KÖTELEZŐ IRODALMI FOGALMAK LISTÁJA

abszurd: lat. észszerűségnek ellentmondó esztétikai minőség

abszurd dráma: lét értelmetlenségét kifejező drámai mű
aforizma: rövid, tömör, szellemes, életbölcsesség
akció: dráma, cselekvés
alakmás: a szereplő bizonyos vonásaiban emlékeztet az elbeszélő vagy író karakterére
alkotó: műalkotást létrehozó szerző
állandó jelző: eposzi kellék, szereplők nevéhez kapcsolódó (pl. leleményes Odüsszeusz)
allegória: képletes beszéd, sorok mögött egy gondolat kibontása
alliteráció: szókezdő hangok összecsengése
anafora: alakzat, sorok, versszakok azonos szóval kezdődnek
anakreoni dalok: Anakreón (gg. szerző) stílusát utánzó (ld. Csokonai: Anakreoni dalok)
analitikus dráma: dráma egész menetét a múltban megtörtént események határozzák meg,
múlt feltárulása a történések lényege (ld. Ibsen)
anekdota: rövid, tömör, csattanóval végződő történet
antikvitás: ókori görög és római kultúra összefoglaló neve
apokalipszis: Újszövetség egyik könyve, János jelenései, világ vége megjövendölése
apostol: Jézus tanítványai, küldetés
archaikus világ: régies, ókori görög világ Kr.e. 1 évezredének első felének korszaka
archetípus: ősforma, őskép
ars poetica: költői hitvallás, költő költészethez fűződő viszonya, feladatának
megfogalmazása
avantgárd: XX. század elején művészeti irányzatok gyűjtőneve (ld. futurizmus,
expresszionizmus, dadaizmus stb.)
Balassa-kódex: Balassi eredeti kötetét tartalmazza egy 17. századi másoló munkája, 1874-
ben ismertették
ballada: kiepikai műfaj, „tragédia dalban elbeszélve”, 3 műnem jegyei
balladaforma /ballade: fr. ’táncdal’, lírai forma, (ld. Villon versei)
„balladai homály”: ballada, sejtelmes, hiányos, töredékes közlés, szándékos elhallgatás
barokk: XVI-XVIII. század, korstílus, pompa, túldíszített, monumentális, reformáció
térnyerésnek visszaszorítása
barokk eposz: klasszikus eposz hagyományai és a barokk stílus jellegzetességei, keresztény
világképbe helyezi (ld. Szigeti veszedelem)
(barokk) körmondat: többszörösen összetett mondat, barokk kor (ld. Pázmány művei)
befogadás: művészeti alkotások értelmezésének folyamata
befogadó: művészeti alkotások értelmezője
beszédhelyzet: megnyilatkozás elhangzásának helyzete
beszélő: irodalmi művek megszólalója
békediktátum / békeszerződés: 1920. június 4., Trianon
Biblia: kulturális alkotás, európai kultúra egyik alapköve, Ószövetség, Újszövetség
bibliafordítás: héber, arámi, görög nyelvű Biblia lefordítása
bosszúdráma: történet középpontjában a bosszú áll (ld. Shakespeare: Hamlet)
búcsúvers: lírai műfaj, személyektől, környezettől való elválás (pl. Janus Pannonius: Búcsú
Váradtól)
bujdosóének: XVIII. századi kuruc költészet, menekülők, száműzöttek panaszos éneke
commedia dell’arte: középkori vásási komédia, előre megírt szövege nincs, állandó
karakterek rögtönzései
családregény: egy család több nemzedékének történetét bemutató regény
cselekmény: eseménysor, cselekménysor
dadaizmus: avantgárd irányzat, lázad, szembefordul, Tristan Tzara
dal: lírai műfaj, érzelmek, dallamos, zeneiség, keletkezés (népdal-műdal), tartalom (világi-
vallásos), életszakaszok (bölcsődal, altatódal stb.)
