gondol Arany
mikor ezeket a sorokat írja.
A másodiktól a negyedik strófáig az öregség és elmúlás gondolata kerül középpontba.
Az író szerint, mikor már az embert nem lelkesíti a szerelem és a bor, akkor sem unalmas az élet. Nem
kell, hogy fiatal legyen ahhoz, hogy élvezze az életet, azt mondja, hogy „Ne kívánj nyarat”. Akarattal
felül tud emelkedni az öregkor szomorúságán és felszólít arra, hogy „légy te vidámabb”. A „te” szót
dőltbetűvel ki is emeli, mutatva, hogy a problémát neki kell megoldania, senki sem fog helyette
cselekedni.
A költő az időskori boldogságot a költészetben találja meg: „Még várhat elégszer/Dalban a vidulás”.
Az utolsó két strófában megfogalmazza, hogy „érzelem, az van/Míg dobban a szív”. Ezzel azt fejezi ki,
hogy míg él, addig mindig lesz témája. Az utolsó versszakban viszont megtudjuk, azt is, hogy már nem
igazán olvassa őt senki: „Van hallgatód? Nincsen?”. Ennek ellenére ő így is ír: „Te mondd, ahogy Isten
adta”.
Itt egy kisebb ellentét is van, mivel a műveket ekkor Arany magának írta, még a családja se tudott
róluk.
5) Minden strófa 6 soros, ezek 5-6 szótagosak.
6) A mű egy korábbi vers, a Letészem a lantot ellentété mondanivalóban. A korábbi vers arról szólt, hogy
nincs is értelme alkotni, ha senki sem hallgatja meg a költőt. Ebben a versben Arany már máshogy
érez.
7) Én úgy gondolom, hogy a vers mondanivalója reményt kelt az emberben, hiszen mindenki
tehetséges valamiben és ezt ki kell használnunk. Fejlődnünk kell életünk végéig és nem feladni.
Ennek ellenére az egész költeményt átjárja egy szomorú hangulat, beletörődés is, így a mű kettős
érzelmeket kelt bennem.
Vörös Rébék

Bevezetés:
A Vörös Rébék 1877-ben íródott, azaz az Őszikék-ciklus versei közé tartozik.
Ezeket a műveket Arany a „kapcsos könyvébe” írta saját magának egyfajta terápiaként. Még a
családtagjai sem tudtak a könyvről, így csak halála után kerültek felszínre.
1) Cím:
A címben a „Rébék” szó a Rebeka név becézése a vörös hajat pedig a középkori emberek sokszor
a mágiával azonosították. Így már a mű elolvasása előtt is tudhatjuk, hogy egy boszorkány fog
szerepelni a műben.
2) Műfaj:
A műfaja ballada, Arany balladáit téma szerint több csoportba tudjuk tenni, a Vörös Rébéket
népi-paraszti ihletésűnek mondhatjuk ezek közül.
3) Téma
A mű fő témája az, hogy a bűn csak még több és nagyobb bűnhöz vezet. Emellett bemutatja azt
is, hogy hogyan romolhat meg egy házasság, ha a felek, hagyják, hogy egy harmadik fél
manipulálja őket.
4) Tartalmi szerk:
A művet nem lehet igazán tartalmi egységekre osztani, a párbeszédek keverednek a költői
elbeszélésekkel. Sok a kihagyás, erős a balladai homály.
A mű szerkezetében viszont tisztán megállapítható, hogy keretes.
Az első és utolsó versszak ugyanúgy kezdődik: „Vörös Rébék általment a/Keskeny pallón”.
A ballada elején viszont „elrepült” a végén, pedig „most repűl”.
Az első versszakban Vörös Rébék varjúvá változik, a varjú pedig a balszerencse metaforája.
A palló pedig maga az átváltozás metaforája, ember és állat, jó és rossz között.
Később rávesz egy férfit, Pörge Danit, hogy elvegyen egy falusi hölgyet, Sinkó Terát.
Minden jól megy a fiatalok közt, viszont, ahogy megjelenik a boszorkány, máris manipulálni kezdi
a párt. Ezt Arany „Színes Szó” -ként írja le, ami alliteráció és szinesztézia is egyben, mert a két szó
ugyanazzal a betűvel kezdődik és több érzékszervünkre hat.
A mű első konfliktusa ebből jön, ugyanis Vörös Rébék ráveszi Terát arra, hogy csalja meg a férjét.
Ezután balladai homállyal kerülünk szembe és Terának már gyermeke is született, viszont nem
Danitól, hanem a szeretőjétől. Emiatt a pár folyton veszekedik, ezt soráthajlásokkal erősíti meg
Arany.
A nyolcadik versszakban történik a mű egyik legfontosabb pillanata, amikor Pörge Dani varjút lő,
ugyanis a madár az ablakukban nem más, mint a boszorkány. A költő ezt nyomdatechnikai
eszközzel ki is emeli: „S Rebi néni elesett”.
