Az óda

Az óda a dal műfajának ellentétes pólusa. Az antik költészetben alakult ki ez a lírai műfaj.
Az óda műfaji jellemzői:
 fennkölt, magasztos tárgyú
 bonyolult felépítésű és ritmikájú
 Emelkedett hangvétel, feszült érzelmi állapot jellemzi.
 Tárgya sokféle lehet: istenség, természet, haza, életöröm…
 Költői nyelve ünnepélyes, patetikus.
 műfaji változatai: himnusz, zsoltár, rapszódia
zsoltár: héber eredetű műfaj, bűnbánó hangú költemény
rapszódia: görög eredetű műfaj, az érzelmek és gondolatok szenvedélyes hullámzása, valamint kötetlen forma
jellemzi
himnusz:
 A vallásos költészet egyik legrégibb műfaja.
 Vallásos jellegű, isten vagy isteni hatalmakat dicsőítő, hozzájuk segítségért fohászkodó imaszerű ének.
 szerkezeti sajátosságai: a megszólítás, a tárgy megnevezése (A), az érvelő rész (B): az istenség tetteinek
és tulajdonságainak felsorolásával, zárás (A): visszatérés a felvetéshez, de már az érvelés hatásának
bizonyosságával→ Ezt a szerkezeti megoldást szokás ABA-formának nevezni.

Kölcsey Ferenc: Himnusz

keletkezés
1823. január 22. Még a reformkor előtt, az osztrák elnyomás reménytelen időszakában keletkezett.
műfaj
 nemzeti himnusz: A nemzet tagjainak együvé tartozását, öntudatát kifejező ének, amelyet hivatalos,
ünnepélyes alkalmakkor adnak elő.
 vallásos óda, fohász
beszélő
A beszélő egy középkori prédikátor szerepéből a közösség nevében Istenhez imádkozik, könyörög.
világképe
vallásos
beszédhelyzet
A lírai én áldást, bűnbocsánatot, védelmet kér Istentől a magyarság számára.
szerkezet, keretes, retorikus (érvelő) szerkezet
ABA-szerkezet: retorikus szerkezet
(A): megszólítás, tárgy megnevezése: 1. vsz.
(B) az érvelő rész: 2-7. vsz.
(Miért?): 2-3. vsz: a magyar történelem dicső eseményeit mutatja be. → A magyarság korábban méltónak
bizonyult Isten áldására.
honfoglalás: „Őseinket felhozád Kárpát szent bércére...”
Hunyadi Mátyás: „(…) nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára.”
4-7. vsz. A múltat a jólét határozta meg, de bűneivel a magyarság magára vonta Isten büntető haragját.
7. vsz: dicső múlt ↔ jelen: („Vár állott., most kőhalom.”) A jelen így még elkeserítőbb, hiszen az áldozatok
mind hiábavalóak voltak, az ország továbbra is rabságban sínylődik.
(A): zárás: A művet keretbe foglalja az első és az utolsó szakasz. Míg azonban az első szakaszban az áldás, addig
az utolsóban már a szánalom kérése jelenik meg.
idősíkok kezelése
a múlt, jelen és a jövő is megjelenik
A Himnusz főként a múltról beszél, a jelenről keveset, a jövőről szinte semmit.
szóképek
megszemélyesítés
„(…) nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára.”
metafora
„Hányszor támadt tennfiad / Szép hazám kebledre,/ S lettél magzatod miatt / Magzatod hamvedre?”
metonímia
„Bendegúznak vére…”
alakzatok
párhuzam
„Hányszor zengett ajkain /Ozman vad népének/ Vert hadunk csonthalmain/ Győzedelmi ének?
„Hányszor támadt tennfiad / Szép hazám kebledre,/ S lettél magzatod miatt / Magzatod hamvedre?”
ellentét
„Vár állott, most kőhalom”
felkiáltás
„Megbünhödte már e nép/ A multat s jövendőt!”
felszólítás
„áldd meg”
nyújts feléje”
költői kérdés
„Hányszor zengett aj
kain /Ozman vad népének/ Vert hadunk csonthalmain/ Győzedelmi ének?
„Hányszor támadt tennfiad / Szép hazám kebledre,/ S lettél magzatod miatt / Magzatod hamvedre?”
felnagyított, romantikus kép
„Vert hadunk csonthalmain / Győzedelmi ének”
„Vérözön lábainál / S lángtenger fölette”
hazakép
ellentétes: dicső múlt ↔borús jelen és jövő
versforma
nyolcsoros keresztrímes versszakok (abab)
szimultán verselés: ütemhangsúlyos: kanásztánc, időmértékes: trochaikus lejtés
utóélete
 Erkel Ferenc zenésítette meg.
 A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága
szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként és
jelölte meg dátummal Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát.

