Az orosz romantika: Puskin: Anyegin

-A romantika kifejezés a francia roman (regény) szóból származik.

- A romantika az utolsó egységes korstílus, mely több művészeti- és tudományágban
együttesen éreztette hatását.
- A romantika kutatói megegyeznek abban, hogy a 18. század végétől a 19. század utolsó
harmadáig tart. Együtt él: a későbarokk, a szentimentalista, a rokokó, a klasszicista, a
realista, a naturalista irányzatokkal.
- A romantika végét Eugéne Delacroix (festő) halálának időpontjával azonosítják. (1863)
- Angliában és német területeken már a 18. század utolsó harmadában jelentkezett,
- Franciaországban és a kelet-európai térségben csak a 19. század húszas- harmincas
éveiben vált uralkodóvá. Így nem beszélhetünk egységes romantikáról, csak nemzeti
romantikákról.

Történelmi háttér
-francia forradalom 🡪 eszményei: szabadság, egyenlőség, testvériség
- napóleoni háborúk 🡪 Napóleon hatása ⇒ az egyéniség felszabadítása („Mindenki a zsebében
hordja a marsallbotot”)
- állandó történelmi változások hatása, kibontakozó polgári átalakulás ⇒ elfordulás a
jelentől és történelmi érdeklődés 🡪 Nemzettudat kialakulása

A romantika világképének jellemzői

• 1.) egyéniségkultusz: individualizmus

Felfogásának középpontjában: a személyiség (individum) összetett belső világa 🡪 amely
nemcsak a tudatos tartalmakat, hanem a tudattalant, az álmokat, és a vágyakat is magában
foglalja.
Az egyéniség egy felfokozott típusa a zseni, akinek minden szabadságában áll 🡪 zsenikultusz
• 2.) személyesség: szubjektivizmus
Csak a szubjektum létét ismeri el valóságosnak, és minden jelenséget önmagához viszonyítva
értelmez. Az ábrázolás kevésbé lesz hangsúlyos, a kifejezés kerül előtérbe.
• 3.) történetiség
A romantika személete erős kapcsolatot alakít ki a változó idővel, a múlt idegenségének
felfedetésével. Újraértékeli a középkort, és felfedezi az újkori Európa népeinek múltba vesző
őstörténetét. => Figyelme a nemzeti sajátosságokra, a nemzeti gyökerek feltárására irányul.
=> Fontos a nemzeti érzés, a nemzeti identitástudat. => Felértékelődik a népköltészet:
népmese-, népdalgyűjtés; népiesség; népnyelv használata
• 4.) természetkultusz
A természet a személyiség belső tartalmainak, hangulatainak, vágyainak, álmainak a
tárgyiasulása, nem a kivonulás helyszíne 🡪 Ember és természet egységet alkot
• 5.) szabadságeszmény
Többek között az egyéniség szerepének felértékelődésében és az alkotói szabadágban
mutatkozik meg leginkább.
1
 A romantikus szabadságeszményt a lázadás gondolata hatja át, ami politikai-társadalmi
eredetű, de a tapasztalaton túlira, a transzcendensre irányul.
• 6.) elvágyódás a képzelet, a történelmi múlt világába vagy egzotikus tájakra
A romantikus művészek hittek egy eszményi, egy tökéletes világ létezésében, de gyakran
eszmény és valóság viszonyát ellentétesnek találták => elvágyódtak térben vagy időben
távoli, képzeletbeli világokba.

