Romantika a legnagyobb hatású müvelődéstörténeti korszak a 19.században.

Nemcsak irodalmi é
művészeti ágakat érint, hanem magába foglalja a szellemi és politikai mozgalmakat is. A romantika
irányzata a klasszicizmust váltotta fel ( ókori görög és római művészet a mérce. Szabályosság, pontos
szimmetria a rend jellemzi), addig a romantikát a szabadságvágy ihleti.

A román regény szóból ered. A 18. sz. vége 19. sz eleje a történelem viharai ( nagy fr, forr, napóleoni
háborúk, 48- as forradalmak) megnövelik az ember hősiességének fontosságát. Nemzet államok
alakulása, a nemzeti öntudatra ébredés időszaka ez. Amely az ipari forradalom és a levert
szabadságharcok után nem hozza el a várva várt boldogságot, az emberek polgáriosodását, ezért
kiábránduláshoz vezet.

A politikai életben a szabadelvűség( liberalizmus) ideológiájára épül.

A romantika kétféle életérzést foglal magába az egyik a csalódottság, búskomorság, a másik a

forradalmi optimizmus. Az egyik a világtól elfordulós, magába zárkozó (Byron), a másik a népvezérr, a
jövőbe látó vátesz. (Petőfi).

A romantikai művek minőségileg széles skálán mozognak, hiszen a a néphez akarnak szól ni.
(tömegkultúra kialakulása) A nép nyelvén akar szólni megjelenik a népiesség.

A romantika világképéhez az egyéniség (individum)a szélyesség ( szubjektum) áll közel, elveti a

klasszicista minták követését és meghirdeti a művészi szabadségot.

Múltba vágyódás, nemzeti őstörténet kutatása . Felfedezi magádak a középkor misztikus, meseszerű
gondolatvilágát. Kutatni kezdik a saját nemzetük mondáit, mítoszait, ha nem talál megírja
( Vörösmarty: Zalán futása)

Elvágyódás a valóságtól fantasztikum ,mese , irrealítás. Az egyéniségkultuszt miatt a vallomásosság

jellemzi vezető műnem a líra.

Közép és Kelet –Európában nyelvújító mozgalmak előzik meg.(Kazinczy Ferenc) rögzítik az irodalmi
nyelv alapjait, nyelvhelyesség, helyesírás, mellyel megteremtik a modern közéleti beszéd alapjait.

Megteremtődik a népi hős tipikus alakja János vitéz

ÓDA:  fenséges tárgyról emelkedett stílusban írt költemény. A

hagyományos műfajelmélet szerinti három válfaja a himnusz,
a ditirambus és a rapszódia. Magasztos érzelmi v. gondolati tartalmú,
lelkesült hangú lírai költemény. Témái: a haza, a nemzet, az emberiség
sorsa, a lét, az erkölcs, a szerelem kérdései, nagy emberek alakja, tettei
stb.

HIMNUSZ: Isten vagy hős ünnepélyes, zenekisérettel előadott magasztalására készült

költemény. A középkorban egyre inkább a vallásos áhítat kifejezőjévé válik. A reneszánszban
már mély emberi érzésekkel telítődik.

Rapszódia:
Szabad érzelmi áradás. Zaklatottság, a képzelet csapongása jellemzi, látomásszerű. A
romantikában terjedt el a legjobban.
 Dal

 a legelterjedtebb és legszemélyesebb lírai műfaj. 

 Általában egyetlen érzést fejez ki. 
 A ’lírai én’ közvetlenül szólal meg benne.
 szerkezete. egyszerű, terjedelme általában korlátozott, hangulata egységes.
Többnyire azonos típusú versszakokból épül fel. 
 Zeneiség jellemző rá (története összefonódik a dallammal, zenekísérettel,
egyes korokban nem is képzelhető el önálló szöveg-, csak énekvers.) 
 bordal 
 szerelmi dal 
 hazafias, politikai dal 
 katonanóta 
 búcsúdal 
 bujdosóének (a kuruc költészet és az újabb népköltészet műfaja; a bujdosó legények sorsát,
érzelmeit bemutató panaszdal) 
 gyászdal (témája a halál, a temetés, a siratás, a halott emlékének megőrzése, nemzeti,
történelmi katasztrófák gyászolása)
Epigramma:
eredeti jelentése sírvers. Rövid, tömör. Kőbe vésték. jellemzi valamely tárgy és a hozzá
kapcsolódó gondolat. Görög eredetű, időmértékes verselésű műfaj.

A hasonlat (nem igazi költői kép, hiszen a teljes azonosítás nem történik meg, de ez a
logikai kiindulópontja a költői képeknek. Két tagja van, hasonlító és hasonlított. Jellegzetes
(de nem kizárólagos és kötelező) nyelvi eleme a mint kötőszó „Mint komor bikáé, olyan a
járása”; (de raggal is kifejezhető):  „Kóbor kutyaként jár a szél” (József Attila)

1. metafora:
hasonlóságon alapuló névátvitel, tagjai az azonosító (kép) és az azonosított (konkrét
dolog). Lehet köznapi: „az üveg nyaka”, és lehet költői: „minden egész eltörött”

Típusai:

igei metafora: „szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik”

főnévi metafora: „ kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág”

melléknévi metafora: „boldog, szomorú dal”

MEGSZEMÉLYESÍTÉS: (esetenként külön, máskor az igei metafora speciális

fajtájaként értelmezik): “fáradt lelkem égbe, testem földbe vágy”
 
 2. allegória
hosszú szakaszon végigvitt metafora, ahol minden azonosítónak megvan az
azonosítottja, és az elemek összefüggnek (pl. Baudelaire: Az albatrosz, Biblia: A
magvető története, Janus Pannonius: Egy dunántúli mandulafáról)

3. metonímia
érintkezésen alapuló névátvitel, az érintkezés lehet

 térbeli: azt beszéli a város….

 időbeli: dicső század
 anyagbeli: nincs egy rongyom se
 rész-egész (szinecdoché): „lélek az ajtón se be, se ki”
4. szimbólum
költői kép, a metaforán alapul, de míg a metafora jelentése világos, vagy logikus, a
szimbólum többértelmű, homályos, és nem könnyű (vagy nem lehet) megnevezni a
hasonlóság alapját. (pl. Ady: Az ős Kaján, Verlaine: „A Romlás vagyok, a hanyatlás
végi Róma”

A tétel