Az európai romantika irodalma

Romantika az irodalomban
Az irodalomtörténet egyik leghatásosabb mozgalma, stílusirányzata; az irodalomból terjedt át
más művészeti ágakba. Neve a regény jelentésű román szóból ered.
A 18. sz. utolsó éveitől kb. a 19. sz. kétharmadáig tartott.
Forrása a francia forradalom utáni társadalmi méreteket öltő kiábrándulás és csalódás a
felvilágosodás eszméit megcsúfoló polgári társadalomban.
Jellemzői:
egyéniségkultusz, a művész korlátlan szabadsága
költői lélek szabad szárnyalása, fantáziája eredetiség
nemzeti múlt felelevenítése, jelen témáitól való elfordulás
orientalizmus v. egzotizmus: a Kelet titokzatos világa
fantasztikum: a romantikus mű - vagy egy része - gyakran egy megszépített, illúziókkal teli
világban játszódik, amely az egysíkú, hétköznapi élettől való elszakadást szolgálja
műfaji határok összemosása, az összes műfaj lirizálása
romantikus stílus: felfokozott pátosz, ünnepélyesség, ékesszólás, zeneiség, festőiség, szabad
asszociációk
A romantika más művészeti ágakban
építészet: neo-stílusok, középkori épületek restaurálása
szobrászat: Francois Rude, Jean-Baptiste Carpeaux, Izsó Miklós
festészet: Théodore Géricault, Francisco Goya, Eugéne Delacroix, Caspar David Friedrich,
John Constable, Madarász Viktor, Than Mór, Lotz Károly
zene: Beethoven, Rossini, Schubert, Schumann, Chopin, Mendelssohn, Wagner, Verdi, Erkel,
Liszt
A német romantika
A német polgárság eleinte lelkesedett a felvilágosodás eszméiért, ám a francia forradalom
radikalizálódása után elbizonytalanodtak.
Csodálták a középkort, mert akkor még egységes volt a világkép.
A fiatal romantikus nemzedék gondolatvilágán zűrzavar lett úrrá szorongás útjuk a
lélek belső világa felé vezetett az irodalom új lehetőségeit tárták fel mind műfaji, mind
formai tekintetben.
Novalis (Friedrich von Hardenberg, 1772-1801)
A költészet lényegének a misztikát, a sejtelmeset, a titokzatosat tekintette.
Heinrich von Ofterdingen c. befejezetlen regényében megteremtette a kék virág jelképet
(boldogság, szerelem, az élet értelme).
Legjentősebb költeménye a Himnuszok az éjszakához. A kevert műfajú, ritmikus prózát
átjárja a keresztény vallás misztikuma; az éjszaka a halál jelképe, és a halál pedig az öröklét
kezdete. Az emberi lelket vonzza a túlvilág, ez az elvágyódás jelenik meg a ciklus utolsó,
Halálvágy című darabjában.
Hoffmann (Ernst Theodor Amadeus, 1776-1822)
Polihisztor volt (író, zeneszerző, grafikus, karmester, rendező stb.), ám hétköznapjait
szürkéknek, unalmasaknak találta.
Legfőbb műfaja az elbeszélés, novelláira jellemző a többsíkúság.
Az arany virágcserép c. szép (?) kisregénye is a valós és fantáziaelemek egyensúlyára épül,
két síkon játszódik. Anselmus diák, miután megtapasztalta a fantáziavilág (Atlantisz)
élményét, már kristálybörtönnek érzi a való világot. Sajátos módon itt nem egy virág, hanem
egy váza a boldogság jelképe :-).
Heinrich Heine (1797-1856)
Pályáját romantikus íróként kezdte, majd a korai realizmus egyik vezető mestere lett. Lírája
mellett írt még prózai útirajzokat, önéletrajzokat és publicisztikákat.
Világhírűvé a Dalok könyve című, különböző ciklusokból álló lírai versgyűjtemény tette.
Ebben merít a német népdal forma- és motívumkincséből, valamint felvonultatja a romantika
teljes eszköztárát.
Nem tud hinni abban, hogy a művészet segítségével felül lehet kerekedni a hétköznapi élet
gondjain, verseiben gyakori az ábrándokat szétromboló ironikus fordulat.
Az angol romantika
1798-ban Wordsworth és Coleridge kiadják Lírai balladák c. közös versgyűjteményüket.