Vörösmarty Mihály: Szózat

keletkezés
1836-ban az Auróra folyóiratban jelent meg először.
cím/műfaj
cím: Szózat - megadja a beszédhelyzetet: Egy szónok beszédet mond a magyar népnek címezve.
műfaj: óda - fennkölt, magasztos tárgyú, emelkedett hangvételű lírai műfaj
versbeszélő/lírai én
A versbeszélő egy szónok. A lírai én békét szeretne, mert a magyar nép már megszenvedte sorsát. A Sorsot
szólítja meg, aki kiszámíthatatlan és szeszélyes.
világképe
világi
szerkezet
Keretes, retorikus (érvelő) szerkezet.
ABA-szerkezet
(A): megszólítás: 1. versszak. A lírai én a magyarokhoz szól, azt kéri, hogy legyenek hívek a hazájukhoz.
Metaforák: „Bölcsőd az, s majdan sírod is…”  a haza metaforái
„Áldjon vagy verjen sors keze…”
(B): érvsorozat: 2-12. versszak, Bemutatja, hogy miért kell a hazához hűnek lenni.
-a 3. versszakban megjelenik a dicső múlt
-a 3-4. versszakokban a küzdelmes múltat a szabad jelennel állítja szembe a lírai én
-a 6. vsz. Arról szól, hogy a magyarok a küzdelmek dacára sem törnek meg.
-a 7. versszaktól kezdve dominál a jövő
két lehetőség:- jobb kor - 10. vsz.
-halál-11-12. vsz.
„Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sűlyed el,

Népek veszik körűl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl.” (11-12. vsz.)
fő szerkesztőelve (B-nek): múlt és a jövő ellentéte
(A): zárás: 13-14. vsz.
Az első és az utolsó szakasz keretbe foglalja a művet. Az 1. és a 13. versszak első két sorában a szórend
különbözik, míg a második két sorában az író más szavakkal fogalmazza meg ugyan azt, és a 2. és 14. versszak
ugyan az, emiatt keretes a vers szerkezete.
idősíkok kezelése
A múlt, jelen és a jövő is megjelenik benne.
Főként a jelenről és a jövőről beszél, a múltról csak a 3-5. versszakban.
szóképek
metafora
1. vsz.: haza=bölcső
„Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, ó magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.”
megszemélyesítés
„Áldjon vagy verjen sors keze…”
alakzatok
felkiáltás
„S népek hazája, nagy világ!”
„Kér éltet vagy halált!”
ellentét
„Áldjon vagy verjen sors keze:/ Itt élned, halnod kell.”
„Bölcsőd az s majdan sírod is…”
„Megfogyva bár, de törve nem...”
felszólítás
„Légy híve…”
párhuzam
„Az nem lehet, hogy annyi szív…”
„Az nem lehet, hogy ész, erő…”
versforma
skót balladaforma: félrímekkel ellátott, nyolc és hat szótagos jambusi sorok váltakozásából építkező, négysoros
strófa
utóélete
1843-ban Egressy Béni zenésítette meg.