Petőfi Sándor - költői szerep, a költő lehetőségeinek vizsgálata

 Petőfi (1823-1849)

 neve a magyar irodalmi közvéleményben összeforrt a költészet fogalmával

 művészete a romantika kiteljesedését, és annak meghaladását is jelentette

(romantika: az egység megbomlása, egyéniség érvényesülése, szabadság, elvágyódás
térben és időben, szenvedélyes hangvétel, szabadságkultusz)

 eszménye: a szabadság, a testvériség és az egyenlőség elérése

 a népét vezető és irányító profetikus költő, aki képes a világ és a történelem

titokzatos összefüggéseit is látni és láttatni, és ez felhatalmazza arra, hogy népének,
nemzetének vezetője legyen

 ars poetica (=költői mesterség, költészettan)

 gondolati líra egy költeménytípusa

 magáról a költészetről, a költészet lényegének gondolati megragadásáról, költészet

értelméről szól

 Petőfi ars poeticáinak meghatározó jegyei:

→ a költőnek (költészetnek) társadalmi-politikai szerepe van

→ a költészet, az irodalom nem egyesek kiváltsága

→ elhivatottság, vátesz-szerep

 XIX. század költői (színes irodalom 10.: 316, 10. II.: 138-140)

 elvárásként megjelenik: a közösségi érdek előbbre való a magánérdeknél

 a költő elsődleges feladata a szabadság és a haladás eszméinek terjesztése,

képviselése, a nép vezetése egy jó, igazságos világ felé → a költő tehát lángoszlop,
népvezér, próféta

 a költő küldetése annyira fontos, hogy Petőfi odáig megy, hogy kijelenti: ha egy
költő a saját érzelmeit akarná versbe szedni, inkább ne is írjon

 elutasítja a személyes költészetet, a közösség érdekében tevékenykedő költőt helyezi

előtérbe → a költői szerep tehát vezető, ugyanakkor szolgáló szerep is + a kor
költőjének le kell mondania a magánlíráról, fontosabb a közösségi líra

 meghatározó motívum: Mózes-párhuzam (művészi szerep prófétasággal való

azonosítása)

 prófétaszerep nem csak alkotásra, konkrét cselekvésre is vonatkozik

  hangnem: retorikus, benne szenvedélyesen érvel az új költői szerep és feladatvállalás
mellett

 szerkezet:

→ 1-4. vsz.: kétféle költői magatartást állít szembe - a szentimentális

költészeteszmény képviselőit (hamis próféták) és a népért küzdő romantikus
eszmény képviselőit (vezér, lángoszlop, próféta)

→ 5. vsz.: utópikus jövőképet vázol fel egy romantikus körmondatban

→ 6. vsz.: a fenti cél megvalósulásáig küzdeni kell még

→ zárlat: szentimentális (a szép halál a jutalom-szelíd, lágy csók, virágkötél,

selyempárna)

 A természet vadvirága (színes irodalom 10.: 309)

 válasz egy, az Életképekben megjelent, főleg A helység kalapácsát érintő kritikára

 nem valódi ars poetica: lírai röpirat-válasz a költészetét támadó kritikusainak

 a refrénszerűen visszatérő sorok mintha a romantika lényegét mondanák ki

 jól érzékelhető az a szabadságvágy, ami találkozik a romantika eszményével;

a költő nemcsak hirdeti a romantikus magatartásformát, hanem szembe is állítja azt a
klasszicizmus költészeteszményével

 ellentétekre épül: szembeállítja:

→ az új költészeteszményt a régivel

→ az őszinte, természetes hangot a mesterkélttel

→ a korlátlan költői szabadságot az iskolás szabályozottsággal

→ az ép ízlést a hibással

→ az új költői eszményt (a természet vadvirága) a régivel (üvegházak satnya

sarjadékai)

→ az új, realista stílust a régi, romantikus, szentimentális stílussal

 fő sajátossága: az erőteljes érzelmi töltés, a harag, az indulat

 Az apostol (színes irodalom 10.: 329-331, 10. II.: 160-162)

 összefoglalja a Petőfi világról alkotott nézeteit, melyek az évek során megváltoztak:

ekkor már úgy gondolja, a változás lassú folyamat eredménye, melyet hosszú harc
hoz létre (szőlőszem-hasonlat)
  a költő átértékeli korábbi ars poeticáját: véleménye szerint a nép nem érett meg arra,
hogy vezessék, helyettük kell cselekedni
(azok a személyek, akik erre alkalmasak, magányos alakok)

 Szilveszter

→ a költőhöz hasonlóan a demokratikus eszmék, a világszabadság híve

→ népet akarja szolgálni, a nép apostola szeretne lenni ↔ nép nem érti meg őt,
nem követi

→ a polgár elsődlegességét vallja, mivel szerinte az egyes ember boldogsága az

emberiség boldogságának lehet csak következménye

 Petőfi azokat a kételyeket fogalmazza meg a műben, melyek őt is foglalkoztatják, pl.:

a hazai helyzet megérett-e már a nagy változásra

 Dalaim (10. II.: 136)

 nem hagyományos ars poetica

 felsorolja verstípusait, ezekből lehet következtetni a művek mögötti programra

 előtérbe kerül az egyéniség

 ebben is fontos szerepet kap a természetes költő képe

 lényeges különbség A természet vadvirágához képest a teremtő képzelet

fontosságának elismerése, a refrén „teremnek” szava arra utal, hogy az alkotás
egyszerre természeti és lelki jelenség → romantikus költészeteszményt fogalmazza
meg

 az alkotást egyszerre természeti és lelki jelenségnek tekinti, amelynek alapja az

élmény, mert elveti a mintakövetésen alapuló költészetet

 középpontjában a romantikus személyiség áll: az ő világérzékelése biztosítja az

ellentéteket felmutató, változatos, sokszínű tematikát, vagyis a született költő
mindenről könnyedén tud verset írni

 befejezés

Népvezéri szerepet nem csak írásaival vállalt, aktívan is részt vett a szabadságharcban (1848-
49-es forradalomnak meghatározó alakja volt), és ez okozta halálát is: 1849-ben a segesvári
csatában elesett; tömegsírba temették.