Babits Mihály (1883-1941)

Méltatás
A XX. Századi magyar líra megújítója (Ady mellett).
Nagy műveltségű, sokoldalú egyéniség: költő, regény- és esszéíró, műfordító ->
poeta doctus.
1929-től a Nyugat szerkesztője, a Baumgarten-alapítvány kurátora -> az irodalmi
közélet szervezője.
Művészetének legfőbb jellemzője a hagyománytisztelet, az antik és keresztény
szellem követése.
Lírájára a gondolati-filozófiai mélység jellemző -> a gondolati líra terén hozott újat
(követői: Szabó Lőrinc, József Attila, Pilinszky János).
Eredetiben olvasta az európai irodalmat: francia, latin, görög, angol, német stb.
Műfordítóként is jelentőset alkotott -> Dante Isteni színjáték, Szophoklész Oidipusz
király, Shakespeare.
Regényei között van önéletrajzi ihletésű (Halálfiai) és lélektani (Gólyakalifa).
A XX. század elejének legműveltebb, legjelentősebb költői közé tartozott, mégsem
szerette a központi szerepet, visszahúzódó személyiség volt.
Élete
1883-ban született Szekszárdon /Kelemen Auróra, Babits Mihály/
1901-1905 - a budapesti bölcsészkar hallgatója
1908-1911 - Fogarason tanár – száműzetésnek érzi, termékeny időszak
1909 - megjelenik 15 verse a Holnapban; Levelek Írisz koszorújából kötet
1911 - Herceg, hátha megjön a tél is kötet; júliusban kinevezik az újpesti
főgimnáziumba
1916 – Recitatív; háborúellenes versei miatt sajtóhadjárat indul ellene
1919 – márciusban kinevezik a világirodalmi tanszékre egyetemi tanárnak
1920 – a Petőfi Társaság és a Kisfaludy Társaság is kizárja; megfosztják tanári
nyugdíjától, megkezdődik rendőri zaklatása; megjelenik a Nyugtalanság völgye
1921 – házasságot köt Tanner Ilonával (írói neve Török Sophie); állandó rendőri
felügyelet alatt áll
1922 – megszüntetik a rendőri felügyeletet; megjelenik Tímár Virgil fia c. regénye
1921-27 – Halálfiai, önéletrajzi ihletésű regénye
1923 – házat vásárol Esztergom Előhegyén, a nyarakat itt töltik
 1925 – Sziget és tenger kötete
1927 – Baumgarten-díj döntnöke
1929 – Osváth halála után a Nyugatot szerkeszti Móriczcal; megjelenik Az istenek
halnak, az ember él c. kötete
1933 – egyedül szerkeszti a Nyugatot
1934 – felfigyelnek nehéz légzésére; megjelenik Versenyt az esztendőkkel kötete
1938 – gégeműtét; hangját elveszti, környezetével a Beszélgetőfüzeteivel írásban
érintkezik
1940 – Dante-fordításának elismeréséül az olasz állam a San Remo-díjjal tünteti ki.
Megválasztják az MTA tagjává.
1941 – meghal
Házi feladat a tankönyv életrajzra vonatkozó részének hozzáolvasása!
Költészete
Kiemelkedő formaművész; kezdetben tartózkodik a politikától, a társadalmi
kérdésektől, nem vállalja az Adyra jellemző prófétai magatartást.
Versei a tiszta szépséget tükrözik (homo aestheticus).
Költészetének néhány alapvonása:
 ars poeticája a horatiusi elveken alapul: az ember nemesítése, az igazság közvetítése
 értelmi gazdagság
 csiszolt verskultúra
 gondolatiság, filozofikusság
 klasszicista líra
 hagyomány és újítás
 antik, magyaros és modern verselés
 tárgyias-intellektuális költészet
Alkotói korszakai:
1. korszak 1913-ig
o Nagy hangsúlyt fektet a formai tökéletesség megvalósítására: zárt, kötött formák;
időmértékes verselés.
o Egyéniségében ellentmondásos: szemérmesség, nagyfokú bezárkózás és a kitárulkozás
igénye.
o A versek mögött érződik az olvasottság, műveltség.
o Jellemző stílusjegyei a szimbolizmus, a szecesszió és az impresszionizmus.
 Babits a sokoldalú író.
