Vanitatum vanitas

Keletkezése: 1823. február-április; a Himnusz után írta csekei magányában.

Jelentősége: a pesszimizmus verse
A cím jelentése: „hiúságok, hiúsága; hiábavalóságok hiábavalósága”
Eredete: „Itt az írás” -Szentírás- Ószövetség-Prédikátorok könyve; szerzőjének Salamon királyt
tartják.
Hangneme: keserű, szarkasztikus (szarkazmus = maró gúny)
Stílusa: klasszicista
Strófaszerkezet: a Himfy-strófa rövidebb, nyolcsoros változata
Szerkezete:
I. rész:
1. vsz: Felszólítás. Bölcs Salamon tanításának megismerése. A cím felerősítése, a tanulság
(9-10.vsz.) előrevetítése.
II. rész:
2-8.vsz: Az érvelésben sajátos nézőpont érvényesül. A 2., a 7-8. vsz. az emberi életet általában, a 3-6.
vsz. a történelem, az erkölcs, a filozófia és a művészet értékeit szállítja le, megsemmisítő ítéletet
mondva mindegyikről, kiemelkedő képviselőket is beleértve.
III. rész: A záróversszakok önmegszólítóak.
9.vsz: Következtetés. A tanulság levonása. Ha minden hiábavaló, hogyan kell élni? Válasz: a sztoikus
bölcs rendíthetetlen nyugalmával.
10. vsz: A tanulsághoz fűzött magyarázat- visszatérés az 1. vsz. kiinduló tételéhez, annak
nyomatékosítása.
Jellemző sítuseszközei:
-felsorolás,
-paradoxonok (meghökkentő ellentét, látszólagos képtelenség),
-oximoron (egymást kizáró ellentét: pl.: forró hideg)
-igék hiánya,
-a metaforák képi síkja rendszerint anyagtalan, szertefoszló (pára, buborék, szivárvány, fuvallat, stb)
Verselése: szimultán (időmértékes és hangsúlyos)
Zrínyi költészete a 30-as években
Költészete: Hangvétele komorabbá vált, a közösségi költészete a nemzetért való aggódás gondolatait
fogalmazta meg. A nemzethalált is vizionáló versei a közösségi erkölcsmegtartására és a
felelősségvállalás szükségességére szólítanak fel.
Zrínyi éneke (Zrínyi dala)
Cím: Az 1830-ban született mű kézirata cím nélkül maradt. Kezdetben „szobránci dalként”
emlegették.
Versbeszélő: a 17. századi költő és hadvezér, a Szigeti veszedelem szerzője. Ugyanakkor a költő a 19.
századi versben, saját jelenjének letűnt értékeit.
Verstípusa: értékszembesítő, időszembesítő
Szerkezete: szigorú szerkezetű
Formája: párbeszédes,
A páratlan versszakokat a vándor, akinek személyére a záróstrófa megszólítása közvetlenül utal.
Kérdései a hol kérdőszóban fogalmazódnak meg, ami 3x ismétlődik meg. A kérdésekben a nemzeti,
erkölcsi, történelmi értékeket kéri számon; a dicső múlt elvesztésének minden körülményére rákérdez.
A páros versszakok válaszaiban a versbeszélő a jelen tanújaként tárgyilagos válaszoló, akinek
személyét nehéz azonosítani.
A végső üzenet: a nemzethalál gondolata. Ennek oka a magyar nép erkölcsi hanyatlása.
Zrínyi második éneke
Keletkezése: Halála évében, 1838-ban. Kölcsey utolsó előtti költeménye.
Történelmi háttere: Kilátástalan politikai helyzet: Kölcsey az 1832-36-os országgyűlés kudarca után
úgy érzi, hogy a nemzet nem tudta megoldani saját, legégetőbb sorskérdéseit. (1835-ben le is mondott
követi megbízásáról.)
Műfaja: politikai óda
Hangneme: magasztos, keserű
Párverse: Zrínyi dala
Formája: a költő (1., 3. vsz.) és a sors (2., 4. vsz.) párbeszédes. Zrínyivel teljes mértékben azonosul
Kölcsey. A vers az ő lelkében játszódó drámai küzdelem kivetítése.
Szerkezete:
1.vsz.: A költő támaszt, gyámolítást, segítséget kér a végveszélybe jutott haza számára. Metaforák:
kány, kígyó, féreg.
2.vsz.: A sors válasza számonkérő: miért másoktól várja a segítséget? A haza a gyáva fiai miatt fog
elpusztulni.
3.vsz.: A számonkérés megindoklása; a hazának meg kell maradnia, ám pusztuljon el a rút faj
(öngyermekei – az 1.vsu. metaforáival azonosul!)
4.vsz.: A Sors könyörtelen ítélete: a törvény beteljesedik, a hazának el kell pusztulnia. Szép jövő –
csak máshazával és más néppel lehetséges.
Stílusa: klasszicista: szerkezete
: romantikus: nyelv, képi világ
Jellegzetessége: minden vsz. utolsó két sora szentenciózus (tömör kérést vagy megfellebbezhetetlen
ítéletet mond ki.)