dallamvers: dal dallamára írt vers (ld. Balassi versek)
dekadencia: hanyatlás, pusztulás kifejeződése
detektívregény: nyomozó. detektív a középpontban, nyomozás folyamata ábrázolva,
deus ex machina: eposzi kellék, istenek beavatkozása a történetbe (ld. Odüsszeia)
dialógus: párbeszéd, közlés
dialogizáló versbeszéd: monológ, E/1, jelen idejű beszéd
dikció: drámai szituáció, melyet az akció és dikció teremt meg
diktatúra (kommunista diktatúra): pl. Rákosi-korszak
donquijoteizmus: Don Quijote-hez hasonlító, valóság téves érzéklése, régmúltba menekülés
(pl. Beszterce ostroma főhős)
dráma: műnem
drámaiatlan dráma: nincs cselekményt előmozdító konfliktus, döntés – és cselekvésképtelen
szereplők (ld. Csehov drámái)
drámai költemény: nem előadásra, hanem olvasásra készült szöveg, emberi lét alapvető
kérdéseit feszegeti, egyéb elnevezés: emberiségköltemény, emberiségdráma
drámai szerepkörök: színész alkatának legmegfelelőbb karakter, jellegzetes szerepkörök
drámai szerkezet: hagyományos felépítés: expozíció, bonyodalom, tetőpont, megoldás
egyházi kultúra: középkor, világi és vallásos művészet
egyperces: Örkény kisepikai művei, novellái
ekloga: antik eredetű, párbeszédes, szereplői allegórikus alakok, érzések és gondolatok
szembesítése. (pl. Vergilius, Radnóti)
eklogaciklus: tartalmilag, műfajilag összefüggő versek sora
elbeszélés: kisepikai műfaj, rövid, kevés szereplő, egyetlen eseménysor
elbeszélő: epikai művek narrátora, beszélője, mesélője
elbeszélő költemény: epikai műfaj, verses forma (János vitéz, Toldi)
elcsatolás: Trianon, elcsatolta országrészek
elégia: gg. panaszdal, személyes fájdalom, vágyódás előadása, elmúlás, boldogság elvesztése
életrajzi ihletettség: a szerző személyes életrajza megjelenik a műben
ellentét: alakzat, gondolatok, képek szembeállítása
előadó: irodalmi művet megjelenítő művész (drámai műveknél a színész)
előhang: epikus, drámai művek elé írt bevezető (ld. Toldi)
előreutalás: utalás a később bekövetkező eseményre, eposzi kellék (pl. jóslás)
emberiségdráma: ld. drámai költemény
emberiségköltemény: ld. drámai költemény
emigráció, emigráns irodalom: külföldre vándorlás (antiszemitizmus, kommunista diktatúra
vagy forradalom bukása miatt), emigráns írók nehezen juttathatták el műveiket hazájukba
emlékirat: prózai, epikus műfaj, szerző életére visszatekintő írása, életének összegzése,
szubjektív
empirizmus: felvilágosodás, ismeretelméleti irány, érzéki tapasztalás (Bacon, Locke)
enciklopédia: adott korszak ismeretanyagát összefoglaló könyvek sorozata, a kor tudományos
és művészi eredményeit összefoglalja (ld. francia felvilágosodás – Enciklopédia)
enumeráció: eposzi kellék, seregszemle, szemben álló felek bemutatása (ld. Iliász)
epigramma: ’sírfelirat’, disztichonban írt, rövid, tömör, előkészítő rész után csattanó, görög
epigramma magasztos, a római csipkelődő, humoros
epika: műnem, történet vagy eseménysor bemutatása, prózai vagy verses forma, nagyepikai
és kisepikai műfajokra oszlik
az epikus mű szerkezete: hagyományosan – előkészítés, fordulat, bonyodalom, tetőpont,
megoldás, végkifejlet
episztola: ’üzenet, levél’, lírai műfaj, általában verses, sokszor tanító szándékú, XIX.