1909-ben első verseskötetével - Levelek Iris Koszorújából - az új magyar költészet
első vonalába lép.
A cím jelképes: Iris a szivárvány, a világ sokszínűségének szimbóluma, a levelek a
versek, gyakran egymástól „elütő” szín hordozói.
Ezek a versek változatosak: minden tárgyról és minden hangon tud szólni a költő.
Kedveli a szokatlan rímeket, az alliterációkat, és kihasználja a nyelv zenei
lehetőségeit.
A kötet 3 pillére:
In Horatium a programadó nyitóvers
Húnyt szemmel a kötet háromnegyed részénél helyezkedik el, a szecesszió
életérzésének egyik legszebb magyar megnyilatkozása.
A lírikus epilógja zárja a kötetet.
Filozófusok hatása:
Schopenhauer -> a világ megismerhetetlen, mert a megismerés (tárgy) nem
függetleníthető a megismerő szubjektumtól (alany).
Nietzsche – szállóigévé lett kijelentése „Isten meghalt.” Imígyen szóla Zarathustra c.
művében -> „emberfölötti ember” (Übermensch) eszméje. Az emberfölötti ember
képes felülemelkedni a jó és a rossz erkölcsi kategóriáin.
In Horatium
Alkaioszi óda, ars poetica a folytonos változásról, állandó mozgásról.
A cím jelentése kettős: Horatius ellen, ill. szellemében.
Témája: az örökké változó, mindig megújuló világ filozofikus megfogalmazása. A
vers bölcsészettörténeti alapját a hérakleitoszi és a horatiusi világfelfogás, illetve
életelv adja.
A költő merészen szembeszáll a horatiusi „arany középszerrel” és a „soha-meg-
nem- elégedést”, az örökös megújulás vágyát hirdeti.
A verskezdésben van egyfajta arisztokratikus elkülönülő szándék: nem akarja
kiszolgálni a tömegízlést, csak az értő olvasókhoz kíván szólni: „Gyűlöllek: távol légy
alacsony tömeg!”
Az örök változást, az állandó mozgást a Hérakleitosztól vett gondolattal támasztja alá:
„nem lépsz be kétszer egy patakba” – (”pantha rei”) -> a világon minden mozog,
változik.
Programvers, amelyben a költő megfogalmazza saját művészi célkitűzését: a
költészet, a dal legyen mindig új; az új gondolatok, eszmék, érzések kifejezése a
 fontos, akár régi formában is (hagyománytisztelet); a régi eszmék pedig új formát
kapjanak: „Ekként a dal is légyen örökkön új”
Szerkezete:
1-6. strófa: az örökösen mozgó, változó kozmosz
7-10. strófa: azon erőket ünnepli, melyek elősegítik a megújulást
A lírikus epilógja
Előre megírta a kötete „utószavát”… = epilógus
Nem összefoglalója a kötetnek – egy újabb filozófiai–ismeretelméleti probléma
megragadása: Mi van akkor, ha egybeesik a megismerő alany és a megismerés
tárgya, azaz az alany és a tárgy?
A világ megismerhetetlenségének gyötrelme – a schopenhaueri metafizika
problémája.
Útkereső vers a világ ábrázolásáról.
A vers filozofikus jellegét erősítik a közismert toposzok:
 Schopenhauertől veszi át a bűvös kör, a vak dió metaforáját
 Nietzsche Zarathustrájából való a vágy nyila és az ómega és alfa.
Az önmagába zártság problémájához adott a versforma, a szonett (abab abab cde cde).
Babits szerint az emberi én önmagán keresztül látja a világot, önmegismerésre nem képes
maradéktalanul, mivel saját magát nem tudja kívülről szemlélni.
„Csak én bírok versemnek hőse lenni.”
1. strófa: a vágy (a mindenség megismerése) és a valóság (csak önmagáról tud
énekelni) közötti ellentmondás feszültsége.
2. strófa: az önmagába zártság keserűsége nyomasztja, bizonytalan az önmagán
kívüli világ létezésében.
3. strófa: a vers filozofikus jellegét erősítik a közismert toposzok.