A romantika esztétikai-poétikai jellemzői

1.) poétikai kánonok leértékelődése, az eredetiség elve

A mintakövető poétikák (klasszicizmus) szabályrendszerét elveti. A művészi tartalom teremti
meg magát a formát, nem meglévő formákba erőltetik a tartalmat.
A művészi kifejezés korlátlan szabadságát hirdeti.
A műalkotás nem a tudatos megformálás, hanem az ihlet eredménye. Nem ésszerű, hanem
természetfeletti, teremtő tevékenység.
2.) vallomásosság
Az egyéniség kultuszának és a személyiségnek a következménye => Magánbeszédszerű
megszólalás
Vezető műnem a líra a romantikában, és minden műnemre jellemző a lirizálódás
3.) művészeti ágak, műnemek, műfajok keveredése
Elbeszélő költemény Arany János: Toldi; Petőfi: János vitéz
Drámai költemény: Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
Verses regény: Byron: Don Juan, Puskin: Anyegin
Ballada: Arany János: Ágnes asszony
Elégco-óda: Arany János: Letészem a lantot
4.) nyelvi kérdés
A romantika elveti a klasszicizmus hagyományos, fentebb stílusú költői nyelvét, és inkább a
köznyelv, a népnyelv felé fordul, vagy saját költői nyelvet teremt.
Ezzel azonban felértékelődik az irodalomtudomány szerepe, hiszen az egyéni jelhasználat
nehezíti a művek befogadását, és értését.
5.) szándékolt töredékesség
Mivel az abszolút teljességet elérhetetlennek tartották, a létrehozott mű szükségszerűen
töredékes.

A romantika irodalma
• A romantika először az irodalomban jelentkezett a klasszicizmussal együtt és azzal
kölcsönhatásban.
• A romantika irodalmának egyik fő ismérve a klasszicizmus-ellenesség.
• Központi témája a szabadság eszméje, az egyén, előtérbe kerülése, az önkifejezés vágya áll.

A romantikus irodalom általános jellemzői

● a felfokozott életérzés kifejezése, a reményvesztettség, a csalódás, a világfájdalom; vagy
éppen az ezzel ellentétes lángoló életöröm.

2
● az eszményítés, az idealizálás, a gazdag érzelemvilág
● megnő a nemzeti múlt, a nemzeti kultúra, a népköltészet iránti érdeklődés, elindul a népmesék
gyűjtése, a népnyelv beemelése az irodalomba
● a múlt felé fordulás, a középkor, főleg a gótika iránti rajongás
● a távoli, egzotikus vidékeken, kultúrákban, egzotikus szereplőkkel játszódó történetek,
melyek a jelenből való elvágyódást tükrözik
● kalandos, fantáziadús, szövevényes, bonyolult cselekmény
● két, sokszor egymással ellentétes síkon játszódó történet, az álom és a valóság ellentmondásai.
● Vezető szerepet tölt be a regény. Ekkor jön létre a bűnügyi irodalom, a detektívregény és
detektívnovella is.
● A lírában nagy szerepet kap a dal, az elégia.

A német romantika
• Novalis 🡪 kék virág, a boldogság jelképe, álomvilág
• Hoffmann 🡪 Az arany virágcserép, Diótörő
• Heinrich Heine 🡪 A dal szárnyára veszlek
• Friedrich Hölderlin 🡪Az élet felén
Az angol romantika
● BYRON 🡪 Childe Herold zarándokútja, Don Juan: verses regény; 🡪 spleen,
byronizmus: az életundor, unalom, elátkozott életérzés; ‘rosszkedv, levertség, méla undor’
A teremtett világba helyezett ember fellázad másodrendű pozíciója ellen, s arra a létminőségre
vágyik, amelyet az európai vallások kizárólag az isten létmódjának tekintenek.
● Shelley 🡪 A megszabadított Prométheusz (drámai költemény); Óda a nyugati szélhez
● Keats 🡪 Óda egy görög vázához
● Edgar Allen Poe 🡪 Amerikai költő és novellista; Fantasztikus novellák: halál,
borzalom, gyötrelem; Detektív novellák: borzalom és logika

A francia romantika

• Madame de Stäel
• Victor Hugo 🡪 A párizsi Notre-Dame; Nyomorultak

Az orosz romantika

• Puskin 🡪 Anyegin
• Lermontov

Az orosz irodalom a romantikával lett nemzetivé és európaivá. A klasszicizmus nem tudott olyan
mély gyökeret ereszteni, mint a nyugati nagy irodalmakban. A romantika kibontakozása az
1820-as évekre esett.
A társadalmi háttér itt egészen más volt, mint Nyugat-Európában. Itt a feudális viszonyok
elavultsága és a cári önkény szította fel az elégedetlenséget, s ösztönözte egy emberibb
társadalmi berendezkedés utáni vágyat.

