Témakör: Portrék

Berzsenyi Dániel (1776 – 1836)

Bevezetés: Verseinek formáját tekintve Berzsenyi az egyetlen igazi és mindvégig klasszicista költőnk.
Az antik versformák tökéletes alkalmazása azonban csak a külcsín. Ebből a kötött formából ugyanis
olyan érzelemdús tartalom, és olyan gazdag képzeletvilág, olyan merész képzettársítások
szabadulnak fel, amelyek miatt ezt a hétköznapi életet élő zsenit inkább a romantika előfutárának
tekinthetjük.

I. Élete – munkássága
 A nemesi származású szilaj fiatalember, aki 13 éves koráig csak az atyai ház és a szülőfalu
(Hetye) kínálta „tananyagot” ismerte („szabad élet és szakadatlan gymnastika”), hét év alatt,
melyet a soproni líceumban töltött, tökéletesen megtanult latinul és az antik műveltség (főként
Horatius) lelkes rajongójává vált. A merev szokásokhoz azonban alkalmazkodni nem tudott,
tanulmányait többször is megszakította, majd 1795-ben végleg félbehagyta.
 Feleségével, Dukai Takács Zsuzsannával Sömjénben majd Niklán telepedtek le, és itt Berzsenyi
kiválóan gazdálkodó nagybirtokos lett. Titokban pedig verseket írt.
 Kis János, nemesdömölki lelkész fedezte fel (1803-ban), hogy a földesúr írogat, és küldte el
verseit Kazinczynak, akivel ezután a költő hosszan tartó baráti levelezésbe kezdett.
 Első kötete 1813-ban jelent meg (a második 10 új verssel kiegészítve 1816-ban), de rövid és
ritka látogatásai az irodalmi körökben nem váltottak ki sem benne sem iránta rokonszenvet. Ez a
kissé mogorva, magának való, őszinte gazdaember sosem vált a szalonélet kedvencévé.
 Elszigeteltségének érzését fokozta Kölcsey kritikája, amely után ugyan évekig esztétikai
tanulmányokat folytatott, de verset már alig írt. Lefoglalták a gazdaság gondjai: „Igen gyakran
elfojtják bennem a gazdasági paraszt vesződségek az egyébiránt is nagyon szunyáta írásösztönt”
 Utolsó éveiben főként tanulmányokat írt. Az Akadémia vidéki rendes tagjává választotta,
tervezte, hogy a fővárosba költözik, de betegségei miatt inkább gyógyfürdőkben kezeltette
magát. Niklán halt meg 1836-ban.

II. Ódaköltészete
- A magyarokhoz I.
Téma: dicső múlt ↔ romló jelen („Romlásnak indult hajdan erős magyar”)
Szerkezet: - megszólítás (az alapellentét egy szerkezetbe sűrítve), kérdések (számonkérő, indulatos
kérdések), ezekkel indítva meghatározza a vers hangnemét, szónokiasságát)
- Buda várának, mint a magyarság szimbólumának, s a nemzetnek, harcos időszakainak
felsorolása szembeállítva az ellenséges erőket a jelenlegi belső „vipera-fajzatokkal”
- Régi dicső csaták sorolása: tatárok, törökök, Zápolya. A dicsőség indoklása: régi
erkölcs megléte
- „Mi a magyar most?” a magyarság jelenlegi erkölcsi állapotának leírása
- Visszautalás korábbi korokra az elkeseredettség hangján (Atilla, Árpád, Hunyadi)
„Más magyar”
- Általánosítás: a magyar sors azonosítása más korábbi hatalmakkal (Ilion, Karthagó,
Róma, Babilon)
Forma: horatiusi óda, rímtelen alkaioszi strófa,
Költői eszközök: - a magyar nép egy személyként való megszólítása és cselekedeteinek leírása
(Nem látod…? tiportad – egyes szám második személyű igék)
- szimbólumok: Buda vára – magyarság, kevély tölgy – erkölcsileg erős nép,
palota – az erkölcsi romlottság, a szórakozás helyszíne
- metaforák: bosszus egeknek ostorai, vípera-fajzatok, forgó viszontság járma,
tündér szerencse,
- hasonlat: Herkulesként…
Stíluselemek: - klasszicista jellemző az antik strófaképlet használata és a szónokias szerkezet,
ellentéten alapuló érvekkel alátámasztva, az egyes és az általános összevetése
- romantikus jellemző a nemzeti téma és az indulatkitörések: Óh! Jaj!, a zaklatott
lelkiállapot jele az állandóan változó hangnem: patetikus, ironikus, elégikus
 - Osztályrészem

III. Elégiák:

- A közelítő tél
Cím: eredeti: Ősz – A közelítő tél hangsúlyosabbá teszi az elmúlás fájdalmát
Versforma: Aszklepiadeszi stróf
Az elmúlás képei: hervadó liget, tarlott bokor, sárga levél,
- negatív képek: nincs… rózsás labyrinth, symphonia,
nem: lengedez a zephyr, búg gerlice, nem mosolyog gerezd
Következtetés: itt nemrég –most minden szomorú, s kiholt
Felkiáltás: „Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül” (általánosítás – minden csak jelenés)
Személyes érzelmek: koszorúm bimbaja elvirít, Itt hágy szép tavaszom (a fiatalság szimbóluma)
Zárás: a szerelem sem tudja megakadályozni az elmúlást (halál: béhunyt szem)

- Levéltöredék barátnémhoz

IV. Episztolák:

- Dukai Takács Judithoz

- Vitkovics Mihályhoz

V. Egyéb témái:

- Búcsúzás Kemenes-aljától

Befejezés: