Petőfi Sándor forradalmi látomásköltészete

Petőfi Sándor 1823-ban született Kiskőrösön. Felesége Szendrey Júlia volt. Petőfi költészetét a
hazafiság, a szerelem, a táj és a népi élet ábrázolása jellemzi. A magyar romantika kiemelkedő
költője volt, a magyar reformkor (1825-1848) idejében alkatott. A történelmi reformkor fő célja a
modernizáció volt, legfontosabb kérdései a nemzeti függetlenség, a Habsburgoktól való
elszakadás, polgári átalakulás, a jobbágykérdés és a magyar nyelv ügye volt.

1846-tól a világforradalom lázában égett Petőfi, és ugyanebben az évben kapcsolódott be a

politikai közéletbe. Gondolkodásával a nemzeti és egyetemes szabadság ügye szorosan
összefonódott. Költészetében megjelent a politikai líra. A társadalmi egyenlőtlenségek, a
szolgaság, a királyság, a monarchia ellen küzdött. Úgy hiszi, az emberiség végső célja a
boldogság, s erre eszköz a szabadság. Egy boldog, szabad jövőt szeretett volna. Petőfi úgy
gondolja ,,Az életnél fontosabb a szerelem és annál is értékesebb a szabadság”. A Pilvax
Kávéházban ismerkedett meg a forradalmi ifjakkal. 1848-ban kitört a forradalom, amiben ő is
hősiesen harcolt Bem tábornok seregében. 1849-ben a segesvári csatában eltűnt, feltehetően
meghalt.

Jövőbe látás
Petőfi költészetét látomásos képalkotás jellemzi: a beszélő látnoki képességekkel rendelkezik, a
jövőbe lát. Költeményeiben megjövendöli halálát, valamint azt is, hogy az utókor hálás lesz
hősiességéért (mártírhalált hal a jövőért).

A költő, mint lángoszlop

Petőfi szerint a költőnek lángoszlopként kell a nép fölé emelkednie (vezérnek kell lennie) és
mutatni az utat. Népvezéri, prófétai szerepet kell betöltenie, és saját egyéni vágyait háttérbe kell
szorítania. Váteszköltőnek kell lennie, mert tévedhetetlenül felismeri a közösség, a nép érdekét,
feladatát. Különös, egyéni képességei miatt alkalmas a nép képviseletére, hogy a nép nevében
(milliók nevében) szóljon. Joga van arra, hogy nemzetét szükség esetén ostorozza, talpra állítása.
Krisztusi, megváltói szerepet is be kell töltenie, azaz a szabadságért a halált is kell vállalnia.

A XIX. század költői (1847)

A mű címe témamegjelölő, a költemény arról szól, mi egy XIX. századi költő feladata, emiatt egy
ars poetica, azaz költői hitvallás(kijelöli a század költőine feladatát). Kihansúlyozza, hogy a
költőknek váteszi szerepet kell vállalniuk, azaz prófétai szerepben kell fellépniük. A beszélő E/1-
jű. Petőfi Sándor, maga a költő. Címzettje saját maga és költőtársai. Felhívja a figyelmet arra, hogy
felelősségteljesen viselkedjenek a költők és mit tegyenek. A kor parancsa az, hogy vezér és
áldozat legyen a költő. Petőfi elutasítja a szentimentális én-lírát (a költő csak saját érzéseit foglalja
dalba), helyette a közösségi lírát választja, a hazáért és a népért kíván cselekedni.
Megjelenik benne egy látomás (jóslat), az elérendő cél (Kánaán). Megtalálhatóak szimbólumok
is a versben, a lant a költészetet, a Kánaán pedig a földi Paradicsomot, a jólétet, anyagi, jogi és
kulturális egyenlőséget szimbolizálja. Megtudhatjuk mi a szabadság Petőfi szerint: korlátlan,
mindenható, magától értetődő, mindent magába foglaló.
Több párhuzam is fellelhető a költeményben a magyarok és a zsidók között. Mindkét nép
történelmében hasonlóság a vándorlás, Isten vezetése, kiválasztottság, és a küldetés. Petőfi
Mózessel azonosítja önmagát, feladatuk hasonló: lángoszlopként Kánaán földjére vezetni népüket.

