A romantika

 A romantika egy korstílus.

 A 19. sz-ban bontakozott ki.
 No-ból és Angliából indult.
 Alapja a szentimentalizmus → középpontjában érzések, érzelmek állnak
 Kialakulásának háttere: fr. forradalom → terror → csalódás a racionalizmusban →
elfordulnak a társadalomtól és a klasszicizmustól
 Jellemzői:
- a képzelet, fantázia világába menekülnek
- egzotikus tájak, főleg a mesés Kelet
- a múlt felé fordultak (lovagkor vagy saját nemzeti múlt)
- a költők jövőbeli dolgokról is írtak (látnok költők – vátesz)
- a művész teljes szabadságát hirdették, fontos az eredetiség, az utánzás nem elfogadott
- jellemző téma a versekben a dicső múlt ↔ sivár jelen
- tipikus romantikus motívumok: várrom, éjszaka, holdfény, temető, kísértet
- a népi kultúra, népművészet felfedezése
- műfajok keveredése, pl. verses regény, drámai költemény
- A romantikus regények cselekményére jellemző: érdekes, fordulatos, váratlan
események, kaland minden mennyiségben
- A szereplők jelleme szélsőséges: vagy csak jók, vagy csak rosszak
- A versek stílusa emelkedett, patetikus, jellemző a túlzás.

Képviselők:

- festők: Goya, Delacroix, Madarász Viktor, Benczúr Gyula, Székely Bertalan, Barabás
Miklós.
- zeneszerzők: Rossini, Schubert, Chopin, Wagner, Verdi, Liszt Ferenc, Erkel Ferenc,