Kölcsey Ferenc

Élete:

• 1790. augusztus 8-án született az Erdély északnyugati részén fekvő Sződemeteren (Szatmár megye).
• Édesapja, Kölcsey Péter nemesi származású gazdálkodó földesúr volt. Sződemeteren, édesanyja családjának
birtokán élt hatéves koráig. Apja, majd anyja is meghalt gyerekkorában, a család öreg cselédje nevelte.
• 1796-1809-ig a debreceni kollégiumban tanult. Az emberkerülő, társai között igen nehezen oldódó gyermek a
könyvek világába menekült. Ebben az időben tanult meg görögül, franciául és németül.
• 1808-ban kezdett Kazinczyval levelezni, aki bátorította, bíztatta őt, és kapcsolatuk az „Illiász pör”-ig (1821)
változatlanul jó maradt.
• Már diákkorában verselt, előbb Csokonai, majd Kazinczy hatására.
• Miután 1809 őszén befejezte jogi tanulmányait Debrecenben, Pestre utazott joggyakorlatra. Ez alatt a bő fél év
alatt bekapcsolódott a Pesten szerveződő irodalmi életbe.
• 1812-ben visszavonult szatmárcsekei birtokára gazdálkodni. A vidéki magány, a hozzá hasonló emberek hiánya, a
műveletlen földesúri társaság elkeserítette, letargiába sodorta.
• A városi élet vonzotta, művelt emberek közé vágyódott, ám birtokainak csekély jövedelme ezt nem tette lehetővé.
Azt tervezte, hogy a birtok vezetését öccsére, Ádámra bízza, és ő Pestre költözik, de miután 1827- ben Ádám
meghalt, tervei kudarcba fulladtak.
• Az 1825 óta felpezsdült politikai közélet őt is magával ragadta. 1829 júliusában Szatmár megye adminisztrátora
megyei aljegyzővé nevezte ki, 1832-ben pedig főjegyzővé választották.
• Széchenyi István Hitel című műve rendkívüli hatással volt rá: még inkább megerősítette azt a szándékát, hogy
politikai tettekkel is segítse a reformok ügyét. Ezért is fogadta el országgyűlési követté választását 1832
novemberében (követtársa Eötvös Mihály volt).
• A haza szolgálatának szent célja irányította mindvégig pozsonyi tevékenységét, s az alsótáblán a liberális ellenzék
egyik nagyhatású vezetője lett.
• Követsége alatt írta egyedülálló remekművét, az Országgyűlési naplót.
• Kölcsey nem volt hajlandó korábbi elveivel szembefordulni, ezért mikor Szatmár megye közgyűlésétől azt az
utasítást kapta, hogy forduljon szembe a jobbágyfelszabadítással, lemondott képviselői megbízásáról.
• Ekkor (1835 február 9-én) mondta el a Búcsú az Országos Rendektől című beszédét.
• Birtokán a gazdálkodás mellett megtartotta a szatmári főjegyzőségét, és foglalkozott politikai perek
védőbeszédeinek megírásával is.
• 1838. augusztus 24-én Csekén egy hirtelen jött betegségének esett áldozatul.

Pályaképe:

• Kölcsey jelentékeny költő volt, manapság inkább lírai alkotásai ismertek:

• Himnusz, Vanitatum Vanitas (1823), Huszt (1831), Zrínyi dala (1830), Emléklapra (1833), Zrínyi második éneke
(1838)

• Emellett jelentős prózaíró is:

• Írt értekező prózai műveket, mint a Parainesis Kölcsey Kálmánhoz (1837), vagy a Nemzeti Hagyományok (1826)

• Kritikákat, mint Csokonai Vitéz Mihály munkáinak kritikai megítéltetése (1815), Berzsenyi Dániel versei (1817)

• Tanulmányokat, mint a Mohács (1826),

• Részt vett a nyelvújítási mozgalomban. Ekkor született a Felelet a Mondolatra című írása (Szemerével közösen
1814)

• Mind a lírai, mind a prózai művek fontosabb központi témái között megtalálható a magyar nemzeti múlt, illetve
annak elemzése értelmezése, értékelése.

