1

6. CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY (1773–1805)

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY ÉLETE

(1773. november 17. Debrecen – 1805. január 28. Debrecen)

Csokonai Vitéz Mihály a felvilágosodás korának kimagasló magyar költője volt.
Balassi Bálint után a második világirodalmi rangú magyar alkotó. Kivételes tehetsége,
tanulékonysága, sokrétű képzettsége révén jutott el a csúcsra, a korban lehetséges magyar
költősorsra. Saját szavaival: „egy nádas házba szorult cosmopolita” volt.
Diákévek:
Csokonai Vitéz Mihály Debrecenben született 1773. november 17-én. Apja, Csokonai
József, egy református lelkész fia volt (Győrből költözött át Debrecenbe). Borbély és seborvos
volt, aki szorgalmas munkával tekintélyes vagyont gyűjtött. Édesanyja neve Diószegi Sára.
Az apa korán meghalt (1786), és az özvegynek – korábbi kezességi perek bonyodalmai
következtében – két fiával együtt el kellett hagynia addigi otthonukat, és egy kis nádfedeles házban
húzták meg magukat (a Darabos utcában). Az édesanya kosztos diákok tartásával tudta csak
biztosítani megélhetésüket.
Csokonait Debrecen nevelte fel, mely akkor az ország legnagyobb magyar városa
volt. 1780-tól Csokonai a kollégium tanulója lett: 1788-ban a főfiskolai tanfolyamra iratkozott
be, majd teológushallgatóvá (papnövendék) vált.1 Gyors felfogása, rendkívüli memóriája,
bámulatos nyelvtehetsége révén messze kiemelkedett a többiek közül. 1790 körül diáktársaival
olvasótársaságot, „önképzőkört” szervezett. Ennek tagjai felosztották egymás között a nyugati
nyelveket és irodalmakat. Csokonai az olasz nyelvet választotta dallamossága miatt, de tudott
– természetesen – latinul, és megtanult franciául, németül, görögül, ismerkedett az angollal,
a héberrel és a perzsával is.

1
A debreceni polgárosodó paraszti közösség nemcsak a maga konzervativizmusával, régi hagyományaihoz
ragaszkodó „vaskalaposságával” tűnt ki – eleget kárhoztatta ezért Kazinczy –, hanem a korabeli Magyarország
egyik legerősebb kisugárzású szellemi központja is volt. A 16. század elején alapított református kollégium
(együtt volt itt az elemi iskola, a gimnázium és a főiskola) professzorai és diákjainak jelesebbjei rendszeresen
megfordultak Nyugat-Európa művelt országaiban, így a kollégium és annak hatalmas könyvtára egyben a legmodernebb
eszmei áramlatok központjává is válhatott.
 2

Tanárai már-már a jövendő professzort látták benne, és mint főiskolai hallgatót 1794-
ben a gimnáziumi poétaosztály vezetésével bízták meg.2 Műveltségéről, olvasottságáról legendák
keringtek; 1792-től Kazinczyval levelezett, és ezekben az években nőtt nagy költővé, ekkor
születtek legkiválóbb filozófiai költeményei (Az estve, Az álom, Konstancinápoly).
1795-ben derékba tört Csokonai nagy reményekkel kecsegtető életpályája: kizárták
a kollégiumból. Már korábban is merültek fel ellene panaszok sajátos pedagógiai módszerei,
az istentiszteletek kerülése és különböző szabályszegések miatt. Mindezeket betetőzte az 1795.
évi húsvéti legáció Halason és Kecskeméten.3 Csokonai az ünnepi szolgálat után nem tért vissza
Debrecenbe, hanem Pestre ment: tisztelgő látogatást tett Dugonics Andrásnál és Virág Benedeknél;
kapcsolatokat keresett más írókkal is, és szemtanúja volt a Vérmezőn Martinovics és társai
kivégzésének (lefejezték őket). – Hazatérve nem jelentkezett azonnal a kollégiumban, és a legációban
gyűjtött pénzzel (70 forinttal) nem tudott elszámolni. Azt is rovására írták, hogy az egyik professzorról
tanítványaival gúnydalokat énekeltetett a Nagyerdőn.
Június 15-én – meg sem várva az iskolaszék ítéletét – az esti istentiszteleten egy
tanárait sértő búcsúbeszédben fordult tanulótársaihoz, és bejelentette kilépését. A június 20-án
összeülő iskolaszék távollétében örökre kizárta a kollégiumból, és a diákokat eltiltotta a vele
való érintkezéstől.
A „tudós koldulás” évei:
Debrecenből Csokonai jogot tanulni ment Sárospatakra, de ott sem bírta sokáig:
1796-ban abbahagyta tanulmányait, és ezzel lezárult deákpályája (nem szerzett főiskolai
oklevelet). Hátat fordítván Sárospataknak, megkezdte négyéves dunántúli „tudós koldulását”.
1796 őszén Pozsonyba sietett abban a reményben, hogy az ott megnyíló országgyűlés (diéta)
nemesi részvevői között mecénásokat találhat. Egyszemélyes verses hetilapot indított Diétai
Magyar Múzsa címmel, és ebben régebbi költeményei mellett közreadott néhány olyan alkalmi
verset is, amelyben főurak előtt tisztelgett.4
1795 Csokonai világnézeti fejlődésében is törést jelentett. 1795 után a múlt felé fordult,
Árpádiász címen eposzt kezdett írni, közeledett a nemesi világszemlélethez, verseiben egyre
több a franciaellenes indulat. Természetesen nem elsősorban a kolduló nyomor, a nemességhez
való törleszkedés játszotta ebben a fordulatban a főszerepet, hanem az a nagy kiábrándulás, amely
az érzékeny és felvilágosodott humanistát érhette a francia forradalom elfajulása láttán (a terror,
a vérengzések tömegessége nagy csalódást okozott a magyar radikális értelmiség többségében is).
1797 tavaszán Csokonai Komáromba ment a franciák ellen készülő nemesi bandériumok
zászlóavató ünnepségére. Újraéledtek pozsonyi reményei, verses folyóirat kiadását tervezte
itt is Nyájas Múzsa címmel, ebből azonban semmi sem lett. Igazi mecénásokra Komáromban
sem lelt, de itt ismerkedett meg Vajda Juliannával – Lillával –, egy jómódú kereskedő
leányával. Az ekkor írt versek arról vallanak, hogy – legalábbis eleinte – kölcsönös és boldog
szerelem bontakozott ki köztük. Csokonai a házasság alapjaként megpróbált biztos polgári
állást szerezni: a keszthelyi Georgikonban szeretett volna professzor lenni, az új csurgói
gimnáziumba is pályázott tanárnak. Egyik terve sem sikerült. – Lilla szerelme kilenc hónapig
boldogította, de a lányt – míg Csokonai állás után járt – szülei 1798 márciusában férjhez
adták egy gazdag dunaalmási kereskedőhöz (Lilla 1855-ben halt meg Dunaalmáson). Szerelmének
elvesztése tudatosította benne társadalmi száműzőttségét, reményeinek végleges összeomlását.