4. strófa: visszakapcsol az első versszakhoz: ”Én”. A lelkében lezajló szenvedélyes
vita negatív eredményeként újabb metaforákat kapcsol az „én”-hez: „börtön, alany,
tárgy”. Olyan magányos, elszigetelt versei világában is, mint amilyen kora szellemi
légkörében klasszikus műveltsége miatt.
A mindenséggel azonosul oly módon, hogy az egyén önmagában fedezi fel a világ
végtelenségét: „jaj én vagyok az ómega s az alfa”- Nietzsche nyomán a
világmindenség szimbóluma.
Esti kérdés
Fogarason ismerkedik meg Bergson műveivel. Így vall a filozófus munkájáról:
„Bergsonban a szabadítót kell látnunk, aki oly álmokat hoz vissza, amelyeket rég
elveszettnek tekintettünk, oly tájakra vezet, amelyek felé már nézni se merünk.”
A bergsoni filozófia „szabadító” korai példája az Esti kérdés című verse.
Meditatív, filozófikus költemény.
Stílusát impresszionista jegyek határozzák meg.
Szerkezete:
I. A 12 sornyi látomásos nyitány, egy csodálatos tavaszi-nyári este metaforikus képe
-> bensőséges, idillikus hangulatot teremt. A külső világ zajainak elcsitulása kedvez a
belső világ hangjai felerősödésének. „Midőn” mondatkezdés.
II. 13-34. sor az „olyankor” határozószóval kezdődő részben a bergsoni önkéntelen
emlékezésnek megfelelően időrend nélkül kapcsol egymáshoz konkrét térre és
önéletrajzi eseményekre utaló különböző életszakaszokat.
III. 35-53. sor: „ott” kezdetű szóval a sebes képváltással föl-fölvillanó életút rajzolatai
kérdésekbe torkollnak, közöttük is a legfontosabb: „miért a végét nem lelő idő?” A
kérdésekre kérdés a válasz: „miért nő a fű, hogyha leszárad/miért szárad le, hogyha
újra nő?”
Babits…a regényíró
Gólyakalifa
Halálfiai
Elza, a pilóta
Tímár Virgil fia
a műfordító
Dante: Isteni színjáték
Baudelaire: A romlás virágai
Regényei
A gólyakalifa (1913) – középpontjában a személyiségmegoszlás és az álomfejtés áll,
kimutatható a freudizmus közvetlen hatása. Főhőse Tábory Elemér, egy kettéhasadt
tudatú fiatalember.
Timár Virgil fia (1921) - A mű az író egyik legszemélyesebb gondjának, a
magányból fakadó szenvedésnek és a közösséghez vezető út keresésének finoman
árnyalt ábrázolása. A klasszikusan zárt szerkezetű lélektani regény – Timár Virgil
szerzetestanár és törvénytelen származású Vágner Pista kapcsolatának lírai rajza –
önéletrajzi elemekre épül; Babits pécsi diákkorának és bajai tanítóskodásának
élményeire.
Regényei
Halálfiai (1927) – fejlődés-, család- és önéletrajzi regényként tartják számon, olyan
önéletrajzi regényként, amelyben saját családjának, környezetének, élete egy
korszakának mozzanatait felhasználva a századforduló történelmi, társadalmi, politikai
légkörét, gondolkodásmódját, életformáját eleveníti föl. Gyermek- és ifjúkori önmaga,
családja és környezete létező figurái álltak modellt ahhoz, hogy Babits családregénye,
több nemzedék sorsának nyomon követése egy egész történelmi korszak, társadalmi
valóság tablójává szélesedve a századvég és századelő szellemi arculatának alakulását,
változását megörökítse.
Regényei
Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom (1933) – antiutópia, fantasztikus regény. A
mű az Örök Háború korában játszódik, keletkezéséhez képest úgy száz évvel később,
egy olyan világban, melyben a béke már csak az idősebb generációk emlékében él. A
világ rendezőelve a totális háború: az öncélú tudomány, a vallás, a művészetek csupán
egy történelem előtti kor anakronisztikus maradványaiként élnek. A fiatal férfiak a
fronton pusztulnak el, és egy új törvény lehetővé teszi, hogy besorozzák a nőket is.
Elza, egy bornírt (szűk látókörű, korlátolt) tisztviselő lánya pilótaként kerül a
harctérre: gépével lezuhan, az ellenség elfogja. Életéért cserébe aztán szülővárosát kell
lebombáznia.