A barokk

 A reneszánszot követő művelődéstörténeti korszak és korstílus egyben.

 A világirodalomban a XVI. század végétől a XVIII. század elejéig van jelen, de nem kizárólagos érvénnyel:
korai szakaszában vele egy időben él a reneszánsz, később a barokkal párhuzamosan létezik a klasszicizmus
(Franciaországban már például a XVII. században). Magyarországon a barokk a XVII. században terjed el, és a
felvilágosodásig, az 1770-es évekig marad uralkodó stílus.
 Világképére jellemző, hogy feleleveníti a középkor elgondolását: újra előtérbe kerül a mindent átható vallásos
gondolkodás. A barokk világképének fontos része az emberen túli világ, bár a középkornál emberközpontúbb
elmélet áll mögötte. A világot kettősnek látja, akárcsak a középkor: a körülöttünk lévő világ állandó mozgásban
van, ellentétek vívják meg benne harcukat, ezzel szemben a transzcendens, metafizikai világban az egyensúly, a
harmónia uralkodik. Az ember legfontosabb feladata: kapcsolatot keresni és találni Istennel. Témája gyakran a
vívódó emberi lélek, mely a hitben talál megnyugvást. A reneszánsz gyakorlatias, hétköznapokban megvalósuló
hite helyett a barokkban a hit újra szenvedélyes lesz, misztikus élmény, egyfajta kilépés önmagunkból. Míg a
reneszánsz korában a józanul gondolkodó hívő testesíti meg a kor eszményét, addig a barokkban a misztikus
élményt átélő ember áll a gondolkodás és így a művészetek középpontjában. A teremtett világban az ember a
csodálnivalót keresi, az erkölcsi és vallásos tanulságot.
 Történelmi háttere: a barokk megjelenése és elterjedése szorosan kötődött az ellenreformációhoz. Az
ellenreformáció válasz a reformációra, a katolikus egyház megújulási kísérlete, a protestáns vallású emberek
visszahódítása a célja. Ennek legfontosabb központja a jezsuita rend, azaz a Jézus Társaság, melyet 1540-ben
alapít meg Loyolai Szent Ignác. A világ számos pontján folytattak missziós tevékenységet, céljuk a katolikus
vallás megerősítése volt. Sokoldalúan képzett, a humanizmus eszményét továbbörökítő szerzetesek voltak, nagy
fegyelmezettség jellemezte őket. A jezsuita rendnek nagy szerepe van a barokk elterjedésében. A jezsuita rend
tagja volt Pázmány Péter is, aki a magyar barokk próza egyik kiemelkedő alkotója. Annak ellenére, hogy a
barokk a katolikus ellenreformációhoz kapcsolódik a protestáns vallásúak is művelik.
 A barokk irodalom jellegzetessége, hogy lenyűgözni, hatalma alá vonni, az érzékekre akar hatni. Sokszor
kifejezett célja a meghökkentés. A barokk pompa, nagyság, díszítettség a katolikus vallás magasabbrendűségét
kell hogy hirdesse. Célja kettős: tanítás és gyönyörködtetés, de előtérben áll a gyönyörködtetés. Stílusára
jellemző az érzelmi telítettség (sokszor fennköltség, patetikusság -- ami olykor dagályosnak tűnhet), erőteljes
díszítettség (dekorativitás), bonyolultság, körmondatok, halmozás, hatáskeltés eszközei (nagyítás, túlzás),
monumentalitás (az egész világrend megragadására, kifejezésére törekszik). A barokk kedveli az ellentéteket
(jó-rossz, mulandó--örökkévaló), az ellentétek harcát (diszharmónia), mely harcból mindig a jó, az igaz kerül ki
győztesen. Szívesen alkalmaz szokatlan képeket, merész társításokat. A barokkra jellemző a heroizmus
(hősiesség) ábrázolása, kedveli a pompát. Olykor teret kap benne az érzékiség, játékosság is. A középkorhoz
hasonlóan kedveli a szimbolikus-allegorikus ábrázolást (ami a transzcendens szférát fejezi ki). Díszítőelemeit,
stíluselemeit nemcsak a középkorból veszi, felhasználja a reneszánsz és az antik elemeket is.
 A barokk művek általában valamilyen vallásos témát dolgoznak fel, az irodalomban kedvelt műfajok: a hitvita,
a prédikáció, a hitéleti vitairat és az eget-földet felölelő eposz.
 A 'barokk' szó eredete: olasz barocco: "bonyolult, nyakatekert okoskodás, gondolatalakzat" kifejezésből
alakulhatott ki. Ez eredetileg gúnynév volt, a XVIII. századból származik, az akkori klasszicista stíluseszményt
követők használták az őket megelőző kor műveire. A klasszicizmusnak ugyanis egy teljesen más elképzelése
volt a művészetről, mint a barokknak: az egyszerűséget, arányosságot, szimmetriát, kiegyensúlyozottságot
tekintették fontosnak. A szó később elveszti negatív jelentését.
 Magyarországi képviselői: Zrínyi Miklós, Pázmány Péter, Mikes Kelemen (bár őt szokás a barokkot követő, a
barokkból kinövő rokokó stílusirányzatához is sorolni).
 Ezt a korszakot a kortársak "a magyar romlás századaként" is nevezik: két nagyhatalom között őrlődik
Magyarország: a Habsburg és a Török Birodalom között. A barokk műveltség a főúri kastélyokban kap
szerepet (Nádasdyak -- Sárvár, Batthyányak -- Németújvár, Zrínyiek -- Csáktornya).