Wordsworth a városból a természetbe menekül, pl. a Táncoló tűzliliomok című művében a
természet csodájának látványa lelkileg gazdaggá teszi a szemlélőt.
Coleridge ezzel szemben ópiumszívással segítette elő költői vénájának működését (?), mint
tette azt pl. a Kubla kán című misztikus, minden logikától és összefüggésektől mentes
versében.
Byron az angol költők második nemzedékébe tartozik. Childe Harold Zarándokútja c.
verses lírai útirajzában megteremti a legendás spleen embertípust, amely valóságos divattá
válik. Fő műve a befejezetlen Don Juan, amelyben az eseménysorozatot meg-megszakítják
egyes társadalombíráló megjegyzések, lírai merengések, illetve személyes célzások
romantikus verses regény.
Shelley (Byron barátja) megszállottként küzdött az elnyomás minden fajtája ellen. Az Óda a
nyugati szélhez c. ötrészes versfüzérében igen hatásos költői eszközökkel illusztrálja az
említett szélfajta elsöprő erejét, majd a végén megváltást sejtető próféciát hirdet <-
szabadságvágy és hit a szabadság eljövetelében.
Keats csak a költészetnek élt, művészete csúcspontját nagy ódái jelentik. Az Óda egy görög
vázához-ban a mulandó emberi világot állítja szembe a szépség és a művészet
örökkévalóságával. Keats számára a görög művészetben megtalált szépség életmegoldássá,
világmagyarázó elvvé lényegül át.
Walter Scott a középkori lovagvilágot megjelenítő, kalandos történelmi regény megteremtője.
Az amerikai költészet legnagyobb alakja Edgar Allan Poe volt. Munkáinak alapvető témája a
halál és a mulandóság, így õ teremti meg a krimi műfaját is (A Morgue utcai kettős
gyilkosság). Úgy gondolta, hogy a líra célja nem az igazság és az erkölcsi tanulság, hanem a
szépség ritmikus megteremtése. Ennek jegyében készült híres verse, A holló, amelynek nincs
életrajzi alapja, a költő kizárólag a hatás és tehetségének csillogtatása végett írta.
A francia romantika
Később bontakozik ki, mint az eddig tárgyalt országokban, és sokkal inkább közéleti-politikai
jellegű. Teljesen 1830-as fordulat után nyer teret. A francia romantikusok lelkesedtek a
liberális eszmékért, szembeszálltak a zsarnoksággal, s szót emeltek az elnyomottak
érdekében.
Hernani című, megosztott sikert aratott színdarabja után Victor Hugo lett a romantikusok
vezére. Irodalmi munkájának legértékesebb része lírai költészete, ám a nagyközönség jobban
kedveli fordulatos regényeit, mint amilyen a Párizsi Notre-Dame és a Nyomorultak.
Az orosz romantika
Kibontakozása két évtizedet késett Nyugat-Európához képest az 1820-as évekre tehető.
A társadalmi háttér is eltérő volt: itt az elavult feudális rendszer és a cári önkény szította fel az
elégedetlenséget.
Az oroszok legyőzték Napóleont, és ezután úgy gondolták, hogy tulajdon igájukat is
levethetik az első orosz forradalom.
A forradalom leverése, és az utána kialakuló besúgó-rendszer miatt a nemzeti lét minden
szellemi ereje az irodalomban összpontosult.
Puskin (Alekszandr Szergejevics, 1799-1837)
Életrajz: Szülei rendszertelenül nevelték, nem volt boldog gyermekkora. Líceumba íratták,
amely ugyan csak felületes műveltséget adott, ám itt tudatosult Puskinban a költő. Állami
szolgálatba lépett, majd lázító versei s szabados életmódja miatt a cár délre száműzi; ekkor
válik igazán ismertté. Később I. Miklós visszahívta, hogy cárpárti, udvari költőt faragjon
belőle. Megházasodik, majd Péterváron telepszik le, ahol egy párbajban halálos sebet kap.
Életműve hosszú időre meghatározta az orosz irodalmat, mindhárom műnemben kiemelkedőt
alkotott. A világirodalomba Anyegin című verses regényével vonult be.
Anyegin-versszak: 14-soros, jambikus lejtésű, rímes strófaszerkezet.
Rímképlete: abab ccdd effe gg.
Verses regény: Az eposszal és az elbeszélő költeménnyel szemben jelentős szerepük van
benne a lírai elemeknek, az író személyes érzelmeinek és reflexióinak, tehát líra és epika
egyben.