Berzsenyi Dániel hazafias ódái

Berzsenyi élete:
 Egyházashetyén született, Sopronban tanult.
 Későn került iskolába, és nem érettségizett le.
 1799-ben elveszi feleségül Dukai Takács Zsuzsannát.
 Sömjénben, Niklán gazdálkodik, Kis János lelkész felfedezi fel, és elküldi Kazinczynak 3
versét, melyre kedvező kritikát kap, s ez ösztönzi további versek írására.
 1817-ben Kölcsey elmarasztaló kritikát ír Berzsenyiről, mely hatására már nagyon kevés
verset ír, inkább tudományos művek, értekezések születnek.
 Életét ellentmondások jellemzik: a gazdálkodó nemes életmódja és költő-léte, művészi
becsvágya között feloldhatatlan ellentét feszült.
 A példaképe Horatius
 Klasszicista jegyek jellemzők műveire, melyekben a romantika vonásai is megtalálhatók. A
fegyelmezett klasszicista formán átüt a romantikus életérzés.

Az óda műfaja Berzsenyi életművében:

 Az óda a görög ódé „ének” szóból származik, eredeti jelentése: pengetős hangszer által kísért dal. A
18-19. századra kialakult hagyományos felfogás szerint a lírai költészet egyik nagy műfajcsoportjának
képviselője.
 Az óda emelkedett hangú, magasztos tárgyú, rendszerint bonyolult ritmikájú és felépítésű,
terjedelmesebb költemény, melyben az érzelmi hatásra való törekvés, a gondolati-intellektuális közlés
szándéka és az egyetemes érvényű felismerés igénye egyszerre van jelen.
 Berzsenyi ódáival jelentkezett Kazinczynál, aki lelkesen fogadta a verseket, és az ódaköltő szerepét
szánta neki
 Berzsenyi ódái az 1790-es évek végén, az 1800-as évek elején keletkeztek
 Verseit sokáig csiszolta, alakította, több változatban is elkészültek

Berzsenyi több ódája korának eseményeihez kapcsolódik:

 az 1797-i nemesi felkeléshez (A felkölt nemességhez a szombathelyi táborban, Herceg
Eszterházy Miklóshoz), 
 a napóleoni háborúkhoz (Az ulmai ütközet, A felkölt nemességhez, 1805, A magyarokhoz,
1807),
  az 1807-i országgyűléshez (Felsőbüki Nagy Pálhoz, G. Festetics Györgyhöz)

Mégsem alkalmi versek ezek: mondanivalójuk, a hősiesség, a hazafiúi erkölcs hirdetése túllép az
ihlető élményen.

 Főrangúakhoz írt ódáiban a nemzeti kultúráért hozott áldozatot magasztalja, a műveltség

bajnokaiként ünnepli Nagy Lajost és Hunyadi Mátyást is.

A magyarokhoz I.
 Ez az egyik legkorábbi, leghosszabb ideig csiszolgatott költeménye
 Nyomtatásban 1810-ben jelent meg (de az első változata 1796-ban született)
  A témát, az alkaioszi strófát, a gyönyörködtetve tanítás kívánalmát, a nyelvi tömörséget
Horatiustól kölcsönözte, verse mégsem másolat, hanem önálló, eredeti alkotás.
 A magyarokhoz izgatott, zaklatott menetű, nagy ellentéteket egymásnak feszítő költemény.
 Idő- és értékszembesítő vers. A romlott, értékvesztett jelen és az értékes hajdani erős múlt
szembeállítása tölti ki a 14 szakaszos vers 12 strófáját, az egészet áthatja a nemzeti jövőért
érzett önostorozó aggodalom, fájdalom. A vers sodró lendülete váltakozva és egyre
tágabban mutatja be a múlt és a jelen közti differenciát, tekint a jövőbe.
 A költemény pátoszát a reménytelenség hevíti, nemigen lát reményt a romlás megállítására.
 Az óda kulcsszava az erkölcs: a múltbeli tisztaság és a vele szemben álló „mostani veszni
tért” jelen. Az erkölcs megromlása az oka a nemzet hanyatlásának, menthetetlen
pusztulásának.
 A vers szerkezeti felépítése is a klasszicizmus szabályait követi, tanító, erkölcsnemesítő,
meggyőző szándékkal fordul a hallgatósághoz.
 1-6. versszaknak a címzettje a „magyar”, a magyarság, a nemzet (E/2. személyű
megszólítás); a 10. vsz-ban, már T/1. személyben fogalmaz, azonosul nemzetével a költő (a
vádlóból sorsközösséget vállaló)

