7.

Berzsenyi Dániel

I. Háttér – a 18. század vége, a 19. század első fele

Történelmi események:
Habsburg-elnyomás, függetlenségi harc, a költő feladata a társadalom lelkiismeretének „felébresztése”
Irodalmi élet:
a felvilágosodás mozgalma, a magyar nyelv és kultúra ügyének előtérbe kerülése; stílusirányzatok:
klasszicizmus, romantika

II. Berzsenyi életútja (1776-1836)

 Egyházashetyén született nemesi családban

 tanulmányok és katonáskodás Sopronban
 korai függetlenedés: gazdálkodói életforma Sömjénben és Niklán
 költészet titokban – Kis János evangélikus lelkész fedezi fel a verseit
 Kazinczy biztató kritikája, kapcsolat a pesti irodalmi élettel
 Kölcsey igazságtalanul negatív kritikája, magány
 sikeres akadémiai székfoglaló tanulmány írása, „visszatérés”

III. Berzsenyi költői életműve

- világkép ellentmondásossága: hétköznapok rutinja >< vágyódás a költészet álomvilágára

- kettősség a stílusirányzatokban:
klasszicizmus – ókori görög és római mitológia és életfilozófia ismerete, klasszikus műfajok és
verselés
romantika – érzelemgazdagság, érdeklődés a magyar nemzeti múlt iránt
- műfajok gazdagsága:
történelmi óda – pl. A magyarokhoz I-II.
elégia (létösszegzés) – pl. Osztályrészem, A közelítő tél
episztola (létösszegzés) – pl. Levéltöredék barátnémhoz

IV. Műelemzések – az idő- és értékszembesítés motívuma Berzsenyi történelmi ódáiban

A magyarokhoz I.
Keletkezése: 1796, végleges forma: 1810 - Ez a költemény valószínűleg Berzsenyi egyik legkorábbi és
leghosszabb ideig csiszolt alkotása. Egyike volt a Kis János által Kazinczynak elküldött három versnek.
Egyes feltevések szerint 1796 körül keletkezett, de végleges, nyomtatásban is megjelenő formája csak 1810-
ben készült el.
Műfaja: közösségi-történelmi óda
Pesszimista hangvétel: Megjelenik a nemzethalál-vízió (később: Himnusz, Szózat)
Idő- és értékszembesítő vers (Múlt: erős; jelen: romlás) - A szöveg központi szervezőelve a tragikus
helyzetekben is felülemelkedni tudó, a dicső múlt erkölcsének, valamint az erkölcseiben megromlott, ezért
végveszélybe kerülő jelen magyarságnak a szembeállítása.
A múlt a jelenhez viszonyítva a következőképpen figyelhető meg: 1-3. versszak – a jelen romló állapota a
dicső múlthoz képest; 4-6. versszak – a dicső nemzeti múlt példái, az ősi erkölcs külső és belső vészekben
is megtartó ereje. A jelen a múlthoz viszonyítva: 7-10. versszak – a jelen általános állapotának példázata;
11-12. versszak – a múlt ellentétes, honszerző és honmegtartó példái. A nemzeti sors lehetőségei az
egyetemesség szempontjából: 13-14. versszak – általánosító filozófiai elmélkedés (végtelen idő).

Indítás: Kérdő formájú számonkérés, bírálat

Fontos jelkép: Buda - A második versszakban megjelenik Buda vára, amely jelkép, a megmaradás, a
nemzeti lét és a függetlenség jelképe. A múlt kemény helytállását idézi. Ez a múlt nem idilli aranykor volt:
”vérzivatarok” és testvérviszályok dúlták az országot. A jelenben Buda várát a testvérviszályok pusztítják
el. „Rongált Budának tornyai állanak”
· „A szent rokonvérbe feresztő”  belső viszály (polgárháború)

Alapmetafora: tölgy=magyarok - Ezzel fejezi ki a költő a lassú halált, az észrevétlen elmúlást. A

romlásba döntő vétkek: gyönyörhajhászó elkorcsosodás, a hagyományok megvetése, az anyanyelv
elhagyása, az idegenmajmolás.
„ Nézd a kevély tölgy, mellet az éjszaki
Szélvész le nem dönt, benne termő
Férgek erős gyökerit megőrlik,
S egy gyenge széltől földre teríttetik!”

Tételmondat: „Így minden ország támasza, talpköve / A tiszta erkölcs…”

· „Mi a magyar most? – Rút sybaríta váz.”  elpuhult magyarság, megromlott erkölcs
Verselés: alkaioszi strófa  antik hatás (Horatius mintájára)

A magyarokhoz II.
Keletkezése: 1807 - Történelmi háttere a napóleoni háborúk Európát megingató hatása, az elszenvedett
súlyos osztrák vereségek, közvetlen kiváltó oka pedig I. Ferenc császár és király népeihez intézett
kiáltványa.
Műfaja: közösségi-történelmi óda
Optimista hangvétel: kiegyensúlyozottabb a másik versnél - „Nem félek.”
Központi jelképe: hajó=nemzet - dühöngő tenger  nép haragja

Költői módszer: földrajzi áttekintés - Az eddigi világok összeomlanak (lerontá Prussziát  Napóleon
bevonul Berlinbe, Poroszországba)
Szerkezete: szintén ellentétre épít, de kiegyensúlyozottabb - Az első három versszak alkotja az első
szerkezeti részt, melynek uralkodó érzelme a rémület, a fenyegetettség. A választott helyszínek: észak és
dél, kelet és nyugat szélső pontjait jelölve az egész földkerekség képzetét keltik. Az első rész azzal zárul,
hogy az örökkévalónak hitt világ és rendje összeomlott: államhatárok, törvények, erkölcsök, szokások
napról napra megváltozhatnak. Ebből a megrendítő élményből azonban most nem a kétségbeesés fakad,
hanem a merész hit, hogy bölcsen kormányzott „lebegő hajónk” „állni tudó” lesz a habok közt, vagyis
nemzetünk, hazánk nem fog elpusztulni. A második rész a 4-6. versszakig terjed, a pesszimizmust az
optimizmus váltja fel. Az optimizmus alapja: I. Ferenc és a nemzet szilárd egysége. A „nem félek” és
„bátran vigyázom” egyes szám első személyű igealakok a közösséggel való azonosulást jelzik. A költő
bizakodva összegezheti kikezdhetetlen erkölcsi ítéletét.

Tételmondat: „Nem sokaság, hanem / Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.” - A tiszta erkölcsök tették
naggyá Rómát, Maratont, és Buda várát is