3
A honvédő háború után már lehetetlen volt visszatérni a régi rendhez. 1815-től titkos társaságok
jöttek létre. 1825-ben a dekabrista felkelést vérbe fojtották ugyan, mégis az orosz élet új
korszaka kezdődött el.
A következetes politikai-társadalmi cselekvés előtt a tökéletesen kiépített rendőri és
besúgórendszer elzárta a lehetőségeket, s ezért a nemzeti lét minden szellemi ereje az
irodalomban összpontosult ebben az időben.

ALEKSZANDR SZERGEJEVICS PUSKIN (1799-1837)

Puskin az orosz irodalom első világirodalmi rangú költője. Életműve meghatározza az orosz
irodalmat. Mindhárom műnemben maradandót alkotott. Ő ismerte fel az orosz irodalom nagy
hiányosságát, hogy nincs prózája.
Moszkvában született régi orosz főnemesi család gyermekeként. Anyai dédapja etióp volt.
Taníttatását szülei francia nyelvű nevelőkre bízták, apja hatalmas könyvtárában rákapott az
olvasásra.
1811-ben beíratták abba az intézetbe, melyet I. Sándor cár azért alapított, hogy a birodalom
számára képzett tisztviselőket neveljen. Puskin a legelső évfolyam növendéke volt. Haláláig ez
az intézet maradt Puskin „elveszett paradicsoma”. Itt vált benne tudatossá, hogy költő.
1817-ben állami szolgálatba lépett Péterváron. Pétervári korszakának legfőbb műve a
RUSZLÁN ÉS LUDMILLA (1820) című elbeszélő költemény.
1820-ban „lázító” versei miatt I. Sándor cár Dél-Oroszországba száműzte, száműzetésében írta A
KAUKÁZUSI FOGOLY (1821) című alkotását. A déli száműzetés éveiben lett neve ismertté
Oroszország-szerte. Elkészíti a JEVGENYIJ ANYEGIN néhány fejezetét.
Az új cár, I. Miklós taktikát változtatott Puskinnal szemben: udvari költőt akart faragni belőle.
Megszűntette száműzetését, ám ekkor sem lett igazán szabad: besúgók, rendőrök figyelték.
Megnősül, Péterváron telepednek le. Utolsó éveiben születtek legjelentősebb lírai költeményei:
kiemelkedő elbeszélései: A PIKK DÁMA (1833), EGYIPTOMI ÉJSZAKÁK (1835). 1837-
ben egy párbajban halálos sebesülést szerzett.

Keletkezés
Hét éven át írta, déli száműzetése idején KISINYOVBAN kezdte el 1823 májusában, s 1830
őszén fejezte be BOLGYINÓBAN. Többször változtatott a regény tervezetén, terjedelmén.
Részletekben adta ki verses regényét, a teljes mű 1833-ban jelent meg először.
Az orosz élet enciklopédiájának tartják.
Operát Csajkovszkij írt belőle.
Műfaja
Verses regény, a verses epikának a romantikában kialakult népszerű válfaja. A XIX. században
alakult ki, előzménye az eposz és a verses elbeszélés. Az európai irodalomban főleg BYRON
művei tették kedveltté. A verses regény: nem pusztán versbe szedett történet; lényeges szerepe
van benne a lírai emlékeknek, az író személyes érzelmeinek és reflexióinak. A mű meghatározó
sajátossága az elbeszélői hang megformálása.
Emellett a klasszikus eposz néhány hagyományos elemét is őrzi a mű, de az eposzi
hagyományt Puskin több szempontból is fenntartásokkal kezeli. Így például a hagyományosan az
eposz elején található INVOKÁCIÓT (segélykérés) és PROPOZÍCIÓT (tárgymegjelölést) csak a
hetedik fejezet végére iktatja be („in medias res”, ill. kétszeri cselekménykezdés, de ironizálja is.
Puskin művéből hiányzik a magasztos téma, a különleges hős, a sorsfordító tett. Ehelyett a
töredékességet és az irodalmiságot hangsúlyozza. Szerkezeti sajátosság még a lírai kitérők (pl.
a pétervári bál leírásakor), a késleltetés (a málnaszedő lányok éneke , Anyegin és Tatjana
találkozása előtt)