• Ennek, sok más között, egyik oka a korban igen elterjedt herderi „nemzethalál” gondolat volt, mely szerint
Magyarország, a török feltartóztatásával elvégezte történelmi küldetését, ezért megszűnhet létezni.
Kölcsey és Kazinczy:

• Kölcsey fiatal debreceni diákként Csokonai temetésén (1805) látta először Kazinczyt. A debreceni diákévektől
kezdődően leveleznek egymásal.

• Kölcsey inkább Kazinczyt tartotta mesterének (és nem Csokonait).

• Kazinczy hatására hosszú éveken át a nyelvújítás lelkes híve, fontos szerepe van a neológusok és ortológusok
közötti küzdelemben. Szemere Pállal együtt írt röpirata (Felelet a Mondolatra) miatt sokan támadják (a legtöbben
a még ismeretlen Kölcsey neve mögött egyébként Kazinczyt sejtették).

• A klasszicista esztétika feltétlen híveként támadja Berzsenyi és Csokonai költészetét (1817). Bírálatát Berzsenyi
sértőnek és túlzónak tartotta, és később Kölcsey is módosította véleményét.

• 1817-ben fordulat áll be Kazinczy és Kölcsey viszonyában. Levelezésük megszakad, és bár személyes barátságuk
(állítólag) fennmaradt, szoros munkakapcsolatuk véget ért.

• Kölcsey a maga részéről lezárta a nyelvújítás küzdelmeit.

• A kibontakozó romantika hatására az eredeti nemzeti irodalom kialakítását sürgette. Szakít a klasszicizmus merev
szabályrendszerével, és így Kazinczy esztétikai elveivel.

• Személyes viszonyukat megterhelte az Iliász-ügy. Kazinczy Kölcsey tudta nélkül egy sárospataki tanár nevén
jelentette meg a híres eposz magyar fordítását, holott annak egy részét Kölcsey készítette. Ez volt a magyar
irodalom első plágium ügye!

Lírai alkotásai:

• A költő egyik első jelentős verse, az Elfojtódás. A magány, az elszigeteltség és a boldogtalanság témáját dolgozza
fel.

• A cím vonatkozhat magára a lírai énre, akit a szellemi társ nélküli környezet, a magány „fojt el”, de jelentheti az
érzelmek elfojtását, elnyomását, visszaszorítását is („S mért nem forr könyű szememben?”).

• A beszélő a boldogság elvesztését hatalmas fájdalomként éli meg, mégis képtelen a sírásra. A fájdalom mértékéről
nemcsak a rá közvetlenül utaló kifejezések adnak számot („Legfelsőbb pontján fájdalmának”, „Lángoló, mint az
enyém, csapongó, s mély”), hanem a vers retorikus felépítése is érzékelteti azt. Ennek eszközei például az
ismétlések („Ó sírni, sírni, sírni”; „Ki tud? ki tud?”; „Nincsen több, nincs sehol” stb.), a felkiáltások („Ó sírni”; „Ah,
Fájdalom”), valamint a költői kérdések („Ki tud?”; „S mért hogy szívem nem reped meg / Vérözönnel
keblemen?”).

• Az élmény intenzitását adják vissza a költemény már sajátosan romantikus, nagyszabású képei is („lángoló […],
csapongó, s mély” fájdalom, vérözönnel megrepedő szív).

• Kölcsey legismertebb epigrammája az 1831-ben írt Huszt. Huszt vára a 14. században épült, történelmi
szempontból jelentősebb szerepet Rákóczi idejében töltött be, ekkor a szabadságharc egyik fontos központja volt.

• A vers sajátosan romantikus helyszínt fest le várrommal, holdfényes éjszakával, kísérteties csenddel és a szellem
megjelenésével. Míg Kölcsey más költeményeiben (pl. Hymnus) a romos vár a dicső múlt és a hanyatló jelen
közötti kontraszt jelképeként jelent meg, addig a Husztban megszólaló szellem a jelen és a megálmodott jövő
„összevetésére” szólít fel.

• A vers alaphangulata sokkal bizakodóbb, mint Kölcsey más költeményeié. A haza fényes, dicsőséges korszaka
nemcsak a múlt emléke, hanem a jövőben is elérhető cél: „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!”

Himnusz:

• 1823. jan. 22-én írta a Hymnus a Magyar nép zivataros századaiból című versét. 1989 óta a magyar kultúra napját
ünnepeljük ezen a napon.

• Kölcsey visszahelyezi a költeményt a múltba, a török hódoltság korába, 16-17 századba , és beleéli magát az akkori
protestáns prédikátor-költő helyzetébe. A vers követi a 16. századi jeremiádok, vagyis siralmak, siralmas énekek
 történelem szemléletét, amely szerint az emberi történelem mozgatója Isten, neki köszönhető a jólét és a
büntetések is.

• Műfaja: himnusz. Fenséges tárgyat, magasztos eszmét, ünnepélyes hangon énekel meg. Istenhez szól, Istenhez
fohászkodó költemény. Szerkezete könyörgés-indoklás-könyörgés.

• Szerkezete: könyörgés-indoklás-könyörgés. A retorika szabályainak megfelelő szónoklat-szerű szöveg.

• 1. versszakban könyörgés az áldásért, kétszer. Ez a versszak keretversszak.

• 2-3. strófában Isten múltbeli áldását sorolja fel időrendben. A dicsőséges múlt felidézése, értékgazdagságot
tükröző költői képekben. A búza, a bor, a békesség motívuma a teljességet idézi fel. A múlt sikereinek áttekintése,
honfoglalás, Magyarország felvirágzása, sikeres harcok a török ellen.

• Az érzelmi tetőpont, amelyet alliteráció is hangsúlyoz, Mátyás ostroma Bécs ellen. "S nyögte Mátyás bús
hadát/Bécsnek büszke vára"

• 4-6. versszak a balsors évszázadainak ijesztő, nagyerejű romantikus képeit halmozza egymásra. A „hajh” fájdalmas
felszólítást, hangulatváltást jelöl. Bűneink miatt jogos Isten haragja, megérdemelt a büntetés, bár a sorcsapások,
nemzeti tragédiák mértéke meghaladja az elkövetett bűnök nagyságát.

• 5-6 versszak a vers érzelmi, hangulati tetőpontja. Komor indulatokat, feszültséggel teli, izgalmi lelkiállapotot
sejtet.

• 7. versszak szinte észrevétlenül vált át a múltból a jelenbe, a jelen reménytelenségébe. A tehetetlen

kétségbeesés, a kilátástalan pesszimizmus lesz úrrá a versben. Három ellentétpár áll tragikusan szemben a múlt
nagyságával. „Vár-kőhalom. Kedv s öröm-halálhörgés, siralom. Szabadság-kínzó rabság”.

• Az utolsó szakaszban már csak Isten szánalmáért rimánkodik a bujdosó költő.

• A strófa, mely az imaformulával keretbe zárja a költeményt, nem egyszerű megismétlése az elsőnek, képei
komorabbak, sötétebb színezetűek.

• A vers rímelése meglehetősen igénytelen, dísztelen, s ebben is követni kívánja a 16-17. századi költemények
kezdetleges rímtechnikáját.

• A vers nyelvezete szintén szándékoltan régies, archaizáló.

Prózai munkái:

• Nemzeti hagyományok című tanulmányát 1826-ban írta, és az általa szerkesztett Élet és Literatura című esztétikai
folyóiratban jelentette meg.

• Művében kifejti azt a romantikus felfogást, hogy a nemzeteknek is van koruk. Az emberekhez hasonlóan van
fiatalsága és öregkora is egy nemzetnek.

• A nemzeti hőskor alakítja ki a nemzeti jellemet és a hagyományokat. Ha nem alakulnak ki ekkor az irodalom és a
kultúra, akkor máshonnan kell átvenni (mint pl. a rómaiak vagy mi magyarok).

• A hagyományok újrafelfedezésére van szükség. Kutatni kell a népművészeti hagyományokat. A népköltészet a

nemzeti irodalom kialakításának eszköze.

• 1834-ben írta Parainesis Kölcsey Kálmánhoz című művét. Az intelmeket unokaöccséhez intézte, de a 40 oldalas
művet megjelentette az Atheneum című folyóiratban, és így sok nemzedék nevelődött Kölcsey itt megfogalmazott
gondolatain.

• Legfőbb tanítása, hogy az ember a közösségé és nem önmagáé.

• Csak akkor lehetünk boldogok, ha másoknak (emberiség, haza, család) szenteljük életünket.

• Az egyén alárendelődik az emberiség, a nagyobb közösség (nemzet) érdekeinek.

• Hite szerint az emberiség folyamatosan fejlődik, és mindenkinek ezt a fejlődést kell elősegíteni saját életével és
munkájával. „Küzdés az élet”.