Kölcsey Ferenc

 Kölcsey Ferenc (1790-1838) középnemesi családból származott, a debreceni Református

Kollégiumba járt, itt klasszikus képzést kapott (görög, latin irodalom, jog és filozófia), németül és
franciául írt és olvasott.
 Jogász végzettségű volt, olvasta a legmodernebb német klasszikus filozófiát és a kortárs
szépirodalmat, széles körű európai műveltséggel rendelkezett.
 1831-ben Szatmár megye országgyűlési küldöttje lett, haladó beállítottságú, képviselte a nép
érdekeit, a magyar nyelv ügyét, nemzeti függetlenséget, polgári átalakulást. Híres szónok volt, nem
ismerte a kompromisszumot.
 1831-ben választói leváltják.
 Utolsó éveit Csekén élte, elzárkózva a közélettől, de régi barátaival tartotta a kapcsolatot.
Családja nem volt.

MŰVÉSZI FEJLŐDÉSE
1. Korai műveiben abszolút mértékadó Kazinczy (barátok)
 klasszicista eszmény és szentimentalizmus
 részvétel a nyelvújítási harcban
 Csokonai és Berzsenyi-kritika (Kazinczy esztétikai elvei alapján)
2. Később elszakad Kazinczytól, fontosabb a haza ügye: hazafias témák kerülnek előtérbe.
Programját a Nemzeti hagyományok című művében fogalmazza meg: a nemzeti irodalom alapját a
népköltészetnek kell képeznie

HAZAFIAS KÖLTÉSZETE
Az 1820-as években szaporodnak meg hazafias versei, ez lesz a fő témája
Okai:
 a reformkori országgyűléseken felmerült törekvésekkel megismerkedik
 (később ő is képviselő)
 Művelt, nemzeti haladó hazafias gondolkodású köznemesként természetes módon
foglalkoztatta a haza sorsa
 A korban alapvető gondolat, hogy az értelmiség (főleg írók és költők) készítik elő a nemzeti
függetlenedést (ez így is volt)

REFORMKORI KÖLTÉSZETE
Kölcsey költészete és egész életműve határpont a magyar irodalomban. Míg az 1820-as évekig
elsősorban a felvilágosodás stílushatásai jellemzik műveit, addig az 1820-as évek közepétől
költészetében egyre erőteljesebb romantikus hatás fedezhető föl. Érett költészete azonban valódi
romantikus líra. Témaválasztásában kezdettől fogva megfigyelhető a személyesség és a közéletiség
kettőssége. Verseinek témája vagy az egyén belső világa, az intim szféra, vagy a közélet világa, a
múlt, a történelem.
A ’20-as évek végén, a ’30-as évek elején a reformkor hatására kimozdult sötét-hangulatából.
Tettvágy, küzdelem, akarás jellemzi ebben az időszakban. Az élet értelmét a haza érdekéért való
munkálkodásban látta. Megyei közgyűléseken vett részt, majd a pozsonyi diétára került. A nemzeti
függetlenségért és a jobbágyfelszabadításért küzdött. Hatással volt rá Széchenyi Hitel c. műve. Ekkor
születtek epigrammái. Pl. Huszt.