4
Az irodalmiságot hangsúlyozó poétikai eszközök:

1. szándékolt töredékesség: Puskin a mű végén nyitva hagyja a főhős további sorsát, laza
szövésű regényét nem fejezi be, a cselekményszálakat nem varrja el: Anyegint abban a
kellemetlen helyzetben hagyja el, amint Tatjana visszautasításától villámsúlytottan áll
egymagában. Műve szándékoltan töredezett. Ennek célja, hogy megmutassa, a szövegben
megformált emberi sorsok az élet teljességéhez képest töredékesek: a szöveg irodalmi voltára
hívja fel a figyelmet.

2. verses forma: A mű Anyegin strófában íródott: lehetőséget ad az előbeszédszerű

megszólalásra 🡪 rímképlete: abab, ccdd, affe, gg

3. jegyzetek: A jegyzetek megszakítják az olvasás folyamatát, ezekben Puskin a korabeli

eseményekre, a megírás körülményeire, életrajzi vonatkozásokra utal. A jegyzetek arra
döbbentik rá a befogadót, hogy megalkotott világgal, irodalommal van dolga

4. öntükröző jelleg: Öntükrözés = az elbeszélő az alkotás folyamatára, a történetformálásra, a

hősteremtésre utal

5. tudatos ellentmondás: Puskin egymással ellentmondó részleteket hagy a műben. (Például az

elbeszélő őrzi Tatjana levelét, vagy Anyeginnál van? Olvas-e Tatjana oroszul? stb.)

6. szövegköztiség – intertextualitás: Puskin sokszor utal a világirodalom számos alkotójára,

művére: Vergilius, Horatius, Cicero, Rousseau, Goethe, Schiller, Byron. A szereplők
jellemzésében meghatározó, hogy mit olvasnak, milyen viszonyban állnak az irodalommal. A
főhős Byron hősével, Childe Harolddal hozható kapcsolatba; Tatjana Rousseau kedvelőjeként
lép fel; Lenszkij a német szellem neveltje, Schillerért rajong; Olgát pedig éppen az jellemzi,
hogy nincs köze az irodalomhoz, „tucat-figura”…

Jellemző esztétikai minősége: az irónia.

EPIKUS HŐSÖK

A címszereplő: Anyegin

Származása, neveltetése sokban hasonlít Puskinéra. Szülei birtokukat elzálogosító, könnyelmű

jellemek. Műveltségének formálását francia nevelőkre bízzák. Anyegin jól tud ugyan franciául,
de kultúrája felszínes: könnyedén hozzászól a társaságban minden témához, de a komoly
vitákban okos képpel csak hallgat. 18 évesen már a fővárosi nemesi ifjúság jellegzetes alakja,
különcködő pedáns. Legfőbb tudománya az Ovidius által is megénekelt csábítás művészete.
Éjszakáit bálok, estélyek, vendégeskedések, színházi előadások töltik ki. Fordított sorrendben él,
mikor a város munkára ébred, ő akkor fekszik le elgyötörten. Mégsem boldog! Kiábrándult a
nagyvilági életből. Életét képtelen tartalmassá tenni. Amibe csak belefog, pár nap múlva
fáradtan abbahagyja. Írni szeretne, de nem sikerül, könyveket halmoz fel, hogy tanuljon, de
buzgalma pár hétig tart. Örökölt birtokán reformokba kezd, de hamarosan ez sem érdekli.

5
Kiégett szívű, komor lesz. Nem tud kilépni az unalomból. A mélabú, az életunalom, a zord
tekintet világfájdalom-érzést közvetít, amit BYRON NYOMÁN SPLEENnek nevezünk.

Anyegin elutasítja élete megváltásának nagy lehetőségét, a boldogságot, Tatjana szerelmét.

