Kölcsey Ferenc: Hymnus a magyar nép zivataros századaiból (1823)

Megírás ideje: a vers a végső formáját 1823. január 22-én nyerte el (a magyar
kultúra napja).
Cím: zivatar=vérzivatar (véres) – 16-17. század – a költő visszahelyezi versét a
múltba.
Beszélője: egy prédikátor, aki Istenhez fohászkodik.
Hangulat: keserű, szomorú.
Sajátos történelemszemlélete: Isten a történelmünk irányítója, korábban sok
szépet és jót kaptunk tőle, de nem tudtuk ezeket meghálálni, sőt, bűnöket
követtünk el, ezért megbüntet minket. (jeremiádok=siralmas énekek)
Isten ajándékainak felsorolása (2-3. vssz.): honfoglalás, letelepedés, gazdag és
termékeny föld, a győztes csatáink (1485.: Mátyás zsoldosserege elfoglalta
Bécset).
Isteni büntetések felsorolása (4-6. vssz.): tatárjárás, török megszállás, belső
viszályok, testvérháború, hazátlan bujdosók, földönfutók.
Idő- és értékszembesítő motívum (7. vssz.): dicső múlt – sivár jelen
“vár” - “kőhalom”
kedv s öröm” - “halálhörgés, siralom”
“szabadság” - “rabság”
Keretversszakok: 1. és 8. – áldás helyett szánás szórendcserével,
2. és 4. sor tér el
Megszólított: Isten, aki kérlelhető, befolyásolható.
„feléje”= fölé
„Bendegúznak”= hun Attila
„merre”= amerre/ahol
„plántálád”= kitűzted
„bús”= elszánt
„tenfiad”= saját fiad
„Honját a hazában”= paradoxon (álellentét), alliteráció (betűrím)
„Vérözön…, lángtenger”= költői túlzás (a 6. verssz. érzelmi tetőpont)
„Árvánk”= Magyarország csonka metaforája

Kölcsey Ferenc: Zrínyi éneke /Zrínyi dala/ (1830)

Hangulata – megírás körülményei: szomorú, keserű – a költő csekei magányában
borúsan látja a haza sorsát.
Szerkezete: a páratlan versszakok kérdések, a párosok válaszok.
Beszélők: egy vándor kérdez, Zrínyi Miklós válaszol - nem valóságos párbeszéd, hanem
lírai dialógus = a költő kivetíti gondolatait, érzéseit a két szereplőre (szerepvers tk. 65.
o).
Idő- és értékszembesítő vers: a vándor a magyarság múltbeli értékeit keresi, Zrínyi
elutasító válaszokat ad a jelenre vonatkozóan. A múlthoz pozitív, a jelenhez negatív
értékek kapcsolódnak.
Kérdések:
1) vssz.: Hol van az a haza, ahol Árpád és leszármazottai győztes csatákat vívtak?; Hol
van az a haza, amit szeretni lehet?
3) vssz.: Hol van az a vár, amit Szondi György mindhalálig védett?; Hol vannak azok a
magyar hősök, akikre évszázadokkal később is emlékezünk
5) vssz.: Hol van az a magyar nép, amely küzdött, szenvedett a hazáért?
Válaszok:
2) vssz.: Többé már nem a győzelmek honja.; Nem szeretik a hazájukat a magyarok.
4) vssz.: Vár helyett már csak rom van.; Elfeledték a magyarok a hőseiket.; Gyáva kort
élünk.
6) vssz.: Gyönge, erkölcstelen, szívtelen a nép. A dicső magyar nép halott!!!

Kölcsey Ferenc: Zrínyi második éneke (1838)

Hangulata - megírás körülményei: szomorú, keserű - a költő lemondott országgyűlési
képviselői posztjáról, mert a várt reformintézkedések elmaradtak, pl. a jobbágyok
felszabadítása. Ez a legpesszimistább verse!
Szerkezete - beszélők: a páratlan versszakokban Zrínyi Miklós beszél, a párosokban a
megszemélyesített Sors. Ez is lírai dialógus: Belső vita c. fejezet 67. O.
Sors = a görögök Végzetnek nevezik, mert hatalma mindenekfelett áll.
1 ) vssz.: Zrínyi fohásza - Könyörög, fohászkodik a Sorsnak, hogy védje meg a hazánkat
a “kányáktól, kígyóktól, férgektől” - az ellenség csonka metaforái.
2 ) vssz.: a Sors válasza - Sok áldást, magzatot adtam már a hazádnak. Ők miért nem
védik meg a hazájukat? Másokra várunk? Szívtelenek és lelketlenek a magyarok. “Ő
gyáva fajt szült, s érte sírba jut.” = Magyarország egy anya, akinek a gyerekei gyávák,
ezért el fog veszni (megszemélyesítés).
3 ) vssz.: Zrínyi újabb fohásza - 1-4. sor - Azért szánja meg a hazánkat a Sors, mert nem
külső, hanem belső ellenségtől kell megóvnia: “a vad csoport... öngyermeki”
Zrínyi dühe - 5-8. Sor – Tapossa el, pusztítsa el a Sors ezt a gyáva népet! De
Magyarországot ne! = “hűv (hűséges) anya” (megszemélyesítés). Mert az anya még
szülhet bátor, erős ifjakat.
4 ) vssz.: Sors válasza - Nem kegyelmez meg, a hazát is halálraítéli. Egy másik nép
elfoglalja ezt a területet. (“kies” = gazdag, dús) A nemzethalál víziójával zárul ez a vers
is!!!

Kölcsey Ferenc: Huszt (1831)

Megírás körülményei: a költő a pozsonyi országgyűlésen (“diéta) felszólalt a
nemzeti függetlenség és a jobbágyfelszabadítás ügyében.
Műfaja: epigramma.
Mondanivalója: a jövőt szem előtt tartva a jelenre kell koncentrálni, és jó
hazafiként tenni, cselekedni kell a hazáért.

Kölcsey Ferenc: Nemzeti hagyományok c. tanulmány (1826)

A népdal nemzeti irodalmunk forrása. Cél: a népdalt beemelni a műköltészetbe.
Ezzel Petőfi és Arany költészetét készíti elő.

Kölcsey Ferenc: Parainesis Kölcsey Kálmánhoz c. intelem (1834)

Intelem, buzdítás: az unokaöccséhez intézett tanító szándékú beszéd.
Pl.: Szeresd a hazát!
Szeresd az embertársaidat!
 Legyél önzetlen!
Tanulj sokat!

Összefoglalás - pályakép (78-79. O)

A lírikus Kölcsey: Himnusz, Zrínyi éneke, Zrínyi második éneke
Az értekező Kölcsey: Nemzeti hagyományok, Parainesis
Búcsú az országos rendektől c. beszédéből: “Jelszavaink valának: haza és
haladás.”
Huszt: “Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!”