HYMNUS
A mű alapszemlélete, hogy az Isten számtalan jóval halmozta el a népet, de az erkölcsi romlás miatt
kíméletlenül megbünteti, a bibliai Ószövetségből ismert. Ugyanezt a gondolatot nem sokkal Kölcsey
előtt Berzsenyi is megfogalmazta a Magyarokhoz c. költeményében (bár ő nem Isten büntetésének,
hanem az erkölcsi romlás egyenes következményének tartja a pusztulást).
A vers szerkezete a múlt-jelen-jövő hármasságára épül. A leghosszabb részt a múltnak szenteli.
Jellegzetesen időszembesítő vers, melynek legfőbb ismérve, hogy a dicső múlttal szemben áll a sivár,
eszmények és erkölcsök nélküli jelen.
Már a török harcok idején elterjedt az a felfogás, hogy a vesztes csaták nem a külső ellenség erejének,
hanem a belső viszályoknak köszönhetők. Kölcsey újra fogalmazza ezt a gondolatot:
Hányszor támadt tenfiad szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt magzatod hamvvedre.
Éppen emiatt a magyarság sorsa meg van pecsételve.
A nemzethalál gondolata: egy német filozófus, Herder megjósolta, hogy a magyar nép bele fog
olvadni az őt körülvevő szláv és germán „tengerbe”. A magyar írók komolyan vették az ijesztő
jóslatot: Kölcsey magáévá tette, de úgy hogy minden erejével, egész magatartásával, irodalmi
munkásságával az ellen küzdött, hogy ez megtörténjen.
Kölcsey nem csak a Hymnusban, hanem más műveiben is hasonló nemzeti sorskérdésekkel
foglalkozott. Rokon művei a Zrínyi dala és a Zrínyi második éneke, amelyek szintén időszembesítő
versek és mindkettőben szerepel a nemzethalál motívuma.
1823. január 22-én Csekén keletkezett. Az eredeti cím Hymnusz a magyar nép zivataros századaiból.
1829-ben jelent meg az Aurórában Hymnus címmel. A költő keserűsége, pesszimizmusa hatja át a
költeményt. A költő visszahelyezi a verset a múltba, erre utal a rímelés is, ami a 16.-17. században volt
jellemző.
A mű vallásos jellegű, imaformájú. Nyelvezete biblikus, régies. A vers egy jeremiád, jeremiádszerű. A
jeremiádok a 16.-17. században keletkező siralmas énekek, Jeremiás próféta modorában íródott.
A költő a török hódoltság korába helyezi vissza a verset.
Az 1. versszakban Istent szólítja meg, a magyar népnek áldásért könyörög. Áldást, jókedvet, bőséget,
védelmet kér Istentől, hiszen a magyar nép már megbűnhődött, talán többet is, mint érdemelt.
„Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt.”
A 2.-3. versszakban a jeremiádok szerkezetét követve felsorolja Isten ajándékait, leírja a dicső múltat.
Pl. honfoglalással nyert szép haza, termékeny föld, győztes háborúk…
Áttekinti a múlt sikereit a Honfoglalástól Mátyás király koráig.
A 4. versszakban egy váltás történik. Isten büntetéseit írja le. Pl. tatárjárás, török. A magyar népet
bűnei miatt megbüntette Isten.
Az 5. versszakban a belső viszályokról, testvérháborúkról ír. Nincs összetartás az országban, ezt
nagyobb problémának tartja Kölcsey.
A 6. versszakban hiperbolikus (túlzó) képeket használ. Úgy gondolja, hogy Isten az el nem követett
bűnökért is megbüntette a népet. Paradoxon is van benne:
„nem lelé honját a hazában”.
A 7. versszakban észrevétlenül vált a jelenbe, ami reménytelen, tehetetlen.
Az utolsó versszak az első versszak megismétlése-> keretet alkotnak, de itt már csak szánalomért
könyörög a költő, és a képek is komorabbak, sötétebbek.
A vers egy ellentétre épül, a múlt és jelen ellentétére. Amíg a múlt dicső, nagy, addig a jelen
reménytelen, megalázó, kétségbeesés jellemzi. Ez az ellentét a 3-4. és a 7.versszak között figyelhető
meg. /vár-kőhalom, kedv s öröm- halálhörgés, siralom, szabadság- kínzó rabság/
Versformája: 8 versszakos, a sorok 7 ill. 6 szótagos trocheusi sorokból állnak, keresztrímes
strófaszerkezet (időmértékes, de ütemhangsúlyos dallamot is érezhetünk).
Rímelése: dísztelen, kezdetleges rímtechnika
A verset Erkel Ferenc zenésítette meg 1844-ben.
ZRÍNYI DALA
 hazafias lírájában írja meg elkeseredettségét
 1830. Szobránc
 Kérdés-felelet jellegű lírai dialógus  retorikai fogás
 Kérdések, ismétlések, erős érzelmi tartalmú jelzős szerkezetek
 Műfaj: a címben szereplő dallal ellentétben, ez egy politikai óda
 Kölcsey más műveiben is megfigyelhető Zrínyi iránti tisztelete  nemzetért harcoló hős
 idősíkok váltakozása
 belső monológ: önmagától kérdez és válaszol
 időszembesítő vers
 inverzió: fordított szórend, érzelmileg túlfűtött kérdésekben izgatottságot fejez ki
 páros versszakokban felelet a kérdésre V elutasító
 ellentétek – feszültség
 fokozás: tagadó szavak, negatív jelentésű igék
 múlt értékei ↔ jelen értéktelensége
 jambikus lejtés
 Hol van a nép? – kilép szerepéből
 utolsó versszak: tetőpont + mélypont, indulatokkal teli
 a jövő kilátástalanságán van a hangsúly
 8 évvel később Zrínyi második éneke