Tartalma:
 Az első versszak: A megszólításban sűrítetten szembesíti az idősíkokat (érték- és
időszembesítés) „Romlásnak indult, hajdan erős magyar!” A megszólítás oka: figyelmeztetés
 A második egység (2-3.vsz.): a múlt és jelen szembeállítása: a magyar történelmi múlt szép
volt és erős, ám korántsem idilli. Buda vára a nemzet állhatatosságának, kitartásának
megjelenítője a külső és a belső veszélyekkel szemben.
 A harmadik egységben(4-6.vsz.) újra és újra a múlt bizonyító tényeit tárja fel a költő (tatár,
török, „Zápolya öldöklő / Századja” ). A hajdani erő oka: „régi erkölcs s spártai férfikar /
Küzdött” → feddhetetlenség, becsület, önfeláldozás jellemezte a régi magyarokat.
 A negyedik egységben (7-10.vsz.) Itt olvashatunk a jelen sivárságáról és a korabeli
magyarság helyzetéről. Fellelhető ebben a részben egy részletesen kibontott hasonlat, mely
a lassú halált, az észrevétlen pusztulást kívánja érzékeltetni, a kevély tölgy képével, melyet
belülről, férgek emésztenek el.
A pusztulás oka: „minden ország támasza, talpköve / A tiszta erkölcs, melly ha megvész: / Róma
ledűl, s rabigába görbed.”
A pusztulás tünetei pedig a következők: a nemzeti öntudat hiánya, a hagyományok megvetése
(„Letépte fényes nemzeti bélyegét”) , az anyanyelv elhagyása, a dicső múlt elfelejtése
(„Eldődeinknek bajnoki köntösét /S nyelvét megúnván, rút idegent cserélt”), a puhányság,
tehetetlenség, passzivitás („S hazája feldúlt védfalából / Rak palotát heverőhelyének ”).
 Az ötödik egység (11-12.vsz.) megint a dicső múlt megjelenítése európai távlatból Attila,
Árpád és Hunyadi által.
 Az utolsó két strófában egy igen szembetűnő hangváltás következik be: az eddig jellemző
ódai hangot elégikus hang, filozofikus tartalom váltja fel: játékszerek vagyunk csupán a
változó sors kezében, nem mi irányítjuk sorsunkat. Itt teljesedik ki a költő mélységes
pesszimizmusa.

A vers hatásának titka:

 a vers szónoki beszédhez hasonló megformáltsága: retorikai eszközök használata:
o megszólítás (1. vsz.)
o kérdés: pl. „Mi a magyar most?”
o felszólítás
o nyomatékosító kiszólás: „Elszórja, hidd el, mostani veszni tért / Erkölcsöd”
o indulatszók
 felépítése: A – B – A' (tétel – bizonyítás – tétel ismétlése)
  túlzó, nagyszabású romantikus képek: bosszús egek ostorai; vérzivatar; undok vípera-
fajzatok / Dúlják fel e várt; szent rokonvér; rút sybaríta váz; magyar kar mennyköve villogott
; nemzeteket tapodó harag; a nagy századok érckeze stb.
↓
Hatalmas indulatok nyilvánulnak meg a versben, melynek célja nem a félelemkeltés, hanem a
nemzet felrázása, az energiák mozgósítása.
A felfokozott, szenvedélyes hang a szónoki beszéd fegyelmezett logikájával párosul.

A magyarokhoz II.

 történelmi háttere a napóleoni háborúk Európát megingató hatása

 1807-ben keletkezett, azzal a céllal, hogy a magyarság helyt tudjon állni a napóleoni háborúk
idején
 a vers azonban minden korra érvényes magatartásformát fogalmaz meg
 az előző költemény lemondó pesszimizmusával szemben ebben az ódában a kezdeti riadalom
a jövőbe vetett szilárd, optimista hitté alakul
 szerkezete kiegyensúlyozottabb, harmonikusabb (3+3 versszak)
 terjedelme rövidebb

Tartalma:
 Az első egység (1-3.vsz)
 Az első versszak:
Megszólított: a magyar.
Uralkodó érzelme a rémület, a riadalom.
Kép: „Forr a világ bús tengere”
A rémületet felerősíti a mitológiai metafora („Erynnis lelke uralkodik”- a bosszúállás istene - „vérbe
mártott tőre”) érzékletes és riasztó hatása.
 A második és a harmadik versszakban felsorolt helyszínek az egész világot fenyegető véres
zűrzavart mutatják be. A választott helyszínek: észak és dél, kelet és nyugat szélső pontjait
jelölve az egész földkerekség képzetét keltik. A költő romantikus túlzással él. Az első rész
azzal zárul, hogy az örökkévalónak hitt világ és rendje összeomlott: államhatárok, törvények,
erkölcsök, szokások napról napra megváltozhatnak, semmiben sincs állandóság.
 A második egység (4-6.vsz.) Ebből a megrendítő élményből most nem a kétségbeesés fakad,
hanem a merész hit, hogy bölcsen kormányzott „lebegő hajónk” „állni tudó” lesz a habok
közt, vagyis nemzetünk, hazánk nem fog elpusztulni. A bátor hit alapja a Titusnak nevezett I.
Ferenc és a nemzet szilárd egysége, belső tartása, mely őrzi a régi rendet. Önazonosságunk
megőrzésével („Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!) tudunk felülemelkedni a tragikus
helyzeten: „Nem sokaság, hanem / Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.”

Versforma: alkaioszi strófa

Kitekintés:
A magyarokhoz (I.) későbbi nagy nemzeti költeményeink (Himnusz, Szózat) előképe lesz, mind
mondanivaló, mind a motívumok szempontjából.
A magyarokhoz (II.) óda utóéletéhez tartozik, hogy Kodály Zoltán írt belőle kórusművet 1936-ban.
Ekkor már érzékelhető volt Európában a politikai feszültség, mely a II. világháborúhoz vezetett.
Nem véletlen tehát, hogy Kodály Berzsenyi művét választotta.