századtól szubjektivizálódik
epizód: ’kiegészítés’, nem epikus és drámai művekben, nem viszi előbbre a cselekményt pl. a
szereplők jellemét ismerjük meg, vagy háttérmagyarázat, a befogadó mélyebben tudja
értelmezni a művet
eposz: nagyepika, hexameterben írt, különleges hős a középpontban, nemes cél, egész nép
életére változást hajt végre, többször háborúról szól
eposzi konvenciók / kellék: állandó elemei a műfajnak: invokáció, propozíció, enumeráció,
csodás elem, in medias res kezdés, állandó jelző, epikus hasonlat
eredetmítosz: egy jelenség eredetét magyarázó mítosz
eredetmonda: egy nép őstörténetét magyarázza
értekezés: tudományos, szakszerűen írt írás, tudományos dilemma a középpontban
értékszembesítő és időszembesítő verstípus: idősíkokhoz eltérő érték rendelése (értéktelített
múlt – értékvesztett jelen, ld. Kölcsey, Berzsenyi)
esztétizmus: művészetfelfogás, művészetek célját és feladatát az elvont esztétikai elvek
megvalósításában látja
evangélium: ’jó hír, örömhír’, Újszövetség, Jézus élete, 4 evangélista
exodus: ’kivonulás’, Bibliában Mózes II. könyve, zsidók kivonulása Egyiptomból
expozíció: bevezetés, előkészítés, téma megjelölése, drámai és epikai műveknél, alaphelyzet,
szereplők bemutatása
életfilozófia: alapértékek összegzése, ember vagy csoport életvezetésének, gondolkodásának
hátterében áll, irányt mutató bölcseleti tartalommal (ld. Horatius arany középszer)
életkép: hétköznapi élethelyzet (ld. Petőfi: Befordultam a konyhára)
falanszter: Az ember tragédiája 12. szín, Fourier elképzelését alapul véve, egyenlőség,
személytelenség (emberek számok)
fejlődésregény: főhős testi, szellemi fejlődése, tanító szándékú
felesleges ember: XIX. századi orosz irodalom, hőstípus, képességekkel rendelkezik, de
kiégett, sajnálatra méltó (ld. Puskin: Anyegin)
felvilágosodás: eszmetörténeti, művelődéstörténeti korszak, XVII-XVIII. századi
eszmeáramlat, ész a középpontban
„Fényes szelek nemzedéke”: 1940-es évek, aktív fiatalok, középiskolások, egyetemisták,
tagja pl. Nagy László
filozófiai dal: egyszerű dalforma, bölcseleti problémával
filozófiai költészet: bölcseleti jellegű líra, (ld. Vörösmarty: Gondolatok a könyvtárban)
freudizmus: Sigmund Freud, látszólag indokolatlan cselekvés mozgatórugója a tudattalanban
keresendő (ld. Édes Anna)
futurizmus: avantgárd irányzat, Olaszország, sebesség, lendület, technika, jövő, modern élet,
Marinetti
Genezis: ’teremtés’, Ószövetség, Mózes 1. könyve, világ teremtésének története az özönvízig
gesta: középkori történetírói műfaj, szubjektív és mesei elemek is esetleg, olvasmányosabb
groteszk: esztétikai minőség, rút/torz és mulatságos elemek keverednek benne
gúny: kritika, éles bírálat, bírált jelenség felnagyítása
hagyomány: elődök hagyományozott öröksége, nemzedékről nemzedékre öröklődés
haláltánc: középkor, irodalom és képzőművészet, a halál táncba hívja az embereket,
mulandóságra figyelmeztet
hármas egység elve: dramaturgiai alapelv, arisztotelészi elmélet, később Nicolas Boileau (fr.