2
1794 márciusától 1795 júniusáig tanított.
3
Ezeken a „legációkon” a papnövendékek ünnepi prédikációkat (szentbeszédeket) tartottak a templomban, és utána
adományokat gyűjtöttek a kollégium számára.
4
A hetilap – az akkori kulturális viszonyokat tekintve – eleve kudarcra volt ítélve. A példányokat Csokonai nem
tudta eladni (összesen 11 szám jelent meg), és csak Széchényi Ferenc gróf segítségének köszönhette, hogy megszabadult
börtönnel fenyegetőző kiadójától.
 3

Komárom után néhány évig Csokonai a Dunántúlon bolyongott, Keszthelyen,

Kaposváron, Nagybajomban vendégeskedett barátoknál, ismerősöknél. Csaknem egy évet töltött
Sárközy István Somogy megyei alispán kisasszondi kastélyában.
Sárközy alispán juttatta be – 1799. május 26-ától 1800. február 21-éig – helyettes
tanárnak a csurgói gimnáziumba (a helyettesített tanár külföldi tanulmányúton tartózkodott).
– Csurgón a gimnáziumnak mindössze kilenc diákja és egyetlen tanára volt – tankönyvek és
felszerelés nélkül. Csokonait mégis bizakodás fogta el (Jövendölés az első oskoláról a Somogyban),
és lelkesen vágott bele a pedagógiai munkába. Jegyzeteket készített tanítványai számára (ekkor
készült A magyar verscsinálásról közönségesen című tanulmánya), megírta és diákjaival előadatta
két színművét (Cultura; Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak), belefogott Vergilius Georgica
című tankölteményének fordításába, és Csurgón született legkitűnőbb epikai alkotása is, a Dorottya.
Az utolsó évek:
Mikor helyettesítési ideje lejárt, 1800 februárjában gyalog nekivágott a nagy útnak,
hogy hazatérjen – meghalni Debrecenbe. Szűkösen és nehezen élt, szüksége lett volna pénzkereső
foglalkozásra. Lett volna geometra Pesten, szerkesztőnek hívták a Bécsi Magyar Hírmondóhoz,
könyvtárosnak, írnoknak ajánlkozott a megnyitás előtt álló Nemzeti Könyvtárba, de minden
terve zátonyra futott. Az 1802. július 11-i hatalmas debreceni tűzvész, melyben Darabos
utcai házacskájuk nagy része is elpusztult, a nyomor szélére sodorta. Öröklött betegsége,
tüdőbaja is egyre súlyosbodott: kedélyállapota végleg elkomorult, korábbi rousseau-izmusa
emberkerüléssé fokozódott.
Utolsó éveiben Csokonai új verset már alig írt. Sajtó alá rendezte költeményeit
– véglegessé csiszolva őket –, és az egyes kötetekhez bevezető tanulmányokat készített. Művei
kiadását azonban nem érhette meg. Életében mindössze két kötete látott napvilágot: Kleist
A tavasz című költeménye (műfordítás) 1802-ben és a Dorottya (1804).
1804. április 15-én Nagyváradon Rhédey Lajos gróf feleségének templomi temetésén
felolvasta nagy filozófiai költeményét, a Halotti verseket.5 A hűvös időben megfázott,
tüdőgyulladást kapott, és nyomban ágynak esett. Sándorffy József orvos gyógyítgatta, majd
vitte haza Debrecenbe.
Csokonai harminckét éves korában, 1805. január 28-án Debrecenben fejezte be fiatal
életét. Kortársa és barátja, Domby Márton, első életrajzírója rendezte temetését, ő intézte el,
hogy a kollégiumi diákság nagy része mégis részt vehessen a gyászszertartáson. Első, latin
nyelvű sírfeliratát is ő készítette.
A Hatvan utcai kertben lévő sírján ma egy bronzobeliszk áll ezzel a versrészlettel:
„A Múzsáknak szózatja
A sírt is megrázkódtatja
S életet fuvall belé.”

5
A Halotti verseket Rhédey gróf a költő tudta nélkül – szövegét megcsonkítva – kinyomtatta, és honoráriumként
100 forintot küldött neki. A költő fájdalmas öniróniával ezt írta Rhédeynek: „Alázatosan köszönöm mégis Nagyságodnak
mint versificator és mint a halotti pompára dolgozott egyéb kézművesek.”
 4

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY KÖLTÉSZETE

I. Stílusirányzatok Csokonai költészetében:

Csokonai fogadtatása, értékelése:
A költő kortársi megítélése ambivalens. A korszak vezető esztétái, Kazinczy és köre merev
klasszicista platformról ítélték meg költészetét. Ezt tükrözi leghívebben Kölcsey 1815-ös
recenziója (ismertetés, bírálat, kritika), melyben éppen azt veti Csokonai szemére, ami költészetében
újszerű volt. Elismerte ugyan költői tehetségét, de elítélte eredetiségét, könnyedségét, játékosságát,
és póriasnak minősítette a népköltészethez való fordulását. Úgy látja, hogy a sok alkalmi verssel
Csokonai aprópénzre váltotta tehetségét. A halála után fellobbanó Árkádia-pörben a költő
csupán apropó a két ízlésirány – Kazinczy és a debreceniek – összecsapásában. Kazinczy Et
in Arcadia vivo (’Árkádiában élek én is’) feliratot javasolta Csokonai debreceni síremlékére.
Fazekas szerint a felirat sérti a költő személyét, hiszen Árkádia a marhák legelőhelye, míg
Kazinczy szerint a költők szállása.
A reformkor és a romantika korában Csokonai nem élő költői hagyomány, Petőfi is csupán
a garabonciás diák alakját rajzolta meg Csokonai című versében.
A debreceni poéta újrafelfedezése a Nyugat első nemzedékénél történt meg, elsősorban Ady és
Tóth Árpád részéről, és Ady teszi meg a meg nem értett, az elátkozott magyar költő jelképévé
(Vitéz Mihály ébresztése).
Az 1950-es években beillesztették Csokonait a magyar irodalom vörös vonulatába, és a
forradalmár-költőt, a Petőfi-elődöt látták benne.
Csokonai költészete, poétai ízlése rendkívül széles skálán mozog: verseiben fellelhető a kor
szinte valamennyi művészeti törekvése. A különböző stílusirányok nem egységbe forrasztva,
hanem egymás mellett és után éltek nála, és ez tette költészetét sokszínűvé. Nem kötötte
magát egyféle versrendszerhez, mindegyik jó volt neki a maga idejében, „verselési gyakorlata
pedig kétségkívül minden kortársáénál kitűnőbb, precízebb, elannyira, hogy szinte különválik
tartalmától, s játékos önállósággal érvényesül” (Horváth János). Egyszerre volt született őstehetség
(poeta natus) és az esztétikai tudományokban jártas tudós költő (poeta doctus).
A legfontosabb irányzatok Csokonai költészetében a következők voltak:
1. a Gyöngyösi-féle barokkos hagyomány
2. a klasszicizmus iskolás változata
3. a manierizmus bizonyos elemei6
4. a rokokó7
5. az anakreóni dalok vidám életérzése
6. a rousseau-i szentimentalizmus
Az irányzatok tarkaságával rokon Csokonai költészetében a hangnemek gazdag sokfélesége
is: a fesztelen, dévaj hangtól, a diákszobák világának nyersen évődő, pajzán tónusától az
ódai szárnyalásig, a könnyed, olykor kedvesen felszínes rímpengetéstől a tudós-filozofikus
mélységekig, a realisztikus nyerseségtől a szerelmi líra tiszta lelkiségéig Csokonai kipróbált
mindenféle hangot, árnyalatot. Minderre tudományos érdeklődése, nyelvtehetsége és az egész
világirodalomban való otthonossága tette alkalmassá.