Ezután minden strófa a férfi bujdosását írja le, de Vörös Rébék ekkor sem hagyja őt békén, varjúk
követik őt és lopnia kell, hogy megéljen.
Ezt a 11. versszak mutatja be legjobban: „Bujdosónak kín az élete”. Ugyanebben a versszakban
Dani épp lopni akar, de nem sikerül neki: „Fennakadsz, te szép betyár”, azaz felakasztják őt.
Az utolsó előtti verszakban groteszk képet mutat Arany: a holttestet a varjak eszik és köztük a
boszorkány is, aki kifejezetten a szemét akarja enni.
Az utolsó versszakban, pedig megtudjuk, hogy lelke hollóról hollóra száll, azaz halhatatlan, így sok
más ember életét is tönkre teheti még.
5) Szerk:
A versben minden strófa végén refrén van: „Hess, madár!”. Ez a gonosz elhessegetésére utal.
A mű ütemhangsúlyos verselévű, 2 ütemű hetesekből és nyolcasokból áll.
A strófák első négy sora félrímes, minden második sor rímel csak. Az utolsó három sor pedig
egymással rímel.
6) Úgy gondolom, hogy ez az Arany-ballada egy elég érdekes történetet mondd el, arról, hogy ne
bízzunk meg mindenkiben, sokszor magunktól kell meghoznunk a döntéseink mások befolyása
nélkül és fel kell ismernünk a rosszakaró embereket. A mű nagyon hasonlít szerintem az Ágnes
asszonyra témában. Mindkettőben szerepel a megcsalás, de itt másként láthatjuk azt.

Epilógus
Az Epilógus 1877-ben íródott, azaz az Őszikék-ciklus versei közé tartozik.
Ezeket a műveket Arany a „kapcsos könyvébe” írta saját magának egyfajta terápiaként. Még a
családtagjai sem tudtak a könyvről, így csak halála után kerültek felszínre.
1) Cím:
A cím maga azt jelenti, hogy búcsúszó. Ezzel utal a létösszegző szándékára. Mivel Arany már
öreg éveiben járt a mű írásakor, így egy utolsó üzenetként is tekinthetjük a világ felé.
2) A műfaja létösszegző vers, összefoglalja Arany egész életét, a költészetét.
Formája dalhoz hasonlít legjobban, a hangneme boldog a szomorú téma ellenére is.
3) Tartalmi szerkezet:
A vers 15 versszakát, 3 darab 5 versszakos egységre oszthatjuk, ezek végét Arany az „életet
már megjártam” sor ismétlésével jelzi.
Az első egységben A közelmúltról van szól, a gyalogos ember és a fogaton utazó
szimbólumát használja. Az utazás maga toposz az irodalomban, az életutat jelenti.
A gyalogos maga a költő, ezt onnan tudjuk, hogy egyes szám első személyben beszél róla.
A hangulatát beletörődés jellemzi, de közben lenézi a hintón járó, gazdag embereket.
Leírja, hogy neki a kis örömök is megfelelnek, ezeket „kis virág” metaforájával fejezi ki.
A következő rész a jelenben játszódik, de a múlttal foglalkozik.
A költő elégedetlen kezd lenni. A fő témája a hírnév lesz, amit nem kívánt magának:
Arany úgy érzi, hogy az ismertség nem teszi boldoggá és meg sem érdemli:
„több a hír-név,mint az érdem” és a „Fölemészt: az örök kétely” sorok fejezik ki legjobban.
Megjelenik „Nessus vére”, azaz a romlás jelképe is.
A tizedik versszakban még le is szidja magát azért, mert nem tudta minden munkáját
befejezni.
Az utolsó 5 versszak a jövőt vetíti elénk, a régi álmait, céljait emlegeti.
Megtudjuk, hogy a fő célja a „független nyugalom” volt. A „független” szót nyomdatechnikai
eszközzel ki is emeli, dőlt betűvel írja. Később ezt mégjobban kifejti „munkás, vidám öregség”
képében.
Viszont az utolsó versszakban már teljesen feladja ezt, azt írja, hogy „Most, ha adná is már,
késő”. Már hozzászokott ehhez az élethez: „Bár a kalitka már kinyitva, /Rab madár is, szegett
szárnyon?”, azaz, mivel már nem fiatal, így nem tudja kihasználni ,hogy szabad.
Az utolsó strófa formában is más, a negyedik sor kilóg, nem rímel a többi sorral, hanem belső
rímet tartalmaz.
4) Szerk:
A versben a strófák az utolsó kivételével 4 sorosak, ütemhangsúlyos, 2 ütemű nyolcasok.
Párosrím van bennük, azaz minden sor a következővel rímel.
5) bef:
Úgy gondolom, hogy ez a költemény tökéletesen bemutatja, azt ,hogy mi történhet az
emberrel ,ha hagyja ,hogy hozzászokjon valamihez, amit nem is biztos ,hogy akar. Az életünk
végén tudunk csak rájönni sokszor azokra a dolgokra, amiket elrontottunk ,de ezeken már
nem lehet változtatni.