Szöllősi Teodóra Luca

1. évf.
Petőfi Sándor
Sors, nyiss nekem tért…
Ez a mű 1846. április 24-30. között készült, a válságkorszak – 1846-47 – lezárulásával
lázas tevékenységbe kezdett, ennek első irata a most értelmezett mű is. Petőfi költészeti
forradalma ebben az időszakban tágul politikai forradalmisággá: a népélet jellegzetes
helyzetei, alakjai és tájai felmutatása mellett most már a nép politikai felemelkedésének is
dalnoka kíván lenni. A mű elején valamit tenni akar, a 4. szakaszban megtalálja, hogy mit:
meghalni az emberiség javára. Itt magányos, ez egyedi tett, a népnek ebben semmi szerepe.
Egyedüli tett, nincs szó se a nép pozitív, se negatív szerepéről.

Verseit különböző korszakokra tudjuk bontani. 1846. tavaszán emberileg és költőileg

megerősödve lábal ki a válságból. Sors, nyiss nekem tért…- című művei már-már az
önmagára talált költőt mutatja. Világképe, stílusa letisztult, s határozott ars poeticával tér
vissza Pestre. A körülötte mozgolódó magyar társadalom annyira elragadja, hogy a benne
rejlő költői szerepek közül a küldetéses-politikus alkat győz, a művészi kísérletezést
feláldozza a társadalmi cél érdekében.

A politikai közélet radikális, republikánus (köztársaságpárti) szárnyához tartozik.

1847. az emberi-költői beérkezés éve. Magánemberként is révbe ér házasságával, 1848. pedig
már a prófétaköltő és közéleti szereplő kiteljesedése. Ars poetica verseiben fejti ki költői-
politikai célját: a társadalom demokratizálását, a nép kulturális és politikai felemelését.
Ezekben nem a forradalmi hang, hanem kétségek merülnek fel, bizonyítva, hogy Petőfi
reflektáltan gondolkodó ember volt, nem megfontolatlan, pontosan tudta, mire vállalkozott.
Az 1846-ban íródott verseinek különböző a hanghordozása, a megszólítottja, a
tartalma. Nem mondanám egysíkúnak, inkább mélységek és magasságok, boldogság, és
elválás jellemzi. De valahol mégis fellelhető egyfajta összegzés. Például 46 márciusában
egymás után hasonlóan írt. Szeretném itthagyni...,* Annyit sem ér az élet.., Mögöttem a
múlt.., Voltak barátim. Mindegyik verse címének végén három pont van, mintha nem fejezte
volna be a gondolatot. Ebben egyezik az alap verssel, amivel most ismerkedünk. Az elmúlás
mindenhol hangot kap, ahogy az megtalálható a Sor, nyiss nekem tért című versében is. A
láng, amely sokszor megjelenik verseiben, mint ki nem oltható tűz, felülről jövő tűz,
szerintem az elköteleződésének a metaforája. Amiért küzd, ki ne aludjon, de mellette ott van,
hogy igazából nem ő küzd, hanem ez bele van már ültetve. Meghalni vágyik a jobb világért,
az emberiség javáért. Legfőbb vágyaként még az élet minden mámoránál feljebbvalónak
tartja. Szebb és boldogítóbb.
A kereszt szimbóluma egyfajta Krisztus-párhuzamot hoz, bár véleményem szerint
túlzás, ahogy a ,,szent” jellemző is önmagára nézve. Mint a Golgota, mind a kereszt
szimbóluma a világért való áldozatot szimbolizálja. Maga a cél a halál az emberiségért.
Imitatio Christi. Megváltó költő. Megszólítással kezdődik, újszövetségi képanyag, ritmus
felgyorsulása, aprózás, ettől zaklatott, magasztos nyelvezet.

Felekezeti szempontból nem köthető konkrét csoporthoz. Bár Pál leírja, hogy Krisztussal
együtt keresztre van feszítve, amit itt a költő is érezhetett. Ezzel a keresztény hívő
közösségekhez kapcsolja magát.

https://www.scritub.com/limba/maghiara/Petfi-Sndor442316229.php 6. A vátesz-költő
magatartás formái negyedik bekezdés

https://www.irodalmiradio.hu/femis/muveszetek/4muveszek/p_menu/petofi.htm második
bekezdés

VASS JUDIT: PETŐFI 200 101.old.

Magyar versmondók egyesülete Költészete 1846-47-ben című bekezdés

*A költő által egybeírt cím.

ttps://mek.oszk.hu/01000/01006/html/vrsk1846.htm – Petőfi Sándor 1846-s verseinek

virtuális gyűjteménye