Meggondolatlan szeszélyből öli meg párbajban barátját, LENSZKIJt. Személyisége nem
teljesedhet ki, mivel minden, a világ által felkínált szerepet VISSZAUTASÍT (társasági ember,
művész, családfő.) A hercegasszonnyá lett Tatjana döbbenti rá az élet értelmére, az eltékozolt
boldogságra, de már nincs visszaút.

Anyegin az orosz irodalomban a XIX. században nagy karriert befutó típusnak, ahogy
TURGENYEV elnevezte, a „FELESLEGES EMBER”-nek az első típusa. Jobb sorsra érdemes,
de cselekvésre képtelen, kiábrándult és kallódó ember, aki nem találja helyét az életben. Szenved
a semmittevéstől, de a céltalanság tudata felsőbbségérzettel tölti el a hétköznapi emberekkel
szemben.

Tatjana

A verses regény hősnője befelé forduló, gazdag szellemi életet élő, kifinomult lélek. A vidéki
élet szűk világát olvasással tágítja ki. Magánya, a természettel való meghitt viszonya is irodalmi
indíttatású: Rousseau természetelmélete van rá hatással. Érzésvilága a szentimentalizmuséval
rokon, a szerelemben a tökéletes harmóniát találja meg. Alakja újszerű, mivel levelével a
szerelmi kapcsolat kezdeményezője lesz. A regény Tatjanát az orosz nő legértékesebb típusaként
mutatja be, erkölcsi nemessége, egész belső összhangja magasan a szerepét játszó Anyegin fölé
helyezi. A szokásoknak megfelelően férjhez megy egy herceghez, szerelem nélkül, s a pétervári
társaság ünnepelt csillaga lesz. Jelleme nem változik: hű marad legelső szerelméhez, de nem lesz
hűtlen férjéhez. Két boldogtalan lélek találkozik utoljára a tábornok hercegi palotájában: a
szerepeitől megszabadult, önmagára talált Anyegin s a gazdag házasság fogságában vergődő
Tatjana. Puskin megteremti vele az orosz nő archetípusát, a 19. szátadi orosz nőalakok ősképét.

Elbeszélői szerep

A mű az elbeszélő regényeként olvasható. A romantikára jellemző módon közvetlenül is jelen

van az elbeszélő, reflektál a szereplők gondolataira, cselekedeteire, de az Anyegin
megalkotásának nyolc évéről is hírt ad. Nem titkolja viszonyát a szereplőkhöz. Tatjanát szereti,
Lenszkijt (naivan ártatlan, romantikus álmodozó) becsüli tisztaságáért, majd halála után rámutat
a lenszkiji eszmék életképtelenségére 🡪 fizikai megsemmisülése egyúttal Puskin bírálata,
kritikája is a romantika szélsőségeivel szemben. (A romantikus műben a romantika kritikáját is
megkapjuk.) Anyeginhez ambivalens viszony fűzi, az elismerés és a bírálat egyszerre van jelen.
Gyakran beszél saját életének élményeiről. A műben Puskin önéletrajzi vonatkozásai is gyakran
előtérbe kerülnek: meghatározó jellemzője a vallomás, személyes jelleg, ami líraiságra utal. =>
A műnek két főhőse van: az író és Anyegin.

Stílusa: Puskin túllépett a romantikán, útnak indította a realizmust.

Üzenet: Puskin értelmezésében az ember lehet boldog, csak nem tudja, ehhez mit kell
cselekedni, és ezt mikor játssza el.

6
 TARTALOM

Első fejezet
Anyegin jómódú család sarja. Gyermekkorában kitűnő nevelést kap, így tizennyolc éves korára megtanul
táncolni, udvarolni, elegánsan viselkedni társaságban. Mindössze a verseléshez nem igazán konyít.
Szentpétervári élete eléggé egyhangúan telik. Minden nap családi összejövetelekre, bálokba, balettelőadásokra
hivatalos, s vígan pazarolja vagyonát. Egyszer azonban nagybátyja megbetegszik, s ő kénytelen vidéki birtokára
utazni, ahol elhatározza, hogy az öröklött kastélyban új életet kezd.