Az apostol (1848)
Ebben költeményben Petőfi kudarccal végződő kortesbeszédére emlkékezik. A költő jelöltette
magát képviselőnek Szabadszálláson, mivel szeretett volna politikai szerepet vállalni. A tömeg
támogatásának elnyerése érdekében beszédet tartott, amely sikertelen volt. Nem tudta
végigmondani szónoklatát, mivel a nép kigúnyolta, kicsúfolta és megdobálta. Nem választották
meg képviselőnek, és történtek után nem próbált többet ilyen vagy ehhez hasonló szerepet
vállalni. De nem adta fel elveit, a köztársasági forma elérését és a népfelség elvét.
Az apostol műfaja elbeszélő költemény (verses formában megírt, epikus mű, az epika [mert
elbeszélője van és jelenetekre bontható] és a líra [mert a főszereplő gondolatai állnak a
középpontban és időmértékes verselésű] határán mozog), de vannak benne rövid dalszerű verses
részek is. Belső monológok is fellelhetők benne, a történet kezdete in medias res (közepébe
vágás).
Az apostol példázat, amely olyan valóságos történet ami valamilyen vallási, társadalmi vagy
filozófiai értéket fogalmaz meg.
A mű címe Bibliai eredetű (az apostolok Jézus követői). Szilveszter apostol, mivel új eszméket
követ és terjeszt. Elsősorban a főhős kiválasztottságát, tanítói szerepét hansúlyozza a cím.
Egyedül Szilveszternek van neve, ez a név beszélőnév, amely a régi rossz óév és az új jó újév
között helyezkedik el.
Szilveszter a főszereplő sok mindenben tekinthető Petőfi hasonmásának:
- mindketten szilveszterkor születtek
- iskolatársai csodálattal vegyes irigységgel néztek rá
- egy ideig másolásból tartotta fenn magát
- királygyűlölet
- szabadságszeretet
- a világtörténelem iránti érdeklődés
A főszereplő célja: jobbá tenni a világot. Azonban megbukik közembeként is (mert a világ nem
érti őt és nem követik tanításait) és magánemberként is (mert a családját teljesen elhanyagolja).
A bebörtönzött tudós, egy kortárs motívum, mivel Táncsics Mihályt jelképezi. Felismerhető egy
párhuzam Szilveszter és Jézus Krisztus között. Krisztushoz hasonlóan Szilvesztert is
megrugdossák, leköpdösik, és halálát követelik az emberek.
A szőlőszem-hasonlat:
Petőfi azon tapasztalata tükröződik művében, miszerint a társadalom még nem érett meg a
változásra. A jobb kor eljövetelét (szabadság amelyet az elnyomott népek vívnak ki) nem egy
hatalmas összecsapástól várja a költő, hanem a “nagy lelkek” (kiemelkedő, kiváló egyének)
önfeláldozó harca által tartja lehetségesnek a jobb világot. A főhős, Szilveszter életét áldozza a
magyar szabadságharcért, rálő az uralkodóra, mert világos számára, hogy a nép éretlensége miatt
még nem cselekvőképes. A jobb kor eljövetele, kitolódik és egyfajta utópisztikus messzi dologgá
válik. Petőfi kiábrándultsága és melankólikus hangulat érezhető a költeményben, de a néhol
megjelenő irónia (pl. amikor a falubeliek elüldözik Szilvesztert) kicsit ellensúlyozza a szomorú
hangvételt.
A szőlőszemet a napsugarak érlelik meg hosszú idő alatt, azonban a Földet kiváló emberi
szellemek érlelik, amelyekből kevés születik. Szilveszter úgy gondolja ő is egy sugár amely a
Földet érleli. A föld megéréséhez és az általános boldogság korának eljöveteléhez azonban sokat
kell még várni.
Átértékelődik a Petőfi által korábban ismertetett költői népvezér-lángoszlop szerep. A költőnek
nem vezetnie kell a népet, hanem helyette cselekednie és magára vállalni a forradalmi tettet,
amely a társadalmi berendezkedés megváltozásához vezet.

Egy gondolat bánt engemet

Víziót fest le, amelyben a lírai én csata közben a hazájáért hal meg. Elutasítja a lassú halált,
nagyszabású pusztulásra vágyik. Vágyott halál: elesni a világszabadságért vívott
forradalomban. A csatát zajokkal, láttató képekkel érzékelteti.
Hasonlatok:
- gyertyaláng, hervadó virág: passzív tehetetlen halál
- villám sújtotta fa, kőszirt: nagy, dicső halál
A mű vége csendesebb, egy temetési szertartást ábrázol a lírai én, ahol ünnepélyes keretek között
temetik el a haza szabadságáért elesett mártírokat.