6
A manierizmus a reneszánsz kései irányzata volt, mely annak egyszerűségét változtatta bonyolulttá, harmóniáját
áthangolta diszharmóniává; nyelvi virtuozitás és erős intellektualizmus jellemzi.
7
A rokokó a barokk kései irányzata; a báj, a kecsesség, a játékosság jellemzi az ilyen műveket, melyeket aprólékos ki-
dolgozás jellemez.
 5

II. A felvilágosodás és a klasszicizmus hatása Csokonai költészetében:

Csokonai egész életét és költészetét meghatározták a debreceni református kollégiumban
töltött évek. Itt bontakozott ki kivételes költői tehetsége, itt szerezte meg korát meghaladó
műveltségét; több nyelven beszélt és írt.8
A kollégiumi diákoknak ún. propozíciós verseket kellett készíteniük (a latin kifejezés jelentése:
’leckének feladott vers’). Ezekben – magyarul és latinul – versbe kellett foglalniuk
valamilyen témát (például tájat, embert vagy eseményt), illetve elmélkedést kellett készíteniük
valamilyen tételről.
Szauder József Az estve és Az álom című tanulmányában mutatta ki a kollégiumi vers-
gyakorlat hatását Csokonai költészetében. Eszerint a kollégiumi diákok kétféle verstípust
műveltek:
1. sententia: egy (többnyire antik eredetű) bölcsesség verssé formálása a retorika szabályai szerint
2. pictura: természeti jelenség (tájak, évszakok) és emberi karakter verssé formálása
Ennek a két verstípusnak a vegyítéséből jött létre az 1790-es évek első felének nagy filozófiai
lírája Csokonai költészetében. Az életmű idetartozó verseinek nagy része már a kollégiumban
elkészült, és később ezeknek a finomítása, átdolgozása történt meg.9 Így született meg a magyar
felvilágosodás három legjelentősebb verse:
– Az estvének leírása: Az estve
– Az álom leírása: Az álom
– Egy város leírása: Konstancinápoly
Az ekkor keletkezett versekben Csokonai a felvilágosodás legfőbb gondolatait szólaltatta
meg. A fontosabb hatások a következők voltak:
– Voltaire és Rousseau művei
– az Enciklopédia
– Helvetius és Diderot munkássága
– Holbach: A természet rendszere című írása10
Az estve (1794):
Keletkezés:
A vers Az estvének leírása című iskolai változatban készült mű végső változata. Ezt követte az
1789-es Az estve, majd a végső változat 1794-ben. A változás iránya az, hogy a tiszta pictura
sententiával töltődik, és a tájleíró versből a mű bölcseleti ódává emelkedik.
Téma:
A költemény természetleírásba ágyazott társadalombírálat. A természet romlatlansága van
szembeállítva az emberi társadalom romlottságával (ezek tulajdonképpen Rousseau nézetei).
Műfaj:
A vers műfaja gondolati (bölcseleti) költemény.

8
Formakészségéért, verseinek zeneiségéért társai Cimbalomnak nevezték.
9
Csokonai – Horatius tanítását megfogadva – hosszú időn át dolgozott művein. Az estve és a Konstancinápoly végleges
formájának kialakulása 1794-re tehető.
10
Csokonai le is fordított egy fejezetet a műből A természeti morál címmel.
 6

Szerkezet–gondolatmenet:
A 88 soros vers három nagyobb részre osztható:
1. rész (1–38. sor):
Az első rész természetleírás (pictura).11
– 1–14. sor: az est leszállását, az alkonyt, megszemélyesítésen alapuló összetett kép érzékelteti;
a nappaltól való búcsúzás melankolikus hangvételű; a színek megjelenítésével
(„haldokló súgári”, „pirósult horizonunk”, „aranyos felhők” stb.) a láttatás művészi
ereje valósul meg; a különböző hanghatások („kisírta”, „hangicsált”, „bömböl” stb.)
a romlatlan, idilli harmóniát érzékeltetik az alkonyati erdőben
– 15–38. sor: a lírai én megnyugvást remél az esti harmóniától, késleltetné az éj eljövetelét;
ebben a részben ellentét figyelhető meg: a költői lélek finomsága van szembe-
állítva a lármás világ durvaságával; a 3. egység megszólítása és felszólítása
a picturából a sententiába vezet át, előrevetítve a második világ, az emberi
társadalom, a civilizáció diszharmóniáját.
Az első két egység – klasszicista vonásokkal – az iskolai versgyakorlatból örökölve a stílus-
eszközök tobzódásával festi meg az első világ harmonikus képét, a nyugalom, a rend, a célszerűség
világát. A nyitókép allegóriának is felfogható megszemélyesítése, a további megszemélyesítések,
költői jelzők, metaforák és alliterációk nem csupán a költői eszközök gazdagságát, hanem az
ábrázolt természet szépségét is érzékeltetik.
2. rész (39–74. sor):
A második rész társadalombírálat, elmélkedő-bölcseleti rész (sententia). A 4. egység meg-
szólítással és költői kérdéssel kezdődik. Csokonai Rousseau tanait követi, és gyakran rímbe
szedi a francia filozófus tanításait:
– utal Az emberek közötti egyenlőtlenség eredetéről és alapjairól című értekezésre
– felidézi az Emil vagy a nevelésről című írásból azt a gondolatot, hogy „gonosz erkölccsel senki
sem született”
A társadalombírálat központi gondolata az, hogy a „bódult emberi nem” megszüntette az ősi
egyenlőséget. Azóta áthidalhatatlan az ellentét szegény és gazdag között. Az ideális múltat a
negatív festés módszerével mutatja be Csokonai: saját korának negatívumait sorolja fel leltárszerűen.
Ugyanakkor gyakran utal a magyarországi viszonyokra is (dézsma, porció, legelők és erdők
bekerítése).
Ezt a középső szerkezeti részt klasszicista szabályok szerint írta a költő. Logikus okfejtést
követ: egy tételt állít („Az enyim, a tied […]”), majd ezt sokrétűen bizonyítja, érvekkel alá-
támasztja („Ládd-é […]”, „Hajdan a termő főld” stb.). Így ebben a részben a hangulatfestő költői
eszközök háttérbe szorulnak, hiányoznak a díszítő jelzők, a hatásos költői képek. Helyettük a
tárgyiasan pontos szavak (termőföld, birtok, had, nemzetség stb.), a történelmi szakaszavak
(dézsma, porció) és a megkülönböztető jelzős szókapcsolatok (igazságtévő határkő, tulajdon
kéz) kapnak nagyobb hangsúlyt.
3. rész (75–88. sor):
A harmadik rész újból természetleírás.
– 75–84. sor: a 6. egység emelkedett hangnemével műfajváltást is jelez, ódai magasságba
emeli a leíró jellegű költeményt; ez a rész is Rousseau hatására, természet-
szemléletére vall; a társadalomból számkivetett ember a természethez menekül,
melyből már csak néhány érték maradt; ebből viszont mindenki egyformán
részesülhet („arany holdvilág”, „éltető levegő”, „legszebb hangú szimfónia”,
„édes erdei hangzások”)
– 85–88. sor: az utolsó sorban az „embernek” szó használata ismét Rousseau-ra utal; tehát
nem biológiai, antropológiai, hanem filozófiai értelemben használja Csokonai
a kifejezést (lásd az Emil vagy a nevelésről bevezetője)
Verselés:
A költemény hangsúlyos, páros rímű felező tizenkettes sorokból áll (Bessenyei tette ezt a fel-
világosodás korában a gondolati-leíró versek, költemények versformájává).