klasszicista színház): egy tér, 24-36 óra, egy cselekményszál (nincs mellékszál)
hármas színpad: angol reneszánsz színház, előszínpad, hátsó színpad, erkély
hárompilléres versszerkezet: szimmetrikus kompozíció, 3 pillérversszak kiemelése, köztük
hídversszakok (ld. Balassi: Egy katonaének)
hasonlat: költői eszköz, hasonlító és hasonlított egyezésen alapuló kapcsolata, „mint” kötőszó
hazaszeretet: irodalmi alaptéma, több kifejezésmód (pl. Ady Endre: A magyar Ugaron)
helyzetdal: szereplíra, költő fiktív személy helyzetébe képzeli magát, hangneme szituációtól
függ (pl. Petőfi versei)
Héber Biblia: ld. Ószövetség
himnusz: lírai műfaj, istenséghez szóló, magasztos, könyörgés-kérés-könyörgés
históriás ének: XVI. század, akkori vagy múltbéli történelmi eseményről, katonai tettről,
zenekísérettel (lant, hegedű), énekelve
holokauszt: ’égő áldozat’, zsidók ellen irányuló, (pl. Anne Frank naplója, Sorstalanság)
homo aestheticus: esztétika embere (ld. Kosztolányi)
horatiusi alapelvek: életelv, életszemlélet (ld. Horatius: arany középút, carpe diem)
humanizmus: ’emberi’, reneszánsz irányzata, középpontban az ember, egyéniség,
önmegvalósítás
humor: esztétikai minőség, komikum fajtája, emberi gyengeségek, hibák bemutatása
idill: gg. ’képecske’, ókor: pásztori életmód eszményített bemutatása / derűs életkép
időszerkezet: epikus művek, narrációs technikát határozza meg
imitáció: utánzás, művészi minta követése
impresszionizmus: lat. ’benyomás’, pillanatnyi hangulat, benyomás (ld. Monet, Renoir,
Cezanne, Degas, Rodin, Verlaine, Tóth Árpád, Babits, Kosztolányi)
in medias res: lat. ’dolgok közepébe vágó kezdés’, eposzi kellék
intellektuális líra: ld. filozófiai költészet
invokáció: Múzsa segítségül hívása, segélykérés, eposzi kellék
intelem/parainesis: konkrét személyhez szóló erkölcsi célzatú írás (ld. Kölcsey)
irányregény: adott korszak társadalmi rendjét, jelenségét meghatározott irány (ideológia,
politika) szerint bemutató regény
írásbeliség: korszak, melynek része az írásosság, XVI. század (Gutenberg), XX. század
digitális írásbeliség
irodalmi kommunikáció: folyamata: szerző-olvasó/hallgató- üzenet (mű)-csatorna (könyv)
irónia: gg. ’tettetés’, dicsérő kifejezésbe rejtett gúny
iskolaregény: iskola közegében játszódó regény, téma: tanár –diák, diák-diák viszonylatban,
magatartásformák, közösség (ld. Kosztolányi: Aranysárkány, Ottlik: Iskola a határon)
jelenet: drámai vagy epikai, ugyanaz a helyszín és szereplők közötti történés folyamata, egy
felvonásban több jelenet van
jellem: szereplők értékrendje, motivációi
jellemfejlődés: szereplők személyiségjegyei pozitív irányba változnak a mű alatt, fejlődés
jellemtípusok: típusok, bizonyos szereplők alakja egy fontos tulajdonság köré épül (ld.
Mikszáth kötetének szereplői)
jeremiád: Jeremiás prófétához köthető lírai műfaj, panaszdal, siralomének
jezsuita rend: Jézus Társasága, ellenreformáció, Loyolai Szent Ignác alapító, szerzetesrend,
1530/1540 körül, feladata evangelizáció, tanítás, tudomány
jokulátor: lat. ’ tréfálkozik’, tréfálkozó, csúfolódó; énekmondó, világi előadó
kálvinista és katolikus értékrend szembeállítása: protestáns és katolikus magatartásminták
szembesítése, (ld. hitvitázó irodalom)
kánon: egyház által jóváhagyott bibliai szövegek; mérték, irányadó minta
kanonizáció: szabályossá minősítés, szövegek egyházi kánonba való beemelése
kar: gg. tragédiák, előadások szereplői, 12 később 15 tagból álló kórus, előadásai tagolják a
drámai cselekményt, értelmezik, a kar a közösség erkölcsi normái mentén minősíti az
eseményeket, jelenetek között betétdalok vannak
Kárpát-medencei magyar irodalom: 1920 után a magyar irodalom többközpontú (Erdély,
Felvidék, Vajdaság), sajátos intézményrendszer (folyóirat, irodalmi műhelyek stb.)