Második fejezet
Anyegin szép lassan beilleszkedik a falusi életbe. Egy nap azonban új földesúr érkezik a vidékre, Lenszkij, a
költő. Annak ellenére, hogy alapvetően ellentétes természetűek, az idő jó barátokká kovácsolja össze őket. A
helységben lakik még egy özvegyasszony, Larina asszony és két lánya: a szép és mindig vidám Olga, aki
gyerekkora óta Lenszkij szerelme és nővére a visszahúzódóbb, melankolikusabb Tatjana.

Harmadik fejezet

Anyegin megkéri Lenszkijt, hogy mutassa be Larinéknál, aki ezt teljesíti is, de Anyeginban nem hagy mély
nyomot a találkozás. Közben nem is sejti, Tatjana szerelemre gyúlt iránta. A lány ezt azonban csak
"nyanyájának" (dajkájának) árulja el. Titokban levelet ír Anyeginnek, amit dajkájával küld el. Azt olvasva
Anyegin másnap este újból meglátogatja Larinékat...

Negyedik fejezet

Tatjana és Anyegin a fasorban találkoznak. A férfit megérintette Tatjana vallomása, s ezért nyíltságára
nyíltsággal válaszol. Véleménye szerint nem illenek egymáshoz, nem érdemli meg a lányt, így számukra csak
kín lenne a házasélet. Tatjanát kimondhatatlanul elszomorítja ez a vallomás. Eközben Olga és Lenszkij szerelme
egyre nő, sülve-főve együtt vannak. Telik az idő, s egyszer Lenszkij meghívja barátját egy Larinék által
rendezendő szűk körű bálba.

Ötödik fejezet

Tatjana baljóslatú álma, melyben Anyegin megöli Lenszkijt, előrevetíti a tragédiát. A bálra már gyülekeznek a
vendégek: orosz földesurak családjaikkal. Lenszkij is megérkezik Anyeginnel, aki végül mégis elfogadta az
invitálást. Anyeginnek azonban nincs ínyére a bál, s bosszantja Tatjana búskomorsága is, így elhatározza
megleckézteti barátját: a tánc során Tatjana után Olgát kéri fel, akivel több menetet is szenvedélyesen
végigtáncol. Ezt látva a féltékeny Lenszkij dühödten viharzik el...

Hatodik fejezet

Nem sokkal később Anyegin is követi barátját. Másnap Zareckij segítségével Lenszkij levélben üzen
Anyeginnek: párbajra hívja. Anyegin elfogadja a kihívást. A végzetes találkozásra még aznap sor kerül. A
párbajt Zareckij vezeti, melynek eredményeképp Lenszkij, mellében golyóval, holtan bukik a hóra.

Hetedik fejezet

Olga megsiratja ugyan szerelmét, de viszonylag gyorsan túlteszi magát a tragédián, s kis idő elteltével férjhez is
megy ulánus katonatiszthez. Mivel a férjet munkája elszólítja, így az újdonsült pár nemsokára elhagyja a vidéket.
Anyja immár Tatjanát is szeretné kiházasítani, de ő a helybelieknek bánatában mind nemet mond. Ezért a család
elhatározza, hogy ideiglenesen Moszkvába költöznek, ahol majd találnak Tatjanának megfelelő partnert.
Érdekesség, hogy az utolsó előtti fejezetet a "kissé megkésett" invokáció zárja...

Nyolcadik fejezet

Nyolc év telt el, Anyegin ismét visszatért a városba, s azóta újból bálokba jár. Az egyiken találkozik N.
herceggel, aki bemutatja feleségének - Tatjanának. Fölismerik egymást, de Tatjana erőt vesz magán, s nem
mutatja ki érzelmeit. Otthon Anyegin gyötrődik, rájön, hogy szerelmes Tatjanába, ezért levelet ír neki, de nem

7
kap választ. Végül meglátogatja a lányt, aki elmondja, hogy még mindig szereti, de nem fog véteni az asszonyi
hűség ellen. Tatjana távozik, Anyegin pedig megsemmisülten néz az elszalasztott boldogság után.