11
Stilisztikai szinten a vers élesen kettéválik a picturára és a sententiára, eszmei szinten azonban szorosan össze-
tartoznak, ellenpontozzák egymást.
 7

Konstancinápoly (1794):
Keletkezés:
A költemény alapja az Egy város leírása című iskolai alkotás.
Műfaj:
A vers műfaja gondolati (bölcseleti) költemény.
Téma:
Csokonai ötvözte a voltaire-i antiklerikalizmust és racionalizmust Rousseau érzelmeket felszabadító
törekvésével. Az emberiség harmóniájának és testvériségének alapja az, hogy megszabaduljanak
a megosztó és a józan észnek, tapasztalatnak ellentmondó vallási dogmáktól. Csokonai ugyan
a mohamedán vallásra utal, ám beleszőtte a versbe a katolikusok pénteki böjtjét is.
Szerkezet–gondolatmenet:
A 116 soros költemény három nagyobb egységre bontható:
1. egység (1–46. sor):
A vers picturával (leírással) indul, ami a térbeli rendező elvet követi:
– kívülről, a tenger felől közelít a városhoz
– ezután következik – a Múzsa hívogatása közben – a konstancinápolyi utcák bemutatása
– aztán egy belső, intim tér következik (a szultán háreme)12
– a zárt térből újra a szabadtér következik: a pictura tárgya itt már a templomok és a mecsetek
hatalmas méretének leírása
2. egység (47–90. sor):
Ez az egység a sententia (elmélkedő rész) a költeményben. Az időbeli szerkesztési elv a következő
(jelen – múlt – ismét jelen):
– jelen: a templomok leírása filozófiai általánosításba vált át; a bírálatot két metafora
vezeti be: „Denevér babona! Bagoly vakbuzgóság!” – így ítéli el Csokonai a
felvilágosodás szellemében a vallási fanatizmust
– múlt: ez az idősík az eszményített múltat, a rousseau-i ősállapotot idézi fel: „Állott
a természet örök építménye”
– ismét jelen: Csokonai szerint a vallások megjelenése az emberiség megromlásának
következménye; a költő ugyan a mohamedán vallásról beszél, de egy-két
utalás – „bőjtölget pénteken”, „érccé válnak a harangok” – révén érezhető a
keresztény vallás kritikája is
3. egység (91–116. sor):
Ez a rész a „Természet!” megszólítással kezdődik. A költeményt a jövő idősíkja zárja le:
optimista szemlélet egy új világról, melyben megvalósul a felvilágosodás eszménye (negatívum
viszont az, hogy Csokonai ezt a késő századoktól reméli, és nem hisz saját korában – tehát már
1795 előtt sem jellemezte a költőt a rövid távú optimizmus).

12
Az eddigi leírás komolyságát itt a finom érzékiség váltja fel a „dáma-bibliothéka” metafora kibontásával.
 8

III. A rokokó hatása Csokonai költészetében:

A rokokó – olasz hatásra – már diákkorában megjelent Csokonai költészetében, és későbbi
műveiben is feltűnik néhány helyen. A költő számára a rokokó több dolgot is kifejezett:
– a szépség és boldogság világának megjelenítése
– felülemelkedés a hétköznapi életen
A rokokó stílusának megfelelően a versek legfőbb tárgyköre a viszonzottnak érzett szerelem
és a finom erotika. A hatás legteljesebben a Lilla-dalok és az Anakreoni dalok című ciklusokban
jelentkezik. A rokokó-hatás legfontosabb jellemzője Csokonai formakultúrájának rendkívüli
gazdagodása. A látszólag könnyed forma egyszerre érzékelteti a személyes boldogság meg-
találásának reményét és a pillanatnyi idillek mulandóságát: A fogadástétel, A szamóca, Az alvó
Lillára, A boldogság, A méhekhez, Az alvó Lilla felett, Az esküvés, Búcsúvétel, Egy tulipánthoz (az
első magyar szimultán vers).
A versek jellemzői a következők:
– miniatűr forma (a versek kis terjedelműek)
– szimultán (bimetrikus) verselés (a vers egyszerre ütemhangsúlyos és időmértékes)
– zeneiség, változatos ritmika, gazdag rímjáték
1. Lilla-dalok:

Csokonai szerelmei:
Csokonai 1802–1803 körül hozta létre a Lilla-kötet kompozícióját. Gyűjteményébe korábbi
verseit is felvette, miközben persze újabbakkal gyarapította a ciklust. Így illesztette be a Lilla-
versek közé a Róza-verseket is (kb. húsz költemény) – pusztán a szeretett hölgy nevét változtatva
meg bennük. („S megszólal a rosszmáj”: Még szerencse, hogy Lilla és Róza neve egyaránt két-
tagú, és mindkettő a-ra végződő – nem kellett sokat változtatni a prozódián.)

Róza:

Egyes feltételezések szerint Róza a Darabos utcán,

Csokonai szomszédságában lakhatott. Egyáltalán nem
biztos, hogy neve valóban Rozália volt, hiszen a korban
igen divatozott az antikos névadás: szívük hölgyét gya-
korta „átkeresztelték” a költők. Kedveltek voltak a virág-
nevek: például Lilla (a franciáknál: ’orgona’), illetve Róza
(erősen emlékeztet a rózsa nevére).
A szomszédlányt, Rózát azonban korai halálra ítélte
egy szörnyű kór, a tüdőbaj. A szerelem ideje így rövidre
szabatott. Vannak, akik szerint Róza alakja valójában
szimbolikus szerelmes nőalak – fiktív, nem létező
személy. És megint vannak, akik szerint nem rejt mást
Róza
e név, mint Földi János szép feleségét…
 9

Földi Jánosné Weszprémi Julianna:

Földi János Csokonai atyai barátja, tanára és pártfogója
volt a Kollégiumban. Ő fedezte fel elsőként Csokonai
verselő géniuszát, segítette, egyengette az ifjú költő útját.
Földi János egyébként nemcsak a Kollégium egyik jeles
professzora volt, de a kor kiemelkedő természettudósa
is, aki remek kritikus, nyelvész, műfordító és költő is
volt egy személyben (amolyan igazi polihisztor).
Sikeres, szép élet ez – talán csak egyetlen kis árnyék
vetült rá. Földinek ugyanis a szép pályához adatott egy
gyönyörű feleség is: ragyogó és hűtlen asszony. A ki-
kapós Weszprémi Julianna megkeserített férje életét. Hát
mikor a mester rádöbbent, hogy a nála sokkalta nagyobb
tehetségű tanítványa vált szerelmi vetélytárssá! És nem is
viszonzatlanul…
A Juliskához írt versek sorsa azonban hasonló lett a Földi Jánosné
Weszprémi Julianna
Róza-versekéhez: a Lilla-dalok darabjai közé kerültek.
Talán erre utal A Reményhez híres sora is: „Kedv! Remé-
nyek! Lillák! – / Isten véletek!”
Vajda Julianna:
Csokonai 1797-ben Komáromban ismerkedett meg
Vajda Juliannával. Viszonzott és beteljesült szerelem
volt az övék. A gazdag kereskedő apa azonban nem jó
szemmel nézte, hogy lánya egy nincstelen poétához
kívánja kötni életét. Az elvárás tehát az volt, mint
hogy munkát találjon a fiatalember.
Csokonai munkát keresett, és el is vállalt egy helyettes
tanári állást Somogycsurgón. Távollétében azonban Júliát
Lévai Istvánhoz, egy jómódú dunaalmási kereskedőhöz
adta apja. Csokonai életének utolsó pillanata volt ez,
mikor még kilátása nyílhatott egy nyugodt, kiegyensúlyozott
családi életre.
Lilla azonban beköltözött a halhatatlan Múzsák csarnokába.
És ha több versnek nem is ő volt eredeti címzettje, máig
az ő nevéhez kapcsolják ezeket a költeményeket. Ha
„csak” a Helikon hegyén is, de Lilla örökre „eljegyezetett”
Csokonaival. Vajda Julianna
 10

Ilosvay Krisztina:
Élete végén, 1802-ben ismerte meg Csokonai utolsó
nagy szerelmét, Ilosvay Krisztinát. Nagyváradon ta-
lálkoztak, és a gyönyörű férjes asszony elbűvölte a költőt.
Nem ő volt azonban az egyetlen, akit elvarázsolt „Kriska”:
Csokonai egyik első felfedezője és felkarolója, Kazinczy
is szemet vetett a csinos asszonyra.
Bár Kazinczy értékelte Csokonai népies költészetét, de
„parlagiasságát” (szókimondást, „közönséges” stílust értett
alatta a széphalmi mester) képtelen volt elfogadni. Nem
felelt meg a „fentebb stílről” alkotott elképzeléseinek. Súr-
lódásaik csak szaporodtak, mikor rajongásuk az asszonyért
nyílt rivalizálássá vált.
Az Éjnek istenihez című megejtő szépségű verse őrzi
ennek a kései, és reménytelen szerelemnek az emlékét. Ilosvay Krisztina

Tartózkodó kérelem (1803):

Műfaj:
A vers műfaja miniatűr dal – a rokokó divatjának megfelelően. A költemény boldog, felhőtlen,
idilli szerelmi érzést áraszt.
A vers alapja:
A költemény alapja egy metafora: „a szerelem tűz”. Ezt bontja ki a továbbiakban a vers:
– 1. versszak: a szerelem tűz – égető seb – gyógyír: „Gyönyörű kis tulipánt!”
– 2. versszak: a tűz ártó hatását csökkenthetik a következő képek: „Szemeid szép ragyogása”,
„Ajakid harmatozása”
– 3. versszak: a lírai én viszontszerelmet kér kedvesétől; az „angyali” és az antik „ambrózia”
szavak elmélyítik, ünnepélyessé színezik a költeményt
Verselés és rímképlet:
A költemény szimultán (bimetrikus) verselésű (vagyis egyszerre ütemhangsúlyos és időmértékes is).13
Ütemhangsúlyosság szerint:
A költemény versszakai kétütemű nyolcas (4/4) és kétütemű hetes (4/3) váltakozásából épülnek fel,
keresztrímekkel (a b a b) összefűzve.
Időmértékesség szerint:
A versben kétféle antik versláb található meg:
– ionicus a minore: U U – – (ezt Csokonai honosította meg a magyar irodalomban)
– anapestus: UU–

13
A kettős (bimetrikus) ritmus a 18. század végén jelent meg a magyar vers történetében. A kétféle ritmuselv
egymásra játszatása jelentős mértékben fokozza, gazdagítja a verses szöveg zeneiségét, emellett a két különböző
ritmika egyidejűsége sajátos belső feszültséget is létrehoz.
 11

2. Anakreoni dalok:
Anakreón a Kr. e. 6–5. században (Kr. e. 572–487) élt görög költő volt. Az irodalom a legrövidebb
lírai versformák, a dalok mestereként tartja számon. Dalaiban a boldogságvágyról, a szerelem
és a bor mámoráról írt. Verseiben az életélvezet mindenek feletti jogát hirdette.
A rokokó életérzéshez tartoznak Csokonainak a görög Anakreón stílusában írt költeményei.
Ezeket 1802-ben rendezte sajtó alá Anakreoni dalok cikluscímmel (21 darab költemény).
Az Anakreoni dalok jellemzői:
– a versek többségükben rövid terjedelmű alkotások
– valamennyi versformája az ún. anakreóni sor (negyedfeles jambusi sorfaj: U – | U – | U – | –)14
– az anakreóni életérzés jellemző rájuk
Kötete elé írt tanulmányában Csokonai maga jellemezte mintaadó költőjének világát:
„[Nincs abban] semmiféle fajtalanság, részegítő és lázadó indulat, vastag baromi
gyönyörködés: hanem csak nyájas enyelgés, rendkívül való vidámság, lomhaság nélkül
való elérzékenyülés, könnyű és szabad epikureizmus.”
Ezt az epikureizmust kapcsolta össze a felvilágosodás életbölcsességével Csokonai:
„Éljünk vidámon, és minél kevesebb gonddal: mert egyszer meghalunk, ez a régi
lírikusok filozófiája; ha pedig élnünk és örülnünk kell, hagyjunk élni és örülni másokat is,
ez az egész emberiség filozófiája.” – Vagyis az igazi, teljes boldogság magában foglalja
és feltételezi mások boldogságát is.
A boldogság (1797):
Műfaj:
A költemény műfaja anakreóni dal.
Szerkezet:
A vers két nagyobb gondolati részből áll.
1. rész (1–14. sor):
A vers leíró része:
– 1–7. sor: – az idő, a boldogság pillanatának leírása, amit időhatározó-szók erősítenek
(„Most”, „míg”)
– a boldog pillanat középpontja: Lilla (vele és körülötte történik minden)
– 8–14. sor: – a boldogság helyének leírása (helyhatározó-szó: „itt”)
– a táj idilli kellékekkel van „feldíszítve”:
 érzéki kellékek: „borocska”, „rózsaszál”, „friss eper”
 szellemi kellékek: „Anakreon danái” (költeményei)
2. rész (15–17. sor):
A költemény tanulsága:
– a záró három sor két költői kérdéssel nyomatékosítja a szerelmi érzést
– a válasz nélkül maradt kérdések lezáratlansága azt a benyomást sejteti, hogy ez a boldogság
időtlen, örökké tartó állapot
Verselés:
A boldogság című vers az anakreóni sorfajtából, a negyedfeles jambusi sorból (U – | U – | U – | –)
épül fel.

14
Az utolsó csonka versláb lehet rövid is (U).
 12

IV. A rousseau-i szentimentalizmus Csokonai költészetében:

A Lilla-szerelem rövid ideig tartott Csokonai életében, de meghatározó szerepet kapott
költészetében. Lilla elvesztése új irányt adott Csokonai poézisének: a rokokó és az anakreóni
dalok örömérzetét a csalódás és a fájdalom hangja váltotta fel. A költő ekkor kevesebb verset
írt, de ezen alkotásai a legnagyobbak.
Ezek a költemények Csokonai magányérzetét szólaltatják meg. Bennük a költő kialakult léthelyzetét
jellemzi, a magányt vállaló költői magatartás okait kutatja. A lírai én önmagáról vall: érzelmeit
nem titkolja, a különféle érzések gazdagon áradnak a versekben (könnyes bánat, kemény elutasítás,
nagylelkű megbocsátás, sértett büszkeség).
Stíluseszközeiben nehezebben, világképében azonban határozottabban megragadható költészet ez.
A világból, a társadalomból kitaszított vagy onnan önként távozó ember fájdalma szólal meg.
A felfogásnak megfelelően a díszlet gyakran a természeti környezet, ahol a természet egyes
jelenségeivel felerősíti vagy ellenpontozza a lírai én fájdalmát.

Az érzelmek fokozott hangsúlyozása az európai szentimentalizmus hatására utal (például

Rousseau vagy Goethe hősei, akik számára csak a halál az igazi megváltás). A szentimentalizmus
művésze büszkén vállalja a zajló világtól való eltávolodást. Az európai szentimentalizmus
irodalmában pedig valóságos kultusza lett az emberektől elrejtőző magányosságnak. Csokonai
versei így váltak az európai szentimentalizmus részévé.

A szentimentalista Csokonai-versek főbb jellemzői a következők:

– sablontalan eredetiségű költemények
– a szentimentális érzések jellemzők rájuk: mély érzelmek, cselekvésképtelenség, természetbe
menekülés
A legjelentősebb idetartozó versek:
– A Magánossághoz
– A tihanyi Ekhóhoz
– A Reményhez

A Magánossághoz (1798):
Keletkezés:
A művet Csokonai 1798-ban írta Kisasszondon. Ihletforrásai között – Lilla elvesztése mellett –
szerepet játszott a Sárközy István kúriáját körülölelő őspark szépsége, lelki fájdalmakat
zsongító magánya.
Műfaj:
A műfaj a formai jellemzőket tekintve összetett: óda, illetve himnusz, a hangvétel azonban
módosítja ezt, és elégikus színezetet ad a versnek (ún. elégiko-óda; vagyis egyesíti az óda és
az elégia jellemzőit).
Hangnem:
A költemény hangneme kevert: az ódai, a himnikus és az elégikus hangnem a jellemző.
 13

Szerkezet–gondolatmenet:
A tizenegy versszakos költemény több egységre bontható. A vers legelső és legutolsó sora szó
szerint megegyezik („Áldott Magánosság, jövel!” – keretes szerkezet), de tartalmi-érzelmi
jelentésük más: a különbséget a két sor közötti versszakok tartalmazzák.
1. versszak:
A lírai én a Magányt mint istenasszonyt a szólítja meg. Megjelenik a szentimentalizmus két jellemző
motívuma:
– a világtól való elvonulás
– az egyedüllét pozitív érzése
2–3. versszak:
Ez a szerkezeti egység tájleíró rész: a magány „lakhelyének” bemutatása (ez emberektől
mentes természeti táj képe). A tájleírás mellett a filozófiai mondanivaló is megjelenik: a lét
értelmét a szépség felfedezése adhatja meg.
4–5. versszak:
Az előző szakaszban bemutatott táj ellentétének leírása következik. A Magánosság kerüli a „nagy
világot” (a királyi udvarokat, kastélyokat és zsibongó városokat). A bölcs által áhított magány
negatív érzés a hatalmasságok, a fösvények és a nagyravágyók számára: gondokat, félelmet,
unalmat és gyötrelmet szül.
6–7. versszak:
Újra szemléletváltás következik: ez a rész a magány áldásait, jótéteményeit emeli ki. A magány
„mentsvár” a boldogtalannak, a bölcsesség forrása, az alkotó ihlet lehetősége.
8–9. versszak:
A 2 versszak a költő és a Magánosság istenasszonyának kapcsolatát írja le. Az istenasszony kedves
és őszinte a költővel – nem úgy, mint a Remény csalfa istenasszonya. Az örök természettel
megosztott magány a csendes és nyugodt létet, a békét ajándékozza a lírai énnek.
10–11. versszak:
A halál víziója jelenik meg: az igazi és legteljesebb Magánosság a halál és a halál utáni „nemtudás
kietlene”. Ebben az állapotban megszűnnek a világi gondok és bajok. Még egyszer felhangzik
a költeményben a társadalmi megbántottság panasza: a létezés utáni végtelen álomban el lehet
felejteni a világi szenvedéseket. Az utolsó versszakban háromszor hangzik el az „áldott Magánosság”
megszólítás, de a vers végén már nem a természet idilljének vágyott vigaszát jelenti, hanem a végső
magányosságot, az elmúlás óhajtását és siettetését.
Verselés:
A vers strófaszerkezete újszerű és változatos: 11 és 8 szótagos sorok váltakoznak egymással a
következő sorrendben: 11–8–11–8–11–11–8–8. Az azonos szótagszámú sorok egymással rímelnek:
a b a b c c d d (kereszt- és páros rím).
 14

A tihanyi Ekhóhoz (1803):

Keletkezés:
A vers első vázlata A füredi parton címmel 1796-ban vagy 1798-ban keletkezett (az időpont vitás).
Így érthető az 1. versszak 4. sora is: „Partod ellenébe űl” – azaz Füreden, szemközt Tihannyal. 1803-
ban került a költemény a Lilla-dalok közé (eredetileg Rozáliáról volt benne szó).
Műfaj, téma és típus:
A költemény műfaja elégia, témája padig a magány érzésének megjelenítése. A vers hangneme
kevert (retorikus és elégikus).
A versforma a reneszánsz költészetben népszerűvé vált, Balassi által is művelt ekhós vers; annak
azonban némileg átdolgozott változata, hiszen a Csokonai-versben az ekhó az egész sort megismétli
(minden 8. sor a 7. megismétlése, „visszhangja”).
Szerkezet–gondolatmenet:
A vers három nagyobb szerkezeti egységre osztható:
I. rész (1–3. versszak):
1–2. versszak:
A költemény az Ekhó megszólításával kezdődik, aki istennőként, segítő nimfaként jelenik
meg mint Tihany „rijjadó leánya”. A lírai én saját élethelyzetét mutatja be: a füredi parton,
Tihannyal szemben – kirekesztve az emberi közösségből, távol a Füreden vigadó boldogoktól –
a sorsüldözött, hányatott ember hívja segítségül az Ekhót. A Füreden mulatozó társaság sajátos
ellentétben áll Csokonai magányával és boldogtalanságával (ezt az érzést a „sírva sírok” figura
etymologica és felerősíti).
3. versszak:
A visszhang megszólítása kitágul a táj felé: „Zordon erdők, durva bércek, szirtok!” (az r
hangok ropogásának hangszimbolikája az élettelen természeti tárgyak lélektelen közömbösségét
fokozza fel). Itt is ellentét figyelhető meg a megértő táj és az érzéketlen emberek között.
II. rész (4–6. versszak):
A reményeitől megfosztott, a teljes kilátástalanságba zuhant ember élete kisiklását, sorsának
derékba törését, költői pályájának zátonyra futását panaszolja el:
– a kicsapatást a debreceni kollégiumból
– a „tudós koldulást” (a pártfogók és a mecénások közönyét költészete iránt)
– Lilla elvesztését
A panaszáradat valódi oka nem Lilla: a szerelmi csalódás csak az utolsó csepp volt, mely vég-
legesen tudatosította Csokonai veszteségeit. Ezért nincs a lírai énnek egyetlen zokszava sem a
hűtlen kedves ellen, akit még most is „áldott lélek”-nek nevez.
III. rész (7–10. versszak):
7–9. versszak:
A költő levonja az előző versszakokból a keserű következtetést: nincs keresnivalója az emberi
társadalomban, ezért a magányba kíván menekülni. Csokonai saját életét párhuzamba állítja
Rousseau sorsával, és az ő példáját akarja követni (kivonulás a társadalomból, remeteélet).
Fájdalmas irónia nyilvánul meg abban, hogy csak a társadalmon kívüli, emberektől távoli
világban valósíthatja meg Csokonai a felvilágosodás által elképzelt emberideált, csak ott lehet
„ember és polgár”.
10. versszak:
Az utolsó strófa a vers zárlata, melyben a halál gondolata jelenik meg. A végkicsengés pesszimista:
a költő elismerését és igazolását a távoli jövőtől várja. A felvilágosodott gondolkodókra jellemző
optimizmus Csokonainál összekapcsolódik a jelenre vonatkozó keserű pesszimizmussal: verseiben,
leveleiben ezért mindig a késői, a 20–21. századról szól. Az a biztos hit zárja le ezt az elégikus hangú
ódát, hogy a távoli jövő felismeri a költőben előfutárát.
Verselés:
A költemény verselése újszerű és bonyolult. A sorok szótagszáma: 10–7–10–7–8–10–7–7;
rímképlete: a b a b c c d d (kereszt- és páros rím).
 15

A Reményhez (1803):
Keletkezés:
Csokonai 1803-ban a Lilla-verseket kötetbe gyűjtötte. A Lilla-ciklus záródarabja ez a vers (a harmadik
könyv végén található a költemény).
Műfaj:
A vers szintetizáló jellegű költemény, összegzője a különböző stílusirányzatoknak, hatásoknak.
Harmóniát teremt a különböző műfaji lehetőségek között, az egyéni élményt általános szintre emeli.
Három műfaj ismérvei fedezhetők fel az alkotásban:
– óda: emelkedett érzelmet kifejező lírai műfaj; rendszerint kiemelkedő emberekhez vagy
nagy eszményekhez szól; a költő a Remény istenasszonyához intézi szavait, melyek
legfőbb mondanivalója a reménytelenség; a vers retorikus felépítettsége, a megsze-
mélyesített fogalom és érzés, az odafordulás, a keretes szerkezet is az ódát idézi
– elégia: fájdalmas tárgyról kiengesztelődött hangon szóló lírai költemény; a vers hangneme
fájdalmas és lemondó (eszmény és valóság szembeállítása)
– dal: általában rövid zenei és irodalmi műfaj, mely egyszerű érzelmeket fejez ki közvetlen
formában; a vers formája könnyed, nagyfokú dallamosság, ritmikusság és rövid sorok
jellemzik
Hangnem:
A vers hangneme kevert: a szentimentális és elégikus hangvétel mellett megtalálható a rokokó
könnyedsége és a népiesség természetessége is.
Szerkezet–gondolatmenet:
A költemény szerkezete tudatosan átgondolt, szinte kiszámítottan logikus: az 1. és a 4. szakasz
tartalmi és érzelmi párhuzamot alkot, a közbezárt 2. és 3. strófa pedig hangulati ellentétet, éles
kontrasztot fejez ki.
1. versszak:
Az 1. strófa meghatározó idősíkja a jelen. Ez a szakasz a Remény allegorikus megjelenítése
(megszólítása és bemutatása). Csalfa istenasszonyként jelenik meg: ez a dialógus lehetőségét
hordozza magában, ám a megszólított, bár mindvégig jelen van, néma marad. Párbeszéd nem
alakulhat ki, így a vers fájdalmas monológgá válik.
2. versszak:
A szakasz idősíkja a távolabbi múlt. A strófa tipikus rokokó képpel indul: a tavaszi virágoskert
pompája a bizakodó, reményekkel teli, ábrándokkal teli korszakot idézi fel. Merészen újszerű
a „Rám ezer virággal / Szórtad a tavaszt” szimbolikus értelmű képe is. A boldogság kiteljesülése
ez a lírai én számára: a költői tervek megvalósulásának reményét a viszonzott szerelem koronázta
meg.
3. versszak:
A meghatározó idősík itt már a közelebbi múlt. Az előző versszak képsorai itt már a visszájára
fordulnak: a lírai én álmainak összeomlását, a reménytől megfosztott lélek sivárságát a kert téli
pusztulása ábrázolja. Nem csak Lilláról van szó: az egyéb elvesztett remények is elkeserítették
Csokonait. A strófa második része visszakapcsol az előző versszak szerelmi érzést bemutató
soraira: a szerelem még kárpótolhatta volna a művészi vágyak kudarcát, a „gyöngykoszorúk”
(a hírnév és a dicsőség) elvesztését.15

15
A 3. strófa mély magánhangzóinak túlnyomó többsége a hangszimbolikával is kiemeli az érzelmek elkomorodását.
 16

4. versszak:
A befejező versszak idősíkja ismét a jelen. Tartalmilag az első szakasz folytatása: a reménytelenség
kiteljesítése a halálvággyal. A veszteségek sorozata után az élet is értelmetlenné lett. Az emberi
világ kiüresedésével párhuzamosan a természet is a pusztulás felé tart. Ezután hangzik el a fájdalmas
búcsú mindattól, ami az életet a lírai én számára értelmessé és emberivé tette.
Verselés és rímképlet:
A költemény egyszerre trochaikus lejtésű és ütemhangsúlyos (ez szintén a rokokó és a népiesség
összefonódását jelzi). A versszakok első felében 6–5 szótagos sorok váltakoznak (6–5–6–5–
6–5–6–5). Ezt a szabályszerűséget töri meg a 9. és a 11. sor, melyek 8 szótagból állnak, majd
6 és 5 szótagos sorok következnek (8–5–8–5–6–5–6–5). Az alkotásban sok az enjambement,
ami nagymértékben gyorsítja a ritmust.
A rímképlet is bravúros: a 16 soros versszakok négyes keresztrímes egységekből állnak ( a b a b –
c d c d – e f e f – g h g h).

Tüdőgyúladásomról (1804):
Talán ez a vers Csokonai utolsó nagy költeménye. Kiindulópontja egy klinikai érvényű és
pontosságú önmegfigyelés (vö. Janus Pannonius: Mikor a táborban megbetegedett című alkotása).
A halálos betegség biológiai tüneteinek árnyalt ábrázolása már szinte a realizmus felé mutat.
A megfigyelés elindít egy filozófiai bölcselkedő folyamatot, ami a testi szenvedésekhez kötött
lelkiállapot rajza. A láz szülte vízió a csónak-képben bontakozik ki: hol a halál, hol pedig az
élet partjaihoz ütődik. Azonban nem fejlődik ki a végső gondolat, hanem helyette a betegségen
úrrálevő emberi tudás és segítőkészség ódájává emelkedik a vers (a lírai én az ájulás víziói után
orvosára, Sándorffyra ismer).

V. A népiesség elemei Csokonai költészetében:

A népiesség is fellelhető Csokonai sokszínű művészetében. 1799-ben írta a Jövendőlés az első
oskoláról a Somogyban című versét. A népi vonás ebben a rokokó virtuozitással megalkotott
művében még csupán a tehetséges parasztgyerekek elkallódása miatt érzett aggodalomban és
keserűségben jelentkezik. A táj elbájoló szépsége által keltett csodálkozás („múzsáknak szentelt
kies tartomány”) szembekerül a műveletlenség sivárságával. Az iskolák hiánya következtében
Somogy „tudatlan, formálatlan”: a jó eszű „pórlegények” bodnárrá, betyárrá, zsivánnyá lesznek.
De itt is hangot kap a távoli jövő ígérete, a remény: ez a vidék még „új Helikon” lehet.16 –
Érdemes megfigyelni, hogy a bonyolult szerkezetű strófák utolsó, rímtelenséggel is kiemelt
sorában sűrítődik össze a legmarkánsabb gondolat.
A népdalokat is gyűjtő Csokonai írt olyan költeményeket is, amelyekben már a magyar parasztdalok
nyelve, ízlése is jelen van. Népies helyzetdalaiban, életképeiben (Parasztdal, Szegény Zsuzsi,
a táborozáskor, Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz) már Petőfi előtt készítette az utat.17

16
Helikon: a görög mitológia szerint ezen a helyen laktak a múzsák és Apollón isten.
17
A Szegény Zsuzsi, a táborozáskor című versnek is van korábbi verziója, melynek címe: Estve jött a parancsolat.
 17

VI. Egyéb műfajok a Csokonai-életműben:

1. Epikai jellegű művek:
a) Eposzok:
Békaegérharc (1791):
A mű a homéroszi eposzok mintájára készült eposzparódia.18
Árpádiász (1795):
Csokonai a honfoglaló Árpádról készült eposzt írni (alapvetően Dugonics hatására); ez volt az
első kísérletek egyike a nemzeti eposz megteremtésére. Valószínűleg 1795-ben Sárospatakon
– a történelmi környezet hatására – érlelődött meg benne a hősköltemény terve. Hozzá is
látott, vázlatot készített, 51 sort meg is írt. Aztán abbahagyta, és csak élete vége felé folytatta.
De a pályavégi Árpádiászból egy sor sem maradt fenn. Van olyan vélemény is, mely szerint
Csokonai édesanyja halálos elkeseredésében eltemette költő fiával együtt a kéziratokat is.
Dorottya, vagyis a’ dámák’ diadalma a’ fársángon (1799; megjelent Nagyvárad és Vác – 1804):
Keletkezés és szerkezet:
A művet Csokonai 1799-ben, somogyi tartózkodása idején írta. Műfaja komikus eposz, vagy
ahogy a költő nevezte: „furcsa vitézi versezet”. Az alkotás négy „könyvből”, azaz négy
énekből áll, és ezek a napszakokat követik (ebédig, estvélig, éjfélig és hajnalig); a cselekmény
időtartama tehát 24 óra. Színhelye Esterházy herceg kaposvári kastélya.
Téma:
Az 1799-es kaposvári farsangi bál a mű témája. Az Eszterházy-kastélyba indulnak a somogyiak
vigadozni, ki szánon, ki lovon, ki gyalog. Csokonai részletesen bemutatja a farsangi bálra érkezőket.
Elsőként Somogy vármegye nemeseit. Az „öt fő osztály” vezetői: Bongorfi, Cserházy, Ecse,
Bordács és Szemő. Velük vannak asszonyaik, és közülük az író különösen Amália ragyogó
külsejét részletezi: rózsás tekintet, a szem két csillag, hószín nyak, harmatos szép bőr: „Őtet
úgy nézheti, mint egy tökéletest, / kinek minden ízén Vénus egy Vénust fest”. Amália szépségének
leírása talán szándékolt is, hogy azután az ellentét erejével még hatásosabb legyen a „két vén zsana”,
Dorottya és Orsolya csúfsága. A vénkisasszonyok közül Dorottyát aprólékos „gonddal” rajzolja
meg a költő. Először életkorát és férfivágyát jellemzi: „Bár már hatvanötöd fűre lesz menendő, /
Most is a legényért mindjárt kardra kelne, / Csak vén oldalához dörgölő fát lelne.” Majd az
arc bemutatása következik: „Úgy pislog béhullott szeme két tájéka, / Mint a kocsonyába
fagyott varasbéka, / A vénség béverte púderrel hajait, / Kitördelte kettőn kívül a fogait: / Úgyhogy,
ha bélottyant ajakit kifejti, / A hamut mamu-nak, a szöszt pösz-nek ejti.” A további részletezésben
sem kíméletes a szerző: „Lohadt mellyén csomó ruhák tekeregnek, / Mellyek közt elhervadt csecsei
fityegnek.” (Ezeket olvasva még nőellenes indulatokat is lehetne feltételezni Csokonairól, de
mindössze 26 éves ekkor a költő. Valószínűbb, hogy nem tudta az öregséget belülről, megértéssel
szemlélni. Túlontúl vaskos ugyanis ez a humor, ahogyan Dorottyát láttatja.)
A címszereplő után az egész tábor „fővezére”, Opor érkezik a színre, aki jóvágású, igazi magyar
gavallér. Lassan összegyűlnek a farsangolók a kastélyban, megkezdődik a vígság. Beszélgetnek,
esznek, isznak, előkerül a hegedű, a cimbalom, mígnem Carneval herceg kap szót. Bejelentése
vihart kavar. Elmondja, a kalendárium-készítő kurtára szabta a farsang idejét, és így kevés lány
mehet férjhez. Dorottya haragossá válik. Kapóra jön ez Erisnek, a viszály istenének, aki
háborúságot szít a farsangolók közt. Dorottya fánkjába mérget rejt, és megkezdődik a harci küzdelem.

18
Paródia: irodalmi mű vagy műfaj utánzása; az eredeti jellegzetességeit vagy modorosságát túlozza el.
 18

Rebeka, az asszonyi sereg nagy hangú vezére kemény hangon szónoklatot mond, és nem
röstell néhány káromkodó kifejezést sem beszédébe elegyíteni. Követelésüket 3 pontban
foglalják össze az asszonyok: Carnevált adják át fogolyként; égessék el azt a könyvet, melyben
a pártában maradt lányok neve szerepel; a nőtlen férfiak házasodjanak meg. Az urak ezekre a
követelésekre csak kacagnak. Dorottya hadsereget szervez az asszonyokból, és megindul a támadás
a férfiak ellen. Csokonai hosszasan írja le az ütközeteket, az asszonyi had győzelmeit, vereségeit,
mígnem Opor csele – csókot kér – felborítja a dámák hadát. Az asszonyok apraja-nagyja rohan,
hogy elsőként csókolhassa meg a férfi fővezért. Dorottya fájdalmában meghalni készül. A szerző
sziporkázó szellemességgel veti papírra a vénkisasszony végrendeletének szánt sorait.
Közben Rebeka serege elfogta Carnevált. Az asszonyok kimondták a herceg fölött az ítéletet:
meg kell fosztani férfiasságától. Ám Carnevál az utolsó pillanatban isteni segítséggel megmenekül.
A hosszú éjszakai háborúságnak a hajnal vet véget. Megérkezik Citére (Vénus, a szerelem
istenasszonya) nyilazó kisfiával és a gráciákkal (a báj és a kellem istennőivel). Közülük az
egyik, Thália az összes dámát ifjúvá varázsolja és megszépíti. Dorottya és Opor kézfogójával
zárul a történet.
A komikus eposz műfaji sajátosságai:
Az eposz az egész emberiségre vagy egy nemzet életére kiható eseményt dolgoz fel rendkívüli
képességű szereplőkkel. A komikus eposz épp a tárgyat teszi nevetségessé: egészen kisszerű
történetet mutat be csetlő-botló szereplőkkel. A hagyományos eposz kellékeit viszont megőrzi.
A Dorottya Homérosz Íliászának eposzi kellékeit veszi mintául:
– témamegjelölés: „Éneklem a Fársáng napjait s Dorottyát, / Ki látván a dámák
bajos állapotát, / Carnevál s az ifjak ellen feltámada”
– segélykérés: Csokonai a múzsát és a jó bort hívja segítségül, hogy dalolni
tudjon
– seregszemle: a költő részletesen bemutatja a vígságra érkezőket; a harc meg-
indultával felvonultatja az asszonyi hadsereget teljes fegyverzettel:
hajtűk, almaevő kis kések, bicska, „szemnyilak”, „csókcsákány”,
„mosolygásfringia” (kardvasak)
– isteni beavatkozás: Eris viszálykeltése farsangi fánk formájában, Opor kiszabadítása
– csodás elemek: a költő is együtt akar menni a megye farsangolóival Kaposvárra,
és hirtelen előtte terem Pegazus, így a ló hátáról figyelheti a karneváli
népet
– részletező csatajelenetek: a különböző hadi fortélyok leírására: csiklandozás, halálos pillantás,
főkötő tűvel nadrágba szúrás stb.
– hosszú verssorok: 12 szótagos páros rímű magyaros verselés, mely az epikus leírásnak,
a részletezésnek megfelelő forma
Komikus elemek a műben:
A szerző olyan szereplőket mutat be, akiknek megjelenése és viselkedése nevetséges hatást kelt
(például Dorottya, Orsolya, Rebeka, Adelgunda). Olyan szituációkat teremt, melynek történései
a komikum forrásai (a csatajelenetek); ezek közül is ahogy a virgonc Belinda megadja magát
Bordács úrnak: „Tudván, édes iga nyögni őalatta”.
Néhol tréfálkozik csupán a költő, például az asszonyok szépítkezéséről: „S ha egyszer a képét jól
kimázolhatja, / Magát gyenge szűznek szabadon mondhatja.” – De gyakran a pajzán hang, a nyers
humor jellemzi írását (például ahogyan Dorottyát tánc közben vasorrú bábának láttatja).
A szatíra sem hiányzik Csokonai eszköztárából. Elítéli az idegen szokásokat, viseletet, a pazarlást,
a külföldi táncok majmolását: „Miért nem táncol magyart az anglus, francia? / Csak a magyarnak
kell más nemzet módija?” A fentebbi példák azt igazolják, hogy az eposzíró víg poéta volt,
kedvelte a derűt, a vidámságot. Ilyennek mintázta meg őt Petőfi is Csokonai című versében.
 19

b) Egyéb epikai művek:

Szépprózai művek:

– A csókok

– Melyik a legjobb csók

Röpirat:

– A magyar nyelv feléledése

Tanulmányok:

– A magyar prozódiáról

– A magyarok ősi vallásáról

– A természeti morál (Holbach: A természet rendszere című művének ismertetése)

– A magyar verscsinálásról közönségesen

– Az epopeiáról mindközönségesen

2. Drámai alkotások:

Színmű:

– Méla Tempefői, avagy az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon (1793)

Vígjátékok:

– Gerson

– Az özvegy Karnyóné